Orrunk és az illatok

[Szipi]

Orrunk és az illatok

 

Szinte hihetetlen, hogy még modern korunkban is mennyire keveset tudunk orrunk szagérzékelő me­chanizmusáról. A legutóbbi időkig a „kulcselmé­let" tűnt elfogadhatónak, amely szerint a különfé­le anyagok illatát aszerint ismerjük fel, hogy mole­kulájuk mérete és alakja beleillik-e pontosan egy neki megfelelő érzékelő azonos alakú üregébe -mint a kulcs a zárba.

 

Ezt az elméletet először az 1990-es évek köze­pén Luca Turin angol kutatónő kérdőjelezte meg azon vizsgálatai alapján, amelyek során furcsa el­téréseket figyelt meg. Csaknem azonos alakú mo­lekulák szaga lényeges eltérő volt, más molekulák viszont - bár különböző alakúak voltak - hasonló szagúnak tűntek, és vibrációs frekvenciájuk is ugyanaz volt.

Turin ennek alapján felvetette, hogy szaglósejtjeink talán inkább olyan műszerként dolgoznak, amelyek aszerint azonosítják a mole­kulákat, hogy milyen frekvenciával rezegnek az atomjaik.

Nem volt világos, hogy ez az elmélet alkalmaz­ható-e a szaglószervünkre is, éppen ezért a kriti­kusok csak legyintettek rá. „Meglehetősen vázla­tos elképzelés volt" - ismeri el Turin. Most azon­ban Andrew Horsfield és munkatársai a londoni UCL Egyetemen számítógéppel modellezték, ho­gyan működhet orrunkban ez a rezgésalapú mole­kulaelemző.

Eddig úgy vélték, hogy az orr az egyedi érzéke­lők széles választékát tartalmazza, és mindegyik egy-egy sajátos molekulatípusra válaszol. A külön­féle érzékelők a beléjük illeszkedő molekulák alapján különböző szagokról küldenek értesítést az agynak.

Horsfield modelljében az érzékelőkön azonban érdekes „zsebek" vannak. Amikor egy szagmolekula - például egy ammónia - belesüllyed a zsebbe, akkor ennek a parányi tartálynak az oldalán arra késztet egy elektront, hogy átugorjon az ammóniamolekula fölött a zseb másik oldalá­ra.

Az elektron eközben vibrálásra készteti a mo­lekula atomjait. „Úgy képzelhetjük el, hogy ugrása közben megpendíti a molekulát, mintha hegedű­húr volna" - magyarázza Horsfield.

Modelljében az elektron csak akkor ugrik át, amikor olyan molekulák telepednek meg a recep­torban, amelyek egy bizonyos frekvenciával rezeg­nek. Amikor az elektron a zseb túlsó oldalára ér, egyúttal egy jelet indít el az agy felé a szagról.

A kutatók számításai szerint, ha egy ammónia­molekula érkezik orrunkba, erről egy ezredmá­sodpercen belül kapunk értesítést agyunk révén. „Meglehetősen bonyolult mechanizmusnak lát­szik - jegyzi meg John Mitchell angol vegyész -, de a biológiában néha bonyolult mechanizmusok­ra van szükség".

Most tehát két elmélet harcol egymással (a zár és a zseb). További kísérletekkel kell eldönteni, hogy melyik mechanizmus lép működésbe, ha pél­dául megszagolunk egy darab romlott húst vagy egy szál rózsát.

[FeERi]

szipi mostanában nagyon nyomlsz ezekkel az ilyesmi hirekkel thx

[Szipi]

egy kis tudomány és ismeretterjesztés még senkinek sem ártott. csak okosodni lehet tőle....... szipi

[TreeplaX]

hmm... érdekes hír köszi szipi... én sajnos születésemtől fogva nem érzem a szgokat... pontosabban érzem csak nem tudom megkülönböztetni őket... csak azt tudom megmondani, hogy a bizonyos szag kellemetlen, vagy nem, de azt se mindig helyesen (pl nekem a benzingőz vagy a festékhígítók szaga kellemsnek tűnik)... ne kérdezzétek hogy ez mitől meg hogyan... nem tudom de jól megvagyok néküle

[Szipi]

nekem is érzékeny az orrom a szagokra és az illatokra is. lehet, hogy szakmai ártalom is ez nálam. nekem kimondottan kifinomult, ráadásul sokszor olyat is megérzek, amit más még nem érzékel. de a higítók, lakkok, festékek és egyéb szagokat én is szeretem.... szipi

[TreeplaX]

Na tessék... gondoltam hogy elneveted.

Nem azért érzem kellemesnek a higítót, mert szipus vagyok...

[xyzzs]

Hát az ammóniát könnyű megjegyezni...Amúgy : én meg nagyon bírtam gyerekkoromban apám Skodáinak a kipuffogóját szaglantani...közelről...Tök jó volt....Ma már ilyen nincs, mert a benzinek is mások...

[Szipi]

én arra lennék kíváncsi, hogy mi az oka annak, hogy ugyanazt a szagot az egyik ember érzi a másik pedig nem, vagy nem olyan intenzíven. szipi

[nimtom]

Véleményem szerint pusztán csak annyi, h. az egyiknek kifinomultabb a szaglása, mint a másiknak.

Ugyanakkor biztos van vmi biológiai vagy valamilyen más magyarázat.

Bár az is lehet, h. a másiknak több szennyezőanyag dugítja el az orrát - gondolom én,aztán lehet, h. tévedek.

[Szipi]

A szaglás hosszú időn keresztül az egyik legkevésbé ismert érzékelésünk volt. Pedig kétségkívül létfontosságú funkciójú: az állatvilágban segít a zsákmányállat követésében, a megfelelő táplálék kiválasztásában, a potenciális szexuális partner megtalálásában vagy a fejletlen újszülött emlősnek anyja megtalálásában. Az ember számára a szaglás szintén döntő a romlott táplálék illetve egyéb vészhelyzetek (tűz, mérgezés) felismerésében.

 

 

Richard Axel Az ember mintegy 10 ezer szagféleség megkülönböztetésére képes, ám hogy az egyes szagokat hogyan azonosítjuk, ez a közelmúltig nem volt ismert.

Richard Axel és Linda B. Buck e téren végzett úttörőmunkát.

 

A két kutató 1991-ben egér kísérletek segítségével együtt fejtette meg szaglásunk bonyolult működését. Bár már nem együtt, ám azóta is mindketten a szaglás terén végeznek kutatásokat, gyakran párhuzamosan ugyanarra az eredményre jutva. Az 58 éves Richard Axel a New York-i Columbia Egyetem professzora, míg az 57 éves Linda B. Buck a seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatója.

 

Axel és Buck felfedezett egy nagyobb, körülbelül 1000 génből álló géncsaládot – (ez teljes génállományunk 3 százaléka) –, amely szerepet játszik a szagok azonosításában. Bár képesek vagyunk megkülönböztetni tízezerféle szagot, a szaglóhámunkon csak ezer különféle receptor sejt azonosítható, mindegyik egy adott szagra specializálódva.

 

Hogy mégis sokkal több szagot vagyunk képesek azonosítani, annak titka, hogy a szagingert kiváltó, eltérő konfigurációjú molekulák egyszerre több receptor sejthez kötődnek, így a kombinációk határozzák meg a kiváltott szagérzés milyenségét. A szagingert ugyanis leginkábbb olyan illó anyagok molekulái keltik, melyek feloldódnak a szaglóhámot borító vékony váladékban. (Ez magyarázza, hogy például nátha esetén csökken a szaglási érzékenység.)

 

A szaglóhámban elhelyezkedő szaglósejtek dendrit-szerű felületi nyúlványaikon keresztül az ingerületet a szaglóidegek megvastagodott részébe, az ún. glomerusokba küldik. A receptorsejtek mindig ugyanahhoz a glomerushoz juttatják el az ingerületet.

 

 

Linda B. Buck A glomerusokban a szagingerületek más idegsejtekre átkapcsolódva az agy más területeire, így a limbikus rendszerbe, a hipotalamuszba és a frontális lebenybe is eljutnak. Ezáltal az illatok nagyon hatékonyak például az emlékek felidézésében: bizonyos illatok könnyen felidézhetik gyerekkorunkat, egy romlott vagy kevésbé friss étel viszont évekre eltántoríthat bennünket bizonyos ízektől.

 

Minden élő organizmus képes a kémiai alkotóelemek felismerésére környezetében. A halaknak relatíve kevés, körülbelül száz körüli a receptor sejtjeik száma, az egereknek viszont több mint ezer, azaz több mint az emberé. Nem csak a receptor sejtek számától, hanem a szaglóhámtól is függ a szaglás kifinomultsága.

A kutyák szaglása körülbelül egymilliószor jobb, mint az emberé, ami részben azzal is magyarázható, hogy míg az ember orrában körülbelül 3-4 négyzetcentiméter szaglóhám, egy átlagos kutyáéban 130 négyzetcentiméter található. Ismert az is, hogy a nők szaglásérzékenysége nagyobb, mint a férfiaké, az illatszerek egy részét a férfiak nem, vagy csak alig érzik.