koreg Posted Január 8, 2011 Share Posted Január 8, 2011 E.Draven ez nagyon szép nagyon tetszik elismerésem! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
E.Draven Posted Január 15, 2011 Share Posted Január 15, 2011 Köszönöm, bár ne lett volna ami megihlette és hogy ne legyen teljesen off a hozzászólásom: A fényes angyalok tehetetlenek A sötét Föld felett Csak vastag falú bunkerek Óvhatják az életet Látod lábaid előtt a porban Az összetört glóriát Örvendezett a pokol S kifordult magából a világ 1 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Február 2, 2011 Share Posted Február 2, 2011 Végtelenül egyszerűTe csak mész, amerre vezet az út, de a toll a kezedből, már régen kihullt. épp csak elindulsz, máris elvisz a gondolat heve, szíved rögtön vágyakkal lesz tele. Élet, halál... egyre megy, te élsz! habár nem tudod merre, végül mégis odaérsz ahová szíved gondolni se mert, a lépések pora nagy vihart kevert. Mind örökké élünk létezés nélkül, S létezünk. Mind meghalunk elmúlás nélkül, hisz mindig itt leszünk. Kicsinyes vágyak? Istenek, démonok mind felettünk. Mindegy merre, csak menjünk, Csak előre menjünk! (2011.02.02) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Február 21, 2011 Share Posted Február 21, 2011 Vér áztattaVér áztatta, vér vezette újra izzó, sajgó szívem, s ha azt mondja állj, miben kéne mégis hinnem? Arcom sajog sok pofontól, kaptam én is eleget, az élet mért rám nem kevésbé hideget, mint meleget. (2011.02.22) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Dannyman Posted Március 13, 2011 Share Posted Március 13, 2011 Mese a rózsáról Egyszer volt, hol nem volt, Volt egyszer egy mező. Eme mezőn folyt egy patak Rajta vízilevél és azon békákból egy csapat. A nap sütött az ég kék volt, Ekkor láték egy szempárt, mely derűs mint az égbolt. A tiéd volt az, és egyből tudtam: "Kellesz nekem" - s nem mozdultam, Vártam, figyeltelek: vajon kivel és merre mégy? Eme szerelemre lesz-e valaha remény? Úri hölgy voltál, a király leánya, Bátorságom tovaszállt: ez hát szerelmem átka? Aztán mégis úgy döntöttem, Én leszek a vőlegény, és te pedig a mátka! Lóra pattantam, és apád elé ballagtam. "Add nékem a királylányt, ő minden álmom!" "Nem úgy megy az!" - mondá, "Álld ki a próbákat! Rögtön itt van három. Ha teljesíted őket, talán tiéd lesz a lányom!" Első próbám az volt, hogy kutassam fel a rengeteget, És győzzem le a benne rejlő szörnyeteget. Feladatom elvégeztem: legyőztem a sárkányt, Ezzel megfékezve sok halált és járványt. A király hálás volt, de óvatosságra intett: "Van még feladat, nem csináltad meg mindet!" Majd felküldött a hegyekbe, a tudás próbájára, Hogy megkeressem és belépjek, az ősöreg portájára. Választ kellett adnom: hány csillag van az égen? És én feleltem: "-Annyi, mint tengernek vízében." A feladat megkívánta, hogy az öreget levigyem a várba, És elmondja ítéletét, és kiderült, mindez nem volt hiába: "Királyom, e legény egysmint gazdag s árva! Tudásának földeden sohasem lesz párja!" "Úgy - mondá a király akkor már csak egy dolog van hátra. A végső próba nem más, mint maga a türelem: leányom még nem áll készen, nem tudja, hogy mi legyen! Bátorságod és tudásod lenyűgözte, Ám a házas élet és a boldogság számára nem függ össze. Szeret téged, és veled akar lenni, De még nem kész érted mindent latba vetni. Immár századik esztendeje várok, Szerelmünk s gyümölcse, minden csak egy álom. S valóban: a végső próba mindközül a legnehezebb, Mivel felütötte fejét a szörny, melytől még most is reszketek: A kétely az, mely megpróbált áldozatául szedni, Vajon megéri-e örökre szerelmesnek lenni? Megéri várni rád? Felidézem szép szemed, És rájöttem szeretlek, s hogy tétováztam, döbbenet. Egyszer volt, hol nem volt, Volt egyszer egy mező. Eme mezőn folyt egy patak Rajta vízilevél és azon békákból egy csapat. Fent van a hold, csillagos az ég, S a puszta közepén térdepelek én. Több és több a kétség, Egyre fogy a remény, De mit ér az életem, Ha Te nem vagy enyém? --------------------------- Valentin-napra írtam pár hete, irodalomórára. Nagy siker lett, a lánynak is tetszett akihez szólt. 1 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Equimanthorn Posted Május 9, 2011 Share Posted Május 9, 2011 Vándor A vándor már régóta várt Keserűség járta át dalát S éjjelente a csillagokra nézve Áhított nyugalmát remélte Útján csak a szél kísérte Jó párszor meg is tépte Vén kalapját is lefújta De a vándor meg se szólta Csak kacagott a téli szél Meg nem értve hogy miért Űzött ez a komor vándor S miért jobb néki mindig máshol A vándor szívre álmok törtek Érezte hogy fáj a földnek Próbált sokszor harcot vívni De csak esőben mert sírni Útjába kerültek városok Vagy áldók vagy szitkosok Ha marasztalták hallgatott Mert hívták a komor hajnalok Élt mindenen kívül S mikor végül Elnyűtte a fájdalom Elment egy hideg hajnalon Még poros volt az út És a téli szél is fújt Mint mindig ahogy szeretett De akkor már nem nevetett 1997 1 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Szeptember 19, 2011 Share Posted Szeptember 19, 2011 Sajna egy darabig nem tudtam a fórumra írni, de ez alatt is születtek új munkák Édes rémálmok Rémet álmodtam. Szépet, mit elvett a sors. Záport, erdőt, friss harmatot, mire ócska kerék csúf sara felcsapott. Csengő nevetést, mit gonosz kacaj túlordított. Szivárványt, barnát, feketét, Édes szívet, mit emészt a fekély... Gyöngyöket, mit vörösre festett a vér, Édes álmot, mihez démon keze ér. Kék szemeket, sárgát, vöröset. Egy lágy hangot, mi méreggel megetet, Láttam édes arcokat, most zöldek, gonoszak... Mi béke volt egykor... most megnyugvást nem hoznak. (2011. 03. 17.) Szív polémia Egy piciny pontnak indult majd óriássá lett mégis szívében vihar dúlt, de hallgat most az ég is. Langy habok simítják nem érti még miért szívét útra dobják, elmúlt tetteiért. Felüvöltne még, merne is ha tudna, de csend a szívén ülve, ajkán vastag dunna. porba hullik arcáról egy apró csepp harag, s bár érzi húz az örvény, a víz mégis hallgatag. (2011.03.30) Vadvirág Égig érő virágok, de mindnek szirma hullt. Tiszta hanggal kiáltok, de színe megfakult. Vérzik hát a régi seb, bár éppen csak szivárog Feltépték rút tövisek. Fenn varjú károg. Azt károgja "várni rád!" s én csőrébe nevetek, Legyőztem már holt hadát, nem birkózom veletek. Nem küzdök a múlt ügyért, szívem zord hahota, nem pazarlok többre vért, zárva lelkem ablaka. (2011.04.04) Hullócsillag Földre zúg egy égi jel s te nem törődve rajta csak általlépsz felette hangját meg se hallva s eltűnődni később hisz láttad ő az élet porban fekve hagytad most mért törődne véled? (2011. 04. 11.) Gesztenye Két gesztenye elbujdosott Barna lomb mögé, Bújócskáznak nevetnek ott Rejtekem felé. Földön ülve mezítelen két szép kis bogár, mind a kettő engem figyel, kergetőzne már. Libben-lobban könnyű fátyol, zúg a vízesés Tűzzel, vérrel elvarázsol, Valós és mesés. Földre ránt az égi álom Mellé húz a vágy, Bőre illat, elsimítom, lángol, hangja lágy. sóhajt, mikor szíve dobban, s egy a két világ, teste mámor, lelke roppan, körme belém vág! Fájdalom, most kéjes ária másodperces ár-apája, reszket, robban ő s a párja, S zúg a bársony éj. (2011.06.30.) Csak por, csak hús és vér Üres puszták, betegségek, rühes kutyát, ferde képek, sötét tájak, csonka testek, szívem mélyén mit kerestek? Élni vágynak? Híre hamva... Miben hisztek elrohadva? Szürke árnyak, ferdeségek szép szívembe m'ért petéztek? Élet ígér, halál kínál. Mind csak ábránd m'ért találnál? Vér és anyag ez vagy édes, élni? Kérlek. Nem vagy képes. Dobban, lüktet, egy az ember, próbál hinni, szeret, ha mer. Mégis ébren, félelemmel, álmok nélkül Isten sem kell. Hinni buzgón, mint a balga, viszik máris vágóhídra, S bízik, remél! Nem törődöm! Izzik, megfagy, eltűnődőm. Vágyak nélkül boldog vagy-e? Így megélni béklyó nemde? Nem csalódom, nem tévedek, nem ígérek, nem kérdezek. Nem szeretni? Nem törődni? Halál nélkül nem élhetek. (2011.09.05) Nagyjából ez az elmúlt idők termése, meg egy nagy halom befejezésre váró alkotás, amiken még dolgozom Véleményeket várok, mert még nem kaptam senkitől Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
GuitaristFromTh3HeLl Posted Szeptember 23, 2011 Share Posted Szeptember 23, 2011 Egy régebbi dalszövegem: Sötétben a mélyben és hidegen némán, Rideg tavak vizében és az álmaid falján, Felébredsz és fázol mindened reszket, Húsod hûlni készü érzed ez a végzet. Tavasz volt és tél lett, Soha sem volt nyár, Alkonyatból ébredt, De mindig megtalál. Édes hideg téli szél, Mely átjárja mindened, Lelked egyben nyugodt, De belülrõl szenved.....szenved...szenved Tud miért és hogyan, márcsak az a kérdés belátod e,hogy: Nem csak te vagy nem csak te élsz, Nincsen semmid csak amikor félsz, Nem te vagy itt a legnagyobb hatalom, Ahogy téged eltipor,föld lészen a sírodon Bármikor kettétör a gyönyörûséges erõ, Melyben ott van minden felhõ, Minden sugár minden csepp és minden fújása, Természetünk egyetlen, és igaz csapása! 1 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Április 3, 2012 Share Posted Április 3, 2012 Ma írtam, remélem örömötöket lelitek benne. Folt a papíron Tintafoltként megszülettem, ócska, zord papíron, nem tervezett senki vélem, nem szenvedte kínom. Beszippantott hát magába halott és sárga lap, nem hiányzok, mindhiába, kerül a fény, s a Nap. Ültem ottan én magamba, egyedül s hidegen, fény felé még csak kinyúlva búcsúztam csendesen. S majd' igazi, szürke álom, hogy fény leszek s csodás, önmagamban megtalálom, mi bolond vágyódás... Színem lesz és formám! És én fakasztok könnyeket! Széppé válik mind a végén, ha Én mondok rímeket! De más a sors, és más a vég, s valóra vállt álom, hogy fényt adok, bár földem ég, többre nem is vágyom. (2012. 04. 03.) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Május 28, 2012 Share Posted Május 28, 2012 Ezt két napja írtam: Démon Vérhas, Tűz és fájdalom, mi oly sok éve hallik... Mért nem látom könnyedet, mely kebeledre hullik? Miért szólsz, ha nem zavar az oly sok évnyi pestis, mely sorsnak gátat állít? Te okoztad ezt is! Mért hagyja el ajkadat az égig érő átok, ha előtted holtakat, mögötted füstöt látok? Átkozd te is önmagad, mert rútul élsz te démon! Majd, ha szíved megszakad, táncolunk a síron. De addig még onthatod az árvák tiszta vérét! addig még megronthatod a világ minden szépét. Dobhatsz égő parazsat az erdők magzatára, s kérded síri hangodon `Mit ártott a pára? ` S végül minden összejön, Halálod gyors és kába, szenny neved fényre mossák, belépsz a Kánaánba. (2012.05.26.) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Slypeg Posted Június 24, 2013 Share Posted Június 24, 2013 Úgy sír úgy ölel és mikor csak rám nevet Oly boldogság együtt lenni csak te veled Mikor mellettem vagy elmúlik a bánatom De, ha nem vagy itt akkor ez fáj nagyon. Érzed mikor csak újra az enyém vagy Az én szívem téged soha el nem hagy Szeretlek remélem ezt elhiszed nekem Maradj mindig örökre együtt én velem. Fogd meg nyugodtan a két kezemet Ezáltal érted egyre többet tehetek Mert számodra feléd szeretet létezik De sajnos sok ember sűrűn vétkezik. Gyere és ölelj át maradj mellettem Te lehetsz ezáltal végső szerelmem Érted az én szívem újra fel fellobban Téged szeretlek a világon legjobban. 2 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
beci92 Posted Június 25, 2013 Share Posted Június 25, 2013 Éjjel nappal Budapest "2013 edition" Hanna koppan, Marci csontja roppan, Joe papa izomzata nagyon ott van. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
beci92 Posted Június 27, 2013 Share Posted Június 27, 2013 (High school high) Szétrobban már a búrám és a tököm is terem így hát fogtam a csajom és elhúztam vele Tök stikkes a lotyó ma is kilőtte magát mégis még mindíg vele lógok mert bítom a jó szagát. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Grendar Posted Január 3, 2014 Share Posted Január 3, 2014 Talgorius Grendar - GondolkodomGondolkodom, ezernyi tarka gondolat,Mint lepkeszárnyon szálló röpke pillanat, tovalibben.Ám a szív rejtekén valahol mélyen itt benn,Az igaz érzés örökre megmarad. Talgorius Grendar - ÉbredésSötét álmok járták át a testem.Egy feneketlen fekete verembe estem.Úgy éreztem itt a vége már.Rám e földön semmi jó se vár.De rájöttem, lehet még reményAz éjszakámat áttörte a fény.Örvendeztem, ez nem tévedés.Szemem felnyílt, jött az ébredés.Talgorius Grendar - Téli versSötétbe borult az este,leste a fiú a fát.az igaz boldogságot kereste,ám csupán ágakat talált.Felnézett ekkor az égre,végre kigyúlt egy fény.Éledni kezdett szívében,a hunyni készült remény.Történik valami újra,jöhet valami jó!Ekkor a tél esti csendben,esni kezdett a hó. Talgorius Grendar - Fekete éjben fekete csendFekete éjben fekete csend.Hol van a fent, és hol van a lent?Hol van az idő, és hol van a tér?Van e valaki, aki még él?Van e valaki, ki vigyáz reád?s szelíden suttogja, jó éjszakát.Eltűnt a fa a fű a virág.Nincsen már semmi üres a világ.Fekete éjben fekete csend.Sehol a fent és sehol a lent.Talgorius Grendar - Álmodom (dalszöveg)Álmodom, ezernyi fénylő csillagotMely odafenn az égen csendesen ragyogVadvirágos rétet, zengő madaratVizekben úszkáló színes halakatValósággá válhat, ami álom volt csupánÚtra kelhetünk egy szép napos délutánNézhetjük a felhőket, s az égszínkék egetIntegetünk, s a fáknak lombja visszaintegetÁlmodom vad bércet, havas hegytetőtZöld színben pompázó erdei fenyőtRókát, őzet, szarvast, mindent, ami széps megdobogtatja az emberek szívétValósággá válhat, ami álom volt csupánÚtra kelhetünk egy szép napos délutánNézhetjük a felhőket, s az égszínkék egetIntegetünk, s a fáknak lombja visszaintegetTalgorius Grendar - Költő hová tűnt a lelked?Költő hová tűnt a lelked?Ajkadról hová lett a szó?A világ az igazságot várja.Hisz újra bízni, s hinni volna jó.Bízni, hogy jöhet még szebb holnap.Hinni, hogy örök a remény,és élhetőbbé tehető az élet,bármilyen zord, sivár, és kemény.Ébredj költő, zengjen hát a versed!Elnémítva minden hazug szót.Hirdesd újra a tiszta igazságot!Mutasd meg a szépet és a jót! 1 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Grendar Posted Január 3, 2014 Share Posted Január 3, 2014 Talgorius GrendarReszkessetekReszkessetek kik nyúzzátok e népetHa felbuzdul majd a népharagHosszan nyúlik a türelemnek húrjaDe jaj lesz néktek, hogyha elszakadMagasan leng odafent a zászlóFénylőn csillog a rozsdált ősi kardSzázszor próbáltátok eltiporniDe nem tudtátok az igaz hű magyartHisz szívünkben most is él a nemzetAjkunkon tisztán zeng a dalÉs mindörökké megmarad magyarnakAz ki nem csak szájával magyar Talgorius GrendarHARCKemény harc az élet, hosszú évek óta!Más néha a dallam, de ugyanaz a nóta.Szomorú szívünket megüli a bánat.Latroknak adták el szép magyar hazánkat.Rablók barlangjává lett e kicsiny ország.A sok jámbor birka tűri, hogy kifosszák.Meddig marad még így? Ébredj már fel ember!!!Hiába kiáltunk felébredni nem mer.Így tűri a sorsát, míg telik az irka.Legyen végre harcos, nem pediglen birka! 1 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Április 4, 2014 Share Posted Április 4, 2014 Elég régen voltam már itt, sajnos időm nem nagyon engedi mostanában... Viszont alkotások születtek azóta, így ezeket megosztanám, ha nem bánjátok Napirend Sötétség?Felvillan.Álom?Elillanés fáj,újra meg nem talál.Képekés fények,és hangokés arcok,szépek,de rémképek.Sikít?Vagy dalol?A velődig hatol.Nyitodés üres,sötét,de fényes,egy óra,egy párna,egy zaj,egy munkaés húzés nem ereszt,és megmarés nem sebez,és zúgés unalom,és szólés csörög,és klappolés csörög,és egy képcsak ücsörög,és séta,és két falat,egy szívás,egy slukk marad,és csörögés sípol,és ordítés bájol,és lehúzés eltapos,és kedves,de hátba szúr,és több falatés több dolog,és több csörögés több tapos,egy slukkés még egy csepp,és még csörög,és még dolog,és zúgés ordibál,és tapos,és egy tál leves,és egy óra,és egy korty víz,és egy óra,és egy kapcsoló.Egy párnaés egy sötét kép, mely felragyog, és én ismét önmagam vagyok. (2013. június 14.) Ámító Egy csepp vérrel indult minden. Ez rántott ki engem innen,ez taszított ki a fényre,ki a szűkös meredélyre.Útra szállott hát a balga: álmot kerget, jobbra, balra,álmok földjén megrekedveszíve, s esze verekedne,hisz az álom nem valódi,minek ezért így vívódni?Minek kerget tarka lepkét?Mások ezt már elfeledték.Miért vágyik hazug szóra?Lelkét újfent elárulja,S felébredni újra, s újra,megfáradván rogyni porba,űzött vad, mint öreg, beteg,s éppen csak, hogy nem vagy gyerek.Szín vagy te is, mint a többi!Nem tudsz te, csak fényt kerülni!Színedtől lesz szép az álmom,fény vagyok, de mégsem látom. (2013. november 13.) Fázok Színem van, és mégis égek,Sötét égen fáklyák, fények,a formák mégis eltakarjákfényed, ha kell, kútba dobják,színed, ha kell, elkotorják.Fázok!Dörren az ég, zúg a felleg,holtan élve mit kerestek?Szín nem látszik,fény nem éget,szín és csillag így nem élhet.Fázok!Sötét lyukba fáklyát dobni,színét s fényét elzavarni,hangját, ízét elkaparni,melegét már nem keresni,mindent, mi Ő, elfeledni.Fázok!Fény vagyok, mi hát az élet?Szín vagyok, hát miként éled?Forma? Kényszer, ez csak ékszer...ide vezet hát a vér el!Ember vagyok, Béklyó nem kell!Fázok. (2013. december 23.) Úton Úton állok, lápi úton, köröttem vad fergeteg, nap süt le rám, fénye éget, úton állnom nem lehet. Lángok égnek messze tőlem, köd hozzájuk nem vezet, sárban állva, szürke sárban, biztos ösvényt nem lelek. Derűs égen ezer árnyék, s oly sötét e fénynek ága, nem hajt itt ki életfámnak egyetlen virága. Útra lépni? Lápi útra? Átölelnek fellegek, cirógatnak, vigasztalnak, úton állnom nem lehet. (2014. január 18.) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
MadDave Posted Április 21, 2014 Share Posted Április 21, 2014 Sziasztok!Új dologban próbálom ki magam. Egy fiktív útinaplót írok egy fiktív fickónak. Ha minden igaz, akkor naponta lesz új poszt. http://azujmelo.blogspot.com/ 1 Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Július 3, 2014 Share Posted Július 3, 2014 MadDave beleolvasgattam, és nagyon jó. Érdemes lenne később egy novelláskötetbe összeszedni, és komolyabban foglalkozni vele. Egy újabb elmeszüleményem, amit több másikhoz hasonlóan egy meditáció során átélt vízióm, illetve benyomásaim értelmezése képpen vetettem papírra... Felettébb kíváncsi vagyok a véleményekre, legyen az akár pozitív, vagy éppen negatív. Túl Elhagy most az élet íze, elhagy itt a vérnek színe, elkísér egy szörnyű álom, elbutít e zord határon. S dobok szólnak egyre-egyre űznek messze, mély verembe jőnek értem beste férgek elzuhanva mit sem értek. Furcsa él'tek furcsa árnya sodor fények ár-apálya gyökerek közt földbe ásni fények elől bújni-bújni! mély gödörben, torz sötétben fények nélkül, lesben szépen elrejtőzve, szemet hunyva csendben várni hajnalokra. Álmok szállnak... körbe-körbe! Emlékek, egy vak tükörbe, s körbevesznek, elvarázsol, körbe táncol kerge mámor... Fényt keresve vaksötétben ülni halvány gyertyafényben, s őrzöm éltem gyenge lángját, várom színes könnyű árját, vágyom hőjét, vágyom hangját, vágyott színét, vad világát, hogy vezessen fénybe újra, sötét múltat nem kutatva s húzna-húzna! von magával! bájos átok kínhalállal csábít, kínál oly negédes! Meg sem látom, körme véres. S vidít, bájol hét fejével, hét aranyló pár szemével, hét bravúros velejével, hét pár meleg kebelével. Mégis olybá tűnik gyatra szívem, s gyomrom felkavarta nem telíti őt a lélek nem szól érte drága ének. Nem vidít'na, s nem dicsérne, boldog földre nem kísérne, messze túlról nem keresne s jobbá engem nem nevelne. Nemet mondok, s jő az Arca, retkes körmével vakarja mézes-mázos drága leplét, önnön lényem csalfa tükrét! Rémületben hová kapjak? Mit ragadjak, merre fussak? Mit tehetne bátor énem? Drága bőröm mivel védjem? Kétségek közt eggyé válni, megtörődve földre rogyni, szörnyű véggel szembenézni, zord csapással vérbe fagyni. Megöltél te rusnya barma! Én voltam a láncod kulcsa, s most, hogy érzem fogy az élet itt az időd! Itt a véged. Láncra verted önmagadba. Szörnyű sárkányt, gyenge marha! Két kezedben akaratja, hét feje hull, könny a porba. Teste mind a világ gondja korhad, mint a kivágott fa. Gyönge lettem. Gyönge gyermek. Fénybe nézek, s földre termek. (2014.06.23) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
gery11111 Posted Szeptember 30, 2014 Share Posted Szeptember 30, 2014 Ej, de ritkás lett ez a téma mostanában... No de itt a legújabb kis szösszenetem, fogadjátok szeretettel: Keresztút Változékony égre vetneBalga gyermek szép szemet,Sok nagy tudó látta: ÍmeNyughatatlan tengered! S földre hajtott két bogárral,Komor vígság, meglehetTudja, érzi, úszna árral,S minden átkot eltemet, De míg a kékség visszahúzzaElfeledni nem mered,Élted árján apró bárka:Meghódított életed. S veszni hagytad másik útonDrága álmok hajnalát,Elfogadtad, s megragadtadIsteneknek ős dalát, Mit útra térve zengtek egyszerEltűnődve kék egen,S elfeledtek százezerszerMessze habzó tengeren. Keresztút az élet útján,Elgondolni rettenet,Pendülés a lantnak húrján,Édes élet, bús menet. (2014.09.29) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
brekegi Posted Október 17, 2014 Share Posted Október 17, 2014 Internetem meg nem vetem gyorsan eltelt ez a hetem, de ha nincsen ez kell nekem mégis jó ha nulla hírem NINCSVAN. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Slypeg Posted Június 6, 2015 Share Posted Június 6, 2015 Összejöttünk te+én évekkel ezelőtt A szerelem kettőnk közt szembe jöttMegláttuk egymást szerelembe estünkKérlek téged maradjunk örökre együtt. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Slypeg Posted Június 6, 2015 Share Posted Június 6, 2015 Oly csodálatos lenne lenni most te veledSajnos ezt most valamiért már nem lehetSzálltunk fent az égen rengeteget együttAmi kettőnk között volt hamar megszűnt. Én szerettelek téged, de te el felejtettélNem kérném azt soha, mást szeressélAkkor örülnék, ha újra hozzám szólnálA szerelmem én nekem csakis te voltál. Az én szívem örökre marad szabadMit érnek a nektek kimondott szavakTiteket érnek mindig a csalódásokSoha nem látjátok át a valóságot. Én hiába küzdök újra meg újra értetekHogy szeretnélek téged nem érted eztAz én lelkem tönkre kezd már menniEz ellen kellene végre valamit tenni. Hogy legyek úgy valaki, ha nem lehetek a tiédHa nem leszel enyém szívem már örökre kiégÉn megtennék érted mindig, mindenhol bármitDe neked ez egyáltalán már sohasem számít. Az én szívemben pedig van rengeteg érzelemAnnyit kérnék csupán, hogy maradj én velemNélküled továbbra én már senki sem lehetekBoldog lennék mindig együtt újra te veled. Olyan jó amikor csak a te szemedbe nézekHidd el egyedül szeretlek már csakis tégedEngem csupán már a szíved boldogan éltetRemélem, hogy szeretlek ezt is meg érzed. Szememben a fény, mint égen a csillag úgy ragyogTe vagy az a nő akiért mindig, mindenkor vagyokNekem nem kell másik nő, hogy boldogabb legyekNem is engedném, hogy ilyent veled meg tegyek. Tudom, hogy sokszor nagyon nagyot hibázokTe vagy akihez segélyt kérő szavakat kiáltokNem mindig jutnak el hozzád hamar a szavakMegbántanom téged egy szóval sem szabad. Te érted, ha lehetne én bármit megtennékTe lennél az akit csak egyedül szeretnékHa nem vagy már itt továbbra mellettemEgyedül kell nekem nélküled szenvednem. Hiányzol nem várhatok barátságnál többet Szívesen ejtenék érted bármikor könnyetAz életem veled együtt szebb lett volnaDe állhatok majd a gyengébbik sorba. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.