Jump to content
PirateClub.hu

Szerelmes versek topic!


Davacs
 Share

Recommended Posts

"Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.

Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak.

Szeress egy napig, míg csókolni tudlak.

Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak."

Link to comment
Share on other sites

  • Replies 132
  • Created
  • Last Reply

Top Posters In This Topic

A szerelem olyan,mint egy

törékeny virágszál,

vagy mint egy aprócska kismadár,

mely ágról ágra tovaszáll.

Lehet ősz,tavasz vagy nyár,

ez az érzés mindig rád talál.

Először nem érted,mi van veled,

ha ő szembejön,csak a szavakat keresed.

De mire bátorságod és gondolataid összeszeded,

már nincs sehol,és rájösz,

hogy ide vezet a félénk szerelem.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Lehet, hogy ….

 

Lehet, hogy szeretsz, ezt nem tudom,

s, hogy én szeretlek, meglehet.

Lehet, hogy jó vagy, elhiszem,

Lehet, hogy jó is teveled.

Lehet, hogy boldogok leszünk,

Lehet, hogy így igaz.

Lehet, hogy lennél még örömem,

Lehet, hogy lennél még vigasz.

Lehet, hogy egymásé leszünk,

Lehet, hogy elfeledlek én.

Ki tudná ezt megmondani,

ilyenkor, tavasz elején

 

Link to comment
Share on other sites

Veled vagyok egész…

 

 

 

Más lett veled az élet, más a Világ,

 

Másként nyílik, s illatozik a virág,

 

Szivárvány színe lett világomnak,

 

Nincsenek gondredői homlokomnak.

 

Már az esőt is szeretem, zuhogót, s permetezőt,

 

Behentereghetem szíved tisztásán a nagy mezőt.

 

 

 

Szeretem mikor gyengekarod szorosan ölel,

 

S azt, mikor szívem dobban, szíved arra felel.

 

Vágyom simogatásod lobogó vérrel!

 

Égetően bizsergető pillantása van szép szemednek!

 

Jó íze van számban szépséges nevednek,

 

Minden betűje simogatás, oly’ selymesek.

 

 

 

Gyönyör illatos virága, s a csillagom vagy nékem,

 

Mely mindnél fényesebben ragyog fenn az égen.

 

Másként látok, hallok, újra én vagyok!

 

Már kimondhatom, szerelmes vagyok!

 

Fénylő, meggypiros ajkadon bujkáló Napot,

 

Ajkamra ajkaddal átadod, ez csók, s nem lopott.

 

 

 

Szakadozik, roncsolódik ajkunk között a forgolódó szó,

 

Tördelt szavak helyett csókot, ez rá a pecsét, s így a jó.

 

Aggodalmaskodó kék szemed szemembe mélyeszted,

 

Bőbeszédű magányomnak otthont adott szerető szíved.

 

Napsugarak szikrázó zúgása mit veled hallok,

 

Veled vagyok egész, nélküled csak por vagyok.

 

 

 

Hiányzol, kereslek, kívánlak, hozzád bújok,

 

Csókodat kérem, hisz csókot sosem lopok.

 

Adtál, adtál már mosolyt is édeset, s még kapok,

 

Örülök hogy vagy nekem, neked meg én vagyok.

 

Adjunk egymásnak érzéki mámort, hatalmas, el-elpuffanó szerelmeket,

 

Virágos réteket, színes tereket, kéz a kézben hosszú, boldog éveket!

 

Link to comment
Share on other sites

Tévedsz, hogyha azt hiszed

A szerelem csak játék

Vagy lobogó fáklya

Mely ujjaidra ráég.

Nagy dolog a szerelem

S hogy múlnak az évek

Még nagyobb lesz, meleg kendő

Úgy betakar téged.

Erő elszáll, szépség hervad

jön az ősz, a tél is

Aki szeret melletted lesz

Megbecsül majd mégis.

Az élet véges - végig együtt kell leélni

Úgy válik el, mit ér a nő, és mit ér a férfi.

Jót és rosszat megosztani

Kacagni és sírni

A szerelem dal

Mit együtt kell megírni.

Link to comment
Share on other sites

Nekem, van saját, ezt én írtam:

 

"A csaj neve a cím :)"

-------------

 

Felébredtem sötét álommal teli életemből,

rád gondolok, és elszökik a ború a szívemből,

sugárzol, akár a hajnali napfény a virágok harmatjain,

így sugárzik a szépség szerelmem csodás ajkain.

 

Megérintett, engem!, egy kőszívű embert,

aki eddig szeretni nem mert,

kinek szívében nem volt más csak bú és keserűség,

most felváltotta a fény és a szépség.

 

Úgy sugárzol, akár a föld magjának éltető ereje,

rád gondolok, a szépséged sugárzása áthat

a paradicsom közepén találom magam,

bárhová nézek csak téged, TÉGED látlak.

 

Nekem te jelented az életet a földön és azon túl is.

Ha e sugárzás elvész,

elhervadna szívem akár egy árva virág,

és a sötétség visszatérne,

összedőlne bennem világ.

Link to comment
Share on other sites

Harcolj a szerelemért...

 

Szerelem tüzes fénye szivünkből egymás felé száll,

Melegítjük egymást mint tavaszi tábortűz alkonyán.

Rakj a tűzre mindennap, ne hagyd kialudni a lángot,

Harcolj a szerelemért! Rázdd le magadról a láncot!

 

Hétköznapok monoton szürkesége egyre csak nyomja,

Lüktető szerelmes lelkünket fájón eltompítja,

Nyisd meg képzeletben az együttlét aranyló hídját,

Harcolj a szerelemért! Szerelmünk a túlparton vár rád!

 

Ne légy tétova levél, kit szelek fújnak ide-oda,

Indulj el a hídon, szaladj, fuss át a másik partra.

Én is indulok feléd, a folyó felett találkozunk,

Harcolj a szerelemért! Valóra válik minden álmunk.

 

A múlt árnyai hívogatnak mézesmázosan vissza,

A szerelem több mint kétségbeesett lélek siralma,

A boldogsághoz sokkal több kell mint sajnálkozás,

Harcolj a szerelemért! Hagyd a múltat, új jövő vár rád!

 

Érezd a szerelmes vágyat, az igaz őszinteséget,

Szerelem szabadságát, az önként vállalt közösséget.

Boldogság hangjait, mi csak szerelmes talajon ébredez,

Harcolj a szerelemért! A rossz álmoknak vége lesz.

 

Testem a tested körül révületben örömtáncot jár,

Vérköreink összefonódnak ezer szálon át,

Ha a boldogság végső, szent sóhaját hallani vágyod,

Harcolj a szerelemért! Teljesülni fog az álmod.

 

Ha nem akarsz felemás igában, hit nélkül élni,

Egyedül imádkozni és a vad jövőtől félni,

Ha a hármas kötelék örök szentségében hiszel,

Harcolj a szerelemért! Többiről Isten gondot visel.

 

Link to comment
Share on other sites


Tudom

Tudom, hogy nem felejtesz,
Csak elástál magadban.
Mit meg nem tettünk,
Mágnesként köztünk van.

Elspórolni végleg semmit sem lehet,
Eljössz még, hogy fogjunk végre kezet.
Békét szívünk addig nem lel,
Míg a kupac a szőnyeg alatt hever.



Requiem után

Élőhalott zombiként kerengek,
Keresem az eltűnt szerelmet,
Megváltás lenne számomra a halál,
De most még ő sem talál

Ezer tűz éget belül,
A szenvedés kerekedett felül,
Meghalt a boldogság
Üres az egész világ




Nem várok már

Nem várok már kedvesemre,
Feladtam a harcot,
Megfizettem immár
A fájdalmas sarcot.

Üres most a szívem,
De cseppet sem könnyebb
Hideg szél fúj bennem,
S hűt ki egyre beljebb.

Ahogy én szeretek,
Nem szeret úgy senki,
Hittem, de rájöttem,
El kell őt engedni.

Link to comment
Share on other sites

Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet. Valakit megismerni egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés......... :( :(

 

Egy pillanat alatt elfoglaltad szívem, egy új érzést gyújtottál fel bennem. Ez az érzés még most is szüntelenül lángol, s minden percben nagyon hiányzol! :( :(

 

Régóta lappang egy gondolat a fejemben,

Egy aprócska dobbanás itt bent a szívemben,

Kimondani nem könnyű, de megteszem,

Mert tudnod kell, hogy csak VELED létezem....... :( :(

 

szipi

 

Link to comment
Share on other sites

sajnos nem én írom ezeket, de szívesen osztom meg veletek.

 

 

Szerelem virága

 

Engedd el a lelked,

A tested követ majd,

Nem lesz több félelem,

A szíved virágot hajt.

 

Szerelem virágot,

Közös boldogságra,

Félelem nélküli,

Elképzelt világra.

 

Te teremtheted meg,

Én pedig tebenned,

Nem vagyunk mi mások,

Csak álmodozó szentek.

 

Kit ha por belep is,

Nem véti az utat,

Kit ha besároznak,

Tiszta marad.

 

Szerelem virága,

Hogy imádlak téged

Ha meg kell halni egyszer

Hát haljak meg érted.'

Szerelem virága,

Ha élni kell, hát éljek,

De csak melletted, veled.

- Így legyen!

 

Ha éjjel hívsz, én jövök,

Ha nappal hívsz, jövök.

Bíznod kell, hisz vagyok,

És benned és örök.

 

Nem mondhatok többet,

Kár is lenne érte,

Csak elrontanám mindazt,

Ami szép.

 

 

szipi

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Lángoló fájdalom

 

Körbe nézek a sötétben

A tűznél táncol a fény

Körbe Nézek a félhomályban

Csak mi ketten, csak te meg én.

 

Rád nézek, nézlek téged

Szemedben gyógyító fény,

Rád nézek, szemedbe mélyen,

De szerelmed nem az enyém.

 

A tűzbe nézek s gondolom:

Hülye voltam, már tudom.

Lépnem kéne, már nem lehet,

Szerelmem már elveszett.

 

Rég volt már, hogy volt esélyem,

De szívem nem hagyta elérnem.

Mert ő szeret téged

Neked pedig, érte forr a véred..

 

Én csak szeretlek messziről,

S álmodom szerelmedről.

Agyam zsibbad, zsívem éget,

Tudom, nem szerethetlek téged.

 

Körbe nézek a sötétben,

Jön már ő is, csókol téged.

Fagyos tüz éled Szívemben,

És én csak nézlek, nézlek téged.

 

 

_____________________________________________________________________

Az éj sötétje

 

 

 

Sétálok az éjben

Lábam röpít messze.

Menekülni félelmedben?

Választani mersz-e?

 

Szerelemnek gyönge fátylát

Választani kellemes,

De elveszteni barátodat,

Ezért tán Érdemes?

 

Lelkem tűzben edzi,

S kínoz belül érzem,

Ezüst s acál összecsap,

S belül máris vérzem,

 

Évek óta szörnyű már,

E belső kűzdelem.

Akaratom acélos,

De ezüstön fenem.

 

Félek, hogy, ha megszakad,

E pillalatnyi csend,

Egyik penge eltörik.

S eltűnik, a megszokott rend.

 

De mit tesz tönkre, már, ha egyszer

Mindent tőnkre tett,

S mi létezett, mi volt is egykor

Minden föstbe ment.

 

Lábam röpít, messzire visz,

Egy végső állomás,

Mi véget vethet mindennek,

Egy véres tollvonás:

 

Élj még érzel, s lélegzel,

Halj meg, ha sok sebből elvérzel.

Szenvedj amíg van erőd s még van miben hinned, de ha vége,

Szrelmed vidd akkor is, akár holtan, vagy élve.

 

______________________________________________________________

 

Elszállt már a remény

 

 

Látom az arcod,

Szép barna szemed,

Sajnálom, hogy ott és most, nem én vagyok veled.

 

Fály a szívem,

A melkasom sajog,

Testem, lelkem évek óta csak teérted rajong.

 

Ordítani tudnék,

De sajnos nem lehet,

S iszonyúan fály, hogy más áll melletted.

 

Seretlek téged,

Szeretlek nagyon,

De ha elmondom ezt neked, őt cserben hagyom.

 

Nem kérheted tőlem,

Hogy egy kis örömért,

Eláruljam őtt lehet, a semmiért.

 

Hisz te őt szereted nagyod.

Én csak várok, s reménykedek,

Hogy jön majd idő, mikor nyíltan szerethetlek.

 

Bár tudom,

S érzem sajnos mélyen,

Hiú ábránd csupán, hogy lenne még esélyem.

 

Látom kedves arcod,

Vigasztalnál érzem,

De attól, hogy halgatok haldoklik reményem.

 

Nézem barna szemed,

Rámnézel és látom,

Szerelmed, mit úgy szomjazok csak egy kósza álom.

 

Elszállt már a remény,

Már rég nem is várom,

De lelkem baját elmondanám... Oh annyira bánom!

 

By: Gery11111

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...

Hali Geri.

 

eléggé megdöbentett ez az egész nem és tényleg eggyáltalán nemgondoltam volna hogy ienre képes vagy nagyon szép alkotás mind a három büszke vagyok rád. :G

Nekem személyszerint az elsö vers tetszett a legjobban és amikor olvastam az utolsót valahogy ugyéreztem mintha folytatni szeretted volna vele az elsőt és ez jó :D .. A második vers is nagyon szép de igy tök fáradtan este nemnaon tooom megérteni mert eléggé kiugráltam magam mostanába remélem megérted fáradságom de holnap napközben ujra átolvasom hátha megértem igazi mondanivalóját.

Nah jolvan nemhúzom a szót ajánlom mindenki figyelmébe ezt a rovatot mert nagyon sok szép dolog van az emberek lelkében amit ide kiönthetnek hogy mások gyönyörrel érezzék ugyanazt vagy amire vágynak ök is.

 

 

Gerikém asztmondom gyinálgass még ilyeneket, de az se baj ha témailag nem ez a stilus mert szerintem más témárol is tudnál hasonlo jó vagy még sokkal jobb verseket is írni .. HAJRÁÁ!!!......:D:D:D:-)

Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...

Szerelem ereje

 

Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,

Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,

Mint száraz homok, ittam gondolataidat,

Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.

 

Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,

A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.

Csókjaid íze számban méz volt és mandula,

Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.

 

Tenyered finom erezetét most is érzem,

Ajkaid első érintését sose felejtem el,

Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,

Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.

Link to comment
Share on other sites

"Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet. Valakit megismerni egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés........."

 

Ez de jó tetszik :) .

 

Látom még bucmac nem járt erre :D

 

Nekem is van 1 irományom amit nem neveznék versnek de a szerelem ihlette :),ha meglesz a gépem,visszahozzák a szervízből akkor felrakom ^^.

 

Az eddigi versek amik itt vannak nem mindegyik tetszik de vannak kifejezetten jók :) ("Elszállt már a remény" nagyon tetszik :) )

Link to comment
Share on other sites

Valaki rólad álmodik,

Valaki rólad szövi legszebb álmait,

Valaki Téged forrón szeret,

Valaki örül ha veled lehet.

Valaki szemében miattad könny ragyog,

S az a valaki Én vagyok.

_____________________________

 

Szetenék veled lenni egy éjszakán,

Bevallom, hogy szeretlek igazán.

Csendben nézni égő szép szemed,

S egy forró csók után bevallani neked:

Nem tudok élni nélküled!

_____________________________

 

Megírom neked ,hogy mennyire szeretlek,

Míg szívem dobog, sohasem feledlek.

Most messze vagyok tőled, messze távol,

De a szívem szeret, s megtalál bárhol !

_____________________________

 

Bűn az élet,de meghalni félek.

Mert van egy lény , akiért élek.

Van egy bűnöm, mely fáj és éget,

Pedig csak két szó:

Szeretlek Téged!

_____________________________

 

Sosem tudtam eddig,

Milyen szép az élet.

Mióta ismerlek, csak azóta élek.

Szívem, sziveddel lágyan összedobban,

SZERETLEK! napról-napra jobban!

____________________________

 

Az égő gyertya lángját nézem, Te jársz az eszembe,

S nem értem miért zárlak még mindig a szívembe?!

Minden egyes szikrában Téged látlak,

Mióta nem vagy, engem felemészt a bánat.

Link to comment
Share on other sites

Szipi nagyon szép versekkel ajándékozta meg e topik látogatóit, szeretném gyarapítani a szép alkotások sorát, remélem kedvetekre lesz.

 

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint a fösvény, kit pénze gondja öt meg.

 

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd hogy a világ lássa kincsemet.

 

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

 

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

- William Shakespeare: LXXV szonett -

Link to comment
Share on other sites

Igaz szerelem törvénye

 

Ha szeretsz, ha szeretni akarsz

Akkor csak engem, csak én legyek

Csak rám vágyj, csak engem láss

És higgy bennem, és érezz,

Ne szavaim figyeld!!! Bármikor hazudnak.

Velem akarj élni, és ne mással.

Engem ölelj, csókolj vad szenvedéllyel.

Ne kergess egy árnyat, legyen egy vágyad,

Én legyek az csakis én….

Mit megbeszéltünk nem feledtem,

Hogyan is feledhetném az életem…

Csak kivárni nehéz, hogy ezt érezd,

Csak engem, és csakis engem…

 

 

Link to comment
Share on other sites

Nem tudom hogy nektek hogy tetszik de bátorkodtam az én versemet is ideírni. annyit mondok hogy ez a vers rólam szól, arról hogy a lány nem vesz észre.

Nem akarom lemásolni Ady Endrét de én is adtam egy nevet anak a lánynak:

Hát akkor a Vers:

 

Laurácska

 

Édes, kedves Laurácska!

E nevet vettem a számra.

Szeretném ha szeretnél,

Vagy csak egyszer rámnevetnél.

 

Nem tudom még téged látván,

Ez szerelem vagy csak ábránd.

Nem látom az arcodon,

Kölcsönös e vonzalom.

 

Téged látlak ha lefekszek,

Téged látlak ha felkelek.

Téged látlak a fényes napban,

És a ragyogó csillagokban.

 

Nem tudod amit én tudok,

Pedig érted lótok futok.

Addig én csak téged várlak,

Édes kedves, Laurácska!

 

 

Az esetleges helyesírási hibák miatt elnézést kérek. A verset régebben írtam de akkor még tényleg nem tudtam hogy mit érzek.

Link to comment
Share on other sites

Magammal cipelem a szívedet

 

Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben

cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak

megyek te jössz velem; bármit teszek

azt teszed te is, kedvesem)

 

és nem ismerem a félelmet

 

a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom

szebb világot (te vagy az én igaz világom)

te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt

kit a nap egyszer majd megénekel

 

íme a titok mit meg nem osztok senkivel

(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol

nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint

hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)

csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton

 

magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)

 

Link to comment
Share on other sites

Nem tudom hogy lehet-e más témájú verset írni de én megteszem.

Ezek még régebbi verseim, kb 2 évesek.

 

Délutáni pihenő

 

Ülök a földön és játszok egy bottal,

Lecsendesedett az iskolaudvar.

Betűket látok a homokban,

Kis versek a cipőnyomokban.

Arra jön kettő lány,

De tőlük többet várhatnánk.

Mégsem azért születtem,

Hogy verset írjak róluk menten.

 

A fák most egyenesen állnak,

Mintha valamire várnának.

Várnak a végső hullámra,

Az igazi áramlatra.

Megérkezett ő,

Egy kis szellő.

Ekkor elindult,

A békés udvaron vihar dúlt.

 

A fák mintha örülnének,

Szépen táncolnak a szélben.

Azt a kis versek is leírták,

Mi mindent tudnak a fák!

Most egy hangot hallottam,

Úgy reccsent, roppant,

S repült az ág,

Mint a szélvész fecskemadár.

 

S leérkezett a földre,

Amelyből minden létezett.

A tudósok a létezés titkáról elmélkedtek,

Miközben én lassan az ág felé mentem.

Most látom milyen a világ.

Tovább már nem él ez az ág!

A fák megtépve álltak,

És siratták az elesett ágat.

 

 

Esti pihenő

 

A házak fölött félhomály van,

Esteledik a falumban.

Az utcákon köd terjeng,

Tompán, szürkén, sötét színben.

A csendben néhány részeg munkás,

Messze hallatszik a nótázás.

A kutyák lassan elhallgattak,

És hangot adtak álmaiknak.

 

Csontok százairól álmodtak,

Mit az embertől meg nem kaptak.

Libát, kacsát, tyúkpecsenyét,

És a gazda szép kenyerét.

Az ostorral üti, vágja,

Ugasson a gazda lánya!

Testek lógtak felakasztva,

Most nyávogjon az a macska!

 

Ezt kívánják az ebek,

Mást pedig az emberek.

Jó termést és sok búzát,

A család jó dolgát.

Nagy földet és szép mezőt,

Még több hosszú jó esőt.

Mikor egyszer felébrednek,

Eljött már az újabb reggel.

 

Na hát ennyi volt. Nem éppen a legjobbak. Azért ideírtam nem hagyom elveszni azt amit akkor napokig írtam.

Link to comment
Share on other sites

legutóbb ezzel a Szokol cíművel "nyertem" egy versíró pályázatot ... Varró Dani mielött átadta a díjakat azt mondta ,h egy költőnek fontos ,h sok verset olvasson ,hogy sokat írjon ,és ,h lehetőleg mindig reménytelenül legyen szerelmes :D

 

ahogy elnézem itt is több az olyan vers ami a reménytelen szerelmet veszi témául ,de hát ez már csak így van ...

szóval itt egy ugyancsak reménytelen-szerelmes vers ...

 

...Szokol...

 

Te ott állsz mint valami istennő szobor,

én meg csak bámullak, de lépni félek.

Ne mondd nekem,hogy ez élet:

csak sistergek, mint egy ősrégi szokol?

 

Rajtam nincsenek csillogó gombok,

mégis kikapcsolod amit mondok,

mert soha nem értesz meg,

neked csak az kell amit eléd tesznek.

 

Régen nem élsz már,csak létezel,

ezzel a léttel is mérgezel,

mert elvesztetted önmagad,

Hallanak,de nem értik szavad?

 

Csak sisteregsz,mint valami ősrégi szokol,

mert sorsodat hiszed átoknak,

S én véget vetnék magányodnak

de csak állok ,mint egy megkopott szobor?

 

 

 

Ez pedig az egyik készülőben lévő dalom szövege :

 

...Idegen...

 

Emlékeim rajzolom a homokba,

Sötét jelek, lázas éjjelek,

Az eső majd elmossa...

 

Bánatom vetem most papírra,

Ostoba mondatok , foltok ,

Valaki úgyis elszakítja...

 

Ott vagy a te is porban,

Neved a homokba karcoltam,

És minden szó te vagy a lapon,

Rólad írom most dalom:

 

Sötét jelek ,lázas éjjelek,

Nincs ki megmondja mit tegyek,

Csak az idegen nevet rajtam,

S fülembe súgja halkan:

 

"Üdvözlégy a pokolban,

Ezt magunk teremtettük,

Hát égjél, hát égjél , ÉGJÉL velem együtt!"

 

 

 

------------------------------------------------------------------------------------

 

halkan : az első versedben egész jól visszaadtad a Ady "Léda verseinek" hangulatát :) ... viszont a 2.ban szerintem nagyon sok a "suta" rím amik lerontják az amúgy nagyon jó költői képeket a versben... a harmadikat pedig még nem sikerült értelmeznem ,de összeségében csak így tovább! :)

 

gery1111 : a fájdalmat pontos J-vel írják ,de egyébként nagyon szép vers :)

a második versed nagyon tetszett ,főleg az utolsó előtti strófa jó benne .Kár ,h a lezárás nem lett annyira hatásos

a harmadik versed sem rossz ,de "nekem az kevésbé jött át" :D

 

szipi ha jól tudom nem saját verseket másolt be ,szóval azokra nem térnék ki ,de szépek :) .

Link to comment
Share on other sites

halkan : az első versedben egész jól visszaadtad a Ady "Léda verseinek" hangulatát :) ... viszont a 2.ban szerintem nagyon sok a "suta" rím amik lerontják az amúgy nagyon jó költői képeket a versben... a harmadikat pedig még nem sikerült értelmeznem ,de összeségében csak így tovább!

 

Kösz!

Hát igen nem most írtam. Akkor még máshogy járt az agyam... :D Erőltettem és látszik is hogy ha nem ér közvetlenül az élmény akkor nem lesz jó a vers.

 

Hallottam egy olyan mondást -ami szerintem nagyon is igaz- hogy ha egyszer megfogalmazódik benned a vers és még napokkal utánna is jónak találod akkor írd le és ha van bátorságod mutasd be.

 

Szipi. Nem tudom leírni azt hogy milyen jók a verseid. Én megemelem a kalapom előtted!

Link to comment
Share on other sites

A szívedet adnád

De a testedet nyújtod

A tested jobban tetszik

Ékszerként csillog

Vad ez az ékszer

Kecses kis játék

Olcsó trófea

Drága ajándék.

Link to comment
Share on other sites

Saját költés:

 

 

Romantikus est

 

A Nap csillogása tükröződik a tájra

A Balaton képét vetítve a határra.

A férfi szíve egyre izgatottabban ver,

S vágyából darabkákat vissza - visszanyer.

Érzi már nincs messze a találkozás perce,

S előkészül a tündöklő nyárvégi estre.

Rózsaszirommal kövezi a holdfényes stéget;

Liliommal díszíti az asztalt s a széket...

Szívében közben szüntelenül áradnak

Kiolthatatlan érzései mik sohasem fáradnak

Félhomály borítja a part menti mólót

Mit már csak a Hold világít meg hol itt hol ott

Az éjszaka fényei emelik romantikus hangulatát

S csak tovább fokozzák hatalmas vágyódását

 

Mikor már szinte egybeér a Föld s az Ég,

Feltűnik a lány, ki kimondhatatlanul szép.

E felvirágzó romantikus est kezdetét vesz,

A fiú a lányt kézen fogva a holdfényben körbevezeté

Végigsétálnak a rózsákkal szelíden övezett stégen

Ezalatt lelkük egymáshoz bújik serényen

A rövidke mégis gyönyörű hangulatot hozó séta

Egy kicsiny asztalnál folytatódik későre nyúlva

A fogások alatt andalító hegedűszó szól

Egy kissé kopott mégis oly édesen lágy gramofonból

A vacsorát koronázza a hűs tokaji bor

Mit egy évtizede gondosan vigyázva alkotott a kor

Az éjszaka ezalatt csak tovább hallatja szavát

Mik hívogatón újra sétára ösztönzik a párt.

 

Ismét elhaladnak a vidáman fújdogáló szélben,

A fűzfák szorító feledhetetlen ölelésében...

Végül egy halk suttogó hangon hívogató padon,

A lány a fiú ölében szeretetre kérlel nagyon

Az ifjú érzi kedvese áhított vágyálmát

S közelebb hajolva hozzá megadja neki mi rég várt,

Egy izzó csók csattan a viszontlátás örömére

S még egy eme el nem felejthető estére!

 

 

Valahol szándékosan nincs semmilyen írásjel! ;)

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Unfortunately, your content contains terms that we do not allow. Please edit your content to remove the highlighted words below.
Hozzászólás a témához...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Jelenleg olvassa   0 members

    • No registered users viewing this page.



×
×
  • Create New...