Veszélyes nagyra nőni

[Millye]

A nagy húsevőknél a vadászat ráfordításai számottevően megnőnek: a ragadozó gyors tempóban és hosszasan üldözi hasonló méretű zsákmányát, amelynek elfogása és megölése igen sok energiát igényel.

A kutatók megállapították, hogy minél termetesebbek a ragadozók, annál nehezebben tudják biztosítani a szükséges energiabevitelt. Így az esetleges zsákmányszűke sokkal érzékenyebben érinti őket, mint a kisebbeket. Az 1100 kilogrammos hipotetikus húsevők pedig már egyáltalán nem képesek biztosítani a szükséges energiabevitelt. És valóban, azt látjuk, hogy a legnagyobb ragadozók sem érik el ezt a tömeget: a ma élő legtermetesebb húsevő állatnál, a jegesmedvénél a legnagyobb feljegyzett testtömeg 1002 kg. A fosszilis leletek közt legalább négy ilyen faj vált még ismertté, amelyekről feltételezhető - bár nem bizonyított - hogy húsevők voltak.

 

Alvó óriások

 

Mivel mindkét ragadozócsoportra igaz, hogy testtömegük növekedésével energiaigényük gyorsabban növekszik, mint energiafelvételük, a kutatók valószínűsítették, hogy a nagyobb húsevők jobban takarékoskodnak az energiájukkal, mint a viszonylag kisebb testűek. Ezt a feltevésüket 14 ragadozófaj viselkedési mintái is megerősítették.

 

Az oroszlánok és a jegesmedvék például igencsak spórolnak az energiával. Az oroszlán idejének több mint 90 százalékában teljesen inaktív, a jegesmedve pedig időről időre téli álomba merül. Továbbá mindkettő úgy vadászik, hogy az aktív üldözésre fordított idő a lehető legrövidebb legyen.

 

A modell alapján egyes kihalt, igen nagy méretű húsevők az oroszlán energiabevitelének körülbelül a négyszeresével élhettek. Tehát nemcsak ráfordításaikat kellett minimalizálniuk, de bevitelüket is maximalizálniuk.

 

A 150-200 kg-os testsúlyt elérő oroszlánok elsősorban nagytesű emlősökkel - zebrákkal, antilopokkal, gazellákkal, kafferbivalyokkal - táplálkoznak, de alkalmanként egy-egy nyulat, madarat is elkapnak

 

Az elemzés bepillantást enged a szárazföldi húsevő emlősök energia- és időgazdálkodásába, a tanulmányozott állatfajok fennmaradásának és evolúciójának egy fontos aspektusába. Segít megértenünk, miért voltak a nagy húsevők sebezhetőbbek, s miért azok ma is. A ma élő húsevőkre nézve az ember különösen nagy fenyegetést jelent - de kipusztulási rátájuk már az ember megjelenése előtt is magasabb volt az átlagosnál. A testtömeg felső határa felé közeledve a legkisebb környezeti változás is módosítja a zsákmánybőséget, felborítva ezzel a kényes energetikai egyensúlyt.

[Sonic79]

Szerencsére én nem vagyok egy colostok, de picike sem.