Ugyanolyan f/ntos az agy szá-ára a felejtés -int a tanulás?

[Millye]

Miért van szükség a felejtésre?

"Ugyanolyan fontos az agy számára a felejtés mint a tanulás? És ha igen, miért?"

 

Az érzékszerveink a külvilágból tömeges információ felvételét teszik lehetővé. Noha ezek az észleletek jelentős szűrés után jutnak el a tudatunkig, az emberi memória rövid idő alatt is hatalmas információmennyiséget képes befogadni és tárolni (gondoljunk az olyan összetett tevékenységekre, amelyek a megjegyző és felidéző képességünket is próbára teszik, mint amilyen az olvasás). De nem örökre.

 

Mint mindannyian tapasztaljuk, idővel személyes élményeink, egyes képességeink és lexikális tudásunk bizonyos elemei is kikopnak az emlékezetünkből. A felejtés, bár sokszor negatív jelentéssel ruházzák fel, a kóros eseteket kivéve nem az emberi elme fogyatékossága, hanem megközelítően hasonló jelentőséggel bír, mint a megjegyzés és a már meglévő emlékek felidézése. Így a felejtés – főleg tanulásban tapasztalt – hátrányai ellenére az alábbi előnyökkel gazdagít minket.

 

A felejtés már az információ rögzítésében is kardinális szerepet tölt be. Az érzékeink nyomán tudatunkba zúduló jeláradat döntő része számunkra jelentéktelen. Ez a jelhalmaz zaj, amelyet agyunk legátol, hogy az egyén számára érdekes vagy fontos információ feldolgozásának szabad teret adjon. A felejtés tehát az elme jelfeldolgozó működése szempontjából aktív folyamat, amely a halántéklebeny mélyén, a hippocampusban (csikóhalra emlékeztető agyterület) zajlik, és a megjegyző, tároló, illetve felidéző folyamatokkal finom egyensúlyban működik az egészségesek emlékezetében.

 

A felejtésnek azonban nemcsak az információ rögzítésében van szerepe. Hozzátartozik a leleményességhez, a rácsodálkozásra való képességhez, de lélektani jelentősége is van. Az első esetben a meglévő információk olykor nem elegendőek egy probléma megoldásához, azonban azok átmeneti figyelmen kívül hagyása új összefüggések felismerésére adhat alkalmat. Nem egy korszakalkotó tudományos elmélet ily módon született, de a hétköznapokból is ismerünk erre példát.

 

A rácsodálkozás legtöbbször felemelő érzés. Az erre való képesség a gyermekek sajátja, amely a tapasztalatok és a tudás gyarapodásával egyre inkább háttérbe szorul. A rácsodálkozás a jelenre szorítkozó megismerési élmény, amely a felnőttkorban már egyre inkább a felejtéstől függ.

 

Nem elhanyagolható a felejtés a tudat védekező mechanizmusaként sem. A túlzott lelki megterhelést jelentő emlékek elhárítása is lehet a felejtés feladatainak része.