Folyékony intelligencia

[SVHSolyom]

Hiába próbálkozunk az agyfejlesztő játékokkal, ezzel csak azt érjük el, hogy profivá válunk egy adott játéktípusban. Ha viszont az intelligenciánkat szeretnénk fejleszteni, akkor ennél jóval összetettebb kihívás elé kell állítanunk magunkat.

"Ne tűzzünk ki könnyen elérhető célokat, inkább csak olyasmit, aminek eléréséhez az összes erőfeszítésünkre szükség lesz" - írta Einstein. A fizikus ösztönösen érzett rá arra, amit azóta több kutatás is alátámasztott: az intelligencia akkor fejleszthető a leghatékonyabban, ha nyitottak vagyunk az újra, keressük a kihívásokat, és sosem a könnyebb, hanem mindig a nehezebb utat választjuk.

 

Még egy értelmi fogyatékosnak is növelhető az IQ-ja

 

Milyen arányban függ az intelligenciánk az öröklött és a környezeti tényezők hatásaitól? Egy új kutatás szerint agyunk teljesítőképességét 60 százalékban a gének határozzák meg, az a nézet azonban egyre kevésbé állja meg a helyét, hogy intelligenciánk teljes mértékben öröklött lenne.

 

"A legelső klienseim egyike egy enyhe fokú autizmusban szenvedő kisfiú volt, aki a terápia kezdetekor a 80-as IQ közelében járt - ezt enyhe értelmi fogyatékosságnak tekintik a szakemberek. Egy hároméves, igen intenzív foglalkozással azonban 20 pontos emelkedést sikerült nála elérni. Az IQ-teszt ekkor már 100 pont feletti eredményt adott, ami egy átlagos intelligenciahányadosnak tekinthető" - írja a Scientific American neuropszichológus vendégbloggere, Andrea Kuszewski.

 

A viselkedésterápiával foglalkozó szakember saját tapasztalatai alapján cáfolja volt professzorát, aki szerint intelligenciánk felett nem sok befolyással rendelkezünk. "Ha az intelligencia olyan gyermekeknél is látványosan fejleszthető, akik eleve hátrányból indultak, akkor semmi okunk nincs azt gondolni, hogy egy átlagember ne lenne képes ugyanerre. Ez persze csak akkor igaz, ha a cél érdekében az erőnket látszólag meghaladó erőfeszítésekre is hajlandók vagyunk" - írja Kuszewski.

 

Folyékony intelligencia: mennyire vagyunk fogékonyak az újra?

Kuszewski elsőként egy 2008-as tanulmányra hivatkozik, amelyet Susanne Jaeggi és kollégái végeztek. Ebben a cikkben sikerült először kimutatni, hogy az intelligencia gyakorlás útján is jelentősen növelhető. A szerzők az úgynevezett folyékony intelligenciát vizsgálták, amely azt a képességünket jelöli, hogy mennyire vagyunk képesek az új információk elsajátítására, megtartására és aktív alkalmazására olyan helyzetekben, amikor számunkra ismeretlen problémákat kell megoldanunk. (Az intelligencia másik fajtáját kristályos intelligenciának nevezik: ez azt a tudásmennyiséget jelöli, amelyet életünk során eltárolunk, azonban nem mutatja meg, hogy mennyire vagyunk ügyesek az újfajta problémák megoldásában.)

 

A Jaeggi és munkatársai által alkalmazott tesztben hang és vizuális ingereket kellett egy időben megjegyezni, majd reagálni rájuk. Ehhez a rövid távú emlékezet (a munkamemória) minél hatékonyabb működésére volt szükség. Amellett, hogy a résztvevők egyre jobbá váltak az eredeti feladat megoldásában, egy teljesen új felismerés is adódott. Kiderült, hogy a tesztekkel nemcsak ebben az egy feladattípusban érhető el fejlődés: az alanyok - egy-két hetes gyakorlást követően - olyan tesztekben is jelentősen jobban teljesítettek, amilyeneket addig egyáltalán nem gyakoroltak. A vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a rövid távú emlékezet fejlesztése megkönnyíti a korábban ismeretlen feladatok megoldását, vagyis javítja a folyékony intelligenciát - írja Kuszewski.

 

Mit tegyünk, hogy okosabbak legyünk?

Bár a fenti kísérlet arra utal, hogy intelligenciánk valóban fejleszthető, a mindennapjait aligha töltené bárki is azzal, hogy vizuális és hangingerekkel bombázza magát. Mire van szükségünk akkor, ha mégis javítani szeretnénk a problémamegoldó képességünkön?

 

Keressük az újat!

Az első lépés az újdonságkeresés: amint új dolgokat kezdünk el megtanulni, agyunkban újabb és újabb idegsejtkapcsolatok jönnek létre. Azzal, hogy idegsejtjeink között megnő a kapcsolatok száma, az agy egyre rugalmasabbá válik. Mindez azért fontos, mert vélhetően agyunk rugalmassága az egyik olyan tényező, amely egyéni különbségeket idézhet elő az intelligenciában.

 

Az új tapasztalatok hatására az agy dopaminszintje is megnő, ami növeli a motivációnkat, emellett az új idegsejtek keletkezését is elősegíti. Egy 2009-es svéd tanulmány kimutatta, hogy ha 5 héten keresztül napi 35 percet fejlesztjük a munkamemóriánkat, akkor nemcsak a dopamin, de a vegyületet megkötő agyi jelfogó molekulák száma is érezhetően emelkedni fog - mindez szintén növeli az agyi plaszticitást, ezen keresztül pedig az intelligenciát.

 

Keressük a kihívásokat!

Hiába játszunk mindennap szudokut vagy más agyfejlesztő játékot, csak azt fogjuk elérni, hogy ebben az egy játékban profivá válunk. Ahhoz viszont, hogy folyékony intelligenciánk is fejlődjön, ennél többre van szükség: ha már jól megy valami, ideje váltani.

 

 

Ezt a tanácsot szintén alátámasztják a kutatási eredmények. Richard Haier csoportja olyanoknál vizsgálta a tetriszezés agyra gyakorolt hatását, akik még sosem próbálták ezt a játékot. Néhány hét után vastagodott a játékosok agykérge, és nőtt a kérgi idegsejtek aktivitása, az ezt követő időszakban azonban csökkenni kezdtek ugyanezek a változók. Annyi történt mindössze, hogy a játékosok agya kisebb energiabefektetéssel kezdte végezni ugyanazt a feladatot. Az agy hatékonysága tehát nőtt, az intelligencia viszont nem - itt van az a pont, amikor az utóbbi növeléséhez már újabb szellemi kihívásra van szükség.

 

Gondolkodjunk kreatívan!

"A kreatív gondolkodás nem egyenlő azzal a hiedelemmel, hogy aktívabban használjuk a jobb agyféltekénket" - írja Kuszewski. Ehelyett arra van szükségünk, hogy képesek legyünk kapcsolatot találni az egymástól távol eső dolgok között, újszerű módon közelítsük meg a problémákat, emellett olyan ötleteink legyenek, amelyek lehetőleg még senkinek sem jutottak eszébe. Mi kell ehhez?

 

A kérdésre a Yale Egyetem Szivárvány Program elnevezésű kutatása ad választ. A kreativitás szempontjából sokkal eredményesebbnek bizonyult egy olyan oktatási forma, amely nem a tények és adatok memorizálását, hanem a minél hatékonyabb problémamegoldást helyezte előtérbe. Ezek a diákok később a lexikális tudást igénylő teszteken is jobban szerepeltek a hagyományos módszerekkel oktatott csoportnál. "Itt is ugyanaz történik, mint amikor kétféle ingertípust kell egyszerre feldolgozni. Azok, akiket párhuzamosan többféle módszerrel is oktatnak, később egy korábbitól eltérő területen is automatikusan kamatoztatják majd a tudásukat" - írja Kuszewski.

 

Tűzzünk magunk elé minél nehezebb célokat!

A technikai eszközök hatékonyabbá tehetnek bennünket, azonban ha az intelligencia fejlesztéséről van szó, akkor nem ez a cél. Lehet, hogy egy GPS-készülékkel jobban eltájékozódunk majd, de ha otthon felejtjük az eszközt, még kevésbé fogunk bárhová is odatalálni. Ha mi sem vagyunk jók a tájékozódásban, akkor megpróbálhatjuk azt, amit a Scientific American cikkének szerzője: hagyjuk otthon a GPS-t, és tanuljunk meg néhány hét alatt a saját agyunkkal és egy térképpel eligazodni. "Iszonyatosan nehéz lesz, a sikerélmény viszont garantált" - írja a viselkedésterapeuta.

 

Ugyanez igaz a helyesírás-ellenőrző vagy a fordítást segítő programokra, amelyek helyettünk oldják meg a problémákat: minél kevésbé támaszkodunk ezekre az eszközökre, annál jobban fejlődik majd az intelligenciánk.

 

Kommunikáljunk minél több emberrel!

A hálózatépítés vagy angol szóval networking igen divatos kifejezéssé vált az utóbbi időben: ez a tevékenység nemcsak az álláskeresésben, hanem agyunk fejlesztésében is a segítségünkre lehet. Kuszewski utolsó tanácsa, hogy használjuk minél gyakrabban a közösségi oldalakat, emellett pedig próbáljunk személyesen is minél több emberrel megismerkedni. Lehetőleg olyan emberek társaságát keressük, akik a miénktől eltérő területen dolgoznak: ez az egyik legjobb lehetőség arra, hogy új ötletekkel és a sajátunktól eltérő gondolkodásmódokkal ismerkedjünk meg.

[b4m]

Az élet alapból abból áll, hogy célokat tűz ki maga elé az ember. Mármint manapság a többség nem igazán vagy egyáltalán, belehalnak a szürke monoton életbe, vagy nem törődnek semmivel. Elfeledkeznek arról, hogy mindenki céllal születik. Persze a hivatalos tudomány inkább azt terjeszti, hogy véletlenül, tehát mindenféle cél nélkül létezik az ember, mondanom sem kell (mivel látszik) milyen jó hatással van ez az emberiségre.

[SzegediXY]

Szerintem mindenkinek magának kell kitűznie egycélt, és azt elérni. Ez általában olyan, amire nehezen/akár egyáltalán nem képes.