Kriminális perverziók!

[Wallow]

Nem mind bűntett

A pszichológiában parafíliának neveznek minden olyan szexuális vágyat, amelynek tárgya a társadalomban nem szokványos. A közösségek hagyományosan ezeket az aktivitásokat nevezik perverziónak vagy szexuális devianciának, és társadalomról társadalomra változik, mi minősül annak. Bizonyos kategóriák, mint a pedofília büntetőjogi cselekmények is egyben, némely vallás pedig mindegyiket bűnnek minősíti, miközben a társadalom egyes típusokat ártalmatlannak címkéz.
A homoszexualitást a DSM-I és a DSM-II még parafíliának diagnosztizálta, de a pszichiáterek attitűdje időközben megváltozott, és már nem tekintik szexuális és nemi identitászavarnak, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Ma az exhibicionizmus (szexuális magamutogatás), a fétisizmus (tárgyak által kiváltott szexuális vágy), a frottőrizmus (dörzsölődéstől támadt szexuális vágy), a pedofília (gyerekek iránt érzett nemi vonzalom), a szexuális mazochizmus és szadizmus (közös elnevezésük az algolagnia) és a voyeurizmus (mások meglesése által kiváltott szexuális inger) tartozik a mentális zavarnak diagnosztizált szexuális devianciák közé.


Kriminális perverziók

A kriminális parafíliák csoportjába tartozik a biasztofília (nemi erőszak), a már emlegetett frottőrizmus, a kéjgyilkosság, a nekrofília (holttestek iránt érzett szexuális vonzalom), nekrozoofília (halott állatok által keltett nemi izgalom), a pedofília, a telefon szkatológia (szexuális izgalom obszcén telefonhívások által), és a zoofília (állatok iránt érzett szexuális vonzalom). Külön neve van annak, ha valaki az amputáltakhoz vonzódik (akrotomofília), ha szobrok és próbababák izgatják fel (agalmatofília), ha azt szereti, ha a partnerének be van kötve a szeme (amarofília), vagy ha az övétől eltérő magasságú (anasztemafília), de vonzódhat valaki fákhoz (dendrofília), szoptatós anyákhoz (galaktofília), idős emberekhez (gerontofília) és a jó ég tudja még, kihez és mihez. Mint látjuk, a felsorolt kategóriák többsége a magánügy tipikus esete. Van közöm hozzá, ha a szomszédomat a nála magasabb pasik izgatják fel? Nincs közöm. Patologikus? Nem hinném. Ezzel az erővel mindannyian betegek vagyunk. Fogadjuk el, hogy az embereket a világon minden felizgathatja. A vallások némelyike a homoszexualitást, mint az emberi szexualitásnak az isteni tervtől és a vallási törvényektől való eltérését magyarázza, de talán eljön az idő, hogy egy melegre sem fogunk másképp nézni, mint arra, aki azt szereti, ha a partnere magasabb nála.

[Mortuus]

Fákhoz való vonzódás lol

[dbelam]

Csúnya "fasiszta" hozzászólás, de érdekes mód, miért változott meg a pszihomókusok véleménye afelől, hogy a homokosság betegség-e?

Mert végtére is egy olyan defektusról van szó, ami az adott egyed szaporodását meggátolja és ezért ezt a "mutáns" egyedet a természet egy generáció alatt elveti. (szűznemzésről nem beszélünk emberek esetében, meg osztódásról sem) De ezt a gondolatot csak mint elvet, felvetettem, mert különben bannolnak...

(a mutáns alatt pedig a természetes génmódosulást, mint törzsfejlődés hajtóerejét használom, nem mint csúnya "kirekesztő" egyéb kifejezést, bár szerintem tangában, rózsaszín toll-boában vonagló flitteres ürgék nem százasok...)

[Alcatraz]

Nem hülyeség amit írsz és nem bannolhatnak miatta szerintem, valóban egy generáció alatt elveti a természet(gyengébbek kedvéért: nem lesz gyereke). Arra lennék kíváncsi hogy ha ezt a problémát mondjuk 10-20-30 év múlva megoldanák akkor megváltozna-e a pszichológusok vélménye(megint).

[a_grave_man]

Fogadjuk el, hogy az embereket a világon minden felizgathatja.

És pont. Minek ide a hosszú szöveg, ez a lényeg.

[Dark Raven]

...vonzódhat valaki fákhoz (dendrofília)...

Melyik idióta gerjed a fákra?

"Kívánom a hamvas kérgedet! A lombkoronádat... Nálad vagy nálam?"

[feher-farkas]

dbelam: A homoszexualitás nem betegség a pszichológusok szerint. Ennek több oka van. Először is az, hogy bár a mi nyugati kultúránk, történelmünk eléggé tolerálatlan ezzel szemben, de más kultúrák (például afrikaiak) és más korok ( az ókori görögök és rómaiak) természetesnek vették. Amely nekünk szokatlan, tabu, deviáns, az más korban, helyen elfogadott, gyakran pedig a mi szokásaink azok,amelyektől vakarják fejüket a távoli népek. Biológiai megközelítés alapján pedig nem állítható az, hogy a szexualitás csak reprodukciós feladatot lát el. Nyilvánvaló, hogy mi, emberek nem azért szexelünk nagy részt, mert utódokat akarnánk, hanem az öröm funkció miatt. A szexnek ugyanis nagy mértékű szocializációs szerepe van, már az állatvilágban is egy kis orgiával oldják meg a falkában lévő feszültséget a fajok, és nem csak a magasabbrendűnek számító emberszabásúak gyakorolják ezt, de megfigyelték: még a hangyák is, emellett a hím delfinek többször udvarolnak hímeknek, mint nőstényeknek.

A szex erősíti a hiearchikus, szociális, társas kapcsolatokat. Egy elmélet szerint mindannyian biszexuális hajlammal születünk, és a kultúra, a társadalmi közegünk alakítja ki később aztán azt, hogy milyen szerepet vegyünk fel.

[dbelam]

Melyik idióta gerjed a fákra?

"Kívánom a hamvas kérgedet! A lombkoronádat... Nálad vagy nálam?"

 

 

Új értelmet nyert a fűvel-fával

 

Amúgy azt szeretném megtudni, hogy miként mérték ki azt, hogy mind biszexuálisan születtünk...

A társadalmi elfogadással kapcsolatban: a régi görögöknél meg a gyerekekkel való homokos kapcsolat teljesen elfogadott volt. Akkor most hogy is van a kultúrákkal?

[hta]

No ez eléggé érdekes téma. Pár kiegészítést / gondolatot én is fűzök hozzá:

 

A görög társadalom "homoszexualitását" legalább három oldalról meg lehet közelíteni:

1.) Spárta: No ha több száz (esetenként több ezer) katona össze van zárva több hónapon (esetenként éven) keresztül, akkor bizony a szexuális igények kielégítésére kézenfekvő a "homoszexuális kapcsolat".

Ugyanez a mai világban is megtalálható, pl. a börtönökben.

A szakirodalom ezt un. "börtönhomoszexualitás"-nak nevezi. Ugyanis - legtöbb esetben - ez csak olyan "pótlék", ami addig múködik, míg a delikvens nem tudja normális mederbe terelni a szexuális életét (értsd: kiszabadul, és végre nekieshet a barátnőjének/feleségének/szeretőjének).

 

2.) At(h)én: Sokan művészek, politikusok, vagy egyéb "elit körbe tartozó kiváltságos"-ok passziójának tartották. Valljuk be: aki művész, az - legtöbb esetben - nem normális. No nem a szó általánosan használt "hülye" értelmét kell ezen érteni, hanem inkább azt, hogy éltetével, munkásságával - jócskán - eltér az átlagtól (a normától). Nehéz megítélni, hogy miben áll alatta, s miben áll felette,

 

Megjegyzem: láttám én már eü-s csajokat nyilvános helyen olyan show-műsort levágni, hogy belépő jegyet lehetett volna árulni. Ha nem tudnám, hogy teljesen normális (fiú-lány) párkapcsolatban vannak/voltak, akkor azt hittem volna, hogy leszbik.

 

3.) Görög "pedofília": No ez egy érdekes dolog.

Ha a tanító-tanuló viszonyra gondolunk, akkor ennek megértéséhez kissé mélyebbre kell ásni.Minden tanulásnak - annak, hogy a "mester" egyáltalán tanítványává fogadja az adott jelentkezőt - ára van. Ezt a gazdag családból származók általában szüleik révén (pénz, kapcsolati tőke, termények, szolgáltatások) tudták fedezni, a szegényebb sorból származók különleges képességeiknek és/vagy szolgáltatásaiknak "áruba bocsátásával" rendezték. Ez akkor, abban a világban teljesen természetesnek számított, s szinte a tanulás részének (szociális, emocionális tapasztalatszerzés) tekintették.

 

Emellett rengeteg más eset is felhozható, pédául a tulajdoni helyzetből adódó "kihasználás".

Ha valaki rabszolga volt, akkor az teljes testi mivoltában a gazdája tulajdonát képezte. A rabszolga nem embernek számított, hanem egy birtokolt tárgynak, "beszélő szerszám"-nak.

Ha a nálam szolgálatban lévő rabszolgáknak gyermeke született, akkor az is az én tulajdonomat képezte (Mintha lenne pénzem, s annak használatával kamatra tennék szert).

A rabszolgákkal szemben elkövetett bármilyen cselekmény pedig eléggé enyhe társadalmi büntetést vont maga után (figyelembe véve azt, ha ugyanazt egy szabad emberrel szembe, vagy gazdag emberrel szembe követem el...)

[feher-farkas]

hta érdekes dolgokról írt.

dbelam:

A biszexualitást tudósok csapata vizsgálta, több ezer embert kérdeztek ki véletlenszerűen, sok mindenre kiterjedő, megvilágító kérdéseket tettek fel, amelyek alapján mérni tudták a jelenséget méghozzá eléggé finom átmeneteket állapítva meg a kategóriákon belül, így vannak, akik csak egy kicsit vonzódnak a saját nemükhöz, vannak, akik jobban, viszont meglepően kevesek azok, akik teljesen elutasítják a másik nemet. Egy közösségben azért nem derül ki a biszexuális hajlam, mert nem igazán tolerálják azt, az illető magának se vallja be.

A szexualitást érdemes egyébként,amire hta is utalt. nem kiragadva vizsgálni, hanem a társadalom egészét is hozzá csatolni, mert akkor több mindent meg lehet érteni. Egy kultúrát azonban nem szabad elítélni a furcsa szokások miatt, nem szabad a saját közegünket felsőbbrendűbbnek tekinteni, mert a gőgből és önteltségből fakadnak a konfliktusok. Ami fejtörést okoz a tudósoknak, az az, hogy az embert az állatvilág részeként tekintsék-e, vagy pedig új, különálló lépcsőfokként, mivel a nyelvhasználat, intelligencia, eszközkészítés mellett a művészet és kultúra megalkotása az, amely leginkább kiemel minket az állatok közül. Az ember viszont nem csak biológiai, hanem társadalmi lény egyre finomodó idegrendszere által, ezért szabályokat alkot és devianciákat állapít meg. Így, ha az ember kijelenti, hogy a homoszexualitás rossz, az nem biztos, hogy valóban az egész élővilágra kivetítve az.

Akik felvonulnak a parádékon, azokat én sem nézem jól szemmel, mert tudom, hogy egyébként milyen előítéletek vannak manapság, ez pedig gerjesztés, direkt irritálás, nekik egzisztenciális problémáik vannak, nem szexuálisok. Ami fontos lenne szerintem, az a megértés és a nyitottság, a dolgok vizsgálata több oldalról, mert a skatulyázás csak korlátoz bennünket, és pont a rugalmas, nyitott idegrendszer volt az, amely segítette a túlélésünket eddig is.

[hta]

csatlakozva feher-farkas által leírtakhoz egy-két rövid példa arra, hogy mennyire meghatározó az adott társadalom bizonyos tettekkel szembeni megítélése:

 

Amiről még nem esett szó: vérfertőzés (incesztus) a családtagokkal való szexuális kapcsolat létesítése.

 

Közismert a Bibliából Lót és leányainak esete, amellyel foglalkozni kellett az adott társadalomnak, s ennek megítélésére "határozatot kellett hozni" a kor módszere szerint: példabeszéddel. (Nem ok nélkül került be a történet, mint ahogy hiszem, hogy a többi esetben is az adott társadalom szabályozásának célja volt a háttérben.)

 

Hogy kézzelfogható példát is felhozzak, s ne csak a görög kultúrából legyen hozva, a források említették az fáraók esetében, hogy saját családtagjukat vették el "feleségül". Köszönhetően az egyiptomi balzsamozási technikának, a piramisok és a helyi klíma szárírtó hatásának, a csontok vizsgálata után sok esetben bizonyítást nyert, hogy testvérházasságból származott sok fáraó.

Ennek megértéséhez hozzátartozik, hogy az akkori világ (vagy a tudósok utólagos magyarázata?) szerint a fáraó, mint a nap fia nem nemzhet közönséges halandóval királyi sarjat, csak hozzá méltó emberrel (hierarchia az akkori rendszerben: fáraó - fáraó családtagjai - papság (tudósok) - helyi kereskedők, iparosok - szabad emberek - rabszolgák).

S hogy legyen egy kis összeesküvés elmélet is beleszőve - mert ugye kissé nehéz elhinni, hogy az a kultúra, amely a természet törvényszerűségét sok esetben percre pontosan kiszámolta (Nilus áradása, csillagászati-matematikai számítások /lásd: piramisépítés/, orvostudományi alaptézisek, stb.) -: vannak olyan nézetek, miszerint az akkori tudományos világ a testvérházasságból származó szellemi és testi problémákkal tisztában volt. Csak... hát igen: ha egy félnótás üldögél a trónon, akkor azt könnyebb irányítani. (klasszikus "bábkormány")

 

[dbelam]

Na igen, valamilyen módon meg kell ítélni minden tettét az embereknek, és pont ezért alakulnak ki a problémák, mert az erkölcs, mint "előítéletek összessége" nem minden embernél jelent ugyanazt.

A görög gyerek-példát csupán mint extrém esetet írtam (ugye az a magas rangú tisztek "kiváltsága" volt, hogy fiatal fiúkat tartottak, de Leszbosz szigete is megérne egy misét) de annyira nem kell messzire menni, hogy egy maibb helyzetet vizsgáljunk: míg iszlám világban akasztás is jár a nyilvános "homokozásért", addig nálunk a Nemzeti Színház élére is kinevezik azt, aki kérkedik a nemi irányultságával.

 

A fáraós példa nagyon jó, elég szépen mutatja, hogy komplex háttér áll döntések mögött. Amíg az állatvilágban szagokkal is próbálja az egyedet távol tartani a rokonnal való szaporodástól a természet, addig nálunk embereknél egy "erkölcsi alap" kell ahhoz, hogy ne tegyük meg. És amilyen szabályt az ember átírhat azért, hogy saját magának hasznot húzzon, addig át is fogja írni. (csak anno ugye a papság volt az egyedüli tudáshordozó, manapság ezt nem olyan könnyű eljátszani, de akkoriban ugye a "királya" a népnek nem csak degenerált volt, hanem kőkeményen kokainoztak is, aztán egy ilyen bábot tényleg nem volt nehéz használni, a legjobb trükk)

 

Amúgy valószínű nem azzal van a baja az embereknek, hogy valaki otthon a négy fal között (vagy az erdőben, temetőben.... brrr......) mit csinál, hanem az, hogy utána kérkedik vele. (gondolom sokan erre nem jönnek rá) Volt tanárom is meleg, őróla úgy derült ki, hogy nem bírta tovább és egy diákot megkörnyékezett. Sose derült volna ki. Ezzel (a megkörnyékezésen kívül) semmi nagyobb baj nincs. Na de ugyanebben az iskolában egy olyan (erre a típusra szokták használni) hülye buzi is járt, aki egy csöppet sem takargatta, hogy ő azt szereti, ami neki is a lába között lóg. Vonaglott, mint egy lotyó, affektált, több sminket és hajfestéket használt mint az átlag lányok és persze iwiwen is bőszen hirdette csókos képekkel, hogy kivel van együtt.... Az ilyentől persze kifordul az ember gyomra, és sajnos ezek a fajták mennek ki parádézni.

Évek óta nincs Budapest Parádé, azt nem lehet megtartani, viszont ilyet meg igen...

Na így lehet első osztályúan szítani a gyűlöletet, és szegények nem értik meg, hogy így nem is lesz elfogadott.

 

Viszont jóbarátom mesélte, hogy erdélyi túrájukon, este a szalonnasütögetés mellett egy román parasztfiú ismerősüktől viccelődve érdeklődték, hogy miként is van a dolog a juhász és a birka között, amire szegény vörösödve kezdett hantázni, hogy Ő nem tudja, de egy ismerőse mesélte...

Persze jót röhögtek magukban az eseten, de ez tipikus példája annak, amikor nemi kényszerből megy a "fajok között" a móka. Hány vicces képet látni, amikor a nyuszi a tyúkot, a kutya a macskát, stb... tömi, mert nem bírja tovább (sőt, egy politikus asszony azt is előadta, hogy nála otthon a két kan kutyája is szokott fajtalankodni, csak szegény nem tudja, hogy a szukán a két luk között van x centiméter távolság, és nem rakja fenékbe az egyik kutya a másikat, és főleg nem azért teszi, mert szereti)

És mivel ez nem normális dolog, de sajnos valamiért mégis csinálják, kénytelenek voltak egy társadalmi fékezőrugót beépíteni (ahogy a lopást, a gyilkosságot, stb-t is elítéljük, pedig az állatvilágban mindennapos a halál)

 

Hta eü-s barátnőire reagálva: az se túl normális, ha valaki egyáltalán erre vetemedik. Az a baj, hogy manapság túlságosan nagy reklámot kerítenek olyan dolgoknak, amik régen abszolút egységes népharagot váltott volna ki, meg olyan "celebek" lettek a példaképek, akik azért váltak híressé, mert x embert végigkúrtak egy valóságshowban. Két (és nem három, meg több) ember kapcsolatát is kezdik rombolni valamiért. Most még elröhögcsélünk Bridget Jones történetén, ahogy szingliként gyakorlatilag kisiklik az élete (persze aztán hepiend) de akkor nem fog az ember röhögni, amikor otthon, egyedül van néhány macskával vagy kutyával, mert nem volt képes normális emberi kapcsolatokat teremteni, csak "dugott azzal, aki szembejött". Sajnos szeretnék lealacsonyítani két ember gyönyörű kapcsolatát egy "együtt élünk és nem szólunk egymáshoz" szarra.

 

+ az a baj, hogy rég bevált és nem véletlenül beépített korlátokat egyesek (fáraós példát kitűnő lenne itt is említeni) a saját céljaik miatt kivetetnek.

 

Vagy lassan szemtanúi lehetünk a Nekrofil Büszkeség Napjának is, ahol ugyan kicsit hullaszag lenne, de mindenki hozná a barátját/barátnőjét, és hullajó lenne a buli. (majd a rendőrség oszlatna )

[feher-farkas]

hta: Hát igen, a vérfertőzés egy olyasfajta tabu, amely a Föld valamennyi földrészén érvényes, kivéve néhány esetet, mint a fáraók. A vérfertőzés ugyanis az utódban a hibás, rossz géneket felerősítheti, így a testvérek gyerekei nagyobb valószínűséggel szülnek fizikailag vagy mentálisan beteg gyerekeket, vagy életképteleneket, mint a hagyományos párok. Normális esetben a testvérek nem is vonzódhatnak egymáshoz szexuálisan, ha együtt nőnek fel. (Régen a nemesi családokban is probléma volt, hogy a még gyerekkori házasodás, és egymás mellett felnövés miatt a házaspár képtelen volt nemi életre.) Egy megdöbbentő példát ismerek: egy amerikai házaspár több évi együttlét és gyerek után tudták meg, hogy testvérek, ugyanis az egyikőjük intézetben nőtt fel.

 

A homoszexualitás kapcsán pedig továbbra is hangsúlyozom, hogy szó sincs betegségről, hiszen a szexualitás nem csak a reprodukciót szolgálja, hanem az örömfunkciót és a társas-szociális kapcsolatokat. Ha valaki annyira mutogató, annak az önbecsülésével van baj. Sajnos a társadalom még mindig fenntartással kezeli a jelenséget, főleg Európa. Ennek oka legfőképp a történelmi múltra vezethető vissza, amelyre hta is utalt. Legfőképp a keresztény egyház ellenezte ezt, de egyáltalán a szexualitást is, hiszen a jó keresztény ember csak a keresztény egyház Istenét szerethette igazán. Az európai múlt, de a távol-keleti is rendkívül teokratikus, ezért nem engedték a vezetők számára károsnak tekinthető szokásokat. Legutóbb a nácizmus volt a legveszedelmesebb támadója a homoszexualitásnak, abba nem akarok belemenni, hogy a mostanában egyre inkább elburjánzó szélsőségek szintén nem tesznek jót neki. Nem akarok politizálni.

És itt hangsúlyoznám, hogy nem csak a homoszexualitásra gondolok, hanem az elvre, amelyet magam vallok: mindent lehet, amíg az a másiknak nem árt. Erre oda kellene figyelni, másokra tekintettel lenni, megadni az egyéni teret és szabadságot. Kétségtelenül van sokfajta betegség, de a mai világban már senki sem egészséges. Nem szabad birkákká válnunk és követnünk a tömegeket, irányzatokat, ragaszkodni kell a saját véleményünkhöz, odafigyelni a másikéra, és ha azt nem is magunkévá kell tennünk, de meg kell értenünk azt, mert az igazi igazság mindig középen rejtőzik valahol.

 

Érdekes dolog a nekrofília, az állatvilágban is fellelhető, egy tudós Nobel-fíjat kapott a felfedezéséért.

Nem szabad eltekintenünk gyökereinktől, mert végül is mi is állatok vagyunk, különleges állatok, viszont egy nagy különbség szerintem az, amelyet mások nem hangsúlyoznak, én viszont mindenképp, az a döntés képessége. Dúlnak bennünk a hormonok, kémiai vegyületek, de cselekedeteink nagy része saját döntés. Tekinthető ez isteni szabadságnak, mert tetteink ítélnek meg minket. És ösztöneink sincsenek, mint az állatoknak.De lenyomatok vannak bennünk.

[hta]

Ma egy kicsit - látszólag - elkalandoztam a topic témájától, de figyelmesen olvasva, s kicsit gondolkodva szerintem érthető, hogy miért.

 

OFF

Egyetértek feher-farkas emberi jogokkal kapcsolatos nézetével, miszerint minden embernek joga van az ő általa megválasztott életmódot élni, mindaddig, míg mások jogait, vagy az éppen hatályos törvényeket nem sérti meg ezzel... és jogának érvényesítése során az ezzel kapcsolatos kötelességeinek is eleget tesz.

 

Hogy egy légből kapott, primitív példát hozzak fel: Jogom van állandóan rózsaszínben járni, s ezzel nem sértek törvényt, s elméletileg mások jogait sem sértem (no most az olyan extrém helyzetektől tekintsünk el, hogy a rózsaszín ruha egy temetésen azért még a mai napig is közfelháborodást kelt), viszont kötelességem ezt magánügy kategóriában kezelni, azaz el kell ismernem, hogy a rózsaszín szinen kívül létezik más szín is, s nem különböztethetek meg embereket azért, mert nem rózsaszínben járnak, illetve nem kötelezhetek másokat a rózsaszínű cuccok viselésére.

Ez az elmélet... a gyakorlatot meg láthatjuk a világban (vallás, politika, stb.)

 

Az egy másik tészta, hogy fittyfenét sem ér a jogom, ha az érvényesítésére nincs lehetőségem. Pl.: elméletileg jogom van nyári munkát vállalni, ha betöltöttem a 16 éves kort, de a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudok vele élni, mert nincs lehetőségem munkába állni.

 

Következmény: Nincs munkám, így nincs plusz pénzem, ezért kénytelen vagyok olyan ruhát hordani, amivel rendelkezem, vagy amilyet meg tudok fizetni VAGY veszek egy kínai bolti fehér színű cuccot, amit az általam preferált színre befestek

VAGY hitelt veszek fel, s eladósodom, mert ugye létfontosságú

 

ON

Lehet, hogy kissé maradi nézeteket vallok, de hiszek az emberi életet meghatározó "szentháromság"-ban, miszerint, az, hogy ki milyen életet fog élni az a egyrészről eldől a születése pillanatában (ez adja meg a keretet, hogy mi lehet, és mi nem), másrészt a családi közeg (7 éves korig?), harmadrész az élete során Őt körülvevő környezet hatásaitól (bár az utóbbi időben a családot már nem veszik külön, hanem besorolják a környezet közé).

 

Egyrészt testileg lehet akárkinél több vagy kevesebb, mint ami a "normális", és örökölni lehet bizonyos dolgokra való érzékenységet, hajlamot.

Másrészt a családban sajátítjuk el az alapvető szociális-emocionális kapcsolatokat.

Harmadrészt az adott társadalmi rendszer ezt - megfelelően? - jutalmazza vagy bünteti.

Hogy bizonyos helyzetekben melyik tényező milyen százalékban határozza meg egy ember életét ... no az vitatható.

 

Ha én születésemtől fogva külső megjelenésben más vagyok, mint a többség, akkor - az esetek többségében - első körben a család, második körben a közösség nehezen, vagy egyáltalán nem fogad be.

Ez pedig frusztrációkhoz vezet, az meg kompenzációs technikák alkalmazásához.

 

Ha a családom értékrendje jelentősen különbözik az engem körülvevő társadalom értékrendjétől, s a két rendszert magamban nem tudom összehangolni, akkor az megint frusztrációkhoz vezet, az meg kompenzációs technikák alkalmazásához.

 

Kompenzációs technikák fejlettebb szintjét meg ugye meg kellene tanulni. De erre meg nincs idő.

 

S hogy mi köze van ennek az ebben a fórumban leírtakhoz?

1.) Senki sem születik perverznek.

2.) Mindig is voltak / vannak / lesznek olyanok, akik azzá válnak (vajon miért is?)

3.) Bizonyos dolgok megértéséhez szükséges testi/lelki/szellemi érettség.

 

OFF

Nyár van, lazulunk, talán most akad egy kis idő, hogy humorizáljuk - filozofáljunk.

Ami könnyen perverzzé teszi az embereket:

- felgyorsult a világ (nincs idő arra, hogy a dolgokat átgondoljuk. Kész sablonok, instant életérzések mellett minden folyamatosan változik. Nincs biztos pont, így nincs visszatartó erő sem.)

- fogyasztói társadalom (az igazi férfi x italt iszik, y ételt eszik és z mosakodó szert használ, az igazi nő meg alfa ruhát hord, béta diétával tartja karban a testét és gamma testápolóval kenegeti a bőrét. Ja, és mindenki mobiltelefont és számítógépet használ. Ennek ellenére nem elégedettek az életükkel, s cseppet sem érzik boldognak magukat.

Ezek szerint őseink nem voltak igazi férfiak és igazi nők. Ebből következően hamisak voltak. Ha az így van, akkor melyik öröklődési mechanizmus szerint születhet két hamisnak igazi utódja?

Vagy tényleg higgyem el, hogy ezektől a dolgoktól igazi férfi vagy nő leszek? IGEN! Ha meg ezeket használom, akkor tényleg igazi ?macsó? vagyok, s a csaj amikor nemet mond csak kéreti magát?.. )

- sokkal több a jog, mint a kötelesség (ÉN egy egyén vagyok, s nem egy KÖZÖSSÉG egy tagja. Nekem jogom van elvenni, de nem kötelességem adni a közösből/közösbe. No de mi lesz akkor, ha mindenki így gondolkodik, s nem lesz már közös?

- urbanizációs hatás (a régi társadalmak tagjai egymással ÉLŐ, VALÓDI kapcsolatot éltek, s tagjaik között működött egy közösségi norma. Manapság a VIRTUÁLIS közösségben élő magányos emberek vagyunk. Hogy ezt milyen jól megfogalmaztam! Át is küldöm a barátnőmnek a szomszéd szobába msn-en , úgysem látja, hogy közben hány csajjal csetelek még, s azok miket írnak.)

- a fiatalokat érő hatások nincsenek szelektálva (ha én folyamatosan azt látom/hallom, hogy gyilkosság/erőszak/halál, akkor vagy rettegni kezdek, hogy ezek áldozatává válok, vagy rezisztens kezdek lenni - nő a toleranciám, emelkedik az ingerküszöböm - ezekkel szemben, megszokom. Fiatal korban a példa nagyon fontos. A példa meg az, amit látunk/hallunk.)

 

No és egy ajánlott video:

http://www.youtube.com/watch?v=uHYj3BoKO6I

[feher-farkas]

Egy nagy pacsi neked hta