Galilei könyvének első példányára bukkantak

[bunfi]

New Yorkban felbukkant Galilei műve, a Sidereus Nuncius egyik eredeti példánya. A 400 éves mű érdekessége, hogy a csillagász saját kezűleg készített rajzai először ábrázolják a Hold „hegyeit és tengereit”, korábban azt hitték ugyanis, hogy holdunk szabályos gömb alakú. Galilei több szempontból is úttörő szerepet töltött be a csillagászat terén. Ő használt először távcsövet a vizsgálataihoz, felfedezte a Jupiter négy holdját, a Vénusz fényváltozásait, valamint rájött, hogy a Tejút csillagokból áll, és hogy a Hold felszíne nem egyenletes, hanem „hegyek és tengerek” borítják. Felfedezéseit a Sidereus Nuncius (Csillaghírnök) című művében tette közzé. Az 1610-ben megjelent mű mérföldkőnek számít, hiszen szembefordult a tudós életében még uralkodó geocentrikus (földközéppontú) világnézettel. A mű értékét növelik a Hold felszínét ábrázoló rajzok, amelyeket maga Galilei készített. A rajzok először mutattak rá, hogy a Hold nem olyan sima felszínű, mint amilyennek a Földről szemlélve tűnik. Ez ellentmondott az akkor érvényes arisztotelészi elképzelésnek, miszerint a Hold tökéletes gömb alakú égitest.

 

Valószínűleg az eredeti mű első; példányára bukkantak

 

Rézmetszetes Hold-rajzokkal illusztrált Sidereus Nuncius-ból 1610-ben 550 példány látott napvilágot. A most New Yorkban felbukkant példányban azonban a Hold-ábrázolások nem rézmetszetek, hanem akvarellek, amelyeket szintén Galilei készített. Szakértők szerint valószínűleg a könyv első példányáról van szó. A könyvet és a rajzokat Horst Bredekamp, a berlini Humboldt Egyetem művészettörténésze és William Shea, az olaszországi Paduai Egyetem kutatója közösen vizsgálta meg, és megállapították, hogy a rajzok eredetiek.

 

Egy könyv, két szenzáció

 

Korábban a szakértők azt gondolták, hogy a Sidereus Nuncius rézmetszeteinek alapjául Galilei azon hét rajza szolgált, amelyeket jelenleg a firenzei Központi Nemzeti Könyvtárban őriznek az eredeti kézirattal együtt. Két ével ezelőtt, amikor Bredekamphoz először eljutott a New York-i könyv kivizsgálásra, összehasonlította a benne lévő rajzokat a firenzei rajzokkal és a többi könyvben lévő rézmetszetekkel. „Kétség nem fér hozzá, hogy a firenzei rajzoknak semmi közük a könyvek rézmetszeteihez” – nyilatkozta a kutató a német Spiegel Online-nak. Ezzel szemben a New York-i könyv rajzai egy az egyben megegyeznek a rézmetszetekkel. Ez természetesen azt is jelenthetné, hogy ezek a rajzok a rézmetszetek másolatai, de részletes vizsgálatok kimutatták, hogy a New York-i könyv rajzai korábban készültek, mint a rézmetszetek. „Elmondhatjuk, hogy minden valószínűség szerint a Galilei által eredetileg készített rajzokra bukkantunk” – tette hozzá Bredekamp.

 

Négyszáz éves festményekről van szó

 

A kutatók szerint nagy valószínűséggel tehát a "Sidereus Nuncius" című műben kiadott rézmetszetek alapjául a most talált könyv rajzai, és nem a Firenzében őrzött ábrák szolgáltak. Ezt egy ún. hibaanalízis módszerrel is alátámasztották.

„Minden hiba, amelyet a könyvek rézmetszetein láthatunk, megtalálható a New York-i könyv rajzaiban is. Mivel a hibák egy részét időközben kijavították, a legtöbb tévesés nyilvánvalóan a legrégebbi rajzon található, vagyis jelen esetben a New York-i könyvben” – mondta Bredekamp. A könyvet egy New York-i antikvárius bocsátotta a kutatók rendelkezésére, akik először úgy vélték, hogy bizonyára hamisítvánnyal van dolguk. A vizsgálatok során, amelybe számos szakértőt bevontak, viszont pont az ellenkezője igazolódott be, vagyis a mű eredeti, 1580 és 1640 között készült. Bredekamp szerint a Sidereus Nuncius kiadásának kronológiája a következőképpen nézhet ki: az 550 kiadott példányból mintegy harmincban eredetileg egyáltalán nem voltak rajzok. Galilei valószínűleg később saját kezűleg készítette el a rajzokat ezekbe a könyvekbe, amelyek mintául szolgáltak a további könyvek rézmetszeteihez. A Sidereus Nuncius rövid idő alatt nagy sikert aratott, még ha a szerzőnek később az inkvizíció miatt 1633-ban vissza is kellett vonnia tanait. Galilei élete hátralévő részét (1642-ig) házi fogságban töltötte. Halála után 350 évvel, 1992-ben II. János Pál pápa rehabilitálta.