Az emberiség újabb szégyene! Ez a csodálatos lény is ki fog halni!

[bikas]

Madagaszkár déli részén valaha nagy számban éltek a sugaras teknősök, de ma már alig van belőlük, és húsz év múlva teljesen kihalhatnak.

 

Fotó: Flickr.com - Ankanin'ny Nofy

 

Az orvvadászat és az illegális állatkereskedelem következtében a sugaras teknősök végveszélybe kerültek. Egy nemzetközi szakembergárda felmérte ezeknek a csodálatos állatoknak a helyzetét, és megállapította, hogy a sugaras teknősök húsz év múlva kihalhatnak, ha védelmükben nem tesznek alapvető lépéseket. Az orvvadászok és az illegális gyűjtők azonban gátlástalanok, és még a természetvédelmi területeken is elkapják a sugaras teknősöket.

 

STOP/Daily Mail

[Zeaber]

Mivel ritka még többet ér és még jobban fogják vinni. Az a 20 év elég optimista becslés. De hát, ilyen az ember..

[hankock]

....ez vagyunk mi emberek sajnos:(, ki kéne saját magunkat is irtsuk

[Konrad_90]

Én eléggé Durrell függő vagyok, remélem ismerik néhányan az írót.Az ő élete műve körülbelül az volt, hogy az ilyen eseteket megelőzze.És nézetei szerint az állatkertek feladata is ez lenne.(És nem az nyereségszerzés.Persze pénz is kell, de nem ez a legfontosabb.)Nos, hát kb ennyit kellene tenni, néhány ember, akinek fontos ez, begyűjtene elég példányt a tenyésztéshez, akkor már a kihalástól meg van mentve az állat.Persze csak ha valaki megmozdul e miatt... Ha tényleg kipusztul, akkor ezt is betehetjuk (mi, emberek) a civilizációnk egyéb vívmányai mellé.A vándorgalambhoz meg a dodohoz, és egyéb társaikhoz.

 

Egy idevágó idézet Durreltől: Hihetetlenül szép és dús kertet örököltünk, csak az a baj, hogy sokhelyütt elképesztően rossz kertészeknek bizonyoltunk. Még annyi fáradságot sem vettünk magunknak, hogy a kertészkedés legelemibb törvényeit megtanuljuk. Kertünk elhanyagolása révén súlyos katasztrófát készítünk elő - a nem is nagyon távoli jovőre -, és ezt olyan vak önfeledtséggel tesszük, mint a tudatlan gyerek, aki ollóval szabdal szét egy Remmbrandt-képet. Évről évre világszerte új meg új homoksivatagokat teremtünk, pusztítjuk a termőtalajt, irtjuk erdeinket, lelegeltetjük füves területeinket, ipari hulladékkal szennyezzük egyik fő életfeltételünket, a vizet, s közben olyan közömbösen nézzük a természetet, mintha isteneknek képzelnők magunkat. Ez pedig mindig veszélyes szemlélet volt.

Az átlagember teljesen önző módon viszonyul a világhoz, amelyben él. Amikor megmutatom állataimat látogatóinknak, első kérdéseik egyike (hacsak nem ennivalóan bájos állatokat látnak) mindig ez: "mire jók ezek?", amin azt értik, hogy mire jók ezek az állatok nekik. Erre csak egy lehet a válasz: "Mire jó ma az Akropolisz?" Közvetlen anyagi hasznot kell-e hajtania minden élőlénynek ahhoz, hogy létjogosultsága legyen? Aki azt kérdi, "mire jó", azt követeli az állattól, hogy igazolja létét, mielőtt még a kérdező maga igazolta volna saját létjogosultságát.