Durván alulbecsülték az űrben lévő csillagok számát!

[bikas]

Az asztronómusok alábecsülhették a távoli galaxisokba tömörülő csillagok valódi számát, amelyekből 90 százalékkal több van, mint eddig feltételezték a szakemberek.

 

A világűr eddigi, az ultraibolya tartományában történő pásztázása - mint kiderült - félrevezető eredményeket nyújtott arról, hogy valójában milyen objektumok csoportosulnak a galaxisokban, azaz a csillagvárosokban. A nagyon távoli, idős galaxisok esetében a csillagokról árulkodó fényjelek esetleg el sem jutnak a Földig, mivel az "adatátvitelt" blokkolják a porból és gázokból alkotott interstellaris (csillagközi) felhők. Ennek eredményeként sok-sok csillagváros elkerülheti az égi "térképészek" figyelmét.

 

"A csillagászok mindig tudták, hogy a galaxisok bizonyos szegmensei rejtve maradhatnak előlük, nekünk azonban első ízben sikerült meghatározni ezek számát" - hangsúlyozta Matthew Hayes, a Genfi Egyetem asztrofizikusa, a Nature legújabb számában megjelent tanulmány vezető szerzője.

 

A Hayes által irányított csapat a világ legfejlettebb optikai eszközét, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium VLT-távcsőegyüttesével (Very Large Telescope/Nagyon Nagy Távcső) dolgozott, amely négy, egyenként 8,2 méter átmérőjű teleszkópból áll.

 

A kutatók a négy gigantikus teleszkóp közül kettőt a nagy obszervatóriumok GOODS galaxisfelmérő kutatóprogramja (The Great Observatories Origins Deep Survey) által jól feltérképezett égi térség meghatározott szegmense felé fordították. A csillagászok két megfigyelés-sorozatot hajtottak végre ugyanabban a régióban, olyan "fényjelekre" vadászva, amelyeket 10 milliárd évvel ezelőtt született galaxisok bocsátottak ki. Első lépésben az égi térképészetben alkalmazott klasszikus vizsgálati módszerhez folyamodtak a hidrogénatomok által kibocsátott jellegzetes sugárzást, az úgynevezett Lyman-alfa fényt keresve. (Ez Theodor Lyman amerikai fizikusról elnevezett színképvonal-sorozat, amely az ultraibolya tartományába tartozik.)

 

A második észlelési sorozatot egy speciális kamera, a HAWK-1 segítségével végezték, amellyel a csillagok színképében a hidrogénatomra jellemző hullámhosszokon kibocsátott elektromágneses sugárzásra utaló úgynevezett hidrogén-alfa (H-alfa) vonal után kutattak.

 

A második pásztázás során egy csomó olyan "fényforrást" észleltek, amelyek nem látszottak a hagyományos, Lyman-alfa módszer segítségével.

 

Az így észlelt égi objektumok a valaha talált leghaloványabb galaxisok, amelyek még a világegyetem gyermekkorában születtek.

 

A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Lyman-alfa módszer a távoli galaxisok által kibocsátott fénynek csupán kis töredékét tudja kimutatni, így a távoli csillagvárosoknak akár 90 százaléka láthatatlan maradhat. Ez a felfedezés nagyban hozzájárulhat a csillagok és galaxisok születési idejének meghatározásához.

 

"Annak ismeretében, hogy a fényjelek jelentős része elkerüli figyelmünket, hozzákezdhetünk a világűr sokkal pontosabb feltérképezéséhez. Jobban megérthetjük, hogy milyen gyorsan képződtek a csillagok az univerzum életének különböző korszakaiban" - hangsúlyozta Miguel Mas-Hesse, az Európai Déli Obszervatórium által közreadott közleményben.

 

STOP