hankock Posted Október 14, 2009 Share Posted Október 14, 2009 2009. szeptemberének végén az öt évvel korábban indított Messenger szonda körülbelül 200 km-re repült el Naprendszerünk legbelső bolygójának felszíne fölött. A manőver a 2011-re tervezett bolygó körüli, végleges pályára állást szolgálta. Bár kisebb műszaki hiba akadályozta a szonda működését, sikerült eddig sosem látott részleteket megörökíteni az égitest felszínén, amelynek így már 90%-os a lefedettsége. Már három különböző felvételünk van a Merkúr különös, fényes foltjáról. Először Ronald Dantowitz csillagász fotózta le az objektumot, ami csupán egy apró, fényes pöttynek mutakozott a Föld felszínéről. A Messenger 2008 októberében, a második bolygóközelítéskor is lencsevégre kapta a furcsa formációt kislátószögű kamerájával, de akkor a folt az égitest peremén, viszonylag rosszul látszott. Az új felvételen jól kivehető egy előtérben látszó egyenletes, lapos síkság és a bal alsó sarokban egy most felfedezett becsapódásos medence pereme. A mostani képen jobban tanulmányozható a fényes rész közepén lévő szabálytalan alakú lesüllyedt terület, ami vulkanikus eredethez kapcsolható. Különös, fényes folt a Merkúron. A kép hozzávetőleg 410 km-es részt ábrázol a felszínből. [NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington] A következő felvételpár két különböző közelítéskor készült: a bal oldali tavaly, a második manőverkor, a jobb oldali pedig a legutóbbi, harmadik közelségnél, 75 perccel a legkisebb távolság elérése előtt. A fotók közel azonos területeket ábrázolnak, azonban a jobb oldali képen a táj megvilágítottsága ferdén beeső, majdnem súroló fénysugarak eredménye (vagyis helyi időben napnyugta felé tartunk), emellett a szonda látóiránya is közelebb volt a függőlegeshez. A nagy becsapódásos krátert szinte kettémetszi egy feltűnő meredek lejtő vagy sziklaszirt. A később készült képen a kráter sokkal közelebb van a fényt és az árnyékot, azaz a nappalt és az éjszakát elválasztó határvonalhoz (az úgynevezett terminátorhoz), így az árnyékok sokkal hosszabbak. A beeső fénysugarak miatt a kráterfenék topográfiája különös hangsúlyt kap, kiemelkedik, a gyűrött hegyhátak is jól tanulmányozhatóak a központi szirt mindkét oldalán és a krátertől nyugatra (balra) eső területek is egyenetlenebbek mint azt a korábbi felvétel alapján gondoltuk. Esti árnyékok a Merkúron. A jobb oldali kép jobb alsó sarkában látható kráter átmérője körülbelül 190 km, a központi szirt magassága pedig több mint egy kilométer. [NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington] Az harmadik felvételen egy duplagyűrűs becsapódási medence látható, amelynek a déli-délnyugati oldalához egy másik becsapódásos kráter csatlakozik. Ehhez hasonló alakzatok akkor keletkeznek, amikor egy nagyobb üstökösmag vagy kisbolygó ütközik egy sziklás égitest felszínébe. Kisebb léptékű, sokkal későbbi ütközések hozták létre a képen mindenhol megfigyelhető fiatalabb krátereket. A belső gyűrűn belül a talaj meglepően sima a két gyűrű közötti felszínhez viszonyítva, aminek oka az ütközést követő lávaömlés lehet, ami elárasztotta a medencét a becsapódást követően. Ez a két gyűrűvel is rendelkező medence hozzávetőleg 160 km átmérőjű. [NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington] A következő képen látható, lapos talajjal rendelkező krátert a Messenger ferde szögből figyelte meg a legnagyobb közelítés előtt két órával. Az objektum sokkal fiatalabb, mint a környező hasonló méretű kráterek, amit a központi struktúrához képest sugárirányban elhelyezkedő másodlagos kráterek jeleznek. Ezek az apró kráterek láncszerű alakzatba rendeződnek. Az ehhez hasonló kráterláncok csupán egyik fajtái a Merkúron megfigyelhető, kirepülő törmelékek okozta felszínformációknak: lehetnek még folytonos törmelékmezők, sugársávok, illetve felszínre kerülő friss, fényes anyag is. Ez figyelhető meg a krátertől északra elterülő, a környezettől világosabb anyag formájában is, aminek elhelyezkedése utalhat a becsapódás esetleges irányára is. A körülbelül 80 km-s fiatal kráter részben egy tőle délre lévő idősebb és kisebb felszínformációra "telepedett". [NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington] A Merkúr felszíne különböző méretű és elrendezésű kráterek ezreivel van telehintve, ami a bolygót több milliárd év alatt ért becsapódások következménye. Az utolsó kép felső részén, illetve jobbra kinagyítva hasonló objektumok különös elrendeződését láthatjuk, ami a véletlen szeszélye folytán egy óriási lábnyomra emlékeztet. A sarok az idők során egymásra rakódott, átfedő kráterekből áll, míg a négy lábujj különálló, eltérő korú becsapódások nyomait őrzi. Jeti a Merkúron? A felvétel hozzávetőleg 820 km széles területet ábrázol. [NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington] (index) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
O_o Posted Október 14, 2009 Share Posted Október 14, 2009 WOW érdekes. Micsoda véletlen Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Zeaber Posted Október 14, 2009 Share Posted Október 14, 2009 hehe, de őszintén, erre mennyi volt az esély? Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
ZsOoLtEe 0818 Posted Október 19, 2009 Share Posted Október 19, 2009 Én nem tom de jól néz ki Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Rathel Posted Október 19, 2009 Share Posted Október 19, 2009 Hülyeség... Az egész "lábnyom" részaránytalan, ráadásul túl nagy is, csak a véletlen műve miatt néz így ki, meg azért mert az emberi szem mindig próbál mindent valamihez hasonlítani. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Punk90antiwarn Posted Április 26, 2011 Share Posted Április 26, 2011 Szerintem itt birodalmi lépegetők győztek le egy óriás wukit :DDD (off: mielött felmerülne a kérdés, hogy hogyan találtam rá erre a régi témára beírtam a keresőbe, hogy hang. ) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
VolvoFH12 Posted Április 27, 2011 Share Posted Április 27, 2011 És csak egy van belőle? Nem volt hosszú séta. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
SzegediXY Posted Április 27, 2011 Share Posted Április 27, 2011 Az emberek azt látnak bele a dolgokba, amiket akarnak (lásd Marson az arc), de jót mosolyogtam Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
dante16 Posted Április 27, 2011 Share Posted Április 27, 2011 Miért, esetleg azon szerencsések közé tartozol akik már megcsodálhatták közelről a Marsot? Ennyi erővel a Nasa is az láttatja veled amit ő akar... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
SzegediXY Posted Április 28, 2011 Share Posted Április 28, 2011 http://www.theage.com.au/ffximage/2006/09/23/mars_2409_narrowweb__300x337,0.jpg Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.