Szex és pszichológia

[feher-farkas]

Az a személyes véleményem, hogy nem az a személy teljesít igazán jó az ágyban, aki rengeteg illetővel kipróbálta már, hanem az, aki még mindig ugyanazzal az egyel szeretkezik, és még mindig ugyanolyan jó vele.

Természetesen az ember szexuális étvágya változik az évek alatt, és egy párkapcsolatban is változik a szexuális élet intenzitása, de nagyon fontos. Kisebb nézeteltérések helyrehozó lépése lehet, hisz ha az ember tud komfortálódni a párjával egy veszekedés után az ágyban, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy tulajdonképpen semmi komoly bajuk nincs egymással. Ezért eme téren az a közhely teljesen elfogadható, hogy az ágyban mindent meg lehet oldani. Természetesen a komolyabb dolgokat azért még nem.

Míg az állatvilágban a szex a fajfenntartás eszköze, embereknél, én-tudattal rendelkező lényeknél örömszerző forrás. Öröm jó esetben mindkét félnek, ugyanis boldogsághormonokat, például dopamint szabadít fel. A teljesség megélésének egy formája az orgazmus. Nem véletlen, ugyanis egyes kultúrák szex közben jutottak el ahhoz az üdvhöz, hogy kapcsolatba lépjenek Istennel, ha csak egy pár tized másodperc erejéig is. Boldogság, egységélmény, nő és férfi újra összeolvad az egész emberré.

A szex fontos tehát az érett párkapcsolatokban, illetve az ölelés, csók, elvégre az evolúcióból hoztuk magunkkal őket: a csecsemőt is simogatta az anyja, megszületése előtt a magzatvíz, és mi is vágyunk a törődésre.

Ha egy párkapcsolat jól működik, harmóniában van a szexszel is, és ez fordítva is igaz. Egy szerencsésen véget ért kofliktushelyzet vége lehet.

Konfliktushelyzetekre, szexre, ezek kombinációjára lennék kíváncsi, miszerint a problémáitokat képesek voltatok-e megoldani a legősibb eszközzel: a SZERETkezéssel

[a_grave_man]

Csatlakozom a leírtakhoz azzal a megállapítással (és valamennyire igazat is adok a már leírtaknak), hogy nem az a lényeg hány partnerrel fekszel le, és főleg nem az egy éjszakás kalandokból lehet megtanulni igazán jól szeretkezni. Több hónapos, éves kapcsolatokban lehet igazán jókat szeretkezni és egyre többet megtanulni, ami nekünk is és párunknak is örömöt szerez.

Kitűnő feszültség, stressz oldó stb foglalkozás és egyben boldogságot is okoz. Mint ahogy az is bebizonyított tény, hogy azok a nők, akiknek a párja nem használ óvszert és így a hímivarsejtjeit a nőbe ejakulálja, azok a nők sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabb életet élnek, mint óvszerrel védekező társaik. Kell a sperma a boldogsághoz valljuk be. (Bocs, ha a témától eltértem, de gondoltam ezt még megosztom itt.)

[zanzaTomi]

Ebben van is igazság, és nincs is. Egyéjszakás kalandokból nem lehet megtanulni szeretkezni, ez igaz. Vagyis annyira mégse. Ez is helyzetfüggő. Számít az is, hogy ki az akit felviszel, megteszed vele, és nem lesz folytatása. Ha egy most láttam először, sose többet, az más, mint amikor egy olyan valakit viszek az ágynak, akit ismerek, és tudom, hogy ha megtörténik, később akkor is egyenesen tudok előtte állni, és a szemébe nézni.

És ha már évek kellenek ahhoz, hogy a partnereddel összeszokjatok, akkor ott már nagy bajok vannak, vagy távkapcsolatról beszélünk. Párommal alig több, mint egy hónapja vagyunk együtt, de kiegyensúlyozódni látszik a nemi életünk, mert majdnem egy hullámhosszon vagyunk, és megértjük a másikat.

Persze itt megjegyzem, hogy mind a ketten művészek vagyunk, és nem csak mondvacsinált művészek, hanem igazi művészek, az alkotással, a gondolkodásmóddal, az érzelmekkel, a felfogással és a látásmóddal együtt. Szóval lehet hogy nem vagyunk mérvadóak az átlag emberekhez képest. És ezt az átlag embert nem lekicsinylésnek mondtam, hanem néha inkább a boldog ember képe jut róla eszembe, akit mindenki megért, és mindenki elfogad. Egy különc művésznek néha sokkal nehezebb a dolga, mert amit nem értenek meg, azt nem is nagyon tudnak elfogadni. Talán ezért van az, hogy a művészek inkább egymás társaságát keresik. Ez egy külön világ.