Gyengélkedő hidak

[Szipi]

Gyengélkedő hidak

 

 

Még mindig nincs megoldás a rejtélyre, vajon miért roskadt össze 2007. augusz­tus 1-én az esti csúcsforgalom idején a Mississippin átívelő minneapolisi híd.

 

Heten meghaltak, nyolcan eltűntek, legalább szá­zan megsebesültek, és ötven autó zuhant a vízbe. Az összeomlás oka eddig ismeretlen. A szakembe­rek szerint legalább másfél évre van szükség, amíg sikerül az eset minden részletét tisztázni.

 

A hídon az Interstate-35 autópálya vezetett át, és Minneapolis két részét kötötte össze. A híd 1967-ben épült, amely az egyik legrosszabb év volt a hídkatasztrófák szempontjából az USA történe­tében. Ekkor omlott össze például az Ohio-folyón átívelő Silver-híd, 46 ember halálát okozva.

Persze nemcsak az a kérdés, mi okozta ezeket a balesteket, hanem az is, hogy megelőzhetők-e a hídomlások.

 

Ma már ugyanis a legbonyolultabb megfigyelő eszközök állnak a mérnökök rendelke­zésére, a hidak ellenőrzése azonban nem sokat változott. A mérnökök rendszerint egyszerűen szemrevételezik a hidak szerkezetét (a Margit-hi-dat is így tartják szemmel). A Silver-híd összeom­lása után az Egyesült Államokban új vizsgálati rendszert vezettek be, amely 583 ezer főközleke­dési híd állapotát 0 és 9 között osztályozza. A 9 je­lenti a legtökéletesebb állapotot, a 0 pedig annyira veszélyes, hogy a várható összeomlás miatt le kell zárni a hidat. A minneapolisi híd osztályzata 4-es volt, ami gyenge állapotot jelöl, habár még a hasz­nálható kategóriába tartozik.

 

Az emberi vizsgálattal mindössze az a baj, hogy szubjektív, ezért könnyebben előfordulhatnak té­vedések. 2000-ben az amerikai Szövetségi Autópá­lya Hivatal (FHA) egyik részlege, a Roncsolás-mentes Értékelés Központja vizsgálatot végzett e „szemrevételezös" módszer hatékonyságának megállapítására.

Az egyik próba során 49 ellenőrt kértek fel arra, hogy nézzenek meg egy acélhidat, amelyen az FHA szakemberei szerint egy lehetsé­ges súlyos törés kezdeti jelei mutatkoztak. A vizsgálatot végző ellenőröknek csak az egyötöde vette észre a hibát!

 

A technika azonban ma már sokat segít. Olyan érzékelőket szerelhetnek fel, amelyek többek kö­zött mérik az áthaladó járművek súlyát és számol­ják a forgalmat. Ha veszélyes túlterhelést észlel­nek, azonnal jelzik a központban. Hasonlóképpen feszültségmérőket is alkalmazhatnak a belső szer­kezeti egységeken, így azonnal riasztó jelzést kap­hatnak a szakemberek, ha változik valami.

Az FHA már olyan eljárást is kifejlesztett, amelynek során lézersugárral egytized milliméter pontos­sággal mérhetik meg, mennyit mozdul el a híd a forgalom hatására. A michigani egyetem munka­társai szénatomokból kialakított parányi nano-csövekből pedig olyan érzékeny hártyát kísér­leteztek ki, amely a hídon a szerkezet legapróbb mozgását is jelzi.