Altamira hasonmása

[Szipi]

Altamira hasonmása

 

Az ősi barlangot egy Modesto Peres ne­vű vadász találta meg 1868-ban, miu­tán meghallotta kutyája vonítását egy üregből. A hír eljutott a birtok tulajdo­nosához, Marcelino de Sautuolához is.

 

A főnemesi családból származó jogász Madrid­ban élt, és évekig halogatta, hogy megnézze a bir­tokán lévő barlangot. Aztán 1875-ben rászánta magát, és a barlang aljának talajában megmunkált kovaköveket, ősrégi állatok csontmaradványait ta­lálta megkövesedett állapotban.

1879 nyarán tizenkét éves kislánya, Maria is el­kísérte a barlangba. Amíg Sautuola ásott, kislánya egy másik lámpással a barlang belsejébe merész­kedett. Kis idő múlva izgatottan visszaszaladt az apjához, és ezt kiáltotta: „Torros, torros!" Sautuo­la átmászott a barlang belsejébe, és a magasba emelt lámpa fényénél elképesztő látvány bontako­zott ki előtte: a mennyezetet bölények pompás festményei borították!

Az első szédületes perc után rádöbbent, hogy ennyire élethűen csak az tudta ábrázolni őket, aki az állatokat nap mint nap látta. Ma már tudjuk, hogy ez az ősember 14 000 évvel ezelőtt élt.

Ha valaki napjainkban szeretné megtekinteni Altamirában ezt a „kőkori Sixtus-kápolnát", már nem kell éveket várnia. 2001-ben megnyílt a bar­lang hasonmása néhány száz méterrel az eredeti mellett.

A 270 méter hosszú, zegzugos barlang másolatának gondolata az 1980-as évekre nyúlik vissza. Kiderült, hogy a turisták tömege által kilé­legzett szén-dioxid és vízpára pusztító hatással van a híres rajzokra. 1982 óta évente 8500 főben korlátozták a látogatók számát, de a tömegturiz­mus igényeit ez nem elégítette ki. 1992-ben indult meg a barlang hasonmásának felépítése Jüan Navarro Baldeweg tervei alapján.

 

Az Altamira Múzeum és a mesterséges barlang szerkezeti vázát úgy építtették meg, hogy minden rezgést elnyeljen, így a tolongó turisták mozgása nem befolyásolja az eredeti barlang épségét. A barlang domborulatainak másolatát olyan külön­leges berendezéssel készítették, amely öt millimé­teres sávokban tapogatta le az ősi helyiségek fala­it.

A hatalmas adathalmaznak a segítségével ez­után létrehozták az új barlang háromdimenziós számítógépes modelljét. A hasonmás nagyobb da­rabjait Madridban formázták meg, és az új múze­umban építették össze. A festményeket Matildé Muzquiz és Pedro Saura vas-oxiddal és szénporral készítette el, utánozva még az őskori művész kéz­mozdulatait is.

A 4400 négyzetméteres és 16 millió dollár költ­séggel megépült új létesítmény évente már félmil­lió látogatót tud fogadni. Itt már nemcsak a bar­lang másolata látható, hanem kiállítás és könyvtár is az érdeklődők rendelkezésére áll.