Jump to content
PirateClub.hu

Távkapcsolatok


PauL_MarloW
 Share

Recommended Posts

Igen, ezt én is tudom. Ez a csaj... hát na. Megélhetési gondoktól nem féltem a jövőben, nyomdafestéket csak így tűrnek gondolataim... Namindegy, ez a topik nem róla szól. Persze, a szülőskanapés téma más dolog, meg ha lány jön hozzád, és nem szeretne veled együtt aludni,akkor neked illik a kanapén aludni (más kérdés, ha lány megy lányhoz, vagy éppen másképp, ezt inkább hanyagolnám), a lánynak azért mégse ott van a helye. Persze ízlések és pofonok, ha valaki olyat szeretnék, aki tőlem 100-200km-re van,akkor tutira eljárnék hozzá is hetente.

Link to comment
Share on other sites

  • Replies 148
  • Created
  • Last Reply

Top Posters In This Topic

  • 2 weeks later...
én időben határolnám be... mondjuk ha az út busszal több, mint 1 óra :)

 

Akkor menjél kocsival. :D Van tőlem 50 km-re egy város, érdekes módon autóval 45-50 perc alatt ott vagyok (közlekedési szabályokat betartva), a busz pedig 80 perc alatt ér csak oda. Tehát nem a város van messze éntőlem, hanem a busz a lassú. ;) Na persze ha nincs autó, az más téma...

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...

Hát... én csak azt tudom hogy a barátnőm másfél óra busszal-vonattal. Eddig két és fél évig elvoltunk, óriási szerelemben, úgy, hogy hetente egyszer találkoztunk. Most elmentem 10 hónapra Svédországba, de egyszerűen rajongunk egymásért. Nem azt mondom hogy nem nehéz néha, de én őszintén teljes szívemmel szeretem, és azt hiszem ő is engem. Mondjuk az is igaz, hogy ez nem olyan szerelem, meg barát-barátnő viszony mint ami mostanában általános.

Link to comment
Share on other sites

Chronos: Ahogy már előrébb tárgyaltuk, mindkettőnek megvan a szépsége és a jó oldala :)

Szerintem semmi gond nincs a távkapcsolattal, ha mindkét fél nyitott a dolog felé és megbíznak egymásba.

 

Az idős dologról meg annyit, hogy nekem volt régebben egy barátnőm aki kb 10Km-re lakott tőlem, busszal is legrosszabb esetben 30 perc, és hetente ha 2× találkoztunk azzal már sokat mondtam... Sajnos az időbeosztásunk nem igazán egyezett, amikor én voltam "szabad" akkor neki volt valami elfoglaltsága amikor meg ő, akkor meg én. Szóval ez a találkozosdi és a távolság is két emberen múlik és azon hogy mennyi időt szakítanak egymásra. Egyik haverom 4óra vonatozásra lakik a csajától mégis hetente 1× (hétvégén) képes leutazni hozzá és van amikor fordítva. Én becsülöm az ilyen kitartó embereket :) de én biztos nem utaznék ennyit egy nőért :D

Link to comment
Share on other sites

én, távkapcsolatoknál nem is a bizalmat raknám az előtérbe hanem azt a dolgot, hogy mindenkinek ugyanez legyen az igénye egy kapcsolatban.

tehát ritkán talizni, de csak akkor ha a lehetőségek adottak, mert mindegyikőjük elfoglalt. :) szipi

Link to comment
Share on other sites

Két évig voltam együtt barátnőmmel úgy hogy hetente egyszer találkoztunk. Vagy kéthetente egyszer. Tőlem 35 kilométerre lakik. Most több ezer kilométerre lakik, mégis ugyanaz... rajongunk egymásért. Nem azért nem találkoztunk többet mert ne lett volna igényünk, egyszerűen nem volt megoldható sehogysem. Ezért várom azt az időt, amikor majd nap mint nap találkozhatunk ennyi ínységes idő után.

Link to comment
Share on other sites

Csak az ilyen hosszútávú távkapcsolatoknak is van ám hátulütője.

Én már hallottam olyan esetről is, hogy 3 évig jártak aztán már annyira komolyan gondolták hogy össze is költöztek. Aztán teltek múltak a napok és ugye kezdték igazán megismerni egymást. Ez a szó elég csúnyán hangzik, de van benne igazság... mert ha az ember hetente / kéthetente találkozik a barátnőjével / barátjával és nem töltöttek még együtt hosszabb időt egyszerre, akkor lehetnek kellemetlenségek. Visszatérve a storíra -> tehát egyre jobban kezdték megismerni egymást és ez már nem olyan volt mint régen... annyira nem tetszettek nekik a dolgok és végül szakítás lett belőle.

 

Ezzel nem azt mondom hogy minden távkapcsolat ilyen, de vannak ilyenek is és bizony fenn áll a veszélye ennek az esetnek is.

Link to comment
Share on other sites

TrueMaster... asszem negyáltalán nem alaptalan amit mondasz. Eléggé benne van de bizonyosságot nem tudok szerezni erről sajnos. Tartok tőle, és remélem nem fog beigazolódni ez. Remélem a legjobbakatés nagyon sajnálnám ha így lenne. Ennyit tudok tenni. Meg azt hogy nagyon szeretem. :D

Link to comment
Share on other sites

Hehe örülök h ilyen híres let ez a topik :D

 

Én mint témanyitó újra itt vagyok :D

Sajnos beigazolódott az mitől féltem, mit a töbiek írtak..

 

A topic nyitó hszében szereplő lány esélyt se adott arra h "bizonyítsak" najó az azért túlzás adott volna csak nem sikerürlt az a nap úgy ahogy szerettük volna.....

 

Ez volt 1 hónapja...teganp jelentette be hogy ismerkedik 1 másik sráccal...

 

Ellene nem tok mit tenni mindig is ettől féltem h egyzser kimondja ezt és kimondta... :C

 

Az egészből annyi következtetést vontam le hogy van olyan kit éredeklek nameg azt hogy minden ember a saját hibáiból tanul aki meg nem az nem ember :D .... én most tanultam és veszítettem is sokat :C

Link to comment
Share on other sites

Emberfüggő a távkapcsolat. Valakinek bejön, valakinek nem. Valakinek ideális, valakinek kevés, vérmérséklettől függ. Többen is megemlítették a megjátszást, sajnos messziről jött ember azt mond, amit akar. Nyilván ha kevesebb alkalommal találkozol a pároddal igyekszel az együttlétet minél szebbé tenni. De a "szürke hétköznapok" ellen nem lehet semmit sem tenni. Valaki csalódik ekkor, valaki pedig még jobban beleesik a társába, ez egyéni dolog. Régebben egy távkapcsolat sokkalta nagyobb becsben volt tartva, gondoljunk csak arra, hogy esetleg háborúba ment a férfi, a nő pedig hűségesen várt rá, anélkül, hogy mással lett volna viszonya. Ez az önzetlen szerelem miatt volt, ehhez pedig tényleg nagy ragaszkodás kell, miszerint a szeretett illető mellett ne csak jóban, de rosszban is kiálljunk, viseljük el a távolságot, és álljunk mellette akkor is, ha messze van, ugyanúgy lehet támogatni az embert, ha mással nem, a tudattal, hogy rá gondolok és lélekben vele vagyok. Az, hogy manapság sok távkapcsolat eltűnik, az tulajdonképpen nem is a párok hibája, maga a mai világ, fogyasztói társadalmi forma követeli meg ezt. Az élet felpörgött,, sok minden másra is időt kel szakítani, a munkahelyek emberfeletti követelményeket kezdtek el követelni a dolgozóktól, hisz a család nélküli ember jobban oda tud figyelni arra, hogy minél több profitot hozzon a cégnek... stb. Egy regényt lehetne erről írni, csak azt szeretném ezzel kifejezni hogy a mai társadalmi felépítés mennyi mindenre vezethető, ez sajnos kiterjed a legintimebb hétköznapokra, gyakran a nemi életre és gyerekvállalásra is, és még egy távkapcsolatba is bele tud szólni. A tudat alatti üzenet, ami átjön a médiából, a sugallat, miszerint napjainkban egészen új emberi értékek kerültek előtérbe nem épp a legkedvezőbb. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi válásról hallunk mostanában. A nagyszüleink pedig hosszú évtizedek óta együtt vannak...

Link to comment
Share on other sites

truemasterrel egyetértek.

egy távkapcsolat köszönő viszonyban sincs egy igazi kapcsolattal. egy távkapcsolatot mindig szépen, idealisztikusan lehet megélni, ott van egy vagy pár nap, azt ki kell használni, szinte arra kell korlátoznia magát az embernek, hogy megéljen sok jót rövid időbe szorítva, és abból töltekezzen egész hétre. sokat szexeltek, esztek, isztok, kikapcsolódtok, és ez erre korlátozódik. ebből a dologból ki van zárva a valóságos élet! de ebbe csak a jó tartozik bele.

 

egy normális mindennapos együttéléses kapcsolat komoly felelősségvállalással jár, sokszor teherrel jár, el kell tudni viselni a rigolyákat, alkalmazkodni kell, meg kell ismerni a másik szokásait, meg kell oldani egymás gondjait, részt kell venni folyamatosan a másik életébe, és szembesülni kell a másiknak a viselt dolgaival nap mint nap, és ott nem rakhatod félre a partneredet, mert rossz a kedved. nincs naponta szex, mert hulla fáradt vagy, vezetned kell a háztartást, gondoskodni kell a másikról, és naponta kell a másikkal beszélgetni, foglalkozni ami alól kibújási lehetőség nincs. és nincs olyanmértékű szabadság mint egy távkapcsinál, mert kötelezettségeid lesznek. ezt a listát lehetne még sorolni.

szóval, én úgy érzem azok vállanak távkapcsit akik nem szeretik a kötöttségeket, és nincsenek felnőve egy együttéléshez, és a vele járó nagymértékű feladathoz, és rendkívül kényelmesek. szipi

Link to comment
Share on other sites

Vagy, azok vállalnak távkapcsolatot, akik Tahófalván élnek, önnön hibájukon kívül és nem akarnak olyan helyi lányokkal járni, akiknek több a gumicsizmájuk, mint az IQ-juk. Sajnos ahol lakom ott ez a nagy helyzet, Keszthelyre, meg már 3éve járok, volt is egy nagyon komoly kapcsolatom, akkor csak hétvégente nem voltunk együtt. Mégis engem ami zavart, hogy állandóan velem akart lenni, szinte már behatárolta az életemet. Én szeretem a szabadságot, haverokkal sörözést, persze ezek mind mellékesek, ha szüksége van rám, vagy egyszerűen felhív, hogy tényleg jó lenne találkozni. De nem minden nap és suli utántól este 11ig...Ebből a szempontból jó a távkapcsolat+az izgalom, hogy ülsz a buszon és mindjárt láthatod...már csak xperc...az olyat imádom. Meg, ahogy Szipi is írta, ha csak napokat vagytok együtt, inkább a szép dolgokra koncentrálsz, de pl. hét közben rettentően hiányzik már a másik, alig tudsz magaddal valamit kezdeni, és a találkozás pillanatában, ha átölelheted, akkor szerintem az felér egy egész hetes együttléttel. A heti szexet is be lehet pótolni 2-3nap alatt, persze, ha közben, esztek, isztok és filmeztek is...ezért jó a nagy mellű csaj, megáll közöttük a sörösüveg! :)

Link to comment
Share on other sites

Ezzel nem azt mondom hogy minden távkapcsolat ilyen, de vannak ilyenek is és bizony fenn áll a veszélye ennek az esetnek is.

na jó, ennyi erővel egy normális kapcsolat is kockázatos, mert ott van annak a veszélye, hogy megunjátok egymást és szakítotok :P ezért örülök, hogy a barátnőm és én tök optimisták vagyunk és nem görcsölünk ilyesmin, csak egymással foglalkozunk :)

 

szóval, én úgy érzem azok vállanak távkapcsit akik nem szeretik a kötöttségeket, és nincsenek felnőve egy együttéléshez, és a vele járó nagymértékű feladathoz, és rendkívül kényelmesek. szipi

vagy csak simán fiatalok, akiknek eszükbe se jutna még összeköltözni vagy egyéb kötelességeken gondolkodni, pusztán szeretnék jól érezni magukat egy laza párkapcsolatban, amelyben annyira nincsenek lekötve... fiatalon szerintem ez nem olyan nagy bűn :)

Link to comment
Share on other sites

Természetes, hogy egy pár nem azon morfondírozik, hogy mikor érjen véget a kapcsolatuk, az igazi szeretetnél ha úgy érzik, mégis van valami probléma, nem futamodnak meg, nem keresnek üres kifogásokat, hanem igyekeznek újra biztonságos vizekre terelni a kapcsolatot. Nyilván vannak jó oldalai is egy távkapcsolatnak, de aki komolyan gondolja, és hosszúra tervezi, annak nem lesz kielégítő. Az összeköltözés egy idő után elengedhetetlen, mégsem nevezheted a férjednek vagy feleségednek azt az embert akivel nem is egy háztartásban élsz, de élettársnak sem, csak maximum a párodnak, ez pedig ugyebár se jogilag, se máshogy nem állja meg úgy a helyét, mintha együtt élnétek.

Link to comment
Share on other sites

Annyira emberfüggő. Ha a sors valóban egymáshoz rendelte a párt, akkor távkapcsolat ide, távkapcsolat oda, kitartanak, de ha nem, akkor együttlét ide, együttlét oda, úgysem. A távkapcsolatok nagy része a fiatalokhoz köthető így is. Ha az ember komolyan gondolja, és nem csak azért megy bele ebbe a dologba, mert nem vágyik kötöttségekre és csak átmeneti partnert lát a dologban, akkor nyilván nem szeretné örökre azt, hogy kilométerek válasszák el a párjától. Viszont mint fiatal pályakezdő, kénytelen a szüleire hagyatkozni, saját háztartást még nem tud fenntartani, így össze sem tud költözni a választottjával. De egy érett felnőtt, akinek meg van hozzá az anyagi háttere és lehetősége, és nem csak flörtöl, nyilván olyan hamar egy fedél alá akar kerülni a párjával, amilyen hamar csak lehet. Megismerni így is csak úgy lehet teljesen a másikat, ha nem csak azon a bizonyos hétvégén találkozik vele az illető, hanem ha belefolyik a mindennapi életritmusába. Ehhez viszont feltétlenül szükséges az alkalmazkodó készség, és persze a tolerancia is. Másképp csalódás lehet a vége. De hát ahány ember, annyi életfelfogás, annyi kapcsolat.

Link to comment
Share on other sites

Az összeköltözés egy idő után elengedhetetlen, mégsem nevezheted a férjednek vagy feleségednek azt az embert akivel nem is egy háztartásban élsz, de élettársnak sem, csak maximum a párodnak, ez pedig ugyebár se jogilag, se máshogy nem állja meg úgy a helyét, mintha együtt élnétek.

Javíts ki, de szerintem ez úgy van hogy egy bizonyos idő után (nem tudom hány év), szinte már olyan mintha házasságban élne az ember a párjával. Szóval a vagyoni felosztás jár, hogyha szétmegy a pár. Valami ilyesmiről tudok.

Link to comment
Share on other sites

Természetesen kijavítalak:) A dolgok komolyságától függ. Így beszélhetünk 3 féle dologról a téma kapcsán: létezik a távkapcsolat. Ennek semmiféle jogi vonzata nincs.

Létezik a házasság, ez a legmagasabb intézmény, és létezik az élettársi viszony. Az utóbbi definíciója az alábbiként írható le: két félről van szó, aki nem kötnek egymással házasságot, de közös háztartásban, érzelmi, gazdasági kapcsolatban élnek egymással. Gyakorlatilag szinte olyan elismert, mint a házasság, még vagyoni felosztás is létezik, ugyanis egyik alapja, ahogy leírtam, a közös gazdálkodás. Ezt egy arányban határozzák meg, amit igazolni kell, amennyiben ez nem áll fenn a két fél egyenlő részesedésben kerül, még abban az esetben is, ha valamelyik házat vesz, és a szerződésen csupán az egyik fél neve szerepel, a volt élettársa igényelhet bizonyos dolgokat jogai alapján. A házasság ugyebár csak férfi és nő között jöhet létre, viszont az élettársi kapcsolat megengedett azonos neműek között is. Az élettársaknál csak a névfelvétel nem valósul meg, nincs törvényes öröklési jog, apasági védelem, nincs törvényes tartási kötelezettség.

De a lényeget kiemelve élettársak azok, akik együtt élnek, érzelmi, gazdasági közösség van köztük és közös háztartásban élnek. A távkapcsolatban élők, legyenek akármennyi ideje együtt, nem ebbe a kategóriába tartoznak. Magyarán ilyen jogaik sincsenek.:)

Link to comment
Share on other sites

...na jó, ennyi erővel egy normális kapcsolat is kockázatos, mert ott van annak a veszélye, hogy megunjátok egymást és szakítotok...

 

Megunás alatt mit értesz? Mert szerintem egy 1-2 éves kapcsolatban nem jelentkezhet ilyen, ha mégis az nem "megunás" hanem egyszerűen annak a jele hogy az a két ember nem passzol össze, mert nem tudnak egymásnak örömet, izgalmakat okozni az életben.

Ha meg valakivel már nagyon hosszú ideje együtt élsz, akkor teljesen normális hogy ellaposodik a kapcsolat, erre viszont vannak tippek / trükkök hogy lehet feléleszteni a dolgot.

 

Amit én írtam feljebb az egy igen valószínű és bekövetkező dolog, aminek elég nagy esélye van, ha két ember nem ismeri egymást teljesen, csak felületesen és hirtelen összeköltöznek, vagy tegyük fel egy városba költöznek és hirtelen minden nap találkoznak. Akkor szoktak kijönni olyan dolgok, amik a távkapcsolatban akár több évig nem is jelentkeztek, mert az embernek nem volt tudomása róla... És itt Szipi-t kell idéznem: "egy távkapcsolat köszönő viszonyban sincs egy igazi kapcsolattal" És ebben tényleg nagy igazság van.

 

 

Most lehet itt dobálózni hogy kinek van igaza, annak aki távkapcsolatban él, vagy akinek rendes "hétköznapi" barátnője van :) De szerintem sose jutnánk a végére, mert mindkét oldalnak megvan az érve az ő igaza mellett és ez így is van jól. Nekem is volt távkapcsolatom, szép emlékek kötnek ahhoz a lányhoz is, de én most boldogabb vagyok így hogy a párom itt lakik nem messze tőlem és sokat tudunk találkozni.

 

 

Ádám is írta: "Javíts ki, de szerintem ez úgy van hogy egy bizonyos idő után (nem tudom hány év), szinte már olyan mintha házasságban élne az ember a párjával." Ha már idáig eljut az ember akkor rájön hogy milyen jó ha van egy biztos pont az életében, akire mindíg számíthat, aki előtt nem kell megjátszania magát, aki mindenhogy elfogadja őt, aki hazavárja és itt még oldalakig sorolhatnám... :)

 

Zárásként annyit fűznék még hozzá: Mindegy hogy az ember milyen kapcsolatban él, kivel és hol, mettől meddig találkozik, vagy kivel él együtt, a lényeg az hogy boldog legyen és jól érezze magát a kapcsolatban! Ha ez így van akkor felejtse el mindenki a kritikákat, a negatív hozzászólásokat és élvezze az életet, élvezze a párkapcsolatát :) Ez egy kicsit Kozsósan hangzott, de a lényeget remélem értitek :)

Link to comment
Share on other sites

a megunást úgy értettem, ahogy te is leírtad, 1-2 év után ellaposodik a kapcsolat. előző barátnőmmel így jártam, aztán a vége felé még jött is a másik leány...

és hiába vannak érvek a távkapcsolat mellett, de ha egymáshoz közel laktok a pároddal, akkor az sokkal több lehetőséget rejt magában :) aki meg nem feltétlenül vágyik kötöttségekre, az elég könnyen el tudja kerülni azt is, csak ne jöjjön össze osztálytárssal, szomszéddal vagy a legjobb barátjával :D

Link to comment
Share on other sites

Véleményem szerint egy távkapcsolat igazán hosszú életű nem lehet.1-2 évig eltarthat, sőt tovább, de évtizedekről nem beszélhetünk. Ha az illető többre vágyik közelebbi kapcsolatot keres, vagy pedig, ha anyagi helyzete lehetővé teszi a párjával összeköltözik. Aki komoly kapcsolatot akar...

Nekem is volt távkapcsolatom. Szép volt, jó volt, de vége lett. Egy kapcsolat két ember önzetlen, egymás iránti szeretetéről, támogatásáról szól. Tény, szép és jó, akár lelkiekben is lehet támogatni az illetőt, de mégiscsak magáért beszél a másik tény, hogy komoly bajban biztosabb egy olyan társ, aki akármikor melletted lehet, és nem kilométerekről telefonál, egyébként viszont nem tudja a kezét a válladra tenni, akármennyire szeretné. Mert nincs hétvége, az utazás hosszú és pénzbe is kerül, és ugyebár haza is kell menni egyszer...

Link to comment
Share on other sites

most, ahogyan így gondolkozom, szerintem ez a távkapcsolat olyan generációfüggő is. amikor fiatalok vunk, akkor szinte adomány, mert tanulunk, elfoglaltak vunk, és néha kikapcsolódunk, akkor meg nagyon szeretnénk a jót.

de ahogyan megyünk előre az életkorban, úgy komolyodunk, úgy változik az igényünk is. én vtam mindkét oldalon nem is egyszer. és tényleg régen okés volt egy távkapcsi, kielégített. de mamár totál megváltoztam, mások az igényeim.

idegesítene a várakozás, az, hogy egy bizonyos napra kellene betábláznom a jót, vagy az, hogy pont arra a napra legyek toppon, vagy ez az érezzük egymást jól, vagy legyek készen szexuális téren azon a napon. áááááááá, kizárt.

ha én kívánom a partneremet, akkor azonnal meg akarom kapni vagy rögtön el akarom csábítani, és meg akarom érinteni, hozzá akarok bújni stb..... és a csókról már nem is beszélek. várjak rá egy hetet? kizárt.

nem lenne ott a számomra fontos napokon, eseményeken, vagy nem segíthetne ha bajban vok, vagy nem ápolhatna ha beteg vok, és fordítva. megütne a guta ha megtudnám, hogy ő kórházban van és nem mehetnék hozzá erőt adni stb..... ha gyönyörű az idő, akkor még abban a pillanatban vele akarok lenni, és nem 3 nap múlva, de ezeket sorolni lehetne. és érzelmileg mindig belehalok a várakozásba. mondhatnám azt is, hogy igénylem ha foglalkoznak velem, és fordítva, én soha nem tudok betelni az aktuális partneremmel és nem tudok ráunni. soha nem éreztem ilyet. :rolleyes: szipi

Link to comment
Share on other sites

...most, ahogyan így gondolkozom, szerintem ez a távkapcsolat olyan generációfüggő is. amikor fiatalok vunk, akkor szinte adomány, mert tanulunk, elfoglaltak vunk, és néha kikapcsolódunk, akkor meg nagyon szeretnénk a jót.

de ahogyan megyünk előre az életkorban, úgy komolyodunk, úgy változik az igényünk is...

 

Igen ebben a mondatba rejlik az igazság :)

"Fiatalság, bolondság!" :D

Link to comment
Share on other sites

Nekem 3,5 éve van barátom.. És most kiment külföldre dolgozni a jobb megélhetés érdekében. Én még tanulok így nem tudtam menni vele:'( Viszont elment már 2 hete. és nagyon hiányzik de nem tudom hogy ezt így hogy lehetne elviselni. Én csak májusban végzek és csak akkor tudnák utána menni... De addig nagyon sok idő eltelik.. Félek hogy tejesen eltávolodunk egymástól... Vélemények?

Link to comment
Share on other sites

Noccikaa: Véleményem szerint nincs okod az aggodalomra, ha igazán szereted őt, és ő igazán szeret téged. Nem ismerem a kapcsolatodat, sem a viszonyaidat, de általánosságot mondva ha egy pár a huzamosabb együtt töltött idő után (gondolom nap mint nap láttátok egymást a 3,5 év alatt) kénytelen nélkülözni egymást egy darabig, akkor az nem fog nekik gondot okozni, sőt, meg is erősítheti a kapcsolatot, az egymásba vetett hitet, bizalmat, hűségpróbáló. Ha ő az igazi, akkor nem lesz gond, viszont ha nem, még most, időben ki fog bújni a szög a zsákból, de akkor se ess kétségbe. Tudom, 2 hét hosszú idő, hónapok pedig egy örökkévalóságnak tűnnek, de tekints úgy erre, mint egy próbatételre. Az élet nagyrészt ilyen próbatételekből áll, és ezeket kell leküzdeni. Sok gondotok lesz még nektek is, ezeken pedig úrrá kell lenni jóban-rosszban.

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.

Guest
Unfortunately, your content contains terms that we do not allow. Please edit your content to remove the highlighted words below.
Hozzászólás a témához...

×   Pasted as rich text.   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Jelenleg olvassa   0 members

    • No registered users viewing this page.



×
×
  • Create New...