A szerelem ábécéje!

[Szipi]

A szerelem ábácéje

 

És boldogan éltek, míg meg nem haltak............. Vajon csak a mesékben létezik a holtomiglan-holtodiglan, vagy az életben is megtörténhet a varázslat?

 

A, mint alkalmazkodás:

Egy kapcsolat mindkét féltől megkívánja, hogy türelemmel viselje a hétköznapok nehézségeit. Még akkor is meg kell őrizni az egymás iránti tiszteletet, ha az alkalmazkodás során le kell mondanunk a saját céljainkról.

 

B, mint bizalom:

A bizalom a legtörékenyebb dolog a világon, ezért óvni, gondozni és ápolni kell. Jobb elkerülni a hazugságot és az őszintétlenséget, ugyanis a bizalmat csak óriási erőfeszítések árán lehet újra felépíteni.

 

C, mint civakodás:

A harmónia és a nyugalom csodálatos dolgok, ám ha elfojtja a bosszúságát, azzal önamgának és a partnerének is árt. Néha nyugodtan engedje ki a gőzt, így ugyanis, akárcsak egy kiadós zápor, kitisztul a levegő!

 

E, mint elfogadni:

Ne akarja átnevelni, megváltoztatni a kedvesét! Adja meg neki a szükséges szabadságot, hogy az lehessen aki valójában, hiszen egykor éppen ezek miatt az apró furcsaságok, hóbortok miatt szeretet bele.

 

F, mint féltékenység:

Egy japán mondás szerint a szerelem lelke a féltékenység. A partner elvesztésétől való félelem újra fellendítheti a kapcsolatot, ugyanakkor a korlátok és a kémkedés megölik a szerelmet.

 

Gy, mint gyengédség:

A szerelem az érintésekből táplálkozik. A gyengédség erősíti a partner biztonságérzetét és bizalmát, ezért ne fukarkodjon a simogatással!

 

M, mint ma és most:

Amíg kialakulnak az érzések, sok beszélgetésre és nevetésre szükség van, ezeket nem szabad mindig máskorra halasztani. Ne nosztalgiázzon az elmúlt napok örömteli eseményeire gondolva, és ne álmodozzon a jövőről: csak a jelenben lehet boldog!

 

Ny, mint nyitottság:

Bár a szerelmes ember úgy érzi, hogy mindent tud a másikról, ez nem igaz. Éppen ezért a testi együttlétek során is fontos, hogy beszéljen a vágyairól! A partnerének ilyenkor még mindig lehetősége van arra, hogy eldöntse, valóra váltja-e azokat.......

 

Sz, mint szünet:

A szerelemben távolságra is szükség van. Akik mindig mindent együtt csinálnak, azok előbb-utóbb belefutnak az unalom problémájába. Néha szüneteltessék a kapcsolatot! Találkozzanak a barátaikkal, és foglalkozzanak egy kicsit önmagukkal is.

 

beraktam nektek ezt az érdekes irományt, várom a véleményeteket róla. én speciel sokmindennel nem értek egyet, de majd később én is kifejtem az álláspontomat. szipi

[herites]

Szerintem ez igaz, es nagyjabol ugy jo ahogy van. Foleg a szunet resze...

[Szipi]

én az átnevelés kérdését boncolgatnám előszőr. az tény, hogy nem akarom gyökeresen megváltoztatni az alapvető tulajdonságaiban, de sajna ha akarjuk ha nem, az idő és az összeszokás átnevel mindkettőnket. vannak szokások amikhez alkalmazkodni kell. pl: ha együtt éltek, akkor legyen közös igény a tisztaság, mert nem lehet rákényszeríteni a másikat arra, hogy éljen kupiban, rendetlenségbe. itt jön a ránevelés, mert az igényesség fontos dolog. vagy muszáj, hogy mindkét fél vegyen részt a házimunkában, ne az legyen, hogy az egyik hazajön és leül, a másik pedig halálra gürizi magát.

és a szünettel sem értek egyet, ilyen még nem is volt az életemben, de nem is akarom. nekem soha nem volt szükségem távolságra. én nem tudok meglenni a szeretett lény nélkül, nem akarom mellőzni a személyét, ha nagyon szeretem, akkor mindent vele akarok átélni, még a leghétköznapibb dolgokat is. szeretem ha együtt csináljuk.

soha nem futottam bele az uncsi kategóriába, én mindig tartogatok meglepetéseket mind mondanivalóban, mind gyakorlati dolgokban, hisz folyamatosan megújítom magamat szellemileg is! ha a kedvesemnek vannak barátai, akkor azokat szeretném én is megismerni, sőt a szokásaikat is. a barátokra fordított időnél együtt is lehetünk, hisz mindenről tudunk amiről a másik is, nincs titok. soha nem akarok olyasmit csinálni, amiben a kedvesem nem akart részt venni. mondjuk, lehet, hogy szerencsés alkat voltam, de idáig ami engem lekötött az a másikat is, és nem voltak nézeteltérések. szerintem minden tálalás kérdése. szipi

[Vampa01]

Én megváltozás helyett inkább alkalmazkodást mondanék. Mivel itt nem rólad van szó ha egy kapcsolatról beszélünk, hanem a szokásaidról. Elolvastam amit írtál és tényleg sok igazság van benne én is hasonlóképpen látom a helyzetet.

De szerintem attól hogy alkalmazkodunk egy másik emberhez, meg kell tartanunk magunkat olyannak amilyenek vagyunk, ha nem is teljes egészében, de vannak vonalak amiket nem szabad megváltoztatni.

 

Mert pl én olyan vagyok hogy szeretek eljárni ide-oda haverokkal, de ha egy komoly kapcsolatba vagyok és a párom inkább otthonülős nem fogok egész nap mellette ülni ls azt csinálni amit ő akar, mert ha így tennék, akkor elvesztenék mindenkit magam körül. Én maradok mindíg olyan amilyen vagyok, de hajlandó vagyok néha áldozatokat hozni. Elvégre így ismertek meg /szerettek meg hogy ilyen vagyok, miért változtassak ezen?!

Attól hogy elmegyek valahova a párom nélkül nem azért megyek mert nem szeretnék vele lenni, hanem azért mert vágyok a barátaim vagy egy másik társaságra. És ha elvinném a páromat is, akkor nem lenne olyan a hangulat abban az adott közegben. Ettől függetlenül rengeteg közös programot csinálunk, de pl egy haveri sörözésre vagy beszélgetésre nem fogom elvinni... és itt nem arról van szó hogy nem jön ki jól a barátaimmal, de mégiscsak én vagyok a barátaim barátja nem ő És van pár dolog ami nem tartozik rá. Nekem is van magánéletem ugyanúgy ahogy neki is és szerintem ezt nem szabad megfosztani senkitől!

[Szipi]

szia vampa01!

nekem azért könnyű ilyesmikről beszélnem, azaz így vélekedni, mert én kizárólagosan olyan párt választok aki nem iszik, akivel nem kell betennem a lábamat egy sörözőbe, nem dohányzik, nincsenek külön útjai és egyéb viselt dolgai. ezek számomra ugyanis kizáró tényezők lennének egy párkapcsolatban, megölne bennem mindent, szinte nem is tudnék ilyen emberhez tartozni, akármennyire is tetszik.

valahogy az élet úgy hozta, hogy mindig rátaláltam olyan személyre, aki az én elvárásaimnak megfelel, vagyis ugyanazt akarja amit én minden téren. én nagyon szeretem a természetességet, azt ha minden magától történik, ha nem kell vmin megalkudni, és nem kell semmit kierőszakolni. én szeretem ha a barátaim az ő barátai is, és fordítva, mindenhova közösen megyünk mivel nincs titkolnivalónk, és mindenről tudunk a másik életével kapcsolatban, minden rá tartozik és minden rám ami ővele kapcsolatos, hisz vállvetve éljük az életet, jóban, rosszban. de az én párkapcsolataimban ez a természetes, csak egy kívülálló számára lehet idegen. nem szeretem a meglepetéseket, nem titkolózunk, nekünk nincs külön magánéletünk, külön szféránk, eggyé válunk. de teljesen más az ha még csak járogat az ember vkivel és teljesen más az ha komoly kapcsolatot hajt végre. szipi

[Jaffry]

Hiába él valaki harmonikus párkapcsolatban, akkor is szüksége van egy magánszférára amit a másik tiszteletben tart. Például: nem bontom fel a neki címzett levelet és ő sem az enyémet, vagy nem turkálunk egymás telefonjában, vagy ha a másik el akar menni olyan helyre ahol én nem érezném jól magam és csak őt is gátolnám abban, hogy jól érezze magát, akkor nem megyek vele. És itt nem titkokról beszélek, hanem arról, hogy mindenkinek szüksége van egy kis egyedüllétre még a partnere mellett is.

Egy kapcsolat alapja a bizalom és ha egyfolytában azon jár az esze a partneremnek, hogy vajon mit titkolok előle és ezzel zaklat, akkor azt a kapcsolatot megette a fene, mert az elején ez még szépen finoman történik, de később csak rosszabb lesz és a féltékenység megöli az egészet. Nekem ez az orrom előtt zajlott le.

[Armin Fan]

Hát van amikben egyetértek..de van amikben nem

Boldog párkapcsolatban élek lassan 3 hónapja,a barátnőm és én is boldogok vagyunk.A szabadidőmet próbálom vele tölteni(többnyire sikerül ) nem unjuk egymást,mindig feltaláljuk magunkat..van mit csinálni Féltékenység...hm..ez szerintem természetes dolog..nálam is jelen van,szerencsére nem túlzó mértékkel.. Néha néha vannak kisebb viták (itt olvastam h ez elvileg jó (?) .. ) Egyszerűen oda vagyok érte...és ő is értem..érzem rajta..érezni lehet rajta.. :wub:

Mondjuk..így eléggé elhanyagolom a barátaimat,de ők megértik és még így is mögöttem állnak.. Köszönet nekik

 

die nadel: Igazad van,DE...itt a fórumon is tudok ellenpéldát mondani...bizott a barátnőjében..a lány 3x v 4 x cseszte át..és újra és újra megbízott...Minél töbször cseszik át annál kevésbé fog bízni az emberekben..és ez nem jó

 

 

ÜDv

[Piero]

Én ezzel a szüneteléssel nem értek egyet. Mi a barátnőmmel 3 hónapja minden héten egész nap együtt vagyunk, és egyre jobban és jobban imádjuk egymást. A bizalommal teljes mértékig egyetértek, mert egy jó kapcsolat alapja a bizalom. És a gyengédség.. Az is fontos ám, nagyon jó hogy bele lett foglalva ebbe a kis irományba, hiszen nagy jelentősége van véleményem szerint

[b4m]

Vannak itt okosságok.

Szerintem a szünet is kell.

én nem tudok meglenni a szeretett lény nélkül, nem akarom mellőzni a személyét, ha nagyon szeretem, akkor mindent vele akarok átélni, még a leghétköznapibb dolgokat is.

Szerintem pont ezért erősíti meg a kapcsolatot.Ha sokáig együtt vagytok akkor olyan megszokottá válik az egész, és egy idő után biztos hogy eltompul a dolog.Ezért jó ha egy kicsit külön vannak, és egy idő után már iszonyatosan hiányozni fog a másik és megint meg minden úgy tovább ahogy a szünet előtt, szerintem ez így jó.Házasságban szerintem pontosan ezért nem marad meg a szerelem, mert miután összekötik az életüket hosszú évekig mindennap egymás mellett ébrednek.Szerintem ez úgy műxik mint a honvágy.Az ember már unja a várost ahol él és ezért mondjuk elutazik valahova, és király egy ideig de aztán hiányoznak az otthoni dolgok és amikor hazamész akkor vmi olyasmit mondasz hogy "jó újra itthon lenni".

én kizárólagosan olyan párt választok aki nem iszik, akivel nem kell betennem a lábamat egy sörözőbe

hát nemtom, ok hogy nem kell lerészegedni, de azért én úgy vagyok vele (mivel a barátaimat ritkán látom /nem egy suliba járunk/) hogy nagyon jó leülni velük, meginni vmit és dumálgatni.Nem kizárt hogy nincs mindenki így ezzel.

 

U.i.: nem rosszindulatból mondom, de sztem 3 hónap után még ne vonjatok hosszútávú következtetéseket.

[Jaffry]

ARMIN FAN, gyorfypeti!

Megértelek benneteket, de a kapcsolatotok még nagyon fiatal. Az első 1-1.5 évben még nem érzi az ember szükségét annak, hogy egyedül a barátnő nélkül legyen, sőt igyekszik minél több időt vele tölteni. Később azonban lesznek olyan időszakok amikor már igényli az ember ezt a fajta "picit egyedül" dolgot. Higgyétek el, mert átéltem már ezt.

18 éves kapcsolatban élek és voltak kritikus időszakok, sőt volt olyan is amikor sajnos nem tudtuk megbeszélni a dolgokat és vége lett. És ilyenkor jön el az a pillanat amikor az ember csak akkor jön rá mit jelentett számára a másik, amikor már elveszítette! Ez egy eléggé kockázatos szituáció, mert ha a másik fél nem így érez, vagy nagyobb a sértődés mint a szerelem, akkor nincs bocsánat. Nekem szerencsém volt, nem mindenkinek van! Ezért tanácsolom azt, hogy hagyjatok teret a másiknak és ne azt érezze, hogy "megfojtjátok" mert akkor gyorsan vége lesz a kapcsolatnak. Ez alatt nem azt értem, hogy hetekre hanyagolni kell a másikat. Erre rá fogtok érezni, hogy a partner mennyi teret akar magának. Finom jelzésekkel tudatni fogja, csak észre kell venni.

[Szipi]

3x v 4 x cseszte át..és újra és újra megbízott...Minél töbször cseszik át annál kevésbé fog bízni az emberekben..és ez nem jó

 

ez mennyire igaz! ezzel én is így vok....... és még rá is csodálkoznak a kívülállóak, hogy miért........

 

 

Ha sokáig együtt vagytok akkor olyan megszokottá válik az egész, és egy idő után biztos hogy eltompul a dolog.Ezért jó ha egy kicsit külön vannak, és egy idő után már iszonyatosan hiányozni fog a másik és megint meg minden úgy tovább ahogy a szünet előtt, szerintem ez így jó.Házasságban szerintem pontosan ezért nem marad meg a szerelem, mert miután összekötik az életüket hosszú évekig mindennap egymás mellett ébrednek.Szerintem ez úgy műxik mint a honvágy.Az ember már unja a várost ahol él és ezért mondjuk elutazik valahova, és király egy ideig de aztán hiányoznak az otthoni dolgok és amikor hazamész akkor vmi olyasmit mondasz hogy "jó újra itthon lenni".

 

hát nemtom, ok hogy nem kell lerészegedni, de azért én úgy vagyok vele (mivel a barátaimat ritkán látom /nem egy suliba járunk/) hogy nagyon jó leülni velük, meginni vmit és dumálgatni.Nem kizárt hogy nincs mindenki így ezzel.

én mindig sokáig vok benne egy kapcsiban, de soha nem vált megszokottá, és nem tompult el. mint említettem mindkét félnek állandóan meg kell újulnia, és akkor nincs gond. de erre kizárólagosan csak is tudatosan lehet rákészülni.

előbb-utóbb minden kapcsiban elmúlik a szerelem, de megmarad a még erősebb kapcsolat amit szeretetnek tiszteletnek hívunk. és naponta jön rá az ember, hogy milyen jó érzés minden reggel a szeretett lénnyel ébredni az ő arcát megtekinteni elsőként.

én soha nem unom meg az aktuális páromat, mindig vmi újat fedezek fel benne, és ő is bennem. soha nem kell elmenni másik pasihoz, hogy tudjam vagyis rájőjjek, hogy ő az igazi, ő kell nekem. nem egy távollét miatt hiányzik nekem a hozzám tartozó társ. nagyon fontos az egymás megbecsülése. ha én együtt vok vkivel, nem érzem úgy, hogy külön kellene lennem tőle, és fordítva sem! és ettől függetlenül még is tud a másik hiányozni!

 

én nem a lerészegedésről beszélek, hanem az én életemben alapelv amin soha senkinek a kedvéért nem vok hajlandó változtatni, hogy nem iszok, nem dohányzom, és nincsenek káros szenvedélyeim. ezt nyújtom, és el is várom egy kapcsiban. mivel nekem ezek az igényeim, egyszerűen nem választok olyan személyt aki nem ebben a világban él. ennyire egyszerű. és vannak még olyan pasik, akiknek szintén ez a mérvadó. leülni a barátokkal lehet, csak ne alkoholfogyasztásra, hanem üdítőre, és ne kocsmába. ennyire egyszerű ez is, hisz ha megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy az igényeimnek megfelelő társat találjak, akkor miért érném be a számomra rossz kaliberűvel? mindenki azt tegye ami neki megfelel. szipi

[b4m]

soha nem kell elmenni másik pasihoz, hogy tudjam vagyis rájőjjek, hogy ő az igazi, ő kell nekem.

Azt nem mondtam hogy mással kell kavarni

És a szünet sem azért kell hogy újra megszeresd.Mindegy nemtom elmagyarázni.Meg többnyire az emlékezetemre támaszkodtam, ugyanis rég nem volt senkivel komoly kapcsolatom.. senkit nem ismerek akivel érdemes lenne belekezdeni bármibe is.Mindenki váltogatja a 2hetes kapcsolatait.. na ebbe nincs kedvem beszállni <_<

[Armin Fan]

Sztem ez teljesen rendben van szipi!

 

 

Mondjuk,nálam az alkoholfogyasztás mértékkel történik mindig és az is csak nagyon ritkán (nagyon-nagyon ritkán)

[kodax]

m,mint most...sztem ez nem jó,mert lehet h elkapkodva nem sikerül...

amúgy sz mint Szipi

köszi

[Szipi]

tudjuk úgy is elfogadni a másikat ha több vagy jobb vmiben. legyen ez büszkeség számunkra. szipi