nyugdíjas Posted Július 13, 2009 Share Posted Július 13, 2009 Kosztolányi Dezső Találkozó Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel. A kert alélva, csendesen susog, ébrednek a virágok szerteszéjjel, bólonganak a méla ciprusok. Én is kinézek, lámpámat kioltva, már nem piros az égnek széle sem. Sóhajtozó rezgés kel a fasorba: jön csillagos, sötét szerelmesem. Az én arám a méla éjszaka... Oly lopva surran, úgy susog szava, mert õ is a nap árva számüzöttje. Lábujjhegyen várom, s keblére dőlve átfogjuk egymást csendben, én meg õ, mint két hûséges, régi szeretõ. Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? Reményik Sándor Egy perc Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól hangolt hegedű. Egy percre ma Megindultam - és nem tudtam: mi az. Messziről, mélyről intett elibém Egy elsüllyedt tavasz. Egy percre ma Mint szegény embert, nem húzott az ág, Halkan csengettyűzött a föld alatt Sok eltemetett csengettyűvirág. Egy percre ma Megpróbáltam a más lelkébe látni, Nem ítélve és el nem ítéltetve: Bocsánatot nyerni és megbocsátni. Egy percre ma Ragyogtak reám halvány testvér-arcok, Amelyek elé köd ereszkedett: Céltalan hajsza és megutált harcok. Egy percre ma, Ó tiszta, bölcs és boldog látomás: Elváltozott, mint Jézus a hegyen A mindenség, - s be más lett, ó be más! Egy percre ma... Nem lehet ezt a percet kibeszélni. Hogy is tudna szivárványglóriás Tündértörékeny teste rímbe férni! Egy percre ma Oly boldog voltam s oly boldogtalan, Tudva: e perc egy percig tart csupán - És aztán vége van. És én ki tudja meddig várhatok, Lesve zug-éltem kis part-szögletéből Míg újra fölbukkan egy ily vitorla Az örökkévalóság tengeréből. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Earp Posted Július 13, 2009 Share Posted Július 13, 2009 Csapatmunka Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
nyugdíjas Posted Július 14, 2009 Share Posted Július 14, 2009 Egyszer baráti társaság volt nálam; egyik férfi tagja elég korán búcsúzkodni kezdett azzal a megokolással, hogy ő muzsikus és a koncertre időben oda kell érnie. Mivel ritka, különös fúvós hangszeren játszott, s valamiféle klasszikus műről volt szó, évődve megkérdeztem, egyáltalán van-e fújnivalója abban a műben. Igen komolyan azt válaszolta: „Van. Hat taktus.” Jóval később tudtam meg, hogy valakire, akinek ezt elmondtam, milyen mély benyomást tett ez a válasz. Éppen élete mélypontján élt akkor, és az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott, mert úgy érezte, nincs többé értelme az életének. Beszélgetésünk után úgy ment haza – mondta el később –, hogy hat taktus azért neki is akadhat. Aki csak ennyit is megért, már értelmet kaphat az élete. Ám ha azt is megérti, hogy ezért a „hat taktusért” felelős, és az számonkéretik, mint a bibliai tálentumok, akkor kiteljesedhet élete értelme: egyedi ember vagyok, egyedi feladattal, egyedi felelősséggel. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
mindentvissza Posted Július 14, 2009 Share Posted Július 14, 2009 József Attila - Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. /Azt tudni kell, hogy az utolsó versszakot barátai unszolására írta hozzá, mert túl reménytelennek gondolták a verset.../ Jut eszembe, Kriszpina, te miért angolul idéztél az eredetileg francia nyelvű Le Petit Prince-ből? Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
janisean Posted Július 14, 2009 Share Posted Július 14, 2009 Rejtő Jenő Anyám Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém Ne fájjon értem drága jó szived Hisz annyi rosszat követtem el én. Anyám! Ha jönnek, s mondják majd Neked Hogy sírva járkálok az éjszakán És hajnalban részegen nevetek Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám. Ha jönnek s mondják majd Neked Hogy egymagámban halkan suttogok S riadtan néznek rám az emberek Ne hidd azért majd, hogy bolond vagyok. Mert boldog vagyok olyankor Anyám, Ha halott mezőt járok egymagám... Felejts el engem...elveszett csatám... És zsákutcába visz az én utam. Azért mégis.. .ha mondják majd neked... Hogy.. .hajnalban.. .egy gázlámpa... alatt Keresztül lőttem hörgő mellemet... Anyám!...sirasd meg... nyomorult... fiad. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
a_grave_man Posted Július 15, 2009 Share Posted Július 15, 2009 "A bölcs nem az élvezet hiányát fájlalja, hanem a fájdalom hiányát élvezi." (graffiti) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
kriszpina Posted Július 16, 2009 Share Posted Július 16, 2009 "Jut eszembe, Kriszpina, te miért angolul idéztél az eredetileg francia nyelvű Le Petit Prince-ből?" Mert ilyen kedvem volt. "Barátok jönnek, mennek, az ellenségek csak gyűlnek." Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Manfred von Richthofen Posted Július 17, 2009 Share Posted Július 17, 2009 Hear them whisper, voices from the other side Hear them calling former foes now friends are resting side by side They will never leave our hearts or fade away live forever they were far to you to die in such a way how many wasted lives how many dreams did fade away broken promises they won't be coming home Oh mothers wipe your tears your sons will rest a million years found their peace at last as foe turned to friend and forgive And they knew they'd die Gallipoli Left their letters in the sand Such waste of life Gallipoli Dreams of freedom turned to dust Hell is waiting where the ocean meets the sand Cliffs of burden where the soldiers rushed into a certain death At the shoreline Blood of heroes stains the land light a candle One for each of them who fought and died in vain There is no enemy There is no victory Only boys who lost their lives in the sand Young men were sacrificed Their names are carved in stone and kept alive and forever we will honour the memory of them And they knew they would die ez kicsit hosszú lett de így teljes! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
a_grave_man Posted Július 18, 2009 Share Posted Július 18, 2009 "Nem az a szegény, akinek semmije sincs, hanem aki nem tud melózni vagy pláne: nem akar." (Montesquieu) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Earp Posted Július 18, 2009 Share Posted Július 18, 2009 "A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet." - Goethe - Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
a_grave_man Posted Július 19, 2009 Share Posted Július 19, 2009 "El terror vence la persona. Pero la persona vence el miedo." (Gabriel Gil) (A rettegés legyőz. De az ember legyőzi a félelmet!) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
nyugdíjas Posted Július 19, 2009 Share Posted Július 19, 2009 ?Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyét kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!? Fekete István. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
robes70 Posted Július 20, 2009 Share Posted Július 20, 2009 Pilinszky János: Milyen felemás Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg, hogy a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a világ örökös térdreroskadását. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
robes70 Posted Július 20, 2009 Share Posted Július 20, 2009 Radnóti Miklós : Negyedik ekloga KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban... Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. A fejem rég kemény. S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partra dobtak. Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó. Mit gondolsz, mért vett mégis karjára az idő? S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő, a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még húsodban tán a rák. KÖLTŐ Születtem. tiltakoztam. S mégis itt vagyok. Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kísértek végig az úton. A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon, s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát; láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet, s mezítlen ifjú asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár... KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. Hegy lettem volna, vagy növény, madár... vigasztaló, pillangó gondolat, tűnő istenkedés. Segíts szabadság, ó hadd leljem meg végre honomat! A csúcsot újra, erdőt, asszonyt és bokrokat, a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni újra új világra, mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. Még csönd van, csönd, de már a vihar lehel, érett gyümölcsök ingnak az ágakon. A lepkét könnyű szél sodorja, száll. A fák között már fuvall a halál. És már tudom, halálra érek én is, emelt s leejt a hullámzó idő, rab voltam és magányom lassan növekszik, mint a hold karéja nő. Szabad leszek, a föld feloldoz, s az összetört világ a föld felett lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek. Szállj fel, te súlyos szárnyú képzelet! A HANG Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
aniko979 Posted Július 31, 2009 Share Posted Július 31, 2009 "Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. " Gabriel García Márquez Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
a_grave_man Posted Július 31, 2009 Share Posted Július 31, 2009 "Azt kérdezed,hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suttogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az élő zuhanás, lengés vagyok, kerengés, zengés meg visszamerengés arra, amiről azt hazudod, azt hazudod, hogy elfeledted, ám én megszólalok feletted, ám én átsuhanok feletted, megvillantom szárnyaimat, a selyem kardokat, melyek átmetszik az eget és hazugságodat, és akkor már tudod, akkor rögtön tudod, .... ...." /Szabó Magda: Madár/ Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Earp Posted Augusztus 1, 2009 Share Posted Augusztus 1, 2009 Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó volna áldni tudni. Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni. - Ady Endre: Jóság síró vágya - Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
aniko979 Posted Augusztus 8, 2009 Share Posted Augusztus 8, 2009 Fazekas Miklós - Szív Mit akar a szív, mit az ember, kimondani szóban nem mer? Aki érzi, így is érti, aki meg nem, hiába kérdi. Néma a száj, de a szem beszél - hallgat a szív, már nincs remény. Az öregség rögös országútján egy meghasadt szív botladozik némán… Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Augusztus 10, 2009 Share Posted Augusztus 10, 2009 Gyere vissza hozzám, gyere vissza kérlek amíg itt vagy velem én csak addig élek. Ne hagyj magamra te voltál a legjobb barátom te tartottál életben a fagy idején, nem a kabátom. Gyere vissza hozzám ugy hiányzol nekem, gyere vissza, szomorú vagyok ha nem vagy velem. Te nem tartozhatsz máshova, nekem te vagy az életem ne menj el tőlem, mert megöl a magány és a félelem. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Manfred von Richthofen Posted Augusztus 10, 2009 Share Posted Augusztus 10, 2009 "I never was good at learning things. I did just enough work to pass. In my opinion it would have been wrong to do more than was just sufficient, so I worked as little as possible." Manfred von Richthofen ezért van az aláírásomban! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Augusztus 11, 2009 Share Posted Augusztus 11, 2009 Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után. szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Earp Posted Augusztus 11, 2009 Share Posted Augusztus 11, 2009 "Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!" - Müller Péter - Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Martini94 Posted Augusztus 11, 2009 Share Posted Augusztus 11, 2009 "Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem a nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet! Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!" /Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet/ Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Augusztus 11, 2009 Share Posted Augusztus 11, 2009 "Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet." szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Augusztus 12, 2009 Share Posted Augusztus 12, 2009 Megtört szívű Barátomnak Szíved szomorú, ősi átok sújtja, a Remény útját lábad, már régen elhagyta. Ez az út, min most jársz, nem vezet sehova, a csalódott szerelem, keserű zsákutca. Ismered a másik utat, régen jártál arra, ha lenézel, még látszik, lábnyomod kontúrja. Az elhagyott ösvényt taposd hát ki újra, látod új mag, már friss fű serken rajta. Ha rád nézek, azon gondolkodom újra, hogy lopjam a napfényt, vissza az arcodra? Ezt az ősi átkot, hogy lehet megtörni, Szíved mély bánatát, messzire száműzni? Ki szíved széttörte, messze jár azóta, kiáltanám neki, hogy ez így nem járja! Ragyogóan kapta, ne így dobja vissza, de tán nem is tudja, hogy mit hagyott hátra. Éles szilánkokat, szanaszéjjel szórva, a sok hegyes szilánk, az én talpam is szúrja, szomorú Barátom sóhaját hallgatva, az elhagyott romokat, hogy építsem újra?! Megtört szívű Barátom, fejed tartsd magasra, a sötét útvesztőből, gyere ki a napra. Azt a régi ösvényt fedezzük fel újra, lesz, ki kezed fogja, sokan járnak arra... szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
warnboy Posted Augusztus 12, 2009 Share Posted Augusztus 12, 2009 az egyik spanom sittről jött a másikat most temettem, aki sittről jött most kómában és gyülöl akit szerettem, szerinted raj ez, vagy csak a kamasz korral jár, megint panaszkodjak már, csak mert ragaszkodva kár, fújni a füstöt, tartom amíg bírom lent, mert az ágy amiben aludtunk, rájöttem a sírom lett rájöttem vétettem, norbi majdnem mindig nyitott, csak a kapuk tartanak fel, meg a féltve őrzött titok, én azt tanultam, hogy mindenből van kiút, de még a saját bőröm nem érzi, addig nem tudom hogy ki fut, hogy melyikünk szalad, vagy melyikünk kullog, csak azt tudom ha fáj, akkor új papírhoz nyúlok akkor újabb sorok születnek, egy újabb tapasztalat, de már éreztem ezt sokszor, tudom mi van a tapasz alatt azt hittem felnőttem, hogy nem csal a papírforma, hogy a piros lapok jogosak, mert az élet tanította bennem a srácot, a kamasztól a legényig az első lépést az utolsó falattól a reményig de belém a zene, azt nevelte ki kell mondani, ami a szívemen a számon ezt a terhet így kell hordani.... Norbi (saját) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
aniko979 Posted Augusztus 13, 2009 Share Posted Augusztus 13, 2009 "Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik el a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha." /Márai Sándor/ Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Piero Posted Augusztus 18, 2009 Share Posted Augusztus 18, 2009 Everybody's lookig for something. Something, that makes it all complete. You"ll find it in the strangest places; in your lover's eyes, in the deepest friendship, in the words of others.. a simple word can make you smile or cry. But when you have found that special thing, you'll fly without wings... ( Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül... ) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
murdock022 Posted Augusztus 18, 2009 Share Posted Augusztus 18, 2009 "...A mozi nem az életről szól ami elmúlik, az emberek nem azt akarják látni..." Žagar Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
a_grave_man Posted Augusztus 23, 2009 Share Posted Augusztus 23, 2009 "Mert aki végkép senkié, az mindenki falatja." (Pilinszky János: Parafrázis, részlet) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.