srow Posted Május 6, 2007 Share Posted Május 6, 2007 Senki nem mondta, hogy egyszerű a dolgom. Senki nem mondta, hogy népszerű a hangom. Senki nem mondta, mikor elkezdtem ezt, Hogy egyszer majd azt mondom: "MC a rangom!" MC Gőz Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
senoyFlat Posted Május 6, 2007 Share Posted Május 6, 2007 „Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg.” "A sors felemeli az embert, amikor szétmorzsolja." /Schiller/ Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Dj Crash Posted Július 30, 2007 Share Posted Július 30, 2007 Hírtelenjében ez jutott eszembe: Pilinszky János: Francia fogoly Francia fogoly Csak azt feledném, azt a franciát, kit hajnalfele a szállásunk előtt a hátsó udvar sűrüjében láttam lopódzani, hogy szinte földbe nőtt. Körülkutatva éppen visszanézett, s hogy végre biztos rejteket talált: övé lehet a zsákmánya egészen! Akármi lesz is, nem mozdul odább. S már ette is, már falta is a répát, mit úgy lophatott rongyai alatt. Nyers marharépát evett, de a torkán még alig ért le, jött is a falat; és undorral és gyönyörrel a nyelvén az édes étel úgy találkozott, mint telhetetlen testi mámorukban a boldogok és boldogtalanok! Csak azt a testet, reszkető lapockát, a csupa bőr és csupa csont kezet, a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra és úgy adott, hogy maga is evett! Az egymás ellen keserülő szervek reménytelen és dühödt szégyenét, amint a végső összetartozást is önönmaguktól kell, hogy elvegyék! Az állatian makogó örömről a suta lábát ahogy lemaradt, és semmisülten kuporgott a testnek vad gyönyöre és gyötrelme alatt! A pillantását, – azt feledném egyszer! Ha fuldokolva is, de falt tovább, és egyre még, és mindegy már akármit, csak enni bármit, ezt-azt, önmagát! Minek folytassam? – Őrök jöttek érte; a szomszéd fogolytáborból szökött. S én bolyongok, mint akkor is a kertben, az itthoni kert árnyai között. A jegyzetembe nézek és idézem: „Csak azt feledném, azt a franciát…” S a fülemből, a szememből, a számból a heves emlék forrón rámkiált: „Éhes vagyok!” – És egyszeriben érzem a halhatatlan éhséget, amit a nyomorult már réges-rég nem érez, se földi táplálék nem csillapít. Belőlem él! És egyre éhesebben! És egyre kevesebb vagyok neki! Ki el lett volna bármi eleségen: most már a szívemet követeli. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
natalee Posted Augusztus 1, 2007 Share Posted Augusztus 1, 2007 Szabó Lörinc AZ EGY ÁLMAI Mert te ilyen vagy ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győznzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született; ideje volna végre már megszöknöm közületek. Mire várjak még tovább, a jövőt lesve alázatosan? Fut az idő és ami él, annak mind igaza van. Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém? Ha mindíg csak megértek, hol maradok én? Nem! nem! nem bírok már bolond szövevényben lenni szál; megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj! Aki bírta, rég kibogozta magát s megy tőrök közt és trőkön át. Ketten vagyunk, én és a világ, ketrecben a rab, mint neki ő magamnak én vagyok a fontosabb. Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik, de magára festi gondosan a látszat rácsait. Bent egy, ami kint ezer darab! Hol járt, ki látta a halat, hogyha a háló megmaradt sértetlenül? Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderül! Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger, emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen. Tengerbe, magunkba, vissza! csak ott lehetünk szabadok! nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz, mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
E.Draven Posted Szeptember 9, 2007 Author Share Posted Szeptember 9, 2007 "Örökké nem eshet..." Eric Draven The Crow - A Holló Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
mile Posted Szeptember 9, 2007 Share Posted Szeptember 9, 2007 Az egyik, számomra legkedvesebb vers: Babits Mihály - Az elbocsátott vad Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szivemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad. Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között, de nem hagy nyugton, bajt idéz rám, mihelyt gőgömben renyhülök. Ez a valaki tán az Isten akitől bujni hasztalan. Nem hiszek az Elrendelésben, de van egy erős, ős uram. Már gyermekül vermébe ejtett s mint bölcs vadász gyenge vadat, elbocsátott, de nem felejtett: szabadon sem vagyok szabad. Ily vadra, régi hercegeknek szokásuk volt, mondják, jelet, aranyos nyakörvet verettek, hogy mindég ráismerjenek. Igy hordom én is titkos örvét annak aki e rengeteg ölében elfogott, de önkényt újból elveszni engedett. Azóta bolygok a viharban vadmódra de az ő jele, erejének bélyege rajtam hogy ne nyughassam nélküle s mint szélcibált bogáncs amelyen a szivárvány lába pihen, illattal tellik: úgy betelljen sóvárgással bogáncs-szivem. Nem hiszek az Elrendelésben, mert szabad vagyok: oly szabad, mint a bolond bogáncs a szélben vagy vad bozót között a vad. »Vezessen Hozzád a szabadság!« így kérem olykor aki vár, mert nem annak kell az imádság, ki Istent megtalálta már. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
mile Posted Szeptember 9, 2007 Share Posted Szeptember 9, 2007 Ez pedig a másik, számomra kedves vers: Rudyard Kipling - Ha... Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, S fejvesztve téged gáncsol vak, süket, Ha kételkednek benned, s bízol magadban De érted az ő kételkedésüket, Ha várni tudsz és várni sose fáradsz És hazugok közt se hazug a szád, Ha gyűlölnek s gyűlölségtől nem áradsz S nem papolsz, mint bölcs-kegyes galád. Ha álmodol - s nem zsarnok az álmod, Gondolkodol - s becsülöd a valót, Ha a sikert, kudarcot bátran állod S úgy nézed őket, mint két rongy csalót, Ha elbírod, hogy igazad örökre Maszlag gyanánt használják a gazok S életműved, mi ott van összetörve Silány anyagból építsék azok. Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban Van merszed egy kártyára tenni föl S ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, Nem is beszélsz a veszteség felől. Ha paskolod izmod, inad a célhoz S szíved is, mely nem a hajdani Mégis kitartasz, bár misem acéloz S csak akaratod int: "kitartani". Ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, Királyokkal jársz s józan az eszed. Ha ellenség, de jó barát se sérthet S mindenki számol egy kicsit veled. Ha a komor perc hatvan pillanatja Egy távfutás neked s te futsz vígan Tied a föld és minden ami rajta És - ami több - ember leszel fiam. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
EdLej Posted Szeptember 11, 2007 Share Posted Szeptember 11, 2007 aki el aki elment többé nincs többé nem nyom le kilincs nem szeret nő nem hal halál nem rág köröm nem szúr szakáll hamar elment lelke rajta nem mer leves nem gyújt gyertya nem üt vissza nem szül gyerek nem vár haza nem főz meleg meddig tart és miért nem enged miért szorít belém lehellet miért tüntet ki értelem miért szórakoz pont velem Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
MetalGun Posted Szeptember 11, 2007 Share Posted Szeptember 11, 2007 Mindig az erősebbnek van igaza, ez az ősi világ szent tana Mikor Vazul testét elnyelte a Duna az erősebbnek volt az igaza, mikor Karthato volt a lángok martaléka az erősebbnek volt igaza, mikor a swastika Párizst elárasztotta az erősebbnek volt igaza, Ez az ősi világtalan ez az új világ evangéliuma. Innentől nincs hazug arany szabály, kidolgozta, hogy elárulák a legerősebbnek a fennmaradását a vér és a becsület tisztaságát, ezért a becsület nem győzhet soha, csak egy igaz háborúban Mindig az erősebbnek lesz igaza, az az ősi világ evangéliuma. Szüless abban a korban, mikor a Földet a vér és a kard uralja és a végzet uralkodói a barbár harcosok a világot az erő irányította és az erő ért alakot öltött a kard amit forgattam a kard ami halálra ölt gyávákat és véznákat a kard ami elnyerte a zsákmányt a háborúban a kard ami kihirdette a természet legnagyobb törvényét, mindig az erősebbnek van igaza keserű a bánata a legyőzötteknek az életben a győztesé minden. Az erősebbnek kell uralni a gyengét ez egy kegyetlen ősi törvény az igazadból sose engedj aki engedett azt elsöpörték....... Az erősebbé az igazság, ez az ősi világtalan ez az új világ evangéliuma. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
sa.fe Posted Szeptember 11, 2007 Share Posted Szeptember 11, 2007 József Atilla: áldalak búval, vigalommal Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja. mostanába meg a kedvenc idézetem ez: "Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént." Ha sírhatnékom van, mindig erre gondolok és már nem is fáj annyira. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Creoque Posted Szeptember 11, 2007 Share Posted Szeptember 11, 2007 Kedvenc idézetem...? Hmm.... több is van: "Szerettem és szerettek! Nap csókolta arcom, nem vagy adósom, Élet! Váljunk el! Nem haragszom." - Nervo Istennek csak egy mentsége van: az, hogy nem létezik." - Stendhal Versem: Federico G Lorca - Reyerta En la mitad del barranco las navajas de Albacete, bellas de sangre contraria, relucen como los peces. Una dura luz de naipe recorta en el agrio verde, caballos enfurecidos y perfiles de jinetes. En la copa de un olivo lloran dos viejas mujeres. El toro de la reyerta se sube por las paredes. Ángeles negros traían pañuelos y agua de nieve. Ángeles con grandes alas de navajas de Albacete. Juan Antonio el de Montilla rueda muerto la pendiente, su cuerpo lleno de lirios y una granada en las sienes. Ahora monta cruz de fuego, carretera de la muerte. El juez, con guardia civil, por los olivares viene. Sangre resbalada gime muda canción de serpiente. Señores guardias civiles: aquí pasó lo de siempre. Han muerto cuatro romanos y cinco cartagineses. La tarde loca de higueras y de rumores calientes cae desmayada en los muslos heridos de los jinetes. Y ángeles negros volaban por el aire del poniente. Ángeles de largas trenzas y corazones de aceite. -------- Federico G Lorca - Viadal Hegyoldalban vért villognak albaceti éles kések, vérben halként lubickolnak, ellenséges vértől szépek. Sütnek a keserves zöldbe széles, merev kártyafények, bennük lovak ágaskodnak, lovas-arcok összenéznek. Két vénasszony ríva kuksol egy olajfa serlegében. Dobog a dühök bikája fölfelé a meredélyen. Száll fekete angyalsereg fehér gyolccsal, hó levével, szárnyuk tolla sorra nyíló albaceti kések éle. Montillai Antonio hengerül a hegy tövébe. Teste tele liliommal, gránátalma nőtt fejére. Tűzkeresztként megy már, hogy a halál utját végigmérje. Jön a bíró csendőrökkel olajliget éjjelébe. Minden vércsík síkos kígyó, árulkodik szisszenése. Csendőrurak, semmi, semmi, mindennap is megtörténhet. Vége lett ma négy romának, s karthágói öt vitéznek. Fügefalomb, forró morgás, tébolyodott esti fények elalélnak, ha a combon fölviruló sebhez érnek. Jön fekete angyalsereg nyugat felől támadt szélben, hosszú hajú valamennyi, olajat hoz a szívében. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
mile Posted Szeptember 11, 2007 Share Posted Szeptember 11, 2007 "Rovom hát én a végtelen tájakat, S tudom örökké van remény, Annak kit Te formáltál a porból, Társául az örökkévalóságnak" - Holt tengeri tekercsek - Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Amcsi92 Posted Szeptember 12, 2007 Share Posted Szeptember 12, 2007 Van egy idézet (nem feltétlenül kedvenc) de nem tudom kitől származik, remélem tudtok segíteni! "Múlt éjjel megláttam az örökkévalót, A tiszta és végtelen fény gyűrűje volt. Nyugodt ragyogás és alatta körben, Az idő gomolygott őriási, sötét, Mérhetetlen ködben. Szférák hajtották években, órákban Benne a világgal és végtelen uszályával." Hát csak ennyit tudok belőle, azt hiszem a 17. század irodalmáról van szó... Ja és külhoni az író... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Goratorn Posted Szeptember 13, 2007 Share Posted Szeptember 13, 2007 Az első versem amikor 18-lettem: Hát eljött a perc mit oly régóta vártam S most még is valami késztet Hogy szaladjak, hogy nyerjek Akár egy percet, hogy gyerek maradjak Ne zavarjon a nagyilág baja Csak maradjon meg a játékok zaja Míly idegennek érzem a szót felnőtt Nem tudom készen állok e rá Hogy felkeljek a gyermeki ágyból Eltudom-e viselni döntéseim súlyát? Mert valami megváltozott. Senki nem kérdezte az új kell-e? Bármennyire fájó ez az élet rendje. Kitől kérdezhetem meddig maradhatok gyerek Ugy, hogy senki terhére ne legyek Eddig ezt akartam de most félek Félek a naptól melyen felnőtté leszek. A másik kissé szomorkásabb: Miért gondolják, hogy egy lelketlen hústömeg vagyok? Miért gondolják, hogy a nap felettem megszokásból ragyog? Az összes ostor mért az én hátamon csattan? Az el nem követett bűnért kezemen bilincs miért kattan? Miért kell nekem bizonyítani többször mint másoknak? S akkor én miért higgyem, hogy ők is változnak? Miért nehéz elhinni, hogy szeretek és hiányzik valaki? Miért kell nekem azt hogy nem igaz nap mint nap hallgatni? Tán nem érek annyit mint mások? Higgyétek el én is nyugalomra és szeretetre vágyok? Másoknak pénzről, nekem egészségről szólnak az álmok Ezt mondjam mikor kérdik mire vágyok? Hogy úgy élhessek mint bárki S nem a gyógyszerekkel nap mint nap harcba szállni Én is szeretek, s perceim csak róla szólnak Kérdései és válaszai hozzám szólnak mint, hazugnak Miért fogadjam el, hogy igazam nem lehet? Beszélni tudnák csak igazából senki nem hallgat meg. S ha magatoktól kíváncsiak nem vagytok rám Minek is szóljak? Lelkem magányában mindig erős és egészséges voltam. A véleményeket szeretettel várom! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
MartiniBoy Posted Szeptember 16, 2007 Share Posted Szeptember 16, 2007 Szia kedves Goratorn! Nekem nagyon tetszik mindkét versed, igaz, a második kicsit jobban, mert nagyon őszintének találom, ami szerintem a legfontosabb. Főleg egy vers kapcsán. Szerintem írnod kéne, mert úgy látom, van tehetséged hozzá. A második vers utolsó két sorának ríme kicsit érdekes, de ezen kívül rényleg nagyon tetszik. Én örömmel olvasnék még Tőled verseket ebben a topikban, mert érdekel a lelkivilágod! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
MartiniBoy Posted Szeptember 16, 2007 Share Posted Szeptember 16, 2007 Sziasztok! Ha már itt tartunk, leírom én is a kedvenc versemet: József Attila: Keserű nekifohászkodás Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok! Tudom, előtted el nem sápadok. Azt, amit adtál, megvan épen, vedd el! Hisz csak hitegettem magam a neveddel Te oly erős vagy, gondolsz egyet, s van De nékem kínos a bizonytalan. Vagy nem is adtál, én hittem bolondúl, hogy Számon élet-szőlő mustja csordul... Ne haragudj hát Isten, nem hiszek De magamban száz kétséget viszek. Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt. Mint nap havat, mit magába olvaszt Vagy üss agyon hát, csak törődj velem! S én nem kérdem, hogy nincs -e kegyelem. Odaadom vérem is ha kéred! -Mily furcsa, hogy Néked nincs is véred... Te jól tudsz engem, sorsom is tudod, De vedd el tőlem a tálentumod! Vagy miért faragtál énbelőlem embert, kit Büszkeséged gyávasággal megvert? Tudom, előtted el nem sáppadok Gyere, Úristen, nézd meg, itt vagyok! 1922. július Remélem, adott Nektek valamit ez a vers. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Goratorn Posted Szeptember 16, 2007 Share Posted Szeptember 16, 2007 Köszönöm a hozzászólást és kérésedre itt van még 2 vers. Göncöl! Minden éjjelen minden egyes éjszakán Haza vezet az én szép paripám Ki az eget szeli át s hallgatja A vétkező bűnös szavát Kit csak az álmatlanok hallgatnak Még is minden éjszakán Otthonom felett ragyog Nem felejtelek soha egyetlen hű rabod Ha az élet eltöröl Az út végén te vársz rám csodaszép Göncöl 18 Hát eljött a perc mit oly régóta vártam S most még is valami késztet Hogy szaladjak, hogy nyerjek Akár egy percet, hogy gyerek maradjak Ne zavarjon a nagyilág baja Csak maradjon meg a játékok zaja Míly idegennek érzem a szót felnőtt Nem tudom készen állok e rá Hogy felkeljek a gyermeki ágyból Eltudom-e viselni döntéseim súlyát? Mert valami megváltozott. Senki nem kérdezte az új kell-e? Bármennyire fájó ez az élet rendje. Kitől kérdezhetem meddig maradhatok gyerek Ugy, hogy senki terhére ne legyek Eddig ezt akartam de most félek Félek a naptól melyen felnőtté leszek. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
daneelolivaw Posted Szeptember 16, 2007 Share Posted Szeptember 16, 2007 aldous huxley szép új világából: mustapha mond, a világellenőr biztonságot és kényelmet ajánl a lázadozó Vadembernek,aki azonban így felel: - de én nem akarok kényelmet. én Istent akarom, én költészetet akarok, én igazi veszélyt akarok, én szabadságot akarok, én jóságot akarok, én bűnt akarok. - Valójában ön azt követeli, hogy joga legyen a boldogtalansághoz - mondta mustapha mond. - rendben van hát - szólt a Vadember kihívóan - , követelem a jogot ahhoz, hogy boldogtalan lehessek. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
FZolee Posted Szeptember 16, 2007 Share Posted Szeptember 16, 2007 Idézet: "Amíg le ne nem hunyom örökre a szemem, addig érezzem, hogy a szerelem, hogy a kezed a kezemben éltet." Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
mile Posted Szeptember 16, 2007 Share Posted Szeptember 16, 2007 „A tollak már fel vannak emelve és megszáradtak a lapok” … „És tudd meg, hogy ami elkerült téged az nem arra volt, hogy téged érjen, és ami téged ért, nem azért volt, hogy elkerüljön” - Tirmidzíj hagyománya - Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
E.Draven Posted Szeptember 17, 2007 Author Share Posted Szeptember 17, 2007 Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal, és mégis élt, amíg mellette volt egy angyal. Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata: Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka. A legjobb tanár éppen az, aki lassanként feleslegessé teszi magát. /G. Orwell/ Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
MartiniBoy Posted Szeptember 18, 2007 Share Posted Szeptember 18, 2007 Itt van egy saját alkotás, stilisztikailag nem teljesen megfelelő, de az adott hangulatomat, úgy érzem, teljesen tükrözi, íme: Érzés Miért bújsz el, az élet úgyis megtalál Ha félelem kísér, előbb-utóbb úgyis elér már Miért keresed magad, az élet talán így is szép De Te folyton bennem vagy, meddig kényszerítesz még Legyek önmagam? Miért, ki vagyok én? Harcolni széllel szemben, mondd, tényleg megéri? Vagy legyek bátor, felelőtlen, makacs Ki, ha kell, mindenki ellen kardot ragad? Vagy legyek szende, óvatos, illatos mimóza? S várjam, hogy mikor jön el a végső óra? Mire késztetsz, milyen legyek? És ki vagy Te egyáltalán? Ölts formát, s mutasd magad nekem hát! Nem élhetsz mindig csak az árnyékban, így nem lehet... Ne rágd lelkem, mint hernyó a ropogós zöld levelet Álljunk ki, kard ki kard, te szörnyeteg! Lelkem lesz a csatatér, a nyeremény mindaz, mi egy embert emberré tehet Vallj hát színt, engem szolgálsz, vagy A legnagyobb ellenségem ellen kell fegyvert rántanom? Mondd hát meg, te furfangos Érzés Miért kell önmagam ellen támadnom? Mily furcsa érzés... bizton tudom Élet-nagyúr most csak ül a babérokon S mókásan tekint le reám... Oh, Te balga Te is, mint az összes többi, besétálsz a csapdába? Hisz erről szól az életed, aki nem vesz tudomást róla Saját fejfáját csiszolgatja Mikor majd rájön a végső órákban, s számot akar adni Mit mond majd? Ki voltam én? A végtelen dzsungelben rohanó szökevény? Mit tud felhozni? Milyen erényt? Hogy mindig táplálta magában a reményt? Oh, de mit ér a remény a tudat nélkül, mely Mint útmutató, lámpás, világít Neked, s mutatja a kiutat a sötétből... Remény, s Tudat, két jóbarát, egyik a másik nélkül Annyit ér, mint nő férfi nélkül... Mondd hát meg, Érzés, Élet, vagy bárki más Hogy legyek önmagam, mikor ezernyi harc vár még rám? Szerintetek milyen lett? Várom a véleményeket! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Greg82 Posted Szeptember 19, 2007 Share Posted Szeptember 19, 2007 Engem ez fogott meg de nagyon...leírta igaz rám is... "Szerettem, s eltünt mind a lány, sok barát sorra elhagyott. S hogy fáj a szívnek a magány, ha minden reménye halott..." (Lord Byron...azt hiszem) Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Greg82 Posted Szeptember 19, 2007 Share Posted Szeptember 19, 2007 Ady Endre Elbocsájtó szép üzenet (részlet) S mindegy mi nyel el ár-e vagy salak, Általam vagy, mert meg én láttalak, S régen nem vagy, mert már régen nem látlak! Ez a vers utsó három sora...ez nagyon "belém égett" bocs ha nem jól idéztem. Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
mile Posted Szeptember 19, 2007 Share Posted Szeptember 19, 2007 "Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam." Kosztolányi Dezső Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
vigyor Posted Szeptember 21, 2007 Share Posted Szeptember 21, 2007 "kegyetlen a világ, de én kegyetlenebb vagyok..." The Rosefires Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Greg82 Posted Szeptember 21, 2007 Share Posted Szeptember 21, 2007 "Nincs mitől félni, csak a félelemtől magától." - Terror a jachton című filmből. "Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk." ismeretlen (számomra) Csokonai Vitéz Mihály A reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! egyik kedvenc versem Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Greg82 Posted Szeptember 21, 2007 Share Posted Szeptember 21, 2007 Juhász Gyula Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szivem, hogy ez hiába volt és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön. Amen itt a másik Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
kolop Posted Szeptember 21, 2007 Share Posted Szeptember 21, 2007 A Reményhez-t most tanultuk nem rég...és 4-est kaptam Ez is az év elejének tudható be Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Greg82 Posted Szeptember 22, 2007 Share Posted Szeptember 22, 2007 A négyes az jó...na persze ha kitűnő tanuló vagy kevés... Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.