Linux Alapok - A Pingvin Ruhája (3. Rész)

[tibiole]

Linux alapok - A pingvin ruhája (3. rész)

 

E heti cikkünkben a Linux azon részével foglalkozunk, ami általában a kezdő felhasználó elé tárul: a grafikus felület. Szerencsére a választék itt is széles, így mindenki a neki legmegfelelőbbet használhatja. Lássuk...

 

Sokféle legenda, tévhit terjeng a Linuxról: egyesek DOS-nak tekintik, mivel amit láttak azon épp nem futott grafikus felület (egy későbbi cikkben lesz szó még erről), mások szerint olyan, mint egy régi Windows. Linuxot használó kollegáink iszonyatos erőfeszítéseket tesznek ezen tévhitek eloszlatására, de valahogy mindig visszatérő téveszmék ezek.

Jelen cikkünkben a pingvinek színeiről szólunk pár szót, arról, hogy hogy is lesz grafikus felület a gépünkön.

 

Az első fontos dolog,

hogy a grafikus felület (X Window System, röviden X) is csak egy program, mely hiányában is teljes és használható rendszer van kezünk alatt - azt ugyan aláírjuk, hogy ilyenkor a használata több szakértelmet kíván. Számos olyan helyzet van, amikor egy gépen nincs szükség grafikus felületre (pl. szerver környezet), ezért több Linux disztribúció alaptelepítésében nem is kerül fel a gépre. Természetesen ez nem igaz a mostani, felhasználóbarát disztrókra.

 

Grafikus szerver és ablakkezelő

 

Rögtön tisztáznánk még egy dolgot: Linux alatt a grafikus felület "előállítását" is szerver-kliens megoldással implementálták. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy gépünkön általában automatikusan indul egy grafikus szerver (ezt hívják X-nek), amihez mi kliens módban kapcsolódunk, létrejön egy grafikus környezetünk, és azon indíthatunk egy nekünk szimpatikus ablakkezelőt. X szerverből jelenleg kettőt használnak gyakran: az XFree86-ot, és annak tovább- és más irányba fejlesztett utódját az Xorg-ot. A legtöbb disztribúciót már Xorg-gal szerelik, de még előfordul több helyen az XFree86 is.

Feladatuk felhasználó felől is látható része az egér- és billentyűzet kezelése az ablakkezelők alatt például.

 

Az ablakkezelő a tulajdonképp használt programkörnyezet: az ikonok, menük, tehát Windowsos t%rminológiával élve az "asztal", és az egyes ablakok kerete mind-mind az ablakkezelőnknek köszönhető. (Amely ugye az X`szervert haszná,va fut.)

A`megoldás értelme a múlt héten már említett optimalizálás: Ha megalkotunk egy függvénytárat, amely mozgatja az egeret, azt tetszőleges ablakkezelőn használhatjuk, így az például az X szerver dolga. Ha megalkotunk egy függvénytárat, mellyel például ablakkereteket tudunk rajzolni, azt minden erre írt alkalmazás használhatja. És ha csinálunk egy másikat, ami teljesen más külalakot, működést mutat, majd köré pakolunk alkalmazásokat, melyek ezt használják ki, kész is az új ablakkezelőnk...

Ezek folyományaként egyszerre akár több, egymástól teljesen független ablakkezelőt is indíthatunk, akár más felhasználónak is.

 

Természetesen nem lenne Linux, ha nem létezne hozzá számos ablakkezelő (ez kissé furcsán hathat annak, aki eddig csak Windows-zal dolgozott, hisz ott csak egy ablakkezelőt látott).

 

Vannak disztribúciók, melyeknek alapértelmezésben feltelepítenek 3-4 ablakkezelőt és a felhasználók kiválaszthatják, melyik felel meg legjobban ízlésüknek, míg más disztrók csak egyet telepítenek (természetesen utólag feltehetünk többet/mást) - esetleg telepítés alatt rákérdeznek, hogy melyiket szeretnénk használni.

Itt jegyeznénk meg, hogy jelen cikkünknek nem célja, hogy részletes leírást adjon az eszközök telepítéséről (hamarosan arról is szó lesz), hanem egy áttekintést kívánunk adni. Nézzetek körül galériánkban is, ahol összegyűjtöttünk néhány asztal elrendezést.

 

Főbb ablakkezelők

 

KDE

A KDE az egyik "nagy" ablakkezelő rendszer. A betűszó annyit jelent, hogy K Desktop Enviorment (Azért K, mert az van az L előtt a billentyűzeten... értitek...). Szerves részét képezi a qt függvénytár, ami rengeteg beépített program meglétét tesz lehetővé viszonylag kis helyfoglalással (mivel ugyanazokat a függvényeket használják). Mondhatni az egyik legelterjedtebb asztali környezet: tartalmaz saját böngészőt (konqueror), irodai programokat (koffice), médialejátszót, vezérlőpultot, terminál-emulátort... szinte minden feladatra létezik program. Az asztal a végletekig testreszabható, rengeteg téma található hozzá, érdemes keresgélni. Jónéhány disztribúcióban ez az alapértelmezett környezet. Sokak szerint a KDE áll a legközelebb a Windows alatt megszokott dolgokhoz - rosszabb indulatú megjegyzések szerint fagyásban és instabilitásban is.

Megjelenéssel kapcsolatban érdemes szétnézni a kde-look.org oldalon, itt találhatóak mindenféle kiegészítők, kezdve a hátterektől az ablaktémákon át az ikonokig. Érdemes nézelődni, mert pár apró trükkel a haverok meg fognak pukkadni az irigységtől. Egy átlátszó ablaktémával és ízlésesen összeállított megjelenési témákkal nagyon szép és egyedi dolgok hozhatók ki. Az egyik ilyen látványbeli segédprogram a Superkaramba: ennek segítségével különböző díszítő elemeket helyezhetünk el a munkaasztalon, amik mindenféle információval látnak el minket, mint az új leveleink száma, vagy processzorunk hőmérséklete. Másik hasznos kapcsolódó oldal a kde-apps.org, ahol rengeteg program és kiegészítő található kategorizálva. A KDE mögött hatalmas tömegek állnak, részben felhasználók, részben fejlesztők, ennek köszönhetően nagyon szépen fejlődik.

 

Gnome

A másik nagypályás a Gnome. A KDE-hez hasonlóan rendelkezik egy saját függvénytárral (gtk), melyen alapulnak a beépített alkalmazások. Kicsit más filozófiát vall, inkább az egyszerű dolgok és beállítások híve, mint a többszintes elbonyolított részletekbe menő társai. Első ránézésre szintén otthonos az asztal elrendezése és az ikonok jelenléte. Emellett saját beállítóközpontja és alkalmazásai is egyszerűek és átláthatóak. Érdemes ellátogatni a gnome-look.org oldalra, ahol a ruha csinosításához találhatunk rengeteg segédanyagot. A KDE-s Superkarambához hasonlóan található benne egy gDesklets névre hallgató alkalmazás, mely segítségével információs díszítőelemeket pakolhatunk munkaasztalunkra. Megéri rászánni az időt és kísérletezni az elrendezéssel, mert egy jól beállított asztalon könnyebb dolgozni is.

 

Xfce

Ha röviden össze akarnám foglalni, akkor azt mondanám: kicsi, gyors, szép és megbízható. Már kisebb dologról van szó, nagyobb testvéreihez képest, ebből fakadóan rendkívül gyors és kisebb teljesítményű gépeken is tökéletesen használható. Rendelkezik saját menüvel, fájlkezelővel, beállítóközponttal, folyamat-kezelővel, nyomtató-kezelővel, valamint szépen bővíthető az eszközökkel. Egyik érdekes tulajdonsága, hogy az asztalra nem helyezhetünk ikonokat, csak a panelre (illetve panelen szerkeszthetünk saját menüket), de számos lehetőség kínálkozik ennek pótlására - például xbindkeys program segítségével megadhatjuk, hogy bizonyos billentyű-kombinációk leütésére mi induljon el. Véleményünk szerint letisztult és egyszerű eszköz, amivel élmény dolgozni - de ízlések és pofonok különböznek. Egyszer azért érdemes kipróbálni. Látványban itt sincs hiány, az xfce-look.org ebben az esetben is arra hivatott, hogy összegyűjtse a grafikai kiegészítőelemeket.

 

Ablakozók

Számos kisebb ablakkezelő létezik még, melyek kevesebb erőforrást igényelnek gépünktől. Ennek számos előnye és hátránya van, de többségük nézőpont kérdése. Előnye, hogy ezek az ablakkezelő rendszerek jóval kisebb helyet foglalnak, valamint kevesebb erőforrást igényelnek, így kis teljesítményű számítógépeken is kitűnően használhatóak. Hátránya a méretéből adódik: nincsenek grafikus beállítók, se varázslók - bár sokan vannak akik amúgy sem szeretik használni ezeket - így minden beállítást terminálon kell elvégezni konfigurációs állományok szerkesztésével. Szerintem érdemes kipróbálni mindenképpen, aztán mindenki levonja a maga következtetéseit és választ ablakkezelő rendszert, ami megfelel az igényeinek.

Ilyenek például:

 

* *box (Fluxbox, Openbox, Blackbox, Blackbox for Windows)

* IceWM

* Fvwm

* WindowMaker

* AfterStep

* Enlightenment

 

Ahogy a kisebb ablakkezelőkön is futtathatunk más programokat, úgy igaz ez a nagyobbakra is: az ablakkezelők közti határok sokszor elmosódnak. Ennek oka, hogy ha valakinek megtetszik például egy KDE-s alkalmazás, de egyébként Gnome-ot használ, akkor se kelljen lemondani róla.

Ugyanúgy használhatjuk a KDE böngészőjét, levelezőjét, szövegszerkesztőjét Gnome, XFce4, stb. alatt, mint saját környezetében, feltéve hogy gépünkön megvannak a másik ablakkezelő megfelel függvénytárai is.

 

Desktop War

Mondani sem kell már, az ablakkezelőkön is nagyon jól össze lehet veszni. Mert a mienk az jó, a másiké meg vacak, és nem értjük miért is nem használ rendes ablakkezelőt. Ez olyan szinten igaz, hogy nemrég még Linus Torvalds is durván kiállt az egyikért.

 

Igazából heteket el lehetne beszélgetni az X szerverekről és ablakkezelőkről, azonban a legegyszerűbb, ha mindenki maga győződik meg az egyik, vagy másik előnyeiről, és választ magának kedvencet. Előbb utóbb úgyis megtalálja...

 

Következő héten áttérünk elméletről gyarkoltra. Arról olvashattok majd, hogy hol érdemes leírásokat keresni, hogyan lehet beszerezni Linux disztribúciót és mire célszerű odafigyelni a telepítés előtt.