Szipi Posted Október 15, 2007 Share Posted Október 15, 2007 A korallok napernyője Az élet mindig alkalmazkodik a környezethez, erről már az iskolában is tanulhattunk. Azt azonban kevésbé szokták hangsúlyozni a biológiaórákon, hogy az élet saját maga is alakítja környezetét, hogy minél kellemesebb feltételeket teremtsen a maga számára. Amikor J. E. Lovelock angol kutató könyve 1979-ben először jelent meg Gaia címmel, alapos meglepetést keltett, mert a Föld görög istennőjének, Gaiának a szimbólumával jellemezte bolygónkat, és azt állította, hogy voltaképpen óriási lüktető sejt lebeg a világűrben, amely éli a maga életét. A kék bolygó ugyanis már régóta nem az, amilyennek négy és fél milliárd évvel ezelőtt született, mert közben az élővilág megjelenése során már az egysejtűek is egyebek között azon fáradoztak, hogy megváltoztassák a légkör összetételét. A Gaia-elmélet azóta szép karriert futott be, de a kutatók még mindig keresik a bizonyítékokat, hogy gazdagítsák a példák tárházát. így például Ausztráliában a Nagy-korallzátonyon a biológusok kimutatták, hogy a korallpolipok alaposan fel vannak töltődve egy vegyi anyaggal, a dimetil-szulfiddal (DMS). Amikor ez a vegyület a légkörbe jut, felhők kialakulását segíti, és ezáltal jelentős hatással van a helyi éghajlatra. A levegőben ugyanis a DMS parányi részecskékből álló aeroszollá porlik, ezeken a cseppeken a vízpára lecsapódik, majd hatalmas felhőket képez. Ugyanezt a kénvegyületet óriási mennyiségben állítják elő tengeri algák is, ez adja az óceánok jellegzetes szagát. Az algák döntő szerepet játszanak a földi éghajlat szabályozásában, eddig azonban még senki nem sejtette, hogy a korallzátonyok hasonlóan fontos szerepet játszanak ebben. Az ausztráliai Lismore-ban a Dél Keresztje Egyetem munkatársai Graham Jones vezetésével mérték meg a híres Nagy-korallzátonynak és a körülötte pihenő víznek a DMS tartalmát. Azt találták, hogy a korallokból kiváló nyálka minden más élő szervezethez képest a legnagyobb sűrűségben tartalmazza a dimetil-szulfidot. Ilyen módon DMS-ben gazdag réteg alakul ki a tenger felszínén a zátony felett. És itt lép be az érdekes feltevés: a korallok a Gaia-féle visszacsatoló mechanizmust alkalmazzák, hogy szabályozzák annak a napsugárzásnak a mennyiségét, amelynek ki vannak téve. Laboratóriumi kísérletekben Jones és munkatársai azt az eredményt kapták, hogy a korallok több DMS-t állítanak elő, amikor a velük társbérletben élő baktériumokat stresszhatás éri: például emelkedik a hőmérséklet vagy erősödik az ibolyántúli sugárzás. Ha a kibocsátott DMS több felhőt képez, a korallok ezáltal olyan napernyőt nyithatnak maguk fölött, amely csökkenti a víz hőmérsékletét vagy az ibolyántúli besugárzást. Jones mindenesetre derűlátóan nyilatkozott: „Hosszú utat kell még megtennünk, amíg ezt határozottan bebizonyíthatjuk, de máris jó néhány érv szól mellette". Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
bagi Posted Október 17, 2007 Share Posted Október 17, 2007 Asimov-nak van egy ilyen könyve ami arról szól, hogy egy bolygó él, gondolkodik, szabállyozza magát... Még a végén kiderűl, hogy igaz lehet! Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Szipi Posted Október 18, 2007 Author Share Posted Október 18, 2007 hát mit mondjak, elég érdekes ez a kijelentés és nem áll meg: "élet saját maga is alakítja környezetét, hogy minél kellemesebb feltételeket teremtsen a maga számára" akkor miért van környezeti katasztrófa? szipi Idézés Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Join the conversation
You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.
Note: Your post will require moderator approval before it will be visible.