Zajba rejtett üzenetek

[Szipi]

Zajba rejtett üzenetek

 

Aki azt hiszi, hogy a tenger felszíne alatt kezdődik a csend világa, alaposan téved. Nemcsak a parti szikláknak csapódó hullámok zaja terjed a vízben, hanem az úszkáló lakók is kitesznek magukért: a dobos halak dobolnak, bizonyos rákok pezsgősüvegszerűen durrogtatnak, a bálnák énekelnek, és akkor még nem is említettük a zátonyok zümmögő világát.

 

Dennis Jones kanadai kutatónak talán ezért támadt az az ötlete, hogy üzenetközvetítésre használja ezt a különös háttérzajt. Az új-skóciai Dartmouth tengeri kutatólaboratóriumában munkatársaival olyan rendszert fejlesztett ki, amely megvédi az ellenséges behatolóktól a kanadai tengeri támaszpontokat.

Melyeknek az őrzését rendszerint úgy oldják meg, hogy víz alatti mikrofonokat (hidrofonokat) helyeznek el elszórtan a tengerfenéken a bázis bejáratánál. Ha ezek a készülékek szokatlan zajt észlelnek, akkor hangjelek útján kapcsolatot teremtenek egy központi rádió adójával, az pedig már a vízfelszínről rádióhullámokon küld értesítést a megfigyelő központba.

Ezzel a rendszerrel csak az a baj, hogy egy betolakodó jármű is érzékelheti a hidrofonos készülékeknek ezt a hangos jelzését, így könnyen megszökhet, vagy a hidrofonokat sorra tönkreteheti.

Jones olyan rendszert dolgozott ki, amelyben a hidrofonoic sokkal halkabban lépnek kapcsolatba rádióbójával. Két sikeres kísérletéről 2005 októberében számolt be az Amerikai Akusztikai Társaság gyűlésén.

Ötlete az volt, hogy az óceán háttérzaját használja fel. A tengerfenéken sorban elhelyezett érzékelők időnként több perces hangfelvételt készítenek a természetes óceáni háttérzajról. Amikor azután a hidrofon egy hajó zaját érzékeli, ezt az óceáni zajfelvételt sugározza ki egy hangszórón keresztül a központi felvevőnek, egyetlen lényeges különbséggel. Digitális jelek formájában rejti el a titkos üzenetet.

Amikor "0"-ás jelet akar közvetíteni, a rendszer a háttérzajból kiszűr egy 100 hertz széles frekvenciasávot. Ha ?l"-es jelet akar küldeni, 200 hertz széles hullámsávot szűr ki. Az ötszáz méterrel távolabb elhelyezkedő vevő rögtön érzékeli a hiányzó frekvenciákat, és ezáltal megfejti az üzenetet.

Jones tengerbiológusokkal is együttműködik, hogy érzékelő hálózatot építsen ki olyan veszélyeztetett bálnák nyomon követésére, amelyeknek a vándorlási útvonala keresztezi a forgalmas hajójáratokét.

A kanadai kutató szerint a rendszer még rossz időben is felismeri a bálnák hangját, és jelzést ad anélkül, hogy az állatokat zavarná. De mivel az óceán zajmintáit játssza vissza egy hangszórón keresztül, a jel mindig egy kissé hangosabb, mint a környező zaj például vihar idején is. Ezek szerint a különös ?fülelőkészülékek nemcsak az ellenséges járművek, hanem a barátságos állatok szempontjából is fényes, sőt hangos jövő előtt állnak.