Miért nincs a bagolynak rádiója?

[Szipi]

Miért nincs a bagolynak rádiója?

 

A sejtek remekül képesek szabályozni sejthártyájuk villamos töltését. Ezen az alapon az élő szervezetek kifejleszthették volna akár a rádióhullámok érzékelését. Viszont sokkal nehezebb lehetett volna olyan mechanizmusokra szert tenniük, amelyek sugározzák az erős jeleket.

A természet csak olyan tulajdonságokat fejleszt ki és őriz meg az élőlények számára, amelyeknek közvetlen hasznuk van a fennmaradás szempontjából. Ezért aztán nem is csoda, hogy nem fejlesztett ki igazi rádiójel-alapú üzenetközvetítő rendszert.

 

Mégis létezik az érzékelő és távközlő állati szerveknek egy olyan osztályuk, amelyben a rádióhullámok vagy a rendkívül kis frekvenciájú hullámok fontos szerepet játszanak. Egyes halfajok ugyanis képesek olyan frekvenciájú lüktető vagy vibráló elektromos mező kibocsátására, amely frekvencia több ezer rezgést is elérhet másodpercenként. A rezgésszám az érzékszervek típusától és az állat fajtájától függ. Sok állatfajta használ a zsákmányvadászathoz ?vevőkészüléket", és némelyek maguk is képeznek hullámmezőket a tájékozódáshoz, az üzenetváltáshoz és a vadászathoz. Ezeket a halakat régóta vizsgálják - például a nílusi csőröshalat -, de a kutatók még ma sem értik pontosan, hogy az állatok miként módosítják az elektromos erővonalaikat finom hangolással.

Annyi például már kiderült, hogy ha két hal jeleinek rezgésszáma zavarja egymást, akkor olyan frekvenciára térnek át, amely alkalmazkodik a másik egyed adásához.

Alapjában véve az állatok azért nem használnak ?rádiót", mert nincs szükségük hosszú távú összeköttetésre. Ráadásul a rádióadóhoz hasonló szerv kifejlesztése valószínűleg nem is járt volna több előnnyel, mint például a vegyi jelzések használata. A törzsfejlődés folyamán hasznosabbnak bizonyultak a rövid távú üzenetekhez a sokkal tartósabb jelformák, például a szagok.

Ha az augusztusi tücsökzenére gondolunk, könnyen elhihető, hogy a hangok útján hatásosan adnak magukról jelt a párkeresők. Bizonyos rovarok nőstényei például több kilométerről is magukhoz csalogatják az érdeklődő hímeket. A baglyok is megelégednek azzal, hogy finom hallásukkal felfogják az egerek legapróbb neszezését is. Ennek érdekében némelyiknek a tollazata valóságos parabolaantennát alkot! De aktív hangfelderítés is előfordul, erre a delfinek lokátora a leglenyűgözőbb példa.

Az állatvilágban sokkal fontosabb tudni azt, hogy "Ki van vagy volt itt", mint azt, hogy "Hol van mindenki?" Amikor a farkas valamilyen tartós szagú vegyi anyaggal kijelöli a territóriumát, a törzsfejlődés szempontjából olcsóbb megoldást alkalmaz, mint ha állandóan rádióhullámokat bocsátana ki. Más kérdés, hogy például a kutyák különleges távérzékelésre is képesek. A telepátia azonban már nem az elektromágneses hullámok tartományába tartozik...