Dinoszauruszok légzsákkal?

[Szipi]

Dinoszauruszok légzsákkal

 

A dinoszauruszok között a legnagyobb növényevő szauropodák a fejüktől a farkukig negyven méter hosszúak és kb. száz tonna tömegűek voltak. Hogyan nőhettek ezek az állatok ilyen nagy méretűre? Ez még napjainkban is rejtély, különösen azért, mert a kis fej a kb. 12 méter hosszú nyakon eléggé behatárolta, hogy miként ehetnek és lélegezhetnek.

 

A Bonni Egyetemről két kutató, Steve Perry és Jonathan Codd most úgy sejti, hogy megtalálta a megoldást: a dinoszauruszok madárszerű tüdővel lélegeztek, és ez mindenképpen segítette őket, hogy testtömegüket mind nagyobbra növeljék.

A megkövesedett dinoszaurusz-maradványok nem őrizték meg a tüdőszöveteket. De a dinók legközelebbi rokonainak - a krokodiloknak és a madaraknak - teljesen más a tüdejük, mint az emlősöknek. Az emlősökben ugyanis a rekeszizom szivattyúzza a levegőt ki és be a tüdőből, amelyben seregnyi elágazó, egyre vékonyabb cső apró kis zsákokban, az ún. tüdőhólyagocskákban (alveolusok-ban) végződik. Itt azután a vér elnyeli az oxigént, és leadja a káros gázokat.

A madarak ennél trükkösebben lélegeznek: kilenc különleges légzsák egészíti ki tüdejüket, és alveolusok helyett is vékony csövecskék húzódnak bennük. Az emlősökhöz képest ezek sokkal nagyobb oxigénelnyelő felületet biztosítanak a madaraknak, és mivel a végük is nyitott, a levegő hatékonyabban keringhet bennük. Ezenkívül a gázcserét lebonyolító tüdőszöveteik csupán fele olyan vastagok, mint az emlősök tüdejében.

Más tényezőkkel együtt ez azt jelenti, hogy a madarak tüdeje körülbelül nyolcvan százalékkal nagyobb hatásfokkal működik, mint az emlősöké.

Perry és Codd arra jött rá, hogy a szauropodák hasonló anatómiai felépítésűek lehettek. Újból megvizsgálták azokat a csontokat, amelyek a szauropodák nyakában és hátán találhatók, és ezeket hasonlónak találták a mai madarakéhoz.

A paleoontológusok eddig úgy vélték, hogy ezek a szerkezetek csökkentették a csontok tömegét, ami. megkönnyítette az óriási dinoszauruszok mozgását.

Perry és Codd azonban azt állítja, hogy az üreges zónák egyúttal arra valók voltak, hogy itt helyezkedhettek el a légzsákok a mai madarak mintájára. Ha viszont a szauropodáknak madárszerű tüdejük volt, ennek a tömege 1/4-1/3 súllyal könnyítette meg mozgásukat. Ezek a légzsákos dinoszauruszok persze nem repültek, de madárszerű tüdejük lehetővé tette, hogy tovább tartsák tüdejükben a levegőt, és ez a viszonylag hosszú idő csökkentette azt az energiát is, amelyet a lélegzésre kellett fordítaniuk.

Ennek a madárszerű tüdőnek volt még egy másik jótékony hatása. Ahogy az állat mérete növekedett, tüdejének oxigéncserélő képessége gyorsabban fokozódott, mint testének oxigénigénye. Ez talán magyarázatot adhat arra, miért tudtak a szauropodák annak idején olyan hatalmasra növekedni.