Sziasztok!
Valamelyik nap elég különös hangulatomban voltam, és úgy döntöttem, hogy ezt versbe öntöm. Hát ez született:
Kísértethajó
Utolsó útjára indult el a hajó,
ártatlan nem tudta mi a félnivaló.
Most vitorláit lassan eresztette le,
mintha csak tudná: örök az ő ideje.
Utolsó útján a hajó Északnak ment,
egyenest az idő tengerén előre.
S vitorláit éppoly lassan fútta a szél,
mintha menteni próbálná a jövőjét.
Utolsó útján a hajó nem sietett,
ezúton maga sem tudta mit keresett,
S hirtelen körülvették hatalmas lángok,
Mintha az volna csupán gyönyörű álom.
Utolsó útján a hajó nem pompázott,
fedélzetén démonok sarja burjánzott.
S külde vitorláira gyilkos férgeket,
melyek kioltottak lángokat, s élteket
Utolsó útján a hajó egymaga volt,
annak csupán egyetlenegy utasa volt.
Ő volt az, kit neveztek egykor halálnak;
Ő volt a hajó utolsó kapitánya.
Utolsó útján a hajó nem kötött ki,
roncsát ma is démonok lelke gyötri.
Most is úszik e hajó célját keresve,
felégetve maga körül élteket s lelkeket.