Bizonyára már többen jártatok úgy, hogy anyukátok, esetleg szüleitek nem szívlelték a barátnőtöket vagy éppen fordítva.
Örülnék neki ha megosztanátok tapasztalataitokat, és segítenétek az én problémámba is.
A sztori:
Anyukámmal élek, apukám nem él velünk, kiskorom óta.
Anyukámmal nagyon jó viszonyba vagyok, vagyis hát voltam. A kapcsolatunk most kezdett megszakadni. Régivágúsú jó fiúnak nevelt, és nagyon nehezen találtam barátnőt. Most megismertem, egy tőlem 4 évvel idősebbet... Én érettségizek és 18 vagyok, ő meg dolgozik és 22 éves. Anyukám pedig ahogy a randikról hazajöttem, egyre hidegebbé vált. Nem lehetett vele beszélgetni. És mostmár jégheggyé vált. Ez szörnyű érzés. Én igyekszek tanulni az érettségire, de katasztrófa ennyi felé szakadni. Anyukám aztmondta a legelső randi után, hogy vigyázzak mert ba akar csapni, ki akar használni a csaj. De én csak annyit látok a szemében, hogy ragyog amikor rám néz. Kedves, őszinte, nem érzem, hogy becsap. Illedelmes, régimódi jófiúnak, helyesnek hív. És mitagadás, nagyon jól érzem magam, egy komolyabb nem gyerekes, és kicsit sem szűklátókörű hölggyel. Lehet én vagyok bamba, de mostmár inkább kikészült lettem. Segítsetek mit tegyek?
Előre is köszönöm a segítségeteket., további szép estét mindenkinek, és kívánom hogy legyen sikeretek a kapcsolataitokban Üdvözlettel: oldjawa25