sbxslade

Ezért kell az a távolság, amit már írtam. Nekünk is volt egy - nagyjából 2 hetes - időszakunk, amikor folyton együtt lógtunk. Egy este pár sör után felmentünk hozzá, aztán a többit képzelhetitek. Másnap letisztáztuk, hogy az alkohol meg a szexhiány így jött ki belőlünk és semmi jelentősége nincs a dolognak.

Szerintem létezhet, csak kellő távolságtartás kell hozzá. Két ilyen barátom van - igaz, egyikük a volt barátnőm. Más suli, párkapcsolatok miatt havonta kb. egyszer találkozunk és beszélünk egy kiadósat, ami szerintem elég egy jó barátság ápolásához.

Külsővel kapcsolatban nincsenek túlzott elvárásaim: 160-170 magas, egyéb méretekben átlagos, arányos, szép bőrű. Tündéri, bájos mosoly az arcon, még ha mérges is. Külön szeretem egy lágyban, ha az ágyból fáradtan kimászva is jól néz ki - kócos hajjal, smink nélkül, a legegyszerűbb ruhákban. Emellett legyen elolvadós fajta, de azért határozott is, aki kiáll az igazáért. Álmodozzon, de azért ne hitegesse magát irreális dolgokkal. Bírjon az enyémhez hasonló intellektussal, illetve egy kis szarkasztikus humorral, így a kis hibáimon köszörülheti a torkát, ha úgy tartja kedve. A legfontosabb szempont viszont az érzelmi összhang. Ilyet eddig alig tapasztaltam.

Tim Burton filmjeinek ez a legfelismerhetőbb vonása, ettől olyan "timburtonös". Nem is érettség, inkább lelkiállapot kell ezeknek a felfogásához.

Na igen, ez látszott is a moziban ülők átlagéletkorán (8-14). Inkább mese lett az egész, hiányzott belőle az a sötét hangulat, amire azt mondhatnám, hogy "ez Tim Burton".

Az új Alíz Csodaországban nálam belefér ebbe a kategóriába, mert a húzónevek nélkül talán fele ennyien sem nézték volna meg. Emlékszem, meséltem egy haveromnak, hogy a végén kicsit bealudtam, erre rögtön elkezdett pattogni, hogy "De hiszen ez egy Tim Burton film". Láttam már sokkal jobb filmeket a rendezőtől, a feleségétől és Johnny Depp-től is.

Ismerős érzés Persze jó dolog, hogy értelmesen megy itt a vita, de a vége mindig az, hogy mindenki tesz a másik véleményére, egy idő után már el sem olvassa és végül tényleg értelmét veszíti az egész. Ezért sem írok már a zene fórumba, mondjuk ott a színvonal is nagyságrendekre van az ittenitől.

Rozsomák inkább képregényes körökben viszi a pálmát, ilyen jogon Batman, Superman és Pókember is mehet a listára (az én értékrendemben Joker is csak Heath Ledger miatt maradhatna a többi között). Sylar-t és Bauer-t nem tartom olyan kultikus filmalakoknak, Leonidas-t végképp nem értem. Ezek mellett szinte felháborító az alábbiak hiánya: John Mclane, Rambo, Hannibal Lecter(!), Zorro, James Bond, Mr. Bean, Kevin Smith, Al Bundy, Simpsonék és biztosan eszembe fog még jutni néhány. Kissé félrevezetőnek találom a téma címét, szerintem kultikus filmalak lehet (többek között) egy jó rendező - persze szóljatok, ha valamit félreértettem - vagy - Chuck Norris-t nézve - színész, mondjuk Clint Eastwood. Így a "legnagyobbak" tábora igen csak foghíjas. Emellett próbáltam női filmikonokat felidézni (színésznők közül most csak Marilyn Monroe és Audrey Hepburn jutott eszembe), női körökben kultikusnak számító alakok pedig szintén kell hogy legyenek (Bridget Jones?). De betudom az egészet annak, hogy a téma több, mint fél éve hanyagolva van. És csak hogy egy magyar példát is említsek: Grabowski a Macskafogóból Tudtommal a film jelentős hírnévre tett szert külföldön, így a szavazásban van létjogosúltsága. Egyébként a listából Darth Vader-t jelöltem meg.

Habár én a háborús filmektől rosszul vagyok, a Ryan közlegény megmentése annyira nem rossz film, pláne nem "butaság", még ha nem is feltétlenül tökreális. A Batman meg valóban remek film a maga kis egyszerű kategóriájában (húúh ezen de sokan fognak sértődni ).

ezt sem mondtam ez igaz, de ha valaki kreál egy alacsony költségvetésű, gyenge akciófilmet azzal a célzattal, hogy "a nép úgyis zabálja az ilyet én meg jól keresek rajta", akkor az számomra igénytelen, mindkét oldalt tekintve. de legyen szó egy hatalmas nagy effektgazdag hollywood-i kasszasikerről. a néző (jelen esetben te) jól szórakozik rajta, de a film készítőinek ez inkább csak valami sokadik szempont, mert a bevétel akkor is az első. ezt valaki már részletezte itt, amikor a Vérző olajat és a Transformers-t hasonlította össze anyagi szempontból. nem mondtam, hogy csak ilyen filmeket tudok megnézni, de mivel többnyire az átlagosnál depresszívebb hangulatom van, ezért nagyrészt csak az ilyen filmeket élvezem, de nyilván vannak kivételek. az meg már külön a saját defektem, hogy a hányinger kerülget az olyan dolgoktól, amit nyálas odaadással rajonganak körbe a tömegek. például tegnap néztük moziban az új Tim Burton filmet. a rendezőt imádom, ezen a filmjén elaludtam. fogadt el, hogy nekem ilyen kifordult ízlésem van. a számomra kevés kivétel egyike a szobros analógia meg nagyon tetszett! és zárásként: ha én azt mondom, hogy "legtöbb" vagy "majdnem mind", az alatt közel sem azt értem, hogy "kivétel nélkül az össes". nem kell feltétlenül mindent szó szerint érteni

nem mondtam, hogy rossz film, de engem ez a földönkívülis téma már untat, ezért nem tudtam élvezni, még ha a kivitelezés remek is volt. nem is említettem őket egy lapon, mindössze egy mondatban írtam le róluk a véleményemet. a Transformers-t kaliberekkel rosszabb filmnek tartom a District 9-nál. mai filmek alatt nagyjából az elmúlt 10-15 év filmtermését értem. amúgy nem azt mondtam, hogy a legtöbb mai film igénytelen, csak azt, hogy a nagy részük esetében a pénz számít. ezt még kiegészíteném azzal, amit itt már írtak páran: a nézők viszont igénytelenebbek, mint régen. manapság már mindenkit (nem szó szerint értem) le lehet nyűgözni egy remek számítógépes effekttel. ezzel teljesen tisztában vagyok, csak a klasszikus filmek korában a Hollywood szó afféle garancia volt a minőségre. manapság ugye épp a mennyiségre mennek rá. mivel ezt te is kifejtetted a matekos példáddal, ezért tovább nem is részletezném. pontosan erre gondoltam. még folytatom, csak több idézetet nem enged a fórum egy hsz-ban

Dan Brown-t jobban szereted, mint Shakespeare-t, ezt elfogadom, de attól még nem kérdés, melyikük a jobb. Azért mondom ezt, mert azt írtad, idézem: A Batman is elgondolkodtató a kompos rész miatt, akárcsak a Harvey Dent-es vonulata a filmnek. De ezek szerintem csak töltelékrészek a filmben, alapjában véve nem erről szól, akárcsak a zombi filmek, amik szintén nem érnek fel egy komolyabb témájú produkcióval, de neked ez elgondolkodtató, ezt szintén elfogadom. Bocs, hogy az akciót is említettem, mindössze a hsz-aid alapján nekem az jött le, hogy te egy filmben az izgalmat, kalandot (és ezek szerint tévesen úgy gondoltam, az akciót) preferálod, amiket én nem tartok nagy filmbeli értékeknek. Az ízlésről pedig én sem szeretnék vitázni, mert az tényleg személyes dolog. Csupán arra gondoltam, hogy egy ember ízlése az igényességét tükrözi. Szerintem ezt itt le is zárhatjuk. Amúgy a témához is hozzászólva: Igazából az újabb csúcsmozifilmeket nem is követem már figyelemmel, mert szerintem a nagy részük csak a pénzről szól. Ami véletlenül kicsit is többet mutat az átlagnál, arról általában tudomást szerzek és megnézem, ha nem, akkor pedig pótlom valami hasonló vagy jobb filmmel. A District 9 témája szerintem egy unalmas, lerágott csont, a Transformers - mint már említettem - nézhetetlen és már a huszadik feldolgozás. Az ST pedig fogalmam sincs mi, akármennyit törtem rajta a fejem. A Moon pedig egy igen csak különleges alkotás, műfaji besorolása ellenére egy teljesen elvont és egyedi film, itt Pécsen nem is a Cinema City-ben játsszák, hanem az Apollóban, ami az én szememben elismerés.

Shyllard: Szerintem egy új film is lehet eredeti. Nyilván ami 30-40 éve még technikai újításnak számított, ma már nem tűnik "nagy cuccnak" (bocsánat az egyszerű kifejezés miatt). De sok 21. századi rendező még ehhez sem tud felnőni, vagy - épp ellenkezőleg - megpróbálja túllépni valami blőd újítással. Gondolok itt a már sokat említett vágásra, amit a Transformers-ben vagy a Batman látni: a végeredmény nézhetetlen, szinte bántja a szemet. És 30-40 éve még nem mindent számítógépes effektekkel pótoltak és nem volt 3D sem, valamiért mégis azokat a klasszikusokat tartják nagyobbaknak, ezen gondolkodj el. De rendben, tegyük fel, hogy egy most kijövő film technikai szempontból megfelel a régi elvárásoknak, sőt megadja azt a pluszt is. A története, a gondolati síkja akkor is a nullához tendál, mert a mai filmek - kevés kivétellel - ilyenek. Én szeretek gondolkodni egy filmen, nekem ez a szórakozás, nem az akció és izgalom, amiket te annyira imádsz. Nem rég kezdtem el ismerkedni Jim Jarmush munkásságával. Nem tudom, hallottál-e róla, szóval annyit mondanék, hogy 20-25 éve kezdett írni és rendezni, a mai napig pályán van és szerintem a legtöbb filmje megfelel azoknak a szempontoknak, amiknek a régiek. Sajnos nem tudok sok hasonló rendezőt említeni, mert csak mostanában kezdtek az ilyen jellegű alkotások érdekelni. De vannak ilyen alkotók, Almodovar, Woody Allen még most is remek filmeket csinálnak. A lényeg, hogy az új filmek nem feltétlenül indulnak hátránnyal. Megint más kérdés, hogy mennyi művészi fantázia szorult a régi és az új filmkészítőkbe. Végül a Shakespeare-vitához (remélem utolsóként) hozzászólva: azzal nem győzöl meg senkit, hogy minden ízlés kérdése. Shakespeare 400 éve halott, mégis a mai napig a legnagyobbak közt tartják számon. És hiába írt a te nagy kedvenc Dan Brown-od egy szórakoztató és izgalmas bestseller-t, azt úgyis elfelejtik 5-10 év múlva. Az, hogy neked ennyire korlátozott igényeid vannak, nem egy klasszikus író hibája. Off: Amúgy nem tudom, hogy minek magyarázunk itt neked, mert ha neked egyszer ilyen ízlésed van, azon mi úgy sem tudunk változtatni. Ugyanez megy a zene fórumban is, oda sem írok már, mert mindig jön valami hülye gyerek, aki szerint úgy van, ahogy ő mondja. Ne érts félre, beléd sokkal több kultúra szorult, mint azokba az észlényekbe és valamivel nyitottabb is vagy más stílusok, irányok felé. De akkor is gyengébb alkotásokat tartasz szórakoztatónak, mint mi és én ezt igénytelenségnek tartom.

haverom nem tudta végignézni az undor miatt, ilyen szempontból lehet borzasztó, de nekem így is nagyon tetszett. amúgy szerintem Tim Burton filmjei elég elvontak és nehezen emészthetőek. első nézésre viszonylag egyszerűnek és gyerekesnek tűnnek, de mindig van egy sötétebb vonulatuk. ezért szerettem a Charlie és a csokigyárat is.

Így jártam anyátokkal miért maradt ki? amúgy viszonylag gyakran nézem a Már megint Malcolm-ot és a Dokik-at is, de néha Smallville is belefér, meg régen a Dexter.

kollektív tudat, Isaac Asimov már elsütötte 1982-es Az alapítvány Pereme c. művében, ami ha nem tévedek, ezen alapszik http://hu.wikipedia.org/wiki/Gaia-elm%C3%A9let

elismétlem, én nem tekintem őket színésznőnek pár gyenge szerep miatt, ennyi erővel Eminem is színész a 8 mérföld óta, nem? az említett "színésznőktől" láttam 1-2 filmet és sajnálom rájuk azt a pár órát, amit elvettek az életemből, gondolom te is. ha nem érnek annyit, akkor mit kell csámcsogni rajtuk? de ha itt erre van igény, hát legyen igazatok! én magasról teszek az Oscar-jára, sőt, még csak nem is láttam azt a filmet, amelyben a díjazott alakítást hozta. de láttam őt egy rakás másik filmben és ez alapján elég jó színésznőnek tartom. amúgy a Zac Efron jó poén

még Bullock-ot megértem, eléggé sztárolják a beépített szépség óta (én ettől függetlenül bírom). Roberts-et megint megértem, mert ahogy nézem, Oscar-díjas színészeket már-már illik fikázni, ez mondjuk nem az én bajom, pár szerepéért őt is szeretem, még ha a vigyora irritáló is. de Meg Ryan, akitől már láthattunk nem kevés remek színészi játékot, túlértékelt lenne? általánosságban azért képben vagyok, hogy mennyire ugatja a média a sztárokat, de róla semmit nem hallani.

elhisszük, hogy utálod azt a filmet, de azért ennyire nem lett rossz

számomra az első kategóriában Susan Sarandon és Audrey Hepburn, a másodikban Bonham Carter és Emma Thompson az etalon. Madonna, Paris, Lohan, Electra, Pam Anderson.. szánalmas, nem értem, miért tekinti a téma indítója színésznőnek őket 1-2 szerep miatt. Sandra Bullock, Meg Ryan és Julia Roberts részemről szerethetőek és láttam már tőlük néhány pazar alakítást. Angelina Jolie-t megint nem értem, mit keres a tehetségesek közt, a külsejét leszámítva semmi érdekes nincs benne. Jennifer Anniston: irritál az egész megjelenésével, hangjával, szerepeivel, ráadásul a majdnem ennyire idegesítő Kökényesi Ági a magyar hangja. összességében szerintem enyhén felelőtlenül van összeállítva az egész lista, nem is szavaztam...

kisebb idegesség vagy önbizalomhiány? 2 sör, nálam az hatott és nemsokára már nem volt á szükségem

én ebben a szériában kellemesen csalódtam és ez alól a 4 sem kivétel.nyálas közhelynek látszik ez felsőfokon, de én értékeltem, hogy a történeket alapja az emberek közti bizalom, barátság volt egy olyan kontextusban, ahol nem feltétlenül a rosszfiú a főhős ellensége. a 3 sem volt egy bűnrossz alkotás, csak nem passzol a többi rész közé. a kivitelezés meg... nos igen, azt valahogy nem hozták össze túl jól a 4-ben, habár én még a gagyi autós-akciófilmek esetében is teszek a látványra és effektekre, az érzelmi, lelki vonalat annál inkább preferálom.

nekem pont ezért tűnt zseniálisnak, végig nulla érzelem, pókerarc, mégis annyira kifejező.. de hát ezt nem lehet objektíven ítélni. meg én elég elfogult vagyok az egész filmmel kapcsolatban, mivel nagy kedvencem.

nálam a "túlértékelt" kifejezés azt jelenti, hogy nagyobb tehetségnek tartanak valakit, mint amekkora, és szerintem Brad Pitt nem ez a kategória. úgy értem soha nem úgy mutatják, mint az X meg az Y filmek haaaaatalmas sztárját, hanem mint A. Jolie férjét és egyéb.

én úgy vettem észre, hogy Brad Pittet az Angelina Jolie-s korszaka óta emlegetik ennyire, amúgy szerintem egész jó színész, Joe Black-ként imádtam. Tom Cruise meg... szintén a Nicole Kidman-es válása óta sztárolják ennyit, pedig azért láthattunk tőle példás alakításokat.