Oly furcsák vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Egymásról, azt hisszük, boldog talán,
És irigykedünk egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, a másik szeme ragyog.
Gondolatai tiszták, szabadok.
S dehogy, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe’.
Oly furcsák vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, mikor nevetünk.