enyém:
Voltam a toppon mégis azt mondom,
Ha nem megy a boltom hát nem kell feladnom,
Olyan sokáig voltam Én lent,
Hogy nem is tudtam milyen mikor majd kibaszok fent.
Leszek a listáknak a tetején,
Pillanatok múlva nem is tudják ki vagyok Én.
Dopeman a nevem, most nektek beszélek,
Akik az utcákon éltek és nincsen semmitek.
Reménytelen az élet azt hiszed hogy véged,
Én tudom nem érzed, de figyel Ő téged,
És ha segítesz magadon az Isten is megsegít,
De ha beletörődsz az Úr is csak eltaszít.
Dolgozik az élet úgy érzed ellened,
És a sorsod rabjaként iszod a felesed.
Én tudom nem könnyű kitaszítottnak lenni,
De próbálj meg testvérem ember maradni!
Mohaman: Emberek vagyunk
enyém:
És énekel a rohanó világról,
a városba került vidéki lányról,
és boldog lesz talán.