Az, hogy német kutatók jutottak addig, az már eleve feltételezi az elfogultságot
Ellenvélemény
Az egészséges vörösbor
A bor az egyik legősibb alkohol, amit iszunk. Hogy miért? Talán mert a hideg téli estéken is a nyarat, a napfényt és az érett gyümölcsöt juttatja eszünkbe.
Emellett azért is, mert mértékletes fogyasztása egészségesebb, mint a teljes absztinencia.
Francia paradoxon...
Senkit sem szeretnénk alkoholfogyasztásra ösztönözni, hiszen mindannyian ismerjük a káros hatásait. Azonban van néhány elgondolkodtató adat és tény, melyek a bort - elsősorban a vöröset - kiemelik a többi ital közül. Hallottál már a francia paradoxonról? Igazán meglepő, de kutatási eredmények bizonyítják a bor jótékony hatását. Összehasonlították a francia és az amerikai férfiak életmódját, étkezési és italfogyasztási szokásaikat.
Az eredmény: a franciák jóval többet dohányoznak, kevesebbet sportolnak, 30%-kal több zsírt esznek, és tízszer annyi bort isznak, mint amerikai társaik. Ennek ellenére a 100 főre jutó szívinfarktusok aránya mintegy 30-50%-kal kisebb. Ez azért lehetséges, mert a bor tannint - csersavat - tartalmaz, mely védi a szív koszorúereit. Minél több tannin van a borban, annál több benne bizonyos jótékony fenolok aránya (quercetin, catechin, rezferatrol).
Hogy hogyan hat mindez a szívre?
A vérben kétféle koleszterin található: HDL (magas sűrűségű lipoprotein) és LDL (alacsony sűrűségű lipoprotein). Az előbbi hasznos, az utóbbi káros hatású koleszterin. A csersav pedig egyrészt csökkenti az LDL szintjét a vérben, másrészt növeli a HDL-szintet.
Egyébként a vörösborban 10-szer annyi fenol található, mit a fehérborban, így ezt egészségesebbnek tartják. De nem csak a fenolok miatt.
A bor segíti az emésztést...
Biztos Te is hallottad már, hogy a bor jót tesz az emésztésnek. Nos, itt ugyancsak a vörösről van szó elsősorban. A vörösbor és a gyomorsav pH-értéke ugyanis közel azonos. Ezért van az, hogy egy kiadós vasárnapi ebéd után, olyan jól esik egy pohár bor. Tulajdonképpen besegít a gyomornak, mintha az több savat termelt volna, pedig mégsem. A fehérbornak azonban magasabb a savtartalma, ezért nem szokott olyan jól esni.
Azonban nem szabad átesni a ló túloldalára. Ha ugyanis túl sok bort iszunk, a gyomormirigyek abbahagyják a munkát, azt hiszik már nem is kell dolgozniuk. Így leáll az emésztés. Nem jó hír, ugye?
Vonjuk le a konzekvenciákat: a bor egészséges, de csak mértékkel. 1994-ben még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismerte, hogy a bor a szervezetre nézve kedvező hatású ital. De a mértékletesség nem csak a savak miatt fontos. A benne lévő alkohol ugyanis éppen olyan káros, mint a többi italban lévő. Az alkohol 90%-át a májban termelődő ADH (aldehid-dehidrogenáz) bontja le. Óránként 8-10 grammot.
Ez a mennyiség körülbelül egy pohár bor alkoholtartalmának felel meg.
Vagyis ha az esti összejövetelen a barátokkal körülbelül óránként egy-egy pohárral iszol meg, nagy valószínűséggel nem kell attól tartanod, hogy rosszul leszel, vagy másnap rád tör a macskajaj.
Ha még vizet is iszol hozzá, az felgyorsítja a felszívódást. A dohányzás azonban felerősíti az alkohol hatását, bár ezt egyébként sem ajánlanánk semmilyen körülmények között.
Tölts egy pohárral, és relaxálj!
A bor azonban nem csupán élettani hatásai miatt ilyen közkedvelt ital. Nyugtat, oldja a stresszt. Egy zaklatott, fárasztó nap után, amikor az ember nem tud elaludni a sok fejében kavargó gondolattól, bizony nem érdemes altató után nyúlni. Elég elkortyolgatni egy pohárral, miközben gondolatainkat tudatosan kellemes dolgokra tereljük, például a családunkra, vagy egy hétvégére tervezett kirándulásra.
A mediterrán vidékek szülöttei el sem tudják képzelni az életüket bor nélkül úgy, mint mi sajnálatos módon az internet, vagy a mobiltelefonunk nélkül. A francia paradoxon természetesen nem csak a franciákra igaz, hanem minden hasonszőrű nemzet (olaszok, görögök, spanyolok, stb.) fiaira és lányaira, akik az egészséges életmódot sok más tekintetben is betartják:
1. Igyon bort mértékkel, de rendszeresen!
2. Csak olyasmit fogyasszon, amin látni, hogy a kertből, a szántóföldről, a szőlőből, az erdőből, vagy a tengerből származik!
3. Hetente legalább kétszer egyen tengeri halat, de naponta ötször fogyasszon gyümölcsöt, zöldséget, vagy salátát - ez legyen a főétel, a hús csak kiegészítés legyen!
4. Ne bánjon rosszul magával - az étele legyen mindig ízletes!
5. Használjon olíva- és repceolajat!
6. Egyen és igyon barátai és családja körében!
7. A munka legyen szórakoztató!
8. Aludja ki magát és sportoljon!
9. Maradjon mindig optimista: bízzon ebben a tízparancsolatban!
10. Igyon bort rendszeresen, de mértékkel!
(A cikkben olvasható adatok, illetve a tízparancsolat forrása Jens Priewe: A bor, praktikus ismeretek, illetve Günther Theis: Borban az egészség című könyve.)
A bor egészségesebb
Növeli a tüdőrák kockázatát a sör?
Kanadai kutatók szerint a sör növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát, míg a bor és a gyümölcs csökkenti e kór veszélyét.
A montreali McGill University kutatói két korábbi, a 80-as és a 90-es években Quebec-tartományban elvégzett vizsgálatra támaszkodtak, amikor 1793 tüdőrákos nő és férfi életmódját, étkezési szokásait elemezték. A kutatást irányító Andrea Benedetti, a McGill University biostatisztikusa szerint az alkohol és a tüdőrák közötti kapcsolat vizsgálatakor általában a fő nehézséget az okozza, hogy azok, akik isznak, nagyon gyakran dohányoznak is. Ily módon az egészségkárosító életmód negatív következményei az alkohollal és a dohányfüsttel egyaránt összefüggésbe hozhatók.
Az adott esetben viszont a tudósok olyan részletes adatokkal rendelkeztek az érintettek életmódjáról, hogy teljes bizonyossággal kizárhatták a dohányosokat. Az elemzés ennek köszönhetően megbízható eredményekkel szolgál az alkohol és a tüdőrák közötti összefüggésről. Mint kiderült, a folyékony kenyér azon kedvelői körében, akik hetente legfeljebb hat üveg sört isznak meg, 20 százalékkal emelkedik a tüdőrák kialakulásának kockázata. Ám ha az ivászatban nem iktatják be a "heti szünnapot", vagyis hét nap leforgása alatt hét sört gurítanak le, a rosszindulatú tüdődaganat kockázata 50 százalékkal növekszik.
A vizsgálat tanúságai szerint a rendszeres borfogyasztás viszont a férfiak esetében 40, míg a hölgyeknél 70 százalékkal csökkenti a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Ez utóbbi összefüggés a kanadai tudósok szerint nem annyira a bor jótékony hatásával magyarázható, mint azzal, hogy egészen más fogyasztói réteg preferálja a sört és megint más a bort.
A borfogyasztók általában a műveltebb, magasabb jövedelműek köréből verbuválódnak, akiknek egészen más az életmódja, mások az étkezési szokásaik. A bor mellett a rendszeres zöldség- és gyümölcsfogyasztás is lényegesen csökkenti a rosszindulatú tüdődaganat kialakulásának kockázatát - magyarázta a kutatást irányító biostatisztikus.
Bor és Egészség
A bor egészségre kifejtett jótékony hatását már az ókorban ismerték, Mezopotámiában az asszírok és a babilóniaiak orvosságként is használták. A régi Egyiptomban a bor értékes gyógyszer volt, mint fertőtlenítő, fájdalomcsillapító és férfierőt fokozó szer. E népek a borba, ha gyógyszerként használták, mézet, gyógyfüveket, fűszereket vegyítettek.
Az ókori Görögországban Asklepios a gyógyítás istene és Dionysos a bor és a mámor istene rokonok voltak, ami azért is érdekes, mert így a mitológia, a vallás szintjén is összekapcsolták a gyógyítás és a bor fogalmát. Erre a párosításra több dolog is utal, például az athéni Asklepion Dionysos szent területe mellé épült és a szertartások rendszeres kelléke volt a bor. A kórus ?Dicsőítem a szép gyermeket, halandók világosságát, Asklepiost!? felkiáltása után mindenki kortyolt a boroskehelyből. Hagyományosan Asclepiadesnek (szül.: K. e. 128-ban), híre ókori orvosnak tulajdonítják a bor gyógyászati értékeinek felfedezését. Hippokratesz (K. e. 460-370) is helyes mértékben fogyasztva betegségek gyógyítására alkalmasnak találta. Platon leginkább fiatalító hatását dicséri. Készítettek menta bort, tengeri hagyma bort, mirtuszbort stb.. Az ókori görögök ánizzsal, korianderrel, írisszel fűszereztek. A régi zsidó gyógyszerkészítők is előállítottak gyógyborokat. A Talmudban található egy javaslat erős vérzés ellen: ??végy három pint vöröshagymát, főzzed meg borban, itasd meg az asszonnyal és szólj így hozzá: ?Állj fel a te folyódból!?. E gyógyszer hatására a vérzésnek meg kell szünnie!?
A bor antiszeptikus hatása már az ókorban is ismeretes volt. Neves hadvezérek, mint például Julius Caesar felcserei a hadjáratok alkalmával a különböző ragályos betegségek (tífusz, kolera) elkerülése végett bort itattak a katonákkal, és így a bort fogyasztó katonák ellenállónak bizonyultak a járványokkal szemben. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy például a tífusz bacillusok a borban néhány perc alatt elpusztulnak.
A bor tehát fertőtlenítő hatása miatt kedvező a különböző bélfertőzésekkel szemben. Az ősi kultúrákban különösen fontos volt, hogy az emberek ne poshadt vizet igyanak, mert a járványok megtizedelték a lakosságot. A bor és a sör gyakorlatilag az ivóvizet pótolta. Baktericid hatását az antocianidin tartalmának köszönheti.
Az ókori Cajus Plinius (i. e. 23-79), ?Gyógyszerek készítése borról és termesztett fákról? írt könyvében, több mint 60 gyógybor leírását adja meg.
Az ókor tudományát az egyiptomi papirusz tekercsek, a védák és egyéb nyelvi emlékek a középkorban is átmentették a bor gyógyszerként való alkalmazását, a borral készült orvosságok leírásával együtt. Ezeken kívül a nép száján forogva, apáról fiúra szálltak a receptek és a hozzájuk kapcsolódó hitvilág. A tudomány fejlődésével egyes receptek, hiedelmek lemorzsolódtak, viszont jónéhányuk napjainkig megmaradt.
Az ókorhoz hasonlóan a középkorban is az egészségtelen víz helyett a bort ajánlották, és fogyasztották a járványok megakadályozására.
A XVI. század nagynevű orvosa Ambroise Paré (1517-1590) antiszeptikumként használta a bort. Pasteur a mikrobiológia megalapozója a leghigiénikusabb és legegészségesebb szernek tartotta. Bort a kolostorokban és kórházakban is tartottak mindig fertőtlenítés céljából. A szerzetesek a mai napig híres gyógylikőr készítők.
A római Fusone orvos az 1600-as években továbbment és az összes betegség gyógyítására alkalmasnak találta a bort és a borpárlatot.
A magyar patikák polcain sokáig megtalálhatóak voltak a gyógyítás céljára használt borok. Sőt, volt olyan járási székhely például Zirc, ahol az újkor közepéig (1742-ig) a patika egyetlen gyógyszerfajtát árult, a bort. A vasbor még pár évtizede is kapható volt vérszegénység ellen. Nemcsak a bort használták és használják gyógyításra, hanem a konyakot is például rozmaring főzettel, főleg Franciaországban ?ean de vie? az élet vize néven forgalmazták, vagy Olaszországban ?aqua vitae? néven, mely név tovább él az akvavit mai elnevezésben.
Miután azonban a bor mértéktelen fogyasztásának negatív hatásai a gyógyászatban bizonyítást nyertek a 19. századtól kezdett eltűnni a gyógyszerkönyvekből. A 19. század végétől majd a 20. században pedig megkezdődnek azok az antialkoholista mozgalmak, amelyek az USA-ban és a skandináv államokban a prohibícióhoz (alkoholtilalom) vezettek.
Az utóbbi években ismét változni látszik a bor szerepének a megítélése.
A fejlett országokban az emberek igyekeznek tudatosan egészségesek maradni és sokáig élni. Mind több tudományos intézet foglalkozik a mértékletes borfogyasztás egészségre gyakorolt hatásának kutatásával. Részben az orvosok által végzett vizsgálatok, részben statisztikai adatfeldolgozások és értékelések eredményeként számos országban arra a következtetésre jutottak, hogy egy egészséges felnőtt ember esetében a mérsékelt borfogyasztás jó hatással van bizonyos betegségek kialakulásának csökkenésére, a testi-lelki roborálásra, karbantartásra. Kimutatták azt is, hogy a leghosszabb életre nem azok az emberek számíthatnak, akik egyáltalán nem fogyasztanak szeszes italokat, tehát absztinensek. Tovább élnek nagy valószínűséggel azok, akik mértékletes, azaz kulturált borfogyasztók. Legrosszabb életkilátásai a mérték nélkül ivóknak, az alkoholistáknak vannak.
Az általánosságok után nézzük a részleteket, tudományos vizsgálatok alapján. A bor jelentős energiaforrás. Egy liter 9-10% alkoholtartalmú bor 2500-3000 kJ-t (600-700 kcal-t) termel az emberi szervezetben, ami a napi energiaszükségletet mintegy 25%-át teszi ki.
Energia szempontból egy liter bor 0,9 l tejjel 300-500g kenyérrel, 585g hússal, 5 tojással vagy 1kg burgonyával egyenértékű. Az energiamennyiség legnagyobb része az alkohol.
A bor azonban elsősorban nem mint táplálék, nem mint energiaforrás szerepel az ember életében. Sokkal fontosabb az étkezéshez fogyasztott bor kedvező étrendi hatása. A termogén hatású anyagokon (alkohol, cukor) kívül a bor értékes biogén anyagokat, szerves savakat, cserzőanyagokat, vitaminokat, enzimeket, aminosavakat és a szövetek regenerálódásában jelentős ásványi sókat tartalmaz. A húsos ételek fogyasztásánál különösen nagy szerepük van a szerves savaknak. Az alkoholos italok közül a bor pH-értéke áll a legközelebb a fehérjék lebontását végző gyomornedv pH-jához. A savasabb fehérboroknak és a fanyar vörösboroknak az aperitif, étvágyfokozó hatása is jelentős. Gyomorsavhiány és étvágytalanság esetén a savas fehérborok, valamint a fanyar vörösborok a felnőtt ember számára valóban gyógyszernek tekinthetők.
A francia paradoxon
A francia paradoxon fogalma az 1990-es évek elején született. Először Franciaország egyes borvidékein végzett felmérések, orvosföldrajzi kutatások során tapasztalták, hogy meglepően alacsony volt a szív- és keringésrendszeri megbetegedések aránya. Több tanulmány szerint e jelenség a mérsékelt és rendszeres borfogyasztásnak köszönhető.
Kimutatták, hogy a mozgásszegény életmód, a telített zsírsavakban gazdag táplálkozás ellenére az étkezések közben 2-3 pohár bort fogyasztók körében jóval alacsonyabb az érrendszeri megbetegedések száma. Ez a felfedezés azért is jelentős, mivel az Egyesült Államokban a halálozási okok közül az érrendszeri megbetegedések szerepelnek az első helyen, de sok európai országban is a főbb kockázati tényezők között szerepelnek. A bor alkotókat megvizsgálva megállapították, hogy pusztán az etilalkohol jelenlétével nem magyarázható ez a jótékony hatás. A kutatók figyelme hamarosan egy jelentős vegyületcsoport, a polifenolok felé fordult. A gyümölcsben többfajta polifenol vegyület található, melyek gyulladásgátló hatásúak és fokozzák a szervezet ellenálló erejét. Ezek közül a kémiai vegyületek közül több, az addig ismert legerősebb antimutagén hatást fejtette ki állatkísérletekben, emellett antioxidáns aktivitással is rendelkeznek, így kedvez a rák megelőzésének. A polifenolok segítenek még a vérnyomás és vércukorszint szabályozásában, valamint rugalmasan tartják a véredényeket. Ismeretes, hogy a szívinfarktus oka a szív saját ereinek, az ún. koronáriáknak érfal-megvastagodással járó elfajulása (arterioszklerózis) és a vérrögkeletkezés (trombózis) következtében történő elzáródása, mely a szívizom vérellátását, ezzel oxigén- és tápanyagellátását rontva szívizomelhaláshoz vezet. Az érfal betegségében szerepet játszik az emelkedett vérkoleszterin-szint és az ún. érfalvédő hatású HDL-koleszterin szint csökkenése és az LDL-koleszterin oxidációja.
A mértékletes alkoholfogyasztás úgy gátolja a szívinfarktus előfordulását, hogy csökkenti az össz-koleszterinszintet, növeli az érfalvédő HDL-koleszterin szintjét, és emeli a szöveti típusú plazminogén aktivitást (t-PA), mely a fibrinolízis fokozásával megakadályozza a vérrögképződést.
A rendszeres, mértékletes borfogyasztás előnye, hogy a bor olyan, alkoholtól független antioxidáns hatású anyagokat is tartalmaz, amelyek gátolják az LDL-koleszterin oxidációját (feltehetően a szabad gyökök befogásával, az oxidatív hatású enzimek aktivitásának és a plazma lipid-peroxidáz koncentrációjának csökkentésével), és ezzel tovább fokozzák az érfalvédő hatást. Az antioxidáns tulajdonságú anyagok főleg a szőlő héjában, kisebb mennyiségben a kocsányban, a magban és a bogyóhúsban fellelhetők. Ezek különféle fenolvegyületek, közülük leggyakrabban a katechint, epikatechint, resveratrolt és kvercetrint vizsgálták.
Előnyös továbbá, hogy a bor fenolvegyületei fokozzák az érfal belső rétegének az endotélium értágító hatású komponensének, a nitrogén-oxidnak a termelését.
Az egyik polifenol-komponens , a resveratrol, gyógyászati jelentősége már régóta ismert. A kínai és japán orvosok jó ideje használják az érelmeszesedés megelőzésére, ill. a gyulladásos és allergiás betegségek kezelésére. Régi hiedelem az is, hogy a kulturált borfogyasztás megvédheti az embert a szájon át bekövetkező fertőzésektől. Kanadai kutatók megállapították, hogy mind a szőlő bogyók belsejéből, mind a héjából készült kivonat többféle vírust ? köztük a gyermekbénulást okozó vírust és a herpeszvírust is ? erélyesen inaktiválta. Ez a tulajdonsága a polifenolok családjába tartozó tannin-nak köszönhető, ami a vírus felszínéhez kötődve megakadályozza annak a sejtreceptorhoz való kapcsolódását, ezáltal a fertőzés kialakulását. A vörös szőlőben található polifenolok és taninok azonban az arra érzékenyeknél migrént válthatnak ki.
A vörös szőlő apró magjaiból készült (bio)flavonoidtartalmú kivonat Európában az egyik leggyakoribb gyógyhatású készítmény.
Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a bor viszonylag csekély alkoholtartalma (12%) előnyösen hathat az idegekre, a szívre és az érrendszerre, csökkenti a lelki feszültségeket, amelyek érszűkítő hatásúak. A bor tágítja az ereket és hozzájárul ahhoz, hogy a szívizom több vérhez jusson. Feszültségeket old, csökkenti a stresszhatások káros következményeit, javítja a hangulatot. Mindezt azonban csak kis mennyiségben, mértékletesen fogyasztva. Túlzott, mértéktelen borivás esetén a bor inkább méreg, fogyasztójának ártalmára válik.
A bor ez utóbbi hatásait is figyelembe véve, amikor a bor és az egészség kapcsolatáról beszélünk, nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a bor elsődlegesen élvezeti cikk. Tehát általában nem energiaforrásként és nem gyógyszerként fogyasztjuk, hanem a kávéhoz, a teához vagy más alkoholos italokhoz (pálinka, sör, likőr) hasonlóan kellemes érzést kiváltó hatásáért. S hogy végképp ne méregként fogyasszuk, a jelenlegi kutatások szerint az egészséges ember mája napi 80 gramm alkoholt képes lebontani károsodás nélkül. Tehát ennyi alkohol a májra nézve még ártalmatlan.
