jajj elfelejtettem elmesélni egy történetet...
Nagyapáméknál voltunk, és mindenki valamivel ügyködött odakinnt. A kis Dynosaur, pedig belopózodt a kamrába, ahol a finom-finom füstöltsonkák voltak felkötve, és ínycsiklandozó illatokat árasztottak magukból... már előzőleg elcsentem nagyapám egyszerű szétnyíithatós (nem rugos, télleg az a legegyszerűbb fa nyél, kinyitod, becsukod) bicskáját. Elkezdtem jóízűen falatozni... fúú milyen finom volt... most iss összefut a nyál a számban...
szóval ott falatoztam, amíg azt nem mondtam, hogy kell hely az ebédnek iss... levágtam még egy utolsó falatkát amit ízlelgetve kiléptem a kamrából. Aztán mint aki jól végezte a dolgát, a húsdarabka aromáját ízlelgetve a számban összecsuktam a bicskát... aztán elkerekedett a szemem, és rohantam tapaszért...
amikor a penge elég közel ér a nyélhez összepattan... és nekem meg ott volt a penge, és a nyél között a középső ujjam... ráadásul úgy kell elképzelni, hogy az újjam tartásával egyirányban csukódott rá az él, magyarul a körmöm alatt egy fél centivel vágott bele a húsba... mintha le akarná hámozni a húst a csontról... körülbelül másfél centit ment befele, aztán a hús megtartotta, de egy jó nagy husi ott lifegett az újjamon...
szerencsémre apa orvos, és ellátta a sebet, még varrni sem kellett, meg semmit... most csak egy kis hegg árulkodik róla, hogy történt valami... olyan, mintha mosolyogna az ujjam