Szipi

minden lehet vicc tárgya, csak más oldalról kell megközelíteni. arról már nem is beszélek, hogyha vkit érint akkor az én vok, mégis már sokszor kínomban nevetek, de csak azért, mert másképp nem tudnám átvészelni, elviselni, feldolgozni. muszáj könyedebbnek lennünk. a bajokat és a gondokat sikerül humorral átvészelni, úgy, hogy kikarikírozzuk őket. szipi

fehér-farkas! elolvastam a hosszú irományodat, és megérintettek a soraid. nagyon szép a lelked. arra kérlek, hogy ne keseredj el. szipi

nagyon jó a kedvem, mert egy kedves fórum barátom meglepizett egy kis figyelmeséggel. majd kiugrok a bőrömből, hogy gondolt rám. szipi

álmosan......................... szipi

Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben. szipi

Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, és ezért jó volt az is amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az üggyel. Az ügy igazával, mert meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek. Vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak. Elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet szolgálsz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. szipi

Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem, Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz kedvesem. Te azért születtél, hogy szeressenek, Én azért, hogy Téged szeresselek, És csak annyit ér az életem, Amennyi boldogságot adsz énnekem. szipi

Az érintés mágiája Egy pihekönnyű érintés is mély benyomást tehet a másik emberre. Az érintés a megegyezés leggyorsabb és legközvetlenebb jele az emberek között. Ha megérintünk valakit, idegvégződésekkel teli bőrfelülete nemcsak testünk hőmérsékletéről, kézszorításunk erejéről tájékoztatja, hanem arról is, hogy milyen érzést táplálunk iránta. Sajnos az érintés nagyon homályos „üzenet”. A tudomány ugyan vizsgálja, de még nem dolgozta ki az érintés”szótárát”, amely pontosan megmagyarázná, mit jelentenek az érintések különböző fajtái. Azt sem tudjuk, hogyan fogadja érintésünket a másik személy, hogyan reagál rá. Hiszen ugyanaz az érintés, a helyzettől és a személytől függően homlokegyenest eltérő reakciót válthat ki. A pszichológusok szerint az érintést, amelyet régen sokkal gyakrabban használtak kommunikációs eszközként, manapság háttérbe szorította a pillantás- és gesztusnyelv. A fejlettebb társadalmak szokásai intim jelleget adtak az érintésnek. Az "érintési szótár" megszerkesztését azzal lehetne kezdeni, hogy az érintés különbözőformáit öt fő csoportba osztjuk: 1. Szükségszerű és szakmai érintések Ilyen az orvos és a beteg, a hegedűtanár és a növendék, a tűzoltó és a megmentett személy, a szabó vagy a fodrász és a szolgáltatást igénybe vevő ügyfél közötti érintkezés. Ezek az érintések általában semmiféle kétséget sem ébresztenek. 2. Társasági és udvariassági érintkezések A leggyakoribb a kézfogás és a kézcsók. Általában ezek nem keltenek semmilyen mellékgondolatot. A másik személy alapvető megbecsülést fejeznek ki. 3. Baráti érintések A leggyakoribb az arccsók és az ölelés. Az európai szokások szerint ezek az érzelemnyilvánítások főleg a családban és jó barátok között szokásosak, különböző nemű személyek között is. 4. Meghitt, szerelmes érintések A szerelem jelei és az "érintett" személy rendszerint így is értelmezi őket. Érzelmi alap nélküli, felületes alkalmazásuk feszélyerő lehet, sőt éles visszautasítást válthat ki. 5. Szexuális jellegű érintések Kezdődhetnek a fenti formákkal, ha azok különleges "szexuális színezetet" nyernek, és magukba foglalják az érintés számtalan fajtáját. Sokan nem tudják kellőképpen megkülönböztetni az érintéseknek ezt a kategóriáját az előzőktől. Felmérésekből kiderül, hogy a legbeszédesebb érintés a kézfogás: kifejezhet szerelmet, barátságot, megbecsülést, a legtöbbekben kellemes és ugyanakkor kifinomult érzeteket kelt. Az emberek reagálása az érintésre nagymértékben függ a nemzetiség, a kulturális környezet, az éghajlat tényezőjétől. Az északi népek és az amerikaiak körében ritkább az a kommunikációs forma, mint például a szlávok között. Még gyakrabban élnek az érintéssel, mint kommunikációs eszközzel az arab népek. Az arab ember a leghétköznapibb beszélgetés közben is minduntalan megérinti beszélgető partnerét. A japánok viszont merevek és szertartásosak ebben a tekintetben. Ha véletlenül megérintenek valakit, azonnal visszahúzódnak. Pszichológusok azt is kiderítették, hogy az európai nők közül a legérzékenyebbek az érintésre a görög nők, legkevésbé pedig a skótok. szipi

hát, ez a kép nagyon "meg van csinálva", egyértelmű, hogy nem így néz ki. láttam több nyilatkozatát, több műsorban is sűrűn szerepel, volt lehetőségem megfigyelni őt. nekem a személye vegyes érzelmekkel párosul. nyitott ami tetszik, nem zárkózik el semmi elől. DE! erőteljes megnyilvánulásai vannak, roppant harsány, a gesztikulációi nagyon idegesítőek, és tettetett ÉN-je van. a külsejéről női szemmel meg annyit, hogy nyomorék. vaskos, vastag, tömzsi combok, nagy fenék, széles csípő, roggyant felsőtest, kicsi mellek. az arca festék nélkül borzalmas, nagy hórihorgas orra van, olyan pinokkiós, csontos az arca. a hangja beszéd közben kitűnő, szépen érthetően formázza a szavakat. ráadásul gyönyörű énekhangja van. én legszívesebben azt tanácsolnám neki, hogy inkább énekeljen. szipi

egészségileg rosszul, de hangulatilag kiválóan. kaptam az utcán egy szál virágot egy ismeretlen pasitól szipi

A szerelem végső célja maga az élet Az első részben megfogalmaztuk a szerelem jellegét, definícióját és elsődleges célját. Azt mondtuk, hogy a szerelem célja a boldog beteljesülés, amit "az ideális állapot megvalósulásának" hívtuk. Azt is kimondtuk, hogy minden ember szíve mélyén erre az ideális állapotra vágyakozik, vagy vágyakozott ifjú korában. (Persze idővel némely ember elveszítheti hitét ebben, de alapvető emberi jellegzetességnek mondhatjuk az ideákba vetett optimista hitet, mellyel születünk.) Az első rész végét így zártuk le: Ha megtaláljuk a "nagy Ő"-t, "akkor azt mindenki előtt vállaljuk és őt hűségesen szeretni fogjuk. Ezzel elérkeztünk a hűséghez, ami már morális fogalom, ezért itt megállok." Most folytassuk innen a gondolatsort: A korábbiakban láttuk, hogy a szerelem ideális állapota a boldog beteljesülés. Ha ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy az ember keresi azt a partnert, akivel ez az ideális állapot megvalósulhat. (Ebben igyekezett segítséget nyújtani a 2. rész) Miután megvan az ideális partner - akit szeretünk, és aki viszontszeret minket - ahol kölcsönös szerelem, vonzalom és testi kívánság köti össze személyünket a másikkal, - akiről elmondhatjuk, hogy hozzánk illő fél, s ő ugyanezt érzi rólunk, akkor valóban megtaláltuk azt az ideális személyt, akit "nagy Ő"-nek nevezhetünk. Ha ráakadtunk a "nagy Ő"-re, megtaláltuk életünk párját. Ez egy nagyon fontos pillanat, hiszen megtaláltuk azt, akiért úgy érezzük, érdemes volt megszületni! Mikor jelenlétében vagyunk, érezzük milyen jó vele. Sőt, szinte elhalványul minden más amikor társaságában vagyunk, és érezzünk azt a különös vonzalmat amit senki más iránt sem érzünk. Szüntelenül vágyakozunk jelenlétére, szomjazzuk szavait, pillantását és illatát. Eszünk ágában sincs elhagyni őt, de még csak eszünkbe sem jut ilyen gondolat! Ő ugyanígy gondolja rólunk: elhagyásról, cserbenhagyásról szó sem lehet! Ez egy újabb egyetemes emberi adottság: az ideálist örökkévalónak óhajtjuk. Ha az élet bármilyen terén tökéletes (értsd jól, a keretek között értem) kapcsolatra, tárgyra, személyre, közegre, tényezőre, ismeretre (stb.) bukkanunk, akkor arról sohasem fogjuk úgy gondolni: "no most már elég, legyen vége". Ha így éreznénk, nem volt tökéletes (még a keretek között sem) az a tárgy, az a személy, az a dolog, az a közeg (stb.) aminek a végét és megszűnését óhajtjuk. Visszatérve a szerelemre ezt mondhatjuk: A szerelemnél ugyanígy áll ez a törvényszerűség. Az ideálist örökkévalónak óhajtjuk. A valódi szerelem vágya örökkévaló, s megvalósulása éppen ezért: sírig tartó. Az ilyen szerelem megélése igazi művészet, melyet tanulni kell, melyben fejlődni és gyarapodni... Mivel egyetemes törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak óhajtjuk, ezért a hűség mint morális cselekvésforma szükségszerű velejárója az igaz szerelemnek, sőt, főjellegzetessége. Ez különbözteti meg a valódi szerelmet a hamisítványtól. A valódi szerelemben a felek a "hozzájuk illő társsal" egy életen keresztül ragaszkodnak egymáshoz. Annak bizonyítására, hogy ez mennyire így van, gondoljuk el a következőket: Tegyük fel magunknak a kérdést: Voltunk már igazán szerelmesek? Volt már olyan, amikor szívünket, gondolatainkat és egész lényünket teljesen betöltötte kedvesünk személye? Ha erre a kérdésre igennel felelünk, tegyük fel a másodikat: Nehéz volt hűnek lenni szerelmünkhöz? Én azt gondolom a válasz nyilvánvaló. Hiszen amikor az embernek minden porcikája vágyakozik a másik után, egyáltalán nem nehéz a hűség, sőt, a hűtlenség lenne nehéz. Nagyon szépen fogalmazza ezt meg Salamon király az énekek énekében: "Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. Mint az almafa az erdő fái közt, olyan az én szerelmem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek" (Én 2,2.3.) A kép azért szép, mert beszédes. Míg mindenki más olyan a szerelmes számára mint a tövis, addig szerelme olyan mint a liliom. Amíg a többi leány olyan mint a terméketlen fa, addig kedvese gyümölcstermő fa. S nem nehéz hűnek lenni a liliomhoz a tövisek ellenében! A ragaszkodás sem nehéz a gyümölcstermőhöz, a meddő fákkal szemben! Az érzés ilyesmi: Elmondhatatlanul jó vele lenni, és szerelme gyönyörűséges! (A baj nyilván akkor van, ha az ember nem a liliomot, vagy nem a gyümölcstermő fát szereti, vagyis nem a "nagy Ő"-t, de erről a kérdéskörről később szólok majd) Röviden összefoglalva: a hűség nem nehézség, és nem valami ódivatú lejárt fogalom, hanem szükségszerűség. E nélkül nem is létezhet az igaz szerelem. E nélkül csak sok "nem igaz" szerelem létezhet, ami előbb utóbb a felek számára fájdalomhoz és sérüléshez torkol. Mondandónk summája tehát ez lehet: a valódi szerelem szükségképpen össze van kötve az erénnyel, melyet ebben az esetben hűségnek hívunk. Az igazi szerelem tehát hűséges szerelem. - Az igazi szerelem a hozzá illő párját keresi, és nem adja oda magát másnak. - Az igazi szerelem amikor rátalál hozzá illő párjára, örökre odaadja magát neki. - Az igazi szerelem természetes folytonossággal nő bele a házasságba, ahol minden téren kiteljesedik. Végezetül tehát: Az igaz szerelem célja a párválasztás, a házasság, a család alapítás, az utódok létrehozása. Más szóval az élet átörökítése és továbbadása. Röviden: a valódi szerelem végső célja maga az élet. szipi

A jó alap, amire a szerelem felépülhet Az előző rész röviden bemutatta a szerelem definícióját, jellegzetességeit és célját. Most vizsgáljuk meg azt, mit nevezünk jó alapnak, amire a kapcsolatot építeni érdemes, hiszen a gyakorlatból ismerjük, hogy a dolgok stabilabban állnak, ha szilárd alapra épülnek. A jó alap mibenléte három területből tevődik össze: 1. Összeillő felek 2. Vonzás, vagy taszítás, 3. Hiány és többlet Összeillő felek: Ha két ember szerelemmel szereti egymást, ez önmagában nem elég a tartós boldogsághoz! (Ha elég lenne, a szerelmi házasságok mind boldogok maradnának, de tudjuk, hogy nincs így. Tartós boldogságot, a kölcsönös szerelmen kívül, összeillő személyek kapcsolatától remélhetünk. Az összeillés vizsgálatához: - négy főterületre, és azon belül - tizennégy mellékterületre kell bontanunk a személyiséget, s a hozzá tartozó jellegzetességeket. Ezeket a területeket érdemes figyelembe kell venni, ha tartós boldogságra törekszünk. Szeretnék azonban valamit leszögezni. Az összeillés kategóriájában nincs biztos szabály, csak valószínűsíthetünk dolgokat. Biztosra semmit nem mondhatunk, hiszen lehet, hogy két értelmiségi ember is szakít (elválik) egymástól, és lehet, hogy nagy korkülönbséggel együtt élő felek, akik homlokegyenest más társadalmi rétegből érkeztek, azok is boldogan élhetnek egymással életük végéig. Viszont egyvalami nagyon valószínű. Minél több ponton van összhang, annál valószínűbb a tartós boldogság. És a fordítottja is igaz. Minél kevesebb területen van összhang, annál kisebb az esélye a tartós boldogságnak. Ennek értelmében sokkal nagyobb valószínűséggel néz a tartós boldogság elé az a pár, ahol (pl.) mind két fél intelligens, hasonló korúak, hasonló érdeklődési területtel rendelkeznek, azonos a világnézetük, mindkettő lelkileg gazdag, vonzónak találják egymást, és hasonló vérmérsékletű emberek, mint az a pár, ahol ezek nincsenek meg, és nagyon sok ponton komoly ellentétek, vagy szakadékok vannak. Egy sarkított példával fogalmazva, egy kiegyensúlyozott, szelíd, értelmiségi, kínai középkorú doktor nő, és egy fiatal 20 éves vehemens eszkimó fókavadász nagy valószínűséggel aligha remélhet tartós boldogságot.. Nyilvánvaló, hogy egy részelem sem kizáró tényező a boldogsághoz, de így együtt már nagyon kicsire szorítja a tartós boldogság esélyeit. Miért? Nos azért, mert valószínűleg - nem egy az érdeklődési területük, így nem fognak tudni miről beszélgetni - más a vérmérsékletük, így előbb utóbb irritálni fogják egymást - más korosztályhoz tartoznak, így az egyik gyereknek érezni majd magát, a másik viszont túl öregnek - nem egy népcsoportból, kultúrából származnak, így más neveltetést kaptak, különbözőképpen képzelik el életüket más célokkal és tervekkel - végül, az egyik nagyon értelmes, művelt, szellemileg igényes, a másik viszont egyszerű, tapasztalatlan és naiv. Ugyanakkor "egy véletlen közegben" elsőre komoly vonzalmat érezhetnek egymás iránt, kalandként foghatják fel a dolgot, és hamar kiköthetnek az ágyban Egy kiváló élményt nyújtó éjszaka után mindketten úgy ébredhetnek, szerelmesek partnerükbe. Ez az eset megtörténhet, a szerelem megszülethet, mégis nagy valószínűséggel nem számíthatnak tartós boldogságra, s így szerelmük is halálra van ítélve. Tudom, hogy példám abszurd, de direkt sarkalatos példát választottam, hogy ábrázolni tudjam azt, mennyire fontos az összeillés kritériuma. Persze nyilvánvalóan nincs tökéletesen összeillő pár, mint ahogyan tökéletes ember sincsen. Ezért felmerül a kérdés, hogy miben fontos összeilleni, és miben nem muszáj? Erre nincs pontos szabály, de két dolgot leszögezhetünk: 1. Ne legyen túl sok az a terület, ahol ellentétesek a felek. 2. Mind a 4 alapterületen legyen 1-2 terület, ami „erős kapaszkodó” a kapcsolat tartós boldogságához! Mondok példákat: A szellemi területen erős fogódzó lehet, ha azonos érdeklődési területűek, és a világnézetük is azonos. Hiszen ha ez a kettő nincs meg, akkor elképzelhetjük, hova vezet az, ha egy szélsőséges vallási fanatikus és egy abszolút lezser ateista szeret egymásba, ahol mindenkit teljességgel más érdekel. Egyiket pl. csak a vallás, a másikat viszont csak a (pl.) rock zene. A szellemi terület másik két szempontja (az intelligencia és a műveltség) önmagában nem elég erős kapocs, ha az előző kettő nincs meg. ( Persze a műveltségi szakadék, lexikális ismeret különbség is sok nehézséget tud okozni.) A lelki területen az érzelmi beállítottság hasonlósága ad biztos kapaszkodót, és az sem árt, ha mindketten hasonlóan nyitott, vagy zárkózott természetűek, mert ha az egyik állandóan kinyitja magát, akkor elkerülhetetlenül ezt fogja elvárni a másiktól is, és ha az erre képtelen, veszélyben a boldogság. A testi területen mindkettő fontos. Ha ugyanis - nem érez vonzalmat egyik a másik iránt, - nem tetszenek egymásnak, - ha nem szeretik megérinteni egymást, vagy egymás karjaiba bújni, akkor a kapcsolat kihűlése elkerülhetetlen. És ha a szexualitásról van merőben más felfogásuk és gyakorlatuk, és ezáltal rossz az, aminek a legdrágábbnak kellene lennie, törvényszerű a boldogtalanság. Az egyéb kategóriában a legfontosabb talán a morál, mert egy becsületes, igazságszerető ember és egy bűnöző nem tud egymással élni, ez biztos. S talán a korkülönbség a másik, mert valószínűleg a nagy, több évtizedes korkülönbség problémákat okozhat. (Nem állítom hogy ez törvényszerű, de valószínű) Véleményem szerint a jó alap első és legfontosabb része, hogy a 4 főterületen, minél több dologban érezzük azt, hogy a partner, - hozzám illő, - velem egyenrangú, - ugyanolyan értékes ember mint én. A második szempont az un. vonzalom, taszítás kérdése. Az előbb felsorolt területeken, nyilván az a jó, ha minél több dologban van azonosság, vagy hasonlóság. Persze nincs tökéletes pár, ezért ha vannak különbségek, mindig ellenőrizzük a vonzalom, taszítás szemszögéből. Kérdezzük meg magunktól: - Az a különbség ami van köztünk ezen és ezen a területen, vonzó számomra, vagy irritál, és taszít? Ha a különbségek zömmel vonzóak, akkor nem akkora a baj, de ha taszítanak, akkor komoly. Viszont ellenőrizzük magunkat, hogy valóban vonzó-e az amit most (szerelmes szívvel) annak mondunk! Ha csak bemagyarázzuk magunknak azt, hogy pl. „milyen vonzó ez az eszkimó halász fiú” (lásd a korábbi példát) akkor komoly árat fizetünk később érte! A harmadik szempont a sok vagy kevés próbája. Ez egy egyszerű próba, de két területen kell elvégeznünk: 1. Összességében az emberen 2. Van-e valamilyen részterület, ahol ez jelentkezik? Az első alatt azt értem, hogy összességében elég-e nekünk az az ember akivel épp szerelmünk kibontakozik? - Mert ha kevésnek érezzük, azt érezzük hiányzik belőle ez vagy az a komoly dolog amire mi vágyunk, ez intő jel! A másik oldal szintén, mert amennyiben nekem sok a másik, akkor tudnom kell, hogy valószínűleg a partner ugyanezt érzi csak fordítva. Neki én kevés vagyok, vagy előbb utóbb az leszek. - És a második, ha van valami részterület, ahol valami hiányzik, vagy valami túl sok a másikból, akkor ezt szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni! Ebben az esetben viszont meg lehet beszélni, és nagyobb esélyünk van rá, hogy sikerül valami közöset létrehozni, mint az előző pontnál. Ezek tehát a jó alap ismérvei. Végül, nem szeretném szó nélkül hagyni a Biblia bölcsességét. Az Írás szerint, amikor Isten megteremti Ádámot, és a férfi rádöbben, hogy milyen egyedül érzi magát, így szol az Úr: "Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt!" És ezután teremti meg a nőt. A jó alap elkerülhetetlen velejárója, tehát az, hogy összeillő felek szeressenek egymásba. Mennyi kudarcot és szenvedést el lehetne kerülni ezáltal! Utolsó szempontként vizsgáljuk meg azt, milyen gyakori hibákat ejtünk a kapcsolat legelején. - csak szerelem van, és józan mérlegelés egyáltalán nincs. (Ilyenkor valóban nehéz átlátni, hogy hozzám illik-e a partner) - a szerelem megelőzi a józan mérlegelést, és mire már mérlegelnénk (mert már vannak intő jelek) addigra vakká és süketté váltunk a szerelemtől - ösztönös szerepjátszás (ez a kapcsolat elején van, amikor mindenki a legjobb arcát mutatja, és nem őszinte, így a szerencsétlen másik azt hiszi partnere mindig ilyen, közben sohasem, csak itt és most. - később, ha már látjuk partnerünk hibáit, magunkban így gondolkodunk. „Idővel majd megváltoztatjuk, ezt és ezt lefaragjuk róla és minden jó lesz” Csakhogy a másik – aki szintén érzi ezeket a különbségeket – magában hasonlóan afelől határoz, hogy majd ő is a számára kedvezőre farag minket a jövőben. Idővel elindul a "faragás", ami háborúba és szenvedésbe sodorja a párt. (Ez is az össze nem illés miatt van.) - nem kommunikálnak a felek, nem beszélik meg a problémákat „ráülnek” és azok maguktól sosem fognak elmúlni, csak a csendben terebélyesedni, burjánzani. Ezeket a hibákat, a magunk érdekében kívánatos elkerülni................... szipi

A szerelem definíciója, jellege, és célja Alapfogalmak Talán minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet. Némely ember, aki már megélte egyszer, újra részesedni kíván belőle? De nem csak sóvárgói vannak. Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt. Tegyük fel a kérdést: mi a szerelem? Hogyan határozhatnánk meg? Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény. De ezek nem definíciók. Röviden talán a következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom. A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, - mindent magába foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog "szerelme tárgyára", a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. Ez lehet talán a definíció, és a rövid jellemzés. Ezek után leszögezhetjük: a szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Ezért - ha ilyen helyzetben vagyunk -, leghasznosabb, ha mindezt tudjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne olyan embert tüntessünk ki szerelmünkkel, aki nem méltó rá. A szerelmünkre való méltóság első jele pedig, - a viszonzás! Röviden fogalmazva: aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de jellegénél fogva arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. Ezért a jövőben én mindig az igazi, a beteljesült, a kölcsönösen viszonzott szerelemről szólok majd. A szerelem célja tehát a beteljesülés, és amennyiben beteljesül, úgy két embert elválaszthatatlanul össze is köt. Más szóval a szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Ez, a szerelem ideális állapota. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra kívánkozik. Senki sem arra vágyik, hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak "választom azt, aki jut nekem" alapon találja meg partnerét, hanem a "Nagy Ő"-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd minden területen, egymást betöltő kapcsolatban. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal! Tegyük magasra a mércét, oda, ahova az való! Összefoglalva tehát azt mondhatjuk: - A szerelem célja a boldogság. - E boldogság megvalósulásának útja, ha megtaláljuk szerelmünk tárgyát, azt az embert, akiben egész lényünk minden területén (test, lélek és szellem) igazi társra lelünk. Ha ez meg van, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk! Ezzel elérkeztünk a hűséghez, ami már morális fogalom, ezért itt megállok. Mielőtt mélyen belemennénk a morális kérdésekbe, fontos kicsit elidőznünk a személyiség területén, hogy mit jelent az, hogy: - összeillő felek - párválasztás - és jó alap, amire a kölcsönös szerelem felépülhet. Ennek részletei következnek legközelebb...........

AKAROM Azt akarom, hogy rám szorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Azt akarom, halkan nevess, Azt akarom, szavad elálljon, Azt akarom, szemmel keress, Azt akarom, a szíved fájjon, Azt akarom, add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra, - Azt akarom: engem szeress, Azt akarom, ne gondolj másra. szipi

A barátság legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. szipi

aki nem tudja, hogy mit akar elérni, ne csodálkozzon rajta, ha valami mást ér el. szipi

A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása. A nemesség nem név vagy hatalom, hanem önmegismerés kérdése: ismerd meg Önmagad, s magadban az egész világot megleled. A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen csak harmónia dolga. szipi

Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat. szipi

ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és a bensődben derül. szipi

most, hogy visszajött a pirat örülök mindennek. de testileg fájdalmaim vannak. szipi

vegyes érzelmek kavarognak bennem. szipi

szeretni egy szívet, egy érzéketlen szempárt, ki mellett zaj helyett mindig csak a csend várt! Mindig csak a csend ölel át néha fagyos szív ver, mond meg nekem van értelme Őt szeretni szívvel? Imádni egy embert ki nem törődöm, balga, ki nem érzi hogy érző párját ő sodorja bajba! Nem érzi át azt a csodát, együtt két hű szív ver, mondd meg nekem van értelme Őt szeretni szívvel? Kötődni rajongani, sírni érte fájon, sírni érte és ő hagyja hogy pici szíved fájjon! nem ölel úgy nem babusgat..komor üres szív ver, mondd tényleg van értelme őt szeretni szívvel? szeretni egy szívet, mit nem tudhatsz tiedenek, lelked napod éjed érzed végtelen kiesnek! nem siet, hogy átöleljen, nem érzi bent szív ver, ugye tudod szenvedés lesz Őt szeretni szívvel!!! szipi

Hiányzik az arcod, a mosolyod, az érintésed, Hiányzik a csókod, a szemed és az ölelésed. Ha rád gondolok szívem egyszerre áll és kalapál, Bár csak még egyszer újra megcsókolnál! szipi

Egy pozitív hozzáállás nem fogja megoldani minden problémádat, de elég embert fog bosszantani ahhoz, hogy érdemessé tegye az igyekezetet. szipi

Az embernek kíméletlennek kell lennie elvi kérdésekben. szipi