Szipi

ha talál vki képet róla, akkor szívesen fogadom. szipi

engem az érdekelne, hogy az az "idősödés" melyik életkorra tehető? jó lenne tudni, h még csak változni fog vagy már túl vok a hangváltozáson mindkét életkort figyelembe véve. szipi

nekem ez tetszik: "rövid periódusú üstökösök ugyanis alig kétszáz év alatt kerülik meg a Napot". bocs, hogy élek.... szipi

de ez most ugyanaz a tájékozódási forma mint a költöző madaraknál? szipi

ha vki talál róla vmi képet a hálókról azaz a különbözőségéről akkor rakja már ide be nekünk. szívesen fogadnánk. szipi

Egy dolog van a világon, mely mindennél nagyobb, Az érzés ami láthatatlan, mégis fényként ragyog, Egy kötelék mi összeköt, és kibékít egy életre, És ha igaz amit érzel, az összetart majd évekre. Ha kinézel a rétre, meglátod a csodát, Elméd üstjének, a legédesebb borát, Miből ha iszol, jókedv siklik majd rajtad, A boldogságtól leszel részeg, mert ezt te akartad. Nézz végig a világon, de csak a jót figyeld, Segíts másokon, és a többi embert tiszteld, Rájössz hogy köztünk jár, minden hol velünk van, Szerelemben, boldogságba, örömben és mosolyban. Hisz léteznek csodák, amik újabb csodákat szülnek, Érzelmek, mik egymásból újra, és újra feltörnek, Barátság, ami pótolhatatlan egy életre, Hisz barát nélkül, egy ember sem élhetne... szipi

Amíg nem voltál, nem siettem elhitetni semmit, senkivel... "Létezik boldogság" mondtam...Beértem ennyivel! De,most, mellkasodhoz bújva, ízlelve szép ajkaid, Tudom, nincs annál fontosabb, hogy körém fond a karjaid! Vágyom rád egész éjjel, félve kutatlak nappal… Várom, hogy a teret betöltsd egy kedves kacajjal! Félve kutatlak, mert tán egyszer nem talállak majd! Tudom, hogy butaság így előrevetíteni a bajt! De féltelek, mert borzasztóan szeretlek! Igen, Szeretlek! És már tudom, sosem feledlek! szipi

Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: értelmetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet... Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről. szipi

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint! Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség. szipi

Félek Nagyon félek, hogy elveszítelek! Félek nem fogod bírni, és ezért el fogsz hagyni. Túlságosan is szeretlek, hogy valaha is elfeledjelek. Örökkön tied vagyok! A tiéd csakis! Bármikor történjék bármi is. Örökre egymáshoz tartozunk. Szívünkben hordozzuk zálogunk. Nem tudnánk egymás nélkül élni. Kérlek sohase akard kipróbálni. Csak szenvednénk hónapokig, szenvednénk az idők végéig. Mert ha meg is próbálnád idődet eltölteni velem akarnád . Tudom, hogy újra összejönnénk, de addig is csak szenvednénk. Szenvednénk a hiánytól, szenvednénk a magánytól. Nem bírnánk se idegileg, se lelkileg, hogy ne próbáld ki, ezért kérlek. Te vagy a mindenem, nagyon szeretlek. Mindenkorra egyek vagyunk testileg, lelkileg. szipi

huhhh, pieronak és earpnak a mondanivalója nagyon megfogott....... tetszik. szipi

a kíváncsiság miatt én is megnéznék egy ilyet, de jóóóó messziről félek. szipi

sajnos csak most került hozzám ez az anyag, de több fejleményt sajna nem tudok róla. pedig jó lenne... szipi

jól vok. szipi

A cápa és a golflabda Ha valaki simogatott már cápabőrt, érezhet­te, hogy egyik irányban bársonyosan puha, másik irányban érdes a felülete. Azok, akik a cápabőrt mikroszkóppal tanulmányozzák, még érdekesebb felfedezést tesznek: például a rövidfarkú makócápa testének legkülső ta­karórétegén parányi, kétszázmilliomod mé­ter hosszú „bőrfogak" sorakoznak, amelye­ket ugyanúgy fogzománc borít, mint a tépő-fogakat. De vajon hogyan viselkednek ezek a bőrfogak, amikor a makócápa 80 km-es órán­kénti sebességgel suhan a vízben? Amy Lang amerikai kutatónőnek gyanússá . vált a feltételezés, ezért azt a változatot mo­dellezte kutatócsoportjával, amikor a bőrfo­gak mereven elállnak, 90 fokot bezárva az ál­lat testfelületével. Egy ilyen bőrdarabbal be­vont modellt vonszoltak kísérleti medencé­ben, és a láthatóvá tett áramlások ekkor érde­kes változást mutattak. A bőrfogak közötti mélyedésekben olyan örvények keletkeztek, amelyek távolabb terelték a vízáramlást a cá­pa testétől, ezért nem keletkeztek mögötte "hátrahúzó" örvények. Hasonló elv alapján alakítják ki a golflabda felszínét is. Azért van­nak rajta mélyedések, mert így sokkal kisebb ellenállással száguldhat a labda a levegőben. Úgy tűnik, ezt a trükköt azonban a természet már sokkal régebb óta alkalmazza. szipi

Túl sok az üstökös? Ahhoz képest, hogy az üstökösök a Neptunuszon túlról, a Kuiper-övből szabadulnak ki, túlságosan sok van belőlük. Ezek a rövid periódusú üstökösök ugyanis alig kétszáz év alatt kerülik meg a Napot, ráadásul némelyikük eléggé „sebezhető" pályán kering ebben a der­mesztően hideg övben. Ennélfogva gyakran előfordul, hogy naprendszerünk külső bolygói a gravitáció révén befelé húzzák ezeket a Kuiper-égitesteket (KÉ-ket), majd a Nap mele­ge azután csóvát bont belőlük. Mégis kevés égitest kering a Kuiper-övnek ezeken a sérülé­keny pályáin ahhoz képest, hogy a Naprend­szer térségében már legalább tízezer darab van belőlük állandó forgalomban. Hogyan le­hetséges ez, holott a számuk folyamatosan csökken, amint egyre jobban kiégnek és bele­zuhannak a Napba, vagy kidobódnak a Nap­rendszerből? Az ellentmondás felderítésére Kathryn Volk és Renu Malhotra amerikai ku­tatók kiszámították, hogy a Kuiper-öv égitestei közül mennyit kap el a tömegvonzás lasszója. Kiderült, hogy ilyen módon a föllelhető lét­számnak csak 1/500 része válik üstökössé. Mi a megoldás kulcsa? A két kutató szerint a na­gyobb KÉ-k 100-1000 darabra hullanak, amint megérkeznek a belső Naprendszerbe! Malhotra számára ez meggyőző érv, mert „az üstökösök eléggé törékenyek". szipi

Legyek iránytűvel Sok jel mutat arra, hogy egyes állatfajok a Föld mágneses erővonalait is érzékelik. Hogy miből következtetnek erre? A kutatók régi gyanúja, hogy bizonyos fehérjék (kripto-krómok) válaszolnak a mágneses mezőre, mert megfelelő körülmények között elektro­mosan töltött molekulák lesznek belőlük: ezek a szabad gyökök. A szabad gyökök szá­ma valószínűleg a mágneses mező erősségé­től függ, ami egy állat számára azt jelzi, hogy a földgolyón éppen milyen szélességi köröú tartózkodik. Nemrég két amerikai kutató, Róbert Gegear, Steven Reppert és kutatócso­portjuk kimutatta, hogy a gyümölcslegyeknek bizonyosan vannak ilyen fehérjéik, mert érzé­kelni tudják a mágneses mezőt. A csoport egy olyan útvesztőt épített, amelyben egy T-alakú elágazás egyik oldalán tízszer erősebb volt a mesterséges térerő, mint amekkora a Föld mágneses ereje. Miután a legyek megtanul­ták, hogy a mágnesesség kapcsolatban áll egy jutalomként elérhető cukros tállal, a kísérleti alanyok mindig a mágneses oldalt választot­ták. Még akkor is, amikor nem volt ott cukor! Ha a gyümölcslegyekben az a bizonyos fehér­je változásra képtelen lett volna, nem érzékel­ték volna a mágnesességet, így nem tudták volna megkülönböztetni az útvesztő két olda­lát egymástól. szipi

Megváltozik a hang Életünk folyamán kétszer is változik hangunk mélysége: először a pubertás idején, másodszor pedig időskorban.Ezen a két időszakon túl külső hatá­sokra más életkorokban is bekövet­kezhet hangszínváltozás. Serdülőkor­ban a fiúk hangmélyülését a másod­lagos nemi jelleget kialakító and­rogen hormonok okozzák. A hang­szálak szélesebbek, vastagabbak, egy egész centiméterrel hosszabbak lesz­nek, ezáltal a hangjuk akár egy oktávot is mélyülhet. A lányoknál a hang­szalagok három-négy milliméterrel megnyúlnak, a felső hanghatár meg­marad, de körülbelül egy terccel mé­lyebben lesz az alsó határ. A fiúknál általában 11-14, a lá-íyoknál 10-15 éves kor táján zajlik e a folyamat. A mutáció megkésettnek számít, ha fiúknál 16, lányoknál 14 éves korig nem kezdődik meg a változás. Előfordul, hogy csupán al­kati vonásról van szó, és az egyén később érik minden területen. De egészségügyi probléma is állhat a háttérben, ahogyan a korai - nyolc éves kor előtt bekövetkező - mutálás is betegséggel függhet össze. Idősödés során a hang épp a ka­maszkorival ellentétesen változik: nőknél mélyül, férfiaknál pedig ma­gasabbá válik. A hangmagasság vál­tozását különféle betegségek - pél­dául idült gégegyulladás - is okozhat­ják. A dohányzás miatti irritáció ha­tására bekövetkező kötőszövet-felsza­porodás és az ebből következő hang­szálvastagodás is hangmélyülést okoz, ahogyan a hormontartalmú gyógyszerek mellékhatására is kiala­kulhat a „vastagabb" hang. szipi

Gömbvillám rendelésre Több ezer jelentés létezik már arról, hogy emberek gömbvillámot láttak, vagyis egy világító labdát, amely általában viharok idején jelenik meg. Átlagos mérete egy grépfrútéval azonos, és akár percekig is kalandozik egy repülőgép utasterében éppúgy, mint egy fürdőszobában vagy egy völgy­ben. Ilyenkor néha valóban úgy halad, mint egy pattogó labda. Magyarázatára sokféle elmélet szü­letett. Az egyik szerint ez a világító gömb ionizált plazmából - lebegő elektronokból és zilált ato­mokból - áll, amelyet saját mágneses mezeje tart össze. De akad olyan magyarázat is, amely szerint az ősrobbanásból visszamaradt parányi fekete lyu­kakjelennek meg ilyen módon a Föld légkörében. Két új-zélandi kutató, John Abrahamson és James Dinniss sokkal földhöz ragadtabb elmélet­tel rukkolt elő: amikor villám csap a földbe, az óri­ási hőhatás következtében a talajban lévő szilícium elpárolog. Ám ez az apró felhő lehűl, a szilícium apró lebegő aeroszol részecskékké kondenzálódik, ezek pedig gömböt alkotnak azoknak az elektro­mos töltéseknek a révén, amelyek a szemcsék fel­színén gyűlnek össze. A gömb közben világít is, mert a szilícium a környező oxigénnel egyesül. Ennek az elképzelésnek az igazolására két brazí­liai kutató, Antonio Pavao és Gerson Paiva vállal­kozott Pernambucóban. Két elektród közé 0,35 milliméter vastag szilíciumlapkákat helyeztek, és 140 amperes áramot vezettek át rajtuk. Ennek az óriási áramerőnek a hatására néhány másodperc múlva, amikor az elektródokat enyhén eltávolítot­ták egymástól, a keletkező villamos ívfény elpáro­logtatta a szilíciumot. Ebből az ívfényből azután izzó szilíciumdarabok pattantak ki, néha pedig olyan világító gömbök, amelyek pingponglabda méretűek voltak, és akár nyolc másodpercig is ké­pesek voltak lebegni. „Mintha éltek volna a világító gömbök" - lelke­sedik Pavao. Azt mondja, hogy a gömböknek szin­te bolyhos a felszíne, és apró anyagsugarak törnek elő belőlük, amelynek révén oldalirányban halad­nak, vagy akár forognak is. Színükből Pavao kuta­tócsoportja kiszámította, hogy a gömbök hőmér­séklete kb. 2000 kelvin lehet (ez megfelel 1727 C°-nak). A gömbök megolvasztják a műanyagot - az egyik lyukat égetett Paiva farmernadrágjába is. Ezek messze a leghosszabb életű világító labdák, amelyek valaha laboratóriumban készültek. Ko­rábban mikrohullámok segítségével állítottak elő kutatók derengő fénygömböket, de a mikrohullá­mok kikapcsolása után ezek néhány ezredmásod­perc múlva eltűntek. „A mi gömbvillámaink élet­tartama több, mint százszorosa annak, amit a mik­rohullámokkal lehet elérni" - jelentette ki Pavao. Az új-zélandi Abrahamson pedig leszögezte: „Bár a gömbök még kicsik, elég hosszú ideig kitartanak ahhoz, hogy a természetes gömbvillámok viselkedé­sét tanulmányozzuk általuk." szipi

Robotfecske a csatornában „Valóban rendkívül fürgék a fecskék, és ha tanul­mányozni akarjuk őket, nagyon közel kell hozzá­juk repülni, ugyanakkor a szerkezetnek hasonlíta­nia kell reájuk - magyarázza Dávid Lentink hol­land kutató. - Egyes madarak minden repülőgép­modellt mégtámadnak, amelyik a közelükbe ke­rül" - teszi hozzá. Lentinknek és kutatócsoportjának a kísérletei 2007 áprilisában kezdődtek. Arra vállalkoztak, hogy tanulmányozzák a fecskék rendkívül haté­kony repülési technikáját. Szélcsatornában vizs­gálták a madarakat: nagysebességű videokamerá­val rögzítették, hogy a fecske mennyire feszíti hát­ra a szárnyát a különböző légáramlási sebességeknél. Ennek révén képes ugyanis a madár arra, hogy kihasználva a különféle légáramlatokat, szin­te egész életét a levegőben töltse, és csupán a sza­porodás idejére költözzön a földre. A kutatók azt is megmérték, hány fokkal hajlítja hátrább egyik szárnyát a másikhoz képest, amikor a jellegzetes éles fordulókat végrehajtja. A fecskék repülési titkának kifürkészéséhez azonban mindez nem volt elég. A holland kutatók most olyan robotrepülőgépet szerkesztenek, amely első pillantásra nemcsak úgy fest, mint egy valódi fecske propellerrel, hanem úgy repül is. Ha elkészül, a légcsavarral hajtott úgynevezett RoboSwift fesztávolsága ötven centiméter lesz, tö­mege pedig csupán nyolcvan gramm. Ráadásul két szárnycsúcsára ikerkamerákat szerelnek, ilyen módon háromdimenziós képet kapnak a földi irá­nyítók a levegőben zajló eseményekről. A folya­matos közvetítés alapján a robotszerkezet együtt repülhet az igazi madarakkal, így a kutatók elő­ször vehetik szemügyre közelről, hogyan suhan­nak természetes közegükben a fecskék. Bár a légcsavar és a videokamera nem éppen a legjobb álcázási módszer egy robotfecske számá­ra, Lentink és munkatársai remélik, hogy újfajta robotszerkezetüket, amely a fecskék módjára tud­ja változtatni szárnyainak állásszögét a törzséhez képest, 2008 márciusában már bemutathatják a nagyközönségnek az indiai Agrában rendezendő mikro-légijárművek repülési versenyén. A robotfecske külső szárnyának hátsó kéthar­mada négy hosszú ún. evezőtollra van bontva. Mindegyik önálló felfüggesztésű, de összekötte­tésben áll a többivel. Lítiumos műanyagelem hajt­ja azt a motort, amely mindkét szárny tollegyüt-tesét egymástól függetlenül vezérli, és lehetővé te­szi, hogy a légáramlás sebessége szerint a törzs­höz képest a szárny nyilazottsága 5 és 50 fok kö­zött legyen változtatható. A biológusok is nagyon örülnek. Anders Hendenström svéd kutató boldo­gan jelentette ki: „Reméljük, a sztereokam'erák ré­vén közelebbről pillantást vethetünk a fecskék szárnyának dinamikájára, hiszen másképpen vi­selkednek a szabad levegőben, mint amikor a szél­csatorna korlátozza őket." szipi

Hálótervek Aki azt hiszi, hogy egy pók csak egyetlen háló tervrajzát ismeri, alaposan téved. Ugyanis a háló szövésekor a pók nemcsak azt veszi szá­mításba, hogy éppen milyen ágak között feszí­ti ki a pókfonalat, hanem a zsákmányszerzés iránti vágy is hajtja. Két amerikai kutató, Jacquelyn Zevenbergen és Todd Blackledge legalábbis arra a következtetésre jutott, hogy a félelmetes fekete özvegy pókok esetében az éhes példányok sokkal veszedelmesebb hálót szőnek, mint jóllakott társaik. Kísérleti labo­ratóriumukban a tücskökkel etetett pókok egyenletes felületű, sík hálót szőttek, és nem hagytak rajta sehol sem ragasztóanyagot. Ám a hasonló méretű pókok, amelyeket egy hétig éheztettek, olyan hálót szőttek, amelyet füg­gőleges szálak rögzítettek a talajhoz, ezeken a szálakon pedig ragadós cseppek sorakoztak. Ha egy óvatlan rovar ilyen hálóba repül, len­dülete elszakítja a földhöz rögzített szálakat, amelyek azután rugó módjára felpattannak, és az áldozatot is odaragasztják a hálóhoz. A sík hálók viszont jobban közvetítik a vergődő zsákmány rezgéseit. A kutatók ezért arra a megállapításra jutottak, hogy a jóllakott pó­kok inkább olyan hálót szőnek, amely első­sorban ellenségeiktől védi őket. Ez a célirá­nyos hálótervezés mai ismereteink szerint egyedül a fekete özvegyre jellemző. szipi

A szitakötő trükkje A repülés úttörőinek, Lilienthalnak és a Wright testvéreknek a motoros gépe csak ak­kor emelkedett a levegőbe, amikor sikerűit ki­alakítaniuk az ívelt szárnyprofilt. A szitakö­tőnek semmi ilyesmire nincs szüksége. Áttet­sző sík szárnyam csupán redők láthatók, mégis akár harminc másodpercig is képes egyenletes siklórepülésre. Ha alaposabban szemügyre vesszük a levegő akrobatájának négy szárnyát, döbbenten láthatjuk a ráncok­kal redőzött szárnyfelületet. Abel Vargas amerikai kutató és munkatársai ezért kezdték kíváncsian vizsgálni az Aeschna Cyanea szitakötőfaj (pontosabban régi szép nevén a „sebes acsa") szárnyait, és egy virtuá­lis modellt dolgoztak ki. A látszatszitakötő egy virtuális folyadékdinamikai szimulátorban repült egy számítógéphez csatolt képernyőn. Mindezek alapján azt találták, hogy a ráncok sokkal nagyobb emelőerőt biztosítanak a szár­nyanak, mint amekkora egy mini siklórepü­lőgéptől elvárható lenne. Sokszor még jobb­nak is találták, mint egy hasonló méretű áram­vonalas szárnyprofil viselkedését. Végül aztán kiderült, hogy a levegő a redők közötti apró üregekben kering, és ezáltal olyan területeket hoz létre, ahol sokkal kisebb a légnyomás. Ez segíti elő, hogy a fölötte elsuhanó levegő hatá­sára emelőerő keletkezzék a szárnyon! szipi

A fókák és a csillagok Érdekes magatartást tanúsítanak a bálnák, az oroszlánfókák és az Európában legismer­tebb borjúfókák: időnként kidugják a fejüket a vízből, mintha a környezetüket vizsgálnák. Néhány biológus ennek alapján azt gyaní­totta, hogy ezek az emlősök talán a csillago­kat használják tájékozódásukhoz. Björn Mauck dán kutató és csoportja ennek a sej­tésnek eredt a nyomába. Egy öt méter átmé­rőjű úszómedencét betonkupolával vontak be, és egy planetárium segítségével az északi égboltot jelenítették meg rajta kb. hatezer csillaggal. A csoport egy lézersugárral kije­lölt rajta egy bizonyos csillagot, és két kísér­leti borjúfóka jutalmat kapott, ha a medence közepéről ebben az irányban úszott. A kísérletekből kiderült, hogy ha akár az egész égboltot véletlenszerűen elforgatták, a fókák akkor is megtalálták a kivilágított csil­lagot, méghozzá rendkívül nagy pontosság­gal, mert arrafelé kezdtek úszni. „A fóka és sok más állat látja minden világos éjjel a csil­lagos égboltot, ezért bizonyosan megfelelő lehetőségük van arra, hogy megtanulják a csillagképek állását" - mondja Mauck. A ku­tatók többsége eddig úgy vélte, hogy a csilla­gok alapján elsősorban a madarak tájékozód­nak. Most már a tengeri emlősök is beálltak mögéjük a sorba. szipi

Tükörtávíró a Holdra Amióta megindultak a rádióadások Európá­ban a 20. század elején, attól kezdve tulajdon­képpen diadalmasan hirdetjük jelenlétünket a világűrben. Aki a Föld „hangját" szeretné hal­lani, némi ízelítőt kaphat az interneten abból a zümmögő kavalkádból, amelyet csak a vi­lágűrből lehet hallani. Válasz azonban eddig még nem érkezett. Két amerikai kutató, aki nyilván nem hisz az ufók földi látogatásaiban, Shawn Domagal-Goldman és Jacob Hagg-Misra elhatározta, hogy növeli esélyeinket, hátha könnyebben ránk találnak a földön­kívüliek. Javaslatuk igazán egyszerű: a Hold felszínének felét tükrökkel kellene beborítani. A tükröket a Nap felé irányítanák, így körül­belül húsz százalékkal növelnék a Föld-Hold-rendszer által visszavert fény erősségét, ez pedig már több mint elég ahhoz, hogy egy éber földönkívüli csillagász figyelmét is fel­keltse. Domagal-Goldman azt javasolja, hogy a törzsszámok ütemében felvillanó jele­ket használjunk. Ez biztosítaná, hogy a fény­távírót nem lehet összetéveszteni valamilyen természetes fényességingadozással. Ha a tük­rök hátlapjára napelemeket szerelnének, ak­kor időnként át lehetne fordítani őket. A nap­elemek így villamosságot termelnének, ame­lyet azután mikrohullámok alakjában lehetne visszasugározni a Földre. szipi

A gyarmatos Mars A jelenleg a Marson vizsgálódó Phoenix űr­szonda 2007 augusztusában indult útnak, ám előtte egy kutatócsoport gondosan feltérké­pezte a szerelőcsarnokot abból a szempont­ból, vajon a Phoenix milyen potyautasokat -földi mikrobákat - visz magával bolygószom­szédunkra. A NASA pasadenai laboratóriu­mának szakértői százféle baktériumfajt talál­tak a csarnokban, és ezekből négyzetméteren­ként legalább 26 ezer mikroba került elő. E baktériumok némelyike jól tűri a meleget, a hi­deget és a sót. Különösen szívós organizmus például a Bacillus pumilus, amely ellenáll az ibolyántúli sugárzásnak is. „Ez a legkitartóbb szervezet, amelyet valaha is elkülönítettünk" -mondja Parag Vaishampayan. Egyik munka­társa azt is kipróbálta, vajon ezek a mikrobák tudnak-e majd élni a Marson, ha túlélték az utazást. A csoport olyan növesztő kamrába helyezte a baktériumokat, amelyben a légnyo­más, a hőmérséklet és az UV-sugárzás a marsi körülményekhez volt hasonló. Öt percen belül három faj azonnal elpusztult, beleértve azt is, amely ellenáll a sugárzásnak. De amikor a kamrába a Marséhoz hasonló talajt tettek az Atacama-sivatagból és egy hawaii vulkánból -vagyis a baktériumok védelmet kaptak a sugárzással szemben -, némelyik mikroba életben maradt. Szép kilátások! szipi