Szipi

szia alfamenyet! ez egy tökéletes hozzáállás, amit tanúsítasz! van önbizalmad, nem nézed le magadat és a hölgyeket sem, és ezt érzékelik, és értékelik a személyedben! szipi

hát, nem elképzelhetetlen, hogy csak a műhóval fognak majd csak találkozni, és mi is eldobhatjuk a csízmát. szipi

ez ennek a cikknek a címe, nem én találtam ki. nem óhajtok változtatni rajta, mert ez így hiteles. szipi

az ilyen jellegű felfedezésektől mindig félek, jóóó nem lehet belőle.... szipi

most én arra lennék kíváncsi, hogy ha ez nem egy egész dolog, hanem több kicsi robbanóanyag, akkor nem lehetne egyesével elhozni onnan és külön külön felrobbantani? máskor is csináltak már ilyesmit. szipi

sziasztok! örülök ha tetszett nektek! ide berakom a kért infót számotokra! Nyitvatartás: 10:00-20:00 Jegypénztárunk 10:00-19:00-ig tart nyitva. Nagy NYÁRI KEDVEZMÉNYSOROZAT az Álomautó Kiállításon 2007. júliusától december végéig!!!!! 1 felnőtt FIZET 1 embert INGYEN VIHET! Jegyáraink: Felnőtt jegy: (18-62 éves korig) 1.300.- Gyermek jegy: (4-14 éves korig) 700.- Diák/nyugdíjas: (14-18 és 62 év felett) 800.- Szeretettel várunk csoportokat is! Csoportos jegyáraink a következők: Felnőtt csoportos: 1.000.- Gyermek csoportos: 500.- Diák/Nyugdíjas csoportos: 600.- Csoportnak minősül minimum 15 fő, egy korcsoportba tartozó személyek. Csoportbejelentkezés az info@alomautokiallitas.hu -n, a 06-1-424-3205-ös telefonszámon és a 06-1-424-3192-es faxon. Kettős kedvezmény! Egy napon látogassa meg a Campona mindkét látványosságát, a Tropicariumot és Álomautó Kiállításunkat és belépőjegyéből ÓRIÁSI KEDVEZMÉNYT kap. A kedvezmény feltétele: -mindkét helyszín egyazon napon történő meglátogatása -érvényes belépőjegy felmutatása A kedvezmény mértéke: Felnőtt belépőjegy esetén: 300.- forint Gyermek, Diák és Nyugdíjas belépőjegynél: 100.- forint

szia kedves alfamenyet! nagyon megköszönöm neked is, hogy értékeled az igyekezetemet, a jószándékomat, meg a segítőkészségemet. szipi

szédületes, hogy mennyire rafináltak ezek az állatok. szipi

szívesen TreeplaX! de egyébként remélem, megfontolt emberke lesz az aki kimonja majd az ucsó szót, mert ezzel nem lehet játszani. szipi

a ráérek kérdést maxium csak úgy tudnám értelmezni, hogy ha nem azon a helyen akarunk dumizni, vagy más programot akarunk csinálni, akkor távolabbi helyre is mehetnénk. szipi

de azért jóó lenne ha ebben a korban már rendelkeznének ezzel a tulajdonsággal, mert később csak kiégve találják magukat. és akkor hiába a romantika. szipi

ha tőlem megkérdezik azt egy randi alkalmával azt, hogy ráérek-e, akkor az első kérdésem, hogy mire is? szipi

sajna nekem nincsen képem , de hátha vki még bekukkol és esetleg felrak valahonnan. szipi

na ez az ami a nagy titok fejezetbe tartozik szipi

A sírkamra levegője Tutanhamon kincsei káprázatos pompájukban ragyogtak fel az elektromos huzal végére csatlakoztatott izzólámpa napfényszerű sugarában, amikor 1922. november 27-én végre kinyitották az elhunyt fáraó sírjának ajtaját. Lord Carnarvon, a gazdag vállalkozó és műkedvelő régész a többiekkel együtt boldogan pillantott a kamrába. Akkor még nem tudta, hogy egy év múlva, 1923-ban véget ér földi pályafutása. A sajtó azonban felkapta a szomorú hírt, és máris megszületett a „fáraó átká"-nak legendája. A feltárást vezető Howard Carter mellett ugyanis ott dolgozott Arthur C. Mace, a New York-i Metropolitan Museum egyiptomi részlegének munkatársa, és járt a sírban Georges Bénédite is, a Louvre Egyiptomi Régészeti Osztályának vezetője. Miután elhagyta a lelőhelyet, Bénédite szélütésben halt meg, amelyet valószínűleg a Királyok Völgyének fullasztó melege okozott. Ot követte a halálba Mace, és ezzel végképp teret nyert a félelmetes feltételezés, amely szerint a nyugalmában háborgatott Tutanhamon állt bosszút a régészeken. A feltevés borzongó híveit kevésbé zavarja, hogy maga Howard Carter 1939-ben hunyt el, a többi munkatárs pedig még tovább maradt az élők sorában. De a kérdés mégis makacsul tartja magát. Mi okozhatta a három ember halálát? Talán valamilyen vírus, amely a sírban lappangott? Dr. George Dean, a dublini Orvosi Kutatóintézet igazgatója másra gyanakodik. Szerinte Carnarvon halálát az okozta, hogy a sírkamrát tömegesen lepték el a denevérek és ezeknek a kiszáradt ürülékéből gombás fertőzöttségű por került a lord tüdejébe. Föltételezi azt is, hogy az amerikai Arthur C. Mace és a francia George Bénédite - mindketten jártak a sírkamrában -, ugyanennek a fertőzésnek estek áldozatául, amikor hirtelen haltak meg. A trópusi betegségek szakértői azonban megjegyzik, hogy amire dr. Dean gyanakszik, csak egyike azoknak a betegségeknek, amelyek kiolthatták az egyiptológusok életét. Dr. Dean viszont ezt írja: „Lord Carnarvon három hónapon át dolgozott a Tutanhamon sírjához vezető folyosón és a sírkamra előterében. Ezalatt a folyosón éjszakánként annyi volt a denevér, hogy reggelenként, a munka megkezdése előtt el kellett távolítani őket. 1923. február 17-én Lord Carnarvon fáradtságot, fejfájást érzett, és egyre betegebb lett. Visszatért Kairóba a Continental szállóba. Egészségi állapota állandóan romlott, kétoldali tüdőgyulladást kapott, és április 6-án hunyt el." Ami rejtélyessé teszi az eseményt: halála pillanatában kialudtak a Continental szálloda fényei, majd ismét kigyulladtak a lámpák, és megint elaludtak. A dublini orvosszakértő egyébként érdekes tapasztalatra is hivatkozik. Kormánytisztviselőket és más szakértőket vizsgált meg, akik Rhodesiában az Urungwe körzetében levő barlangokban jártak. Itt a denevérek ürüléke gyakran csaknem két méter vastagságban lepi el a földet. És ezek a személyek ugyanabban a fertőzésben betegedtek meg, mint az egyiptológusok.

Megtört szárnyak Az Amerikai Egyesült Államok légierejéri szakemberei régóta megfigyelés alatt tartják nadarakat, főleg a sirályokat, mert szeretnének olyan repülőgépet tervezni, amely játszi könnyedséggel old meg különleges harcászati feladatokat: gyorsan merül, lassan siklik, esetleg lebeg egy terület felett. Ezeket az elvárásokat pedig leginkább a sirály testesiti meg, így aztán érthető a nagyfokú érdeklődés. Rick Lind amerikai kutató és munkacsoportja végül olyan távirányitású repülőgépmodellt készített, amely élethűen utánozza a sirályokat: szárnyai a váll és a könyökcsatlakozásoknál egyaránt hajlíthatók. A hatvan centiméteres fesztávolságú repülőgépmodellben apró motor mozgatja a fémrudak sorozatát. Az egyik fémrúd például a repülőgép törzsét köti össze a szárny középpontjával, a másik pedig a szárny csúcsához csatlakozik. Így a rudak bizonyos pozíciójában a modell rendkívül biztonságosan repül, és tökéletes siklik, miközben az akkumulátorának energiát akarit meg. Ha a könyök leereszkedik, a repülőgép kevésbé lesz stabil, viszont igen könnyen manőverezik, például magas épületek szűk utcái között is képes végigsuhanni. A kutatók végső célja az, hogy olyan önműködő autopilóta-rendszert tervezzenek, amely a körülményeknek megfelelően változtatja a szárnyak alakját, és így a gép önállóan hajt végre kényes repülési feladatokat.

Időzített bomba a Temzében Délkelet-Angliában, hatvan kilométerre London középpontjától, a Temze torkolatvidékén egy amerikai hajónak, a Richárd Montgomery-nek a roncsa fekszik hatvan éve a folyó fenekén. Belsejében 1400 tonna robbanószer pihen. A halványsárga, kristályos trinitrotoluol (TNT) a legelterjedtebben használt robbanóanyag. Gránátok, aknák, bombák és torpedók leggyakoribb töltete. A hajórakomány nem éppen szolid mennyiség: a hirosimai atombomba robbanóerejének körülbelül az egytizedével rendelkezik. A hajó egyébként a roncsok sorsának megfelelően oszlásnak indult, és 10-20 éven belül megkezdődik teljes összeomlása. „Más hajóroncsokkal szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy egyetlen lőszer felrobbanása valószínűleg tömeges robbanást idéz elő" - szögezi le a jelentés. Ez lenne a világon a legnagyobb robbanás, amely nem atombombától származik, leszámítva a vulkánokat. A robbanóanyagok eltávolításához negyvenezer embert kellene kitelepíteni hat hónapra. A jelentés arra is javaslatot tesz, hogy 1800 méter hosszan földgáttal vegyék körül a roncsot, így a véletlen robbanás ereje lényegesen tompítható. A szakértők 1999-ben kezdtek hozzá a kockázat felméréséhez, és két év múlva nyújtották be jelentésüket. Azóta nem történt semmi... Szerencsére a hajóroncsban sem.

Repülő lézerágyú A Fejlett Védelmi Kutatások Programterveinek Hivatala, a félelmetes amerikai DARPA ismét új fegyverrel állt elő. Olyan nagyteljesítményű lézerről van szó, amely vadászgépre erősíthető, és több tíz kilométer távolságból is képes elpusztítani a gyorsuló rakétát. Eddig az volt a gond, hogy a nagy teljesítményű rakétaelhárító lézerek olyan behemót berendezések voltak, hogy csak óriásgépek - mint a Jumbo Jetek - tudták a levegőbe emelni őket. Például az amerikai Rakétaelhárító Hivatal által kifejlesztett úgynevezett légi lézer a tervek szerint csak egy Boeing 747-es teherszállító repülőgépen helyezhető el. Feladata, hogy nyomon kövesse és elpusztítsa a ballisztikus rakétákat. Ez a fegyver azonban még a repülési próbáknál tart. A DARPA szakemberei 2005 augusztusában bejelentették, hogy az új lézerfegyver szerkezeti egységeit annyira sikerült összezsugorítaniuk, hogy a készülék elfér egy sugárhajtású vadászgép szárnya alatt, vagy egy repülőgép hátán. Ilyen módon bármit lelőhet, ami mozog: a föld-levegő rakétától a levegő-levegő rakétán át a rakétagránátig. Az új fegyver hivatalos neve: „nagyenergiájú folyadéklézeres területvédő rendszer" (HELLADS). Tömege csupán 750 kilogramm, benne van a hűtőrendszer is, és az egész csak két köbméter helyet foglal el, alig nagyobb egy jókora hűtőszekrénynél. Az amerikai kutatócsoport a San Diegó-i General Atomics cég szakembereivel együttműködve már megépítette a mintapéldány kicsinyített változatát. A végső méretű berendezés - amely 150 kW teljesítményű lézersugarat lövell ki (ez ötvenszer nagyobb, mint egy három kilowattos hőkandalló teljesítménye!) - a tervek szerint 2007-re áll készen. „Jól beleillik az Egyesített Csapásmérő Vadászgépek tervezési ciklusába" - jelentette ki Woodbury, utalva az amerikai-angol együttműködéssel kifejlesztett sugárhajtású harci repülőgépek következő nemzedékére. A lézer szerkezeti részletei persze titkosítva vannak, de a New Scientist tudományos hetilap szakértőjének sikerült kinyomoznia, hogy két különböző típusú lézer kombinációjáról van szó. Egy folyadék- és egy szilárdtest-lézer működik benne, a maga előnyével és hátrányával. A folyadéklézer folyamatos sugarat bocsát ki, de rendkívül erős hűtést igényel. A szilárdtest-lézerek nagyobb hatásfokúak, de nem hűthetők ugyanilyen módon, ezért csak lüktető sugárnyalábokat lőhetnek ki velük, nehogy túlhevüljenek. Arról már nem is beszélve, hogy sokkal több energiát fogyasztanak. Woodbury kutatócsoportja mindenesetre azt állítja, hogy mindkét rendszerből a legjobbat sikerült kiválasztani, és ráadásul a hűtőrendszert is összezsugorították. „A szilárdtest-lézer nagy energiasűrűségét kombináltuk a folyadéklézer hőigényével" - magyarázza lelkesen. Hogy a gyakorlatban mi válik be ebből, azt a jövő dönti el.

Úszómellenyes szúnyog? A természet találmányai közül nemrég az ablakszúnyogok különleges képességeire derült fény. Persze nem kell sokáig keresgélni a rovarvilágban, hogy meghökkentő megoldásokra bukkanjunk. A rovarok egyik csoportja például hasonlóan hozzánk, a vörösvérsejtek hemoglobinját használja oxigéntárolásra. Az ablakszúnyogok azzal tűntek ki ebből a sorból, hogy önálló könnyűbúvár-légzőkészülé-ket alkalmaznak úszási mélységük szabályozására. Más merülő rovarok ugyanis csak úgy tudnak a víz alatt maradni, ha valamilyen növénybe kapaszkodva horgonyozzák le magukat, nehogy a felhajtóerő a vízfelszínre lökje őket. Az ablakszúnyogok azonban egy oxigénbuborékot visznek magukkal a hasukon, ez szolgáltatja számukra a mélységi nyomással arányos kiegyenlítő térfogatot. Ahogy légzésük során elhasználják az oxigént, a buborék egyre jobban összehúzódik, így a rovar akár egy méter mélyre is lesüllyedhet a vízben. Amikor végül eléri a semleges úszóképességet, akkor már egyszerűen lebeg a vízben. Ha a rovar meg akarja őrizni merülési mélységét, lassan oxigént bocsát vörösvérsejt-tárolói-ból a fogyatkozó buborékba. „Nincs még egy élőlény, amely az úszóképességét ilyen módon szabályozná" - nyilatkozta elhűlve Philip Matthews ausztrál kutató.

szia kedves blur! köszönöm szépen a bókot, és igyekszem a kedvetekre tenni, érdekes témákat hozni. szipi

Zenélő homok? Kazahsztánban, Alma-Atától kétszáz kilométerre különös homokdomb található. A környező csaknem húszezer hektár az alma-atai természetvédelmi terület félsivatagos övezete. A domb méretei meglepőek: hossza eléri a két, szélessége a fél kilométert, magassága pedig százötven méter. Az aranyszínben csillogó homoklejtők éles gerincben egyesülnek. Különlegessége az is, hogy ezt a homokdombot kősiva-tagban, egy hatalmas hegyvonulat lábánál alkotta meg a természet. Magányosan áll, a környéken másutt sehol nem látni homokot. Amikor a folyó felől erős szél fúj, a domb sajátos, orgona-zúgásra emlékeztető hangot ad. A különleges akusztikai jelenséget tanulmányozó kutatók szerint a furcsa moraj az itteni homok fizikaimechanikai tulajdonságaival magyarázható, mert az egymáshoz súrlódó homokszemcsék elektromosan feltöltődnek. A homokdomb felszíne alatt nem túlságosan mélyen nedves, erősen összepréselődött homokréteg helyezkedik el. A homokszemcsék súrlódása nyomán keletkező hanghullám többszörösen visszaverődik erről a nedves rétegről - hasonló jelenség játszódik le a hegedű vagy a nagybőgő belsejében is -, és ezek a rezgések időnként annyira felerősítik egymást, hogy még a dombtól három kilométernyire álló vadászházon az ablaküvegek is megzörrennek.

Bepörgött a Föld Érdekes jelenségre figyelt fel az amerikai Columbia Egyetem szeizmológusa, Hsziaodong Szong, miközben azokat a földrengéseket vizsgálta, amelyek az Atlanti-óceán déli részén, a déli Sandwich'Szigetek szélénél pattantak ki a korábbi időszakokban. Olyan földrengéseket talált, amelyek párosával pattantak ki ugyanarról a helyről, és közöttük az időeltérés néhány naptól egészen 34 évig terjedt. A kutató 18 olyan szeizmikus hullámpárra bukkant, amelyet később az alaszkai földrengésjelző állomás is feljegyzett. Ekkor tűnt fel neki, hogy azok a hullámok, amelyek áthaladtak a Föld belső magján, gyorsabban érték el Alaszkát, mint amelyek elkerülték a glóbusznak ezt a legbelső térségét. Viszont talált olyan földrengéspárokat is, amelyek hullámai elkerülték a belső magot, tehát csak a külső magon futottak át, és ilyen esetben időkülönbség nem is mutatkozott közöttük. Szong ekkor jött rá, hogy a fenti időkülönbség abból ered, hogy a Föld belső magja valamivel gyorsabban forog, mint maga a földgolyó. Számításai szerint a köpenyhez és a kéreghez képest ez az elmozdulás évente csupán 0,3-0,5 fok, ami nem tűnik soknak. Csakhogy ez azt jelenti, hogy 900 év alatt a Föld magja már egy teljes fordulattal többet tesz meg. „Fantasztikusan szép, hogy ilyen módon is érzékelhetjük a forgást" - lelkesedik Szong.

Borítékok a levegőben Ha nem volt kéznél futár, már az ókorban és a középkorban is íjjal vagy kőhajító szerkezettel továbbították a küldeményeket nem túl távoli célpontokba. Az ágyúgolyópostával városfalakon röpítették át a leveleket ostromzár idején. De már a légiposta előfutárának tekinthető a galambposta is, amelyről Anakreón görög költő közölt hiteles adatokat Kr. e. 530-ban. Léggömbről a 18. század végén dobtak le először levélköteget Angliában. Az 1870-es francia-porosz háborúban Metz városában kifejezetten levéltovábbításra szánt kis papírbalionokat készítettek, hogy a leveleket átjuttassák a frontvonalon. Ezeket a kis léggömböket nevezték el „metzi lepkéknek". Repülőgépen Prodam Guido pilóta szállított először postát 1912. május 16-án. Fiúméban szállt fel, de gépével a tengerbe zuhant, ám őt is, meg a postazsákot is sikerült kihalászni, így a megmentett küldeményeket földi úton kézbesítették. Valamivel később a Bork-Mannheim-Frankfurt-Darmstadt útvonalon már repülőgépek szállítottak postát rendszeresen Németországban, sőt bekapcsolódott a postaszállításba egy Zeppelin léghajó is. A történelem talán leghíresebb légipostáját az első világháborúban indították útnak, amikor a galíciai Przemysl ost-romgyűrűjéből repülőgéppel juttatták ki a tábori levelezőlapokat.

Programozott emberi tudat? Hogy mi a tudat, azt voltaképpen még mindig nem tudjuk. Számos kísérletet végeztek ezer és ezer emberrel, sőt már az emberi agy egyes részeinek feladatát, működésének mechanizmusait is feltárták, noha még messze nem az egészet. Ugyanakkor egyre több az olyan kutatói vélemény, hogy valami nincs rendben, nem juthatunk előre, mert valami akadály merült fel az úton. Az ilyen következtetéseket persze nagyon ritkán írják le, az agykutatók, tudatkutatók nem hangoztatnak nyíltan ilyen pesszimista véleményeket. A kutatók sokáig azt hitték, hogy a rejtélyes tudat, a gondolkodás, az önvaló létezéséhez eljuthatunk azzal, hogy pontosan felderítjük az agy területeit, akkor rálelünk a tudatra is. De nem így történt. Már azt sem tudjuk, hogy miképpen válhatna a tudatlan anyag önmagától tudatos, gondolkodó lénnyé. Ez evolúciós probléma, persze lehet, a tudat is az - de egyelőre tehetetlenül toporgunk a titkok ajtaja előtt, amely nagyon is zárva van. Egyre több az olyan agykutató, aki szerint a tudat jelensége és eredete mögött valamilyen, az agytól független dolgot sejtenek. Agysebészek jutottak arra a következtetésre sok évtizedes kutatómunka után, hogy a neurológiai magyarázat nem elegendő. Az önvaló egészen más jellegű. Egyikük, a kanadai dr. Wilder Penfield így írt erről: „Kénytelen vagyok feltételezni, hogy létünket két alapelemből kiindulva kell megmagyarázni. Az agy egy számítógép, és olyan valami programozza, ami rajta kívül van". Valami, vagy valaki..? Ezt a vallásosak Istennel magyarázzák, az intelligens tervezés hivei pedig - akik jobbára szintén a vallásos emberekből tevődnek össze - egy régebb óta létező, magasabb intelligenciát sejtenek a dolgok mögött. Való igaz, nehéz megmagyarázni, hogyan lett az ember agya olyan, amilyen. A tudatra vonatkozó biológiai magyarázatok mellett évezredek óta létezik egy szellemi magyarázat is, amelyet soha nem cáfoltak meg, csak az utóbbi századokban a materialista tudomány háttérbe szorított. Akik nem istenpártiak, azok is amellett teszik le a garast, hogy régen, a fejlődésünk során történt valamilyen, részben biológiai jellegű beavatkozás, amely ilyenné tette agyunkat. Mások meg amellett érvelnek, hogy akár Isten, akár nem, akár felsőbbrendű lényeknek köszönhető a dolog, akár nem - van bennünk valami több, mint amennyit a tiszta anyag nyújthatna összeszer-veződése által. Való igaz, az önvaló, a tudat sokkal több, mint az agy. Ez megmutatkozik a halálközeli élményekben is, amikor az ember tudata képes elhagyni a testét, az agyát is, közben mégis érzékeli a változásokat, sőt új információkat is szerezhet, amint arra már számos bizonyított példa volt és van továbbra is, folyamatosan. Aki ilyet él át, az már tudja, hogy nem az agyával érzékeli és összegzi az érzékeléseket, hanem valamilyen más „testrésszel", amely azonban nem okvetlenül kell hogy a testébe zárva legyen.

én is megköpködöm és elmondom ezt a varászszót, hátha megfial. csak győzzem kivárni. szipi