Szipi

Pampa Mansa teje Pampa Mansának hívják azt az argentin tehenet, mely valószínűleg a kulcsot szolgáltatja ahhoz, hogyan lehet olcsón előállítani azt a rendkívül költséges emberi növekedési hormont, amelyet lövekedési gondokkal küzdő gyermekek ezreinél alkalmaznak. A genetikailag módosított Jersey fajtájú tehén teje annyi hormont szolgáltat, hogy tizenöt ilyen tehén fedezhetné a világ jelenlegi ilyen irányú szükségletét. Az emberi növekedési hormont egykor emberi holttestekböl vonták ki, de most már genetikailag módosított baktériumok állítják elő. A hormonnak ez a formája biztonságosabb, de egy-egy személy kezelése még így is évente kb. hatmillió forintnak megfelelő összegbe kerül. Dániel Salamone argentin kutató- és munkacsoportja ezért megoldást keresett. Üvegcsészében osztódó tehén-embriósejtekhez emberi gént adtak. A módosított sejtek egyikét klónozták, így kapták meg Pampa Mansa embrióját. Egyéves korában a tehén tejének minden literéből már öt gramm hormont vontak ki, ami a tej fehérjetartalmának tíz zázalékát jelenti. Ilyen módon évente legalább négy kilogramm növekedési hormont kaphatnak, ami négyszer több, mintha genetikailag módosított baktériumok állítanák elő ezt a mennyiséget. És ez még csak a kezdet! Ki tudja, milyen hormonképző géneket tudnak még beültetni egy-egy tehén embrionális sejtjeibe?

Pompeii kocsmái Amióta Pompeiiben örökre megdermedt az élet, a kiásott romok alapján a régészek úgy vélték, hogy a város számos kocsmájában elszánt alkoholisták itták le magukat a sárga földig, az erkölcsi fertő mocsarába süllyedve. Egy ausztrál kutató, Steven Ellis azonban nekiállt, hogy hangyaszorgalommal azonosítsa Pompeiiben azokat az épületeket, amelyek vendégeket fogadtak. A széles bejáratok és kiszolgáló pultok rendszerint inkább üzletekre, mint házakra utalnak, ezért alaposabban megvizsgálta ezeket az épületeket, hogy bizonyítékokat találjon: itt készítették elő és fogyasztották az ételeket és az italokat. Ugyanakkor Kr. u. a második századtól kezdve a sírok domborművein az eltemetett személy foglalkozásának ábrázolásai is megjelentek. Ellis ebből kiindulva kiválogatta azoknak az elhunytaknak a képeit, akik egy pult mögött állnak. Ezen az alapon 158 kocsmát talált. „Ez azért nagyon sok egy olyan kisvárosban, amelynek 12-15 ezer lakosa volt" -jelentette ki. Véleménye szerint ezek a helyiségek inkább olyan vendéglők voltak, amelyek a korábbi feltételezéssel ellentétben sokkal szolidabb szerepet játszottak a római társadalomban. A bor mellett mindennapi ételeket is lehetett kapni: például leveseket, hüvelyeseket és datolyát. Ennélfogva Pompeiiben az emberek 90-95 százaléka ilyen tavernákba járt étkezni.

Szúnyogálló emberek Ha csillagfényes vízparti estén a kedvesünkkel egy padon ülve a szúnyogokat csapkodjuk magunk körül, nem mondhatnánk, hogy szerencsések lennénk. Tudniillik akadnak olyanok is, akiknek a verejtékmirigyei eleve szúnyogriasztó anyagokat termelnek. Persze bekenhetjük magunkat például citromolajjal vagy valamilyen moszkitókenőccsel, de attól a rejtély még rejtély marad: kiket csípnek a szúnyogok? John Pickett angol kutató egy munkacsoporttal nekiállt, hogy megkeresse azokat az embereket, akiket a legkevésbé csípnek az Aedes fajokhoz tartozó moszkitók, amelyek egyebek között a trópusi sárgalázat is terjesztik. Pickett egyik munkatársa a kísérleti alanyok egész testéről szagmintákat vett, és egy Y-alakú üvegcsöves készülék segítségével különítette el a szúnyogok számára legvonzóbb anyagokat. A mohó vérszívók ugyanis az Y szárában fölfelé mászva azt az elágazást választották, ahonnan vonzó illatok szálltak feléjük. Pickett nem árulja el a megtalált szúnyogriasztó vegyi anyagok nevét, mert szabadalmi oltalmat szeretne kérni a gyártásukra. De azt is kiderítette, hogy bizonyos tehenek szintén kiválasztanak természetes szúnyogriasztó anyagokat. A legígéretesebb ezek közül a 6-metil-5-heptén-2-on nevű vegyület. Akinek van ilyen vegyszere, próbálkozhat!

Áramvezető baktériumok Ha a kísérletezők csak annyit tennének, hogy baktériumokat raknának sorba, és ezáltal villanyvezetéket hoznának létre, már az is szenzáció lenne! De ebben a mikrovilágban minden a feje tetejére állt! A biológusok és elektromos szakemberek egyrészt azon mesterkednek, hogy élő baktériumokból hozzanak létre áramtermelő üzemanyagcellákat, másrészt attól a képtelen megoldástól sem riadnak vissza, hogy rávegyenek egy baktériumot: saját maga növesszen villamos vezetéket. Ebben a látszólagos zűrzavarban legalább annyit érdemes tudni, hogy az üzemanyagcella már nem újdonság. Ha az egyik oldalról hidrogénionok, a másik oldalról oxigénionok lépnek bele, akkor a megfelelő kémiai reakció következtében a hidrogénionok fölösleges elektronjai átvándorolnak a mohón várakozó oxigénionokhoz. És ahol elektronok vándorolnak, ott villamos áramról beszélhetünk. A legújabb kutatások szerint ugyanez megvalósítható baktériumok segítségével is. Ezen apróságok bizonyos fajai békésen falatoznak cukrot és különféle hulladékanyagokat. Közben ezekről elektronokat szakítanak le, és mivel táplálékukban oxigén- és fématomok is találhatók, ezekbe gyömöszölik bele az elektronokat. De ha egyszer elektronokat mozgatnak, akkor áramot is termelnek. A biológiai üzemanyagcelláknak gyakorlatilag ez az alapja. Néhány baktériumfajról azonban kiderült, hogy még ennél is többre képesek. Yuri Gorby a Washington állambeli Csendes-óceáni Északnyugati Országos Laboratóriumban -munkatársaival együtt - többféle baktériumot is talált, amelyek ún. nanoszálak létrehozására képesek. Ezekről a baktériumokról ugyanis kiderült, hogy falatozás közben nemcsak, hogy elektronokat képesek leszakítani és továbbítani fématomokba, hanem ha rászorítják őket, még a tőlük mesz-szebb elhelyezkedő fématomokat is igyekeznek elérni. Ennek érdekében kezdik növeszteni a nanoszálakat. (Az ún. „nano" már a parányok világát jelzi, mert a milliméter milliomod részének tartományában járunk.) A kísérletek szerint ezek az eleven elektromos huzalok 50-150 nanométer vékonyak, és hosszúságuk eléri a századmillimétert is. Gorby szerint hasonló módszerrel más mikroorganizmusok is rávehetők arra, hogy nanoszálakat növesszenek. Ha sikerülne pontosabban megérteni, hogyan lehet rávenni ezeket az apróságokat a hajszálnál legalább ezerszer vékonyabb villamosvezetékek előállítására, ezzel nemcsak a biológiai üzemanyágcellákból nyerhetnének a jelenleginél több áramot, hanem más elektronikus szerkezetekbe is becsempészhetnék a hasznos, de ártalmatlan baktériumokat. Mindez ma még csak a kutatók mikroszkópjai alatt játszódik le, de nem játék. A jövő technikai újdonságai mindig furcsa játékokkal kezdődnek...

A korallok napernyője Az élet mindig alkalmazkodik a környezethez, erről már az iskolában is tanulhattunk. Azt azonban kevésbé szokták hangsúlyozni a biológiaórákon, hogy az élet saját maga is alakítja környezetét, hogy minél kellemesebb feltételeket teremtsen a maga számára. Amikor J. E. Lovelock angol kutató könyve 1979-ben először jelent meg Gaia címmel, alapos meglepetést keltett, mert a Föld görög istennőjének, Gaiának a szimbólumával jellemezte bolygónkat, és azt állította, hogy voltaképpen óriási lüktető sejt lebeg a világűrben, amely éli a maga életét. A kék bolygó ugyanis már régóta nem az, amilyennek négy és fél milliárd évvel ezelőtt született, mert közben az élővilág megjelenése során már az egysejtűek is egyebek között azon fáradoztak, hogy megváltoztassák a légkör összetételét. A Gaia-elmélet azóta szép karriert futott be, de a kutatók még mindig keresik a bizonyítékokat, hogy gazdagítsák a példák tárházát. így például Ausztráliában a Nagy-korallzátonyon a biológusok kimutatták, hogy a korallpolipok alaposan fel vannak töltődve egy vegyi anyaggal, a dimetil-szulfiddal (DMS). Amikor ez a vegyület a légkörbe jut, felhők kialakulását segíti, és ezáltal jelentős hatással van a helyi éghajlatra. A levegőben ugyanis a DMS parányi részecskékből álló aeroszollá porlik, ezeken a cseppeken a vízpára lecsapódik, majd hatalmas felhőket képez. Ugyanezt a kénvegyületet óriási mennyiségben állítják elő tengeri algák is, ez adja az óceánok jellegzetes szagát. Az algák döntő szerepet játszanak a földi éghajlat szabályozásában, eddig azonban még senki nem sejtette, hogy a korallzátonyok hasonlóan fontos szerepet játszanak ebben. Az ausztráliai Lismore-ban a Dél Keresztje Egyetem munkatársai Graham Jones vezetésével mérték meg a híres Nagy-korallzátonynak és a körülötte pihenő víznek a DMS tartalmát. Azt találták, hogy a korallokból kiváló nyálka minden más élő szervezethez képest a legnagyobb sűrűségben tartalmazza a dimetil-szulfidot. Ilyen módon DMS-ben gazdag réteg alakul ki a tenger felszínén a zátony felett. És itt lép be az érdekes feltevés: a korallok a Gaia-féle visszacsatoló mechanizmust alkalmazzák, hogy szabályozzák annak a napsugárzásnak a mennyiségét, amelynek ki vannak téve. Laboratóriumi kísérletekben Jones és munkatársai azt az eredményt kapták, hogy a korallok több DMS-t állítanak elő, amikor a velük társbérletben élő baktériumokat stresszhatás éri: például emelkedik a hőmérséklet vagy erősödik az ibolyántúli sugárzás. Ha a kibocsátott DMS több felhőt képez, a korallok ezáltal olyan napernyőt nyithatnak maguk fölött, amely csökkenti a víz hőmérsékletét vagy az ibolyántúli besugárzást. Jones mindenesetre derűlátóan nyilatkozott: „Hosszú utat kell még megtennünk, amíg ezt határozottan bebizonyíthatjuk, de máris jó néhány érv szól mellette".

Ősi lábnyomok Amerika földjén „Alig sétáltam egy métert, amikor megpillantottam őket - mesélte Silvia Gonzales. - Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém." - A liverpooli kutatónő egy nemzetközi régészcsoportot vezetett 2003-ban, amikor rátalált a megkövesedett lábnyomra Mexikóvárostól száz kilométerrel délkeletre, Puebla városának egyik közeli kőfejtőjében. Két nap múlva Gonzales és munkatársai százával bukkantak emberi és állati lábnyomokra egy közeli vulkán hamurétegében. A lábnyomok egy tó partja mentén húzódtak, és miután a vízszint emelkedett, idővel lemerültek, és a rájuk rakódott üledék őrizte meg őket a mai napig. Tehát emberi lábnyomokat fedeztek fel az ősi mexikói tó mentén, és minden valószínűség szerint ezek a lábnyomok negyvenezer évesek! Ha a leletek kormeghatározása kiállja a szakmai viták kritikáját, ez azt jelenti, hogy az ember legalább harmincezer évvel korábban jelent meg az Újvilágban, mint ahogy a szakértők korábban gondolták. „Kétségtelenül emberi lábnyomok - ismerte el az angol kutatócsoport tagja, Matthew Bennett. -Minden feltételnek megfelelnek, amelyet azután állítottak fel, hogy 1976-ban a tanzániai Laetoliban emberi lábnyomokat találtak az ősrégészek." A méretekből arra lehet következtetni, hogy a lábnyomok egyharmada gyermekektől származik. De mikor is keletkeztek a lábnyomok? A kutatócsoportnak két évre volt szüksége, hogy a csúcstechnika módszereit igénybe véve megállapítsa: a lábnyomok körülbelül negyvenezer évesek. A döntő adatot azokból a kagylóhéjakból kapták, amelyeket a tó üledékéből nyertek, mert a C14-es kormeghatározás szerint ezek mintegy harmincnyolcezer évesek. „Világosan kiderült a lábnyomokról, hogy harmincnyolcezer évnél idősebbek" - jelentette ki Tom Higham, annak a kutatócsoportnak a tagja, amelyik az Oxfordi Egyetem laboratóriumában végezte el a szénizotópos vizsgálatot. Ez az elemzés minden bizonnyal élénk vitát kavar majd a tudományos körökben. A hagyományos nézet szerint ugyanis az első embercsoport körülbelül tizenegyezer évvel ezelőtt ballagott át Ázsiából a Bering-szoroson át Amerikába, amikor még száraz lábbal lehetett átkelni a két földrész között. De korábban is felvetődtek már olyan bizonyítékok, amelyek szerint korábbi telepesek is voltak, akik még a Bering-tengeren keresztül érkeztek, mert egyes településeken alapvető bizonyítékok utalnak negyvenezer évvel ezelőtti lakókra. Ám ezeket az állításokat akkor heves kritikával fogadták a szakemberek. Gonzales és kutatócsoportja ugyanerre számít. „Ez hihetetlenül ellentmondásos, semmi kétség -ismerte el Higham. - Egy éven át keményen dolgoztunk, hogy biztosak legyünk benne: kormeghatározásunk pontos és megismételhető." Az más kérdés, hogy negyvenezer évvel ezelőtt hogyan kerültek ezek az emberek Mexikóba. Erről majd újabb vitát lehet nyitni...

A mezítlábas és a füstszűrős Aki azt hiszi, hogy a kis kátránytartalmú cigaretták csökkentik a tüdőrák kialakulásának az esélyét, alaposan tévednek. Ezek a cigaretták is éppen olyan veszélyesek, mint a „mezítlábasok". Ezt egy hat éven át folytatott vizsgálat támasztja alá, amelynek során Jeffrey Harris amerikai kutató munkacsoportja 364 239 férfit és 576 535 nőt vizsgált abból a szempontból, hogy ezek a harminc év feletti emberek milyen cigarettatípusokat szívnak, és mennyi a valószínűsége annak, hogy tüdőrák fejlődik ki a szervezetükben. A kis és a közepes kátránytartalmú cigaretták rajongói között annyira elhanyagolható különbséget találtak, hogy a kutatás vezetője azt tanácsolja: a gyárak ne is tegyenek a kettő között különbséget, mert ez teljesen értelmetlen. „Újból át kell gondolnunk, hogyan minősítsük a cigarettákat. Ha csak azt mondjuk, hogy füstszűrös és nem füstszűrős, ennek sokkal több értelme van." Akik tehát feltételezték, hogy a kis kátránytartalmú cigaretták „biztonságosabbak", hibát követtek el - magyarázza Harris. Más tanulmányok egyenesen arra.utalnak, hogy a kis kátránytartalmú cigaretták még rosszabbak a nagyobb kátránytartalmúaknái, ugyanis a dohányosok mélyebbre szívják füstjüket, és ezzel újabb típusú daganatok kifejlődését indíthatják el mélyebben fekvő tüdőhólyagocskáikban. A dohányipar szakemberei élénken tiltakoznak, arra hivatkozva, hogy az 1970-es években ők csak jóhiszeműen tértek át a ,Jight" meghatározásra és gyártási módra az elfogadott tudományos vizsgálatok alapján, valamint a kormányok nyomására. „A kormányokkal összhangban cselekedtünk, és ezért hoztuk forgalomba a kis kátránytartalmú cigarettafajtákat" - hangsúlyozza Tim Lord amerikai szakember. „A kormány meghatározta a dohány és a nikotin osztályozásának módját, mi pedig sohasem állítottuk vagy hirdettük, hogy a kis kátránytartalmú cigaretták biztonságosabbak. Az a legbiztonságosabb cigaretta, amelyet nem szívnak el!" Harris kutatócsoportja azt is kiderítette, hogy a kis- és közepes kátránytartalmú cigaretták akkor ártanak kevesebbet, ha füstszűrővel szívják őket. A nagy kátránytartalmú cigaretták füstszűrő nélkül mindenképpen veszélyesebbek. A munkacsoport elemzése szerint azokban az emberekben, akik füstszűrő nélküli cigarettát szívnak, 44 százalékkal nagyobb valószínűséggel fejlődött ki tüdőrák. A statisztikák szerint az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban csak kevesen szívnak füstszűrő nélküli cigarettát, de egy 1996-os felmérés szerint az eladott cigaretták egyötöde füstszűrő nélküli volt Kelet-Európában, Kínában és Franciaországban. Ha sikerülne rábeszélni a dohányosokat, hogy váltsanak át filteres cigarettára, milliók életét lehetne megmenteni. De hát ez már pénz kérdése is.

Egy robotkutya keservei Ha a magányos ember hűséges társa lehet egy kutya, miért ne játszhatna el a robotkutya is ezt a szerepet? A kettő persze sohasem ugyanaz, de a Sony japán cég Aibo nevű esetlen műkiskutyája sok mindenre képes. Legújabb változatát az amerikai Massachusettsi Műegyetemen Cynthia Brea-zeal fejlesztette ki. A kutatónő nem éppen kezdő a szakmában. Ő alkotta meg egyebek között a Kismet nevű érzelmes robotot, amely például olyan álmatagon tud pislogni, mintha kettőig sem tudna számolni. Ám Aibót ezúttal más célra szánták. A diétás Aibo döntő segítséget nyújthat a nyugati világban járványszerűen terjedő elhízás ellen. Vezeték nélküli összeköttetésben áll ugyanis a gazdája által használt lépésszámlálóval, fürdőszobai mérleggel és egy olyan elektronikus naplóval, amelybe a gazda beírja a napi étkezéskor elfogyasztott étele mennyiségét és kalóriaértékét. A robotkutya a súly, tornagyakorlatok és étkezési szokások alapján kiszámolja, mennyi kalóriát vitt be a szervezetébe, és ebből mennyit égetett el. Amerikai kutatók korábbi vizsgálatai ugyanis megmutatták, hogy akik pontosan feljegyzik, mit ettek és mennyi mozgást végeztek, sokkal nagyobb valószínűséggel tudnak végigvinni egy fogyókúrát, és rendes súlyukat is könnyebben megőrzik. Ebben pedig sokkal meggyőzőbben segítheti őket egy háromdimenziós robot, mintha az adatok csak egy képernyőn jelennének meg. Ezenkívül a robotkutya olyan érzelmi támogatást is kínál, amelyre embertársainknak se ideje, se türelme nincsen. De Aibo nem beszél. Ehelyett arra van programozva, hogy négy különféle viselkedéssel válaszoljon gazdájának arra az egyszerű kérdésére: „Hogy vagyok?" Aibo négy különféle viselkedési forma közül választja meg azt a változatot, amely a legjobban tükrözi, hogyan kellene éreznie magát gazdájának pillanatnyilag. A kutya lehet fásult, közönyös, élénk és jókedvű. Ha ragaszkodunk a napi előírt kalóriaadagunkhoz, a belső számítógépe ezt elismerően veszi tudomásul: a robotkutya önfeledten ugrál, csóválja a farkát, yérpezsdítő zenét játszik, és élénken villogtatja azokat a színes fénykibocsátó diódákat, amelyek fél méter hosszú műanyagtestén elszórtan helyezkednek el. Ha viszont túl sokat ettünk, és semmit sem tornáztunk, kutyánk mozgása lelassul, fásultan vonszolja magát, és bánatos zenét játszik. „ígéretes lehetőség, hogy a mozgó robotra pillantva érzékeljük a viselkedésbeli változásaikat" -lelkesedik Tim Bickmore amerikai számítógépes szakember, akinek nemrég kísérletileg is sikerült kimutatnia, hogy az ilyen komputeres társ mozgásra bátoríthatja a hamar kedvüket vesztő embereket. Amerikai kutatók már szervezik azt a tanfolyamot, amelynek során 2006 tavaszán Bostonban 30 túlsúlyos személy kezdi meg fogyókúráját egy-egy robotkutya segítségével.

Lehet egy bolygóval több? Már a nagy német filozófus, Immánuel Kant is arra gondolt, amit napjaink csillagászai egyöntetűen vallanak, hogy a Nap és a bolygók olyan óriási gáz- és porfelhőből csapódtak ki, amely forgás közben egyre jobban összesűrűsödött, és az anyag csomókká állt össze benne. De eddig még senki sem talált meggyőző magyarázatot arra, hogy a bolygók miért a jelenlegi pályájukon keringenek. Egy régi matematikai összefüggés alapján meg lehetett ugyan határozni az Uránusz helyzetét, de ennek az úgynevezett Titius-Bode-féle törvénynek semmilyen fizikai alapja nincsen, segítségével nem is lehet megtalálni a Neptunusz vagy a Plútó pályáját. Egy amerikai csillagász, Dimitris Christodoulou, a Baton Rouge-i Louisianai Állami Egyetem munkatársa viszont azt állítja, hogy új módszert talált a bolygók helyzetének meghatározására. Azt a jelenséget tanulmányozta, hogy az eredeti gigantikus por- és gázfelhőben a gáznyomás, valamint a gravitáció, a forgás és a mágneses mezők eloszlása miként befolyásolta a felhő összesürűsödését és lecsapódását. Elemzése azt mutatja, hogy az ősköd sűrűsége a távolsággal arányosan fokozatosan csökkenhetett, de a koncentrikus gyűrűk - a hullámhegyek és hullámvölgyek - a távolsággal úgy rakódtak egymásra, ahogy az úgynevezett Bessel-egyenlet irja elő. A sűrűsödés tehát olyan mintázat szerint következhetett be, mintha a vízbe dobott kő körül a hullámgyűrűk egy pillanatra megmerevednének. Christodoulou szerint a bolygók legvalószínűbb kialakulása ott volt várható, ahol a hullámhegyekben a gáz és a por összegyűlt. Kezdeti számításai még nem tárták fel a hullámhegyek helyzetét, ezért azt a feltevést is figyelembe vette, hogy a Föld a harmadik hullámgyűrű csúcsán kering. Ezután már gyorsan kiderült, hogy a Merkúr és a Vénusz pályája a valóságban is csaknem egybeesik az egyenletből kapott első és második csúcs helyzetével. A Mars kicsit távolabb fekszik az ötödik gyűrűtől, majd a hatodik helyet a Hungária nevű kisbolygó foglalja el. Utánuk a fő aszteroid-övezet terjed szét a hetediktől a tizedik gyűrűig. A Jupiter és a többi külső bolygó szintén csaknem ráilleszkedik a csúcsokra. A negyedik gyűrű helye azonban üres. Christodoulou szerint itt is formálódott egy bolygó, de azóta „elszökött". Véleménye szerint a Mars eredetileg az ötödik gyűrű közepét foglalta el, de olyan ismeretlen esemény zavarta meg, amely a negyedik bolygót kilökte eredeti pályájáról. „Ez a bolygó vagy sohasem alakult ki, vagy kialakult, és eltávozott a világűrbe" - jelentette ki. Egyes csillagász szakértők borúlátóan ítélik meg Christodoulou elméletét, és azzal érvelnek, hogy a külső naprendszerben még túl sok üres hely található, ahol bolygók keringhetnek. Az érdekes elmélet tehát további bizonyításra vár.

én nő vok! az tény, hogy a nőket nem lehet kiismerni, de nem is kell, mert számotokra így vunk érdekesek. mi, rendkívül összetett személyiségűek vunk, de ez okoz nektek sokszor fejtörést, de megújulást is, mert mindig tudunk, és tartogatunk vmit számotokra. a fent leírtakkal nem értek egyet, mert ha egy nő intelligens, akkor nem az izmos pasik jönnek be neki! legfeljebb arra az mondható, hogy a külsőségek rabja, vagy arra van igénye. de ha ez így van, attól még nem intelligens egy nő! az intelligens nő, nem a külsőt, vagy legalábbis nem azt tartja elsőnek vonzónak, hanem a normális tervei vannak, és igényes, akkor az emberi értékekeket részesíti előnyben. ez az intelligenci, amikor értékrendszer szerint választ magának társat. mert az intelligens nő sokmindent figyelembe is vesz. legyen kedves, figyelmes, megértő, megbízható, de egyben latolgatja, hogy a választott pasi megfelelő apja tudna lenni a gyermekeinek, felméri tudatosan, hogy gondoskodó férj lesz-e belőle, biztonságban érezheti-e magát tőle anyagilag és emberileg stb..... az intelligens nő tudatosan foglalkozik ezekkel a dolgokkal. sokszor nem azt választják, aki tetszik nekik, vagy szerelmesek belé, hanem inkább olyan pasit, akire a fent leírt momentumok igazak. de ez nem baj, hisz egy nő elsősorban biztonságra vágyik. és ebbe beletartozik az érzelmi, és anyagi is! ezt egy csélcsap pasi nem tudja nyújtani, hiába szép a teste, hiába vunk bele szerelmesek, sőt lehet, hogy ez az aki megcsal bennünket, aki meglop, vagy elissza a kosztpénzt stb...... szóval nem mindegy, hogy csak járogatunk egy pasival vagy életünk párjának választjuk. más szempontok fognak dominálni, és ez magyarázza meg azt is, hogy miért választanak néha a nők nem jól kinéző pasit hanem egy "biztonságos" emberkét, akire rá merik bízni az életüket.

szia dkoma! tudod, az életben vannak olyan nehéz helyzetek, hogy mások előtt úgy kell tennünk mintha minden rendben lenne, tényleg mosolyra kell fakasztani magunkat, de csak látszatból, de ettől függetlenül sírhat a lelkünk, és az meglátszik a szemen. a szem a lélek tükre. gondolom, erre utalhatott a cím is. szipi

ezzel tökéletesen egyetértek, hisz kaphatunk fontos infókat amire azonnal szükségünk van, és akkor bosszantó tud lenni. de attól még senki nem függő. az tény, hogy vannak olyanok, akik nem tudnak elszakadni. szipi

szia akirály! nagyon egyet tudok veled érteni, hogy fő a lazaság és a humor. arra sokan vevők, és lehet vele indítani egy ismerkedést. szipi

ha folyadékot nem kapnak, akkor azért ételt igen?? és hogyan? adagolja neki egy gép? szipi

és ha én űrlény vok, akkor hol az űrhajóm? szipi

megmondom őszintén, hogy én eddig csak rácsodálkoztam a rés alakú szembogárra, de nem tudtam, hogy ez a funkciója szipi

hát én nem vok néró, és jeget sem használhatok, mert azonnal torokgyuszim lenne. szipi

mindenesetre a régi életben egészségesen táplálkoztak, mert nyers, friss dolgokat ettek, gyökereket rágtak, sok rostok fogyasztottak, és nem olyanokat amik már rengeteg átalakításon mentek keresztül. szipi

ok, hogy erre rájöttek, de van vmi haszna ennek a dolognak? szipi

ez a találmány nagyon jóóó, hisz sokmindenben előrébb vihet minket. szipi

nagyon szívesen máskor is! de amúgy rendkívüli módon irigylem az ilyen embereket, akik annyira kreatívak, hogy ilyen dolgok kísérletezésével foglalkoznak. szipi

hát annak én is örülök, hogy nem érzékeljük ezt a forgást, mert a gyomrunknak vége is lenne szipi

szia kedves sam51! bár igazad lenne..... én csak azért írtam ezt, mert ő nagyon jóóóó barátom, kedvelem, ismerem, és tudom, hogy hazárdírozik az életével, és egyszer a fejére fogok koppintani emiatt. szipi

nekem mindkettő tetszik, nem tudok választani. szipi

a győri termékekkel vok megelégedve! de sajna győrben mindent felszámoltak, elbocsátották az embereket, és székesfehérvárra költözött a cég. most akkor a nevük is megváltozik? a győri édes duplajó kekszet imádom . szipi