Szipi

azt szeretném, hogy ne kelljen ahhoz bajba kerülnöm, vagy rossz dolognak történnie az életemben, hogy megtudjam ki is az igazi barátom, és ki az aki csak eljátsza és a bajban magamra hagy, azaz cserbenhagy. iszonyatos ezzel szembesülni. egy világ omlik bennem össze. szipi

tökéletesen egyetértek az előttem szólóval. ez így helyes. szipi

az önismeret az nagyon fontos. figyelned kell önmagadra és felfedezni azt, hogy milyen is vagy. az nem jóóó taktika, ha csak "beállítod" valamilyenre magadat, legfeljebb az én-endnek azt az oldalát használod, de ha nincs túlsulyban akkor megette az egészet a penész, mert idővel a másik is előbújik és ezt észreveszik ám a csajok. szipi

húúúúú, de gyönyörű kocsik. az a narancs jöhet. küldjétek el fénypostán. nagyon klassz. szipi

arra roppant kíváncsi lennék, hogy mi lenne akkor ha meg tudnék változtatni vmit a múltban, és megnézném annak a következményét, de utazni nem mernék, félek, hogy ott maradok. szipi

ez mind szép és jó, csak megállapodás kérdése az egész. de ez egy ideális helyzet ami nálatok van. szipi

szűnjön meg a magas lázam, és a barátaimból ne kelljen már kiábrándulnom......... szipi

sokáig tartson az a jókedv ami mostanában rajtam van szipi

Tűzoltó Múzeum Az Eger városi tűzoltóság története az 1900-as évektől. Magyarország egyetlen ilyen jellegű múzeuma. Korabeli tűzoltójárművek és felszerelések, fotók a tűzoltóság életéből. A Tűzoltó tér 5. szám alatt, a régi tűzoltó laktanyában 1999. szeptemberében, az egri tűzoltóság megalakulásának 125. évfordulóján nyílt meg az egri Tűzoltó Múzeum. Az épületegyüttest 1989-ben műemlékké nyilvánították. A három szerállásos épület 1929-ben épült, jellegzetes példája a városi tűzoltósági szertáraknak, ezért különösen alkalmas a vidéki városainkban a XIX. század végétől megalakuló tűzoltótestületek tevékenységének bemutatására. A szertár korhűen szemlélteti a két világháború közötti időszak városi tűzoltóságának felszerelését, és ezek használatát. A szertár melletti, korábban legénységi szállásnak használt épületrészbentöbb bemutató is helyet kap. A bejárat előterében Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének életéről látható egy rövid összefoglalás A földszinti nagyteremben az egri tűzoltóság történetét feldolgozó állandó kiállítás látható, korabeli metszetek, fotók, térképek, egyenruhák, sisakok, felszerelések és helyi emléktárgyak bemutatásával. Foglalkozik az akkori önkéntes, kötelezett, gyári, vasúti, üzemi és fizetett városi tűzoltókkal egyaránt. Bemutatja az akkortájt létrejött magyar és nemzetközi tűzoltószövetséggel kapcsolatos emlékeket, illetve a somogyi első tűzoltó egyesületről és az 1883-ban létrejött vörsi önkéntes tűzoltóságról fennmaradt relikviákat. 1989-ben elkészült a kiállítási szertár, ahol a korszak tűzoltószereit sorakoztatták fel. A szertár kapui a régi fővárosi IX. kerületi őrségről származnak. az egyik kedves jóbarátom figyelmébe ajánlom, akinek nem is oly rég ez volt a terve, hogy tűzoltó legyen. szipi

ez is viszonyítás kérdése az egész, mert amit te jónak találsz, az nem biztos, hogy a nőnek is megfelel. vannak ragadós, tapadós pasik, akik oltári módon nyáladzanak, persze hogy ez is taszít minket. de vannak hideg, ridegséggel megáldott pasik, akik képtelenek mindenféle kedvességre, érzelemkinyilvánításra, és mégis az kell nekünk. hogy miért? mert van benne vmi ami megfog minket. a közönyös pasinak is lehetnek értékei. milyen vonzóóóó is tud lenni. szipi

erre nem vennék mérget a helyedben. nem biztos, hogy kevés nő szereti az emberi értékeket, hanem ott van az is, hogy olyanok a pasik, hogy nem lehet benne ilyesmit még nyomokban sem találni. nehogy már azt mondd, hogy tökéletes pasik mászkálnak a földön, és a csajok nem kapkodnak utánuk? te is kiadtad már magadat egy-két embernek, sőt, és mégis kellesz nekik. és jó is voltál a nőhöz, bár elég kevésszer, de attól még nem veszíted el, csak sokasítanod kellene a jótetteid számát. szipi

milyen ciki lenne, hogyha utazni akarnánk, akkor előtte bele kellene bújni egy ilyen cuccba. de akkor az állomáson mindenki ott öltözködne? szipi

jesszusom, ez elképesztő. én tuti meghalnék az 50 kg-al. szipi

ez egy nagyszerű dolog, hogy ezzel tovább élhetett. szipi

már nagyon tiszta a fenekem kérem szépen................ szipi

Fotonok a Nagy Falon Ez még csak terv, de a távlatai szédítőek! Kínai szakemberek már ott tartanak, hogy a kvantumfizika egyik meghökkentő jelenségét nemcsak bizonyítják, hanem a műholdas távközlésben hasznosítják is. Arról van szó, amikor két részecske úgy viselkedik, mintha össze volna ölelkezve, bármilyen távol van is egymástól. Ha megmérjük az egyik részecske tulajdonságait, nyomban tudomásunkra jut a másik részecske állapota. Ez már önmagában is döbbenetes jelenség, például a fénysugár két apró részecskéje - egy-egy fotonja - akár a Föld két felén is lehet, akkor is „tudja" az egyik, hogy mit csinál a másik. Ez az ún. kvantum-összefonódás ráadásul olyan titkos üzenetek küldését teszi lehetővé, amelyek akár teljesen nyilvános távközlési csatornákon is futhatnának, mert az üzenetet csak az érti meg, aki a hírközlő csatorna végén az összefonódott fotonpár másik tagját figyeli. Ezt a kvantumfizikai lehetőséget osztrák kutatók úgy bizonyították, hogy Bécsben a Duna felett, a levegőn át hatszáz méter távolságra küldték egy ilyen „ölelkező" részecskepár egyik felét, miközben a másik a kiindulási helyen maradt. 2005-ben újabb rekord született. A kínai Hefei városában Dzsian-Vei Pan és munkacsoportja olyan összefonódott fotonokat továbbított, amelyek csaknem nyolc kilométert hidaltak át a Föld örvénylő alsó légrétegében anélkül, hogy a kis fénycsomagok elvesztették volna érzékeny kvantumtulajdonságaikat. Ezt az eredményt a kutatók azáltal érték el, hogy tökéletesítették a bécsiek optikai berendezéseit, és nem egy milliméter átmérőjű lézersugarat használtak a fotonok továbbításához, hanem egy nagy csillagászati távcsövet, amely 12 cm átmérőjű lézersugarat tudott kibocsátani. A széles sugár lehetővé tette a sugarak érzékelését, noha ezek Hefei erősen szennyezett belvárosának légterében tették meg a 7,7 kilométeres utat. A fotonok tehát majdnem akkora utat tesznek meg - a légkör állapotától függően -, mintha egy földi állomás és egy alacsony Föld körüli pályán keringő műhold között teremtenének összeköttetést. A Föld felszínén ugyanis ezeknek a kvantumpároknak a távolsága tíz kilométer. A kvantumos távközlés technikailag tehát lehetséges, de a további igazolásához hosszabb távolságokat is ki kell próbálni. Dzsian-Vei Pan úgy nyilatkozott, hogy a kínai nagy falon folytatják a kísérleteket, és a vevőkészülékek között legközelebb húsz kilométer távolság lesz. Majd költőien hozzátette: „A múltban tüzekkel küldtünk jeleket a Nagy Falon az ellenség betöréséről, most azonban már a jövőről adunk jeleket." Ha ezek a kísérletek is sikerrel járnak, nemcsak a távközlésben nyílnak új utak, hanem a kvantumfizika elmélete is tovább gazdagodik.

Fuldokló madarak A műanyagok inváziója nemcsak a tengereket érte el, hanem a tengeri madarakat is. Az Északi-tenger partjára holtan kisodródott madarak közül a sirályhojszák 95 százalékának gyomrában különféle műanyagdarabokat és fóliákat találtak. Nem véletlenül támogatta az Európai Unió azt a vizsgálatot, amelynek programterve ezt a címet kapta: „Mentsük meg az Északi-tengert!" Dánia partjainál az egyik elpusztult madár gyomrában például 20,6 gramm műanyagot találtak. Ez látszólag nem nagy mennyiség, de egy emberi gyomorban méretarányosan ez nagyjából 2 kg műanyaghulladéknak felel meg. A kutatók szerint a jelenségnek az az oka, hogy a sirályhojszák előszeretettel táplálkoznak halakkal és a vonóhálós halászhajókról kidobott maradékokkal. Bármilyen úszó törmelék, amelyet táplálékként lenyelnek, megmarad a gyomrukban, ennélfogva ezek a madarak valóságos „repülő szemetes edénnyé" válnak. Az elmúlt két év folyamán a hollandiai Texel szigetén berendezett Alterra tengeri laboratóriumban nyolc országból begyűjtött 560 sirályhojszát boncoltak fel. A madarak gyomra átlagosan 44 műanyagtörmeléket tartalmazott, ami madaranként átlagosan 0,33 gramm tömegnek felel meg. De találtak Belgiumban olyan madarat is, amelynek gyomrában 1603 műanyagdarabka kevergeti. Noha nem tudták megállapítani, hogy mi ölte meg ezeket a madarakat, a műanyagok biztosan hozzájárultak jó néhányuk pusztulásához, mivel tönkretették gyomruk nyálkahártyáját, megakadályozták táplálékfelvételüket, vagy ezáltal mérgező vegyi anyagok kerültek az állat szervezetébe. Van Franeker kutató gyanúja szerint már a csibék is szenvednek a lenyelt műanyagdarabkáktól. Vizsgálataiból kiderült ugyanis, hogy azoknak a felnőtt madaraknak a gyomrában találtak kevesebb műanyagot, amelyek gyomortartalmuk felöklendezésé-vel táplálják kicsinyeiket. Ennek következtében már a csirkék gyomrában is megjelentek a műanyagok. Annyi bizonyos, hogy a szennyezett sirályhojszák többsége a hajózási útvonalak mentén kalandozik, és az Északi-tengerben három-négyszer rosszabb a helyzet, mint azoknál a madaraknál, amelyek például a távoli Fáröer-szigeteken élnek. Korábbi vizsgálatai során Van Franeker már apró műanyagdarabkákat lelt a Wilson-féle viharmadarak csibéinek gyomrában is a Déli-sarkvidéken. De talált öngyújtót, fogkefét, golflabdát és robotjátékot is olyan albatroszfiókák gyomrában, amelyek Hawaii szigeténél pusztultak el. Jelenleg sem derűsebb a kép. A gyomortartalomban előfordulnak léggömbdarabkák, zacskófoszlányok, műanyag palackok töredékei és egyéb csomagoló anyagok, ami arra utal, hogy a gondatlanul kezelt műanyagok a folyókon leúsznak a tengerekig, vagy a szárazföldről fújja őket a szél a vízbe. Mindenesetre a környezetvédő csoportok elborzadva vették tudomásul, hogy ennyire kiterjedt már a tengeri madarak műanyag révén történő szennyezése.

Ki volt az első óceánrepülő? Az biztos, hogy nem Lindbergh! A huszonöt éves amerikai repülőtiszt csupán az első egyszemélyes transzatlanti repülést hajtotta végre Spirit of St. Louis nevű, egyfedeles és együléses gépével. 1927. május 20-án a New York-i Long Islandröl szállt fel, és megszakítás nélküli 33 óra 39 perces repülés után érkezett meg a párizsi Le Bourget repülőtérre. Már az első világháború idején foglalkoztatta az Atlanti-óceán átrepülése az aviatikusokat. A repülőgépek hordképessége és hatósugara annyira megnőtt, hogy hidroplánokkal az óceánrepülés kevésbé látszott kockázatosnak, mint szárazföldi repülőgépekkel. 1919 májusában három Curtiss-hidroplán indult el New Yorkból szakaszos repüléssel Európa felé. Ám csupán egy érkezett meg Albert C. Reád kapitánnyal a fedélzetén az Azori-szigetekre, majd onnan Lisszabonba. A siker azonban újabb csúcsteljesítményre ösztökélte a pilótákat. 1919. június 14-én két brit pilóta, John Alcock kapitány és Arthur Whitten-Brown navigátor indult el az új-fundlandi St. Johnból a Vickers Vimy bombázógéppel. A repülőgép két, egyenként 375 lóerős teljesítményű Rolls-Royce Eagle motorjával 130 kilométeres óránkénti sebességre volt képes. Az indulás után a nyolcadik órában az óceán fölött a jobb oldali motor működésében szabálytalanságok jelentkeztek, és a gép süllyedni kezdett. Ekkor Brown - aki háborús sérült volt, és járni is alig tudott - felkapaszkodott a hordfelületre, és megszabadította a porlasztót a rárakódott jégtől. Brownnak ezt a műveletet még többször is meg kellett ismételnie. Pirkadatkor a bal oldali motor kezdett akadozni, de ekkor már Írország közelében repültek. Keserves percek után végül Clifden mellett egy mocsárban sikerült földet érniük, miközben repülőgépük valósággal tótágast állt a sártengerben. A megszakítás nélküli transzatlanti repülés azonban sikerült: 16 óra 27 perc alatt tették meg a hosszú utat, és ezzel elnyerték a Daily Mirror angol napilap 10 000 fontos díját. Ezt követően mindkettőjüket lovaggá ütötték. Sajnos Alcock nem sokáig élvezhette a sikert, mert 1919. december 18-án Franciaországban, egy sűrű ködben végrehajtott kényszerleszállás közben életét vesztette. Az óceánrepülés hősének mégis Charles Lind-berghet tartják. Kétszáz lóerő teljesítményű gépének felszálló tömege csaknem 2,4 tonna volt, amiből 1,25 tonnát tett ki az üzemanyag és az olaj. Miután egymaga szándékozott átrepülni megállás nélkül az óceánt, az amerikai újságok nemes egyszerűséggel csak „repülő bolondnak" nevezték. Lindbergh azonban nem sokat törődött ezzel. Péntek reggel egy szál iránytűre utalva nekivágott az Atlanti-óceánnak. Miután május 21-én sikeresen földet ért Párizsban, elnyerte a kitűzött 25 000 dolláros díjat, és egy csapásra világhírű lett. Több mint százezer főnyi tömeg tódult Le Bourget-ba, hogy tanúja legyen a korszakos teljesítménynek. A tömegben ott volt Márai Sándor magyar író is.

Ha eldördül a startpisztoly Senki nem állt stopperórával a kezében Athén városkapujában Kr. e. 490-ben, amikor a maratoni csatamezőről egy névtelen harcos megvitte a hírt a perzsák felett aratott győzelemről. A kb. negyvenkét kilométernyi távon nem kisérte gépkocsi, a nevét sem jegyezték fel a krónikák, de hősi tettének híre csaknem két és félezer év távlatából is fényesen ragyog. Az újkori olimpiák rekordjairól már pontos adataink vannak, de furcsa mófion ez a pontosság nem volt egyértelmű sokáig számos sportágban. Csaknem hat évtizeddel ezelőtt a szakemberek nyugtalankodni kezdtek, hogy valami baj van a síkfutók startjával. A rajtbíró egy vaktöltésű pisztollyal adott jelt a futóknak az indulásra, s a versenybírók a célegyenessel egy vonalban ülve erre a hangra indították meg stopperóráikat. A legrövidebb távot, a százméteres síkfutást véve alapul könnyen belátható, hogy a hang körülbelül 0,3 másodperccel később ért el a versenybírókhoz, mint a versenyzőkhöz. így a stopperórák is később indultak el. A svájci Omega óragyár szakemberei azért olyan startpisztolyt terveztek, amely a lövéssel együtt elektromos úton indítja el önműködően a versenyórákat. 1956-ban a melbourne-i olimpia előtt még elvetették az újítást, mert attól tartottak, hogy így a korábbi rekordokat is módosítani kellene. A pontos indítás módszere végül 1972-ben a müncheni olimpián nyert polgárjogot. Az olimpiákon most már olyan startpisztolyt alkalmaznak, amelyben a lövéskor keletkező gáz nagy nyomással mozdít el egy kis bronzlemezt, ez pedig villamos kapcsolót működtet. így a lövés pillanatában a versenyórák is elindulnak, s a versenybíróknak csak a célba érés pillanatát kell rögzíteniük egy gombnyomással. Napjainkban azonban a technika már itt is közbeszól. A versenybírók reflexeiből eredő hibák kiküszöbölésére fotocellás stopperóra vigyáz a célvonalon. A futópálya egyik oldalán apró lézer küldi cérnavékony sugarát a túloldalra egy fényérzékelő fotocellába. A különös célszalag láthatatlan, mert a lézer valójában hősugarakat bocsát ki. A fotocellában ennek a fénysugárnak a hatására villamos feszültség keletkezik mindaddig, amíg a célba érkező győztes futó meg nem szakítja a fénysugarat. Ekkor a fotocella feszültsége megszűnik, és ez a jel állítja meg a startpisztoly lövésével elindított időmérő kvarcórát is. A fotocellás stopper csak az első befutó időeredményét méri. Mi lesz a többivel, különöseri akkor, ha közvetlenül a nyomában vannak? Ebben az esetben a szakemberek azonnal rohannak a célfotó-berendezéshez, amely filmszalagon rögzíti a finis eseményeit. A felvételről 0,001 másodperces időkülönbségek is leolvashatók. A berendezést 1971 óta alkalmazzák hivatalosan, és az eredmények azt bizonyítják, hogy vitás kérdésekben a filmszalag mindig segít.

Alattomos nehézfémek A környezetszennyezési határértékek nem mindig nyugszanak biztos alapokon. Habár bizonyos fémekre a szakemberek például azt mondják, hogy egy megfelelően parányi mennyiségben még ártalmatlanok, a természet néha ennél sokkal érzékenyebb. Nathaniel Scholz amerikai kutató és csoportja a nehézfémek vizsgálatakor azt találta, hogy a lazacok elveszítik szaglóérzéküket, még ha egész kis mennyiségben fordul is elő réz abban a vizben, amelyben úsznak. Pedig a veszély egyre nagyobb. A viharok nyomán lezúduló víz világszerte a természetes vízfolyásokba sodorja a nehézfémeket - például a rezet és a cinket - az ipari hulladékból, a bányákból és a beépített területekről. Ennek nyomán fennáll a veszélye, hogy károsodik az élővilág. Scholz és munkatársai három órán keresztül kísérleteztek víztartályokban ezüstlazacokkal: képileg rögzítették a mozgásukat, amikor a lazacbőr egy cseppnyi kivonatát juttatták a vizükbe. Természetes körülmények között ennek a bőrdarabnak a vegyi anyagai figyelmeztetik az állatot, hogy sebesült hal van a közelben, amelyet valószínűleg ragadozó támadott meg. Egy egészséges lazac ilyenkor megáll úszás közben, lemerül a tartály fenekére, és nyugalomban marad - ez a jellegzetes taktika, hogy elkerülje a ragadozókat. Másként viselkedtek azonban azok a halak, amelyek olyan vízben úsztak, ahova kétmilliárdodrésznyi (ppmd) rezet juttattak a kutatók. Ezek a lazacok csak néhány másodpercre álltak meg, vagy csupán lelassították úszásukat. Ha a tartály vizébe az előbbi értéknek az ötszöröse került, a lazacok észre sem vették a veszélyt! Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal a vízi élet szempontjából 13 milliárdod résznyi réz jelenlétét tartja még biztonságosnak. Greg Pyle kanadai kutató viszont azt találta, hogy a táplálkozási lánc három szintjén már 5 ppmd alatt is bajok vannak a kémiai érzékeléssel Ontario tartomány vizeiben. A baktériumoktól a halakig szinte mindenütt zavarok lépnek fel a fémszennyezés következtében. A piócák elveszítették azt a képességüket, hogy szagról ismerjék fel táplálékukat. Planktonállatkák nem tudták elkerülni ragadozóikat, egy amerikai pontyfaj pedig nem ismerte fel a petéit: a hal megette ahelyett, hogy megvédte volna őket. A fémeknek ugyanez lehet a hatásuk az emberi szervezetre is. Ebben az évben kezdődött egy 12 millió dollár értékű bírósági per az USA-ban. Olyan emberekről van szó, akik cinktartalmú sprayt fecskendeztek az orrukba megfázás ellen, és közben elvesztették a szaglóérzéküket. A gyártó cég fenntartja azt az álláspontját, hogy az orvosság biztonságos, a per azonban még nem zárult le.

A legpontosabb óra Mindenki tudja, hogy a napóráknak régóta befellegzett. Napjainkban a pontos időhöz az atomórákat veszik igénybe, amelyek rendszerint azt a rezgésszámot mérik, amellyel egy atom rezonál két energiaállapot között. Ennek alapján például a cézium-133 atom külső elektronjai két energiaállapot között másodpercenként pontosan 9 192 631 770-szer rezegnek. És pontosan ugyanilyen rezgésszámú hullámot bocsátanak ki, ennek alapján mérhető a pontos idő. Ilyen módon egy céziumos atomóra harmincmillió év alatt siet vagy késik egy másodpercet. Ehhez képest még a Föld is sokkal egyenetlenebből forog. Lehet még pontosabb órákat készíteni? Nyilván lehet, ha a „ketyegés" üteme növekszik. Minden órában van egy számláló, amely valamilyen periodikusan ismétlődő eseményt számlál. Minél rövidebb időtartamú ez a periódus, annál pontosabb az óra. A napórák még napi pontossággal mutatták az időt, az ingaórák periódusa egy másodperc volt, a csuklónkon hordott kvarcórákban egy kristályrúd másodpercenként 32 768-szor rezeg. És amint láttuk, a céziumóra kilencmilliárdszor rezeg másodpercenként. Mi lehet gyorsabb a céziumatomnál? A kutatók megvizsgálták az itterbiumot, a higanyt, végül a stronciumnál kötöttek ki, amelynek atomjai másodpercenként 429 228 004 229 952 rezgést végeznek. De mindeddig lehetetlen vállalkozásnak tűnt, hogy egy használható stroncium atomórát szerkesszenek. Ha ugyanis egyetlen atomnak a rezgését mérik, ezt az atomot viszonylag könnyen el lehet szigetelni a zavaró külső elektromágneses hatásoktól, viszont rendkívül nehéz egy ilyen vibráló atom rezgését észlelni. Ha sok atomot figyelünk, a jel lényegesen tisztább, ám kevésbé pontos lesz, mert az atomok elektromágneses mezői egymásra is zavaró hatást fejtenek ki. Ezt a dilemmát végül Hidetoshi Katori japán kutató és munkatársai oldották meg, mivel elegánsan felhasználták egyszerre mind a két rendszert. Katori hat lézersugarat alkalmaz, hogy álló elektromágneses hullámok hálózatát alakítsa ki. Ezzel olyan energiaforrást biztosít a stronciumatomok számára, mintha minden egyes atom egy láthatatlan tojástartó apró rekeszében rezegne. Ennek következtében az atomok egyéni elektromágneses mezői nem zavarják a szomszédaikét, ilyen módon lehetővé válik, hogy több atom oszcilláló jeleit egyszerre mérjék. Az atomok tehát 429 terahertz frekvenciával (másodpercenként 429 billiószor) rezegnek két energiaállapot között. Pillanatnyilag ez a stronci-um-atomóra minden idők legpontosabb óraszerkezete.

Ibolyán innen és túl Milyen pompázatosak a piros trópusi virágok! Ezer szín közül is ezek vonzzák legjobban az ember tekintetét. A méhek viszont rájuk sem hede-rítenek. Ha a könnyedén lebegő kolibrik nem látogatnák meg ezeket a virágokat, nem juthatnának hozzá a megtermékenyítő virágporhoz. De miért nem mutatnak érdeklődést a méhek a piros virágok iránt? A magyarázat egyszerű: mert nem látják a vörös színt! Szemük érzéketlen a 600 nanométernél nagyobb hullámhosszúságú fénysugarakra. Holott az ember még a 720 nanométeres (milliomod milliméteres) vörös sugarakat is érzékeli. De amit a méhek elvesztettek a színképtartomány egyik végén, megnyerték a másikon. Nemcsak az ibolyakék színeket veszik észre, hanem az ibolyántúli (UV) sugarakat is, amelyek számunkra már láthatatlanok. A piros pipacsok még így sem maradnak beporzás nélkül, mert a vörös sugarakon kívül az ibolyántúli sugarakat is visszatükrözik a napfény szivárványszíneinek keverékéből, s ezzel vonzzák a méneket. A fénylőn sárga gólyahir szinte játszik a fénynyel: szirmai elnyelik, porzói pedig visszaverik a napfény ibolyántúli sugarait. így ha arra száll a méh, csillogó ibolyántúli gyűrűt lát a virág közepén. Még a rovarok udvarlásában is szerepet játszik a különös színlátás. Van egy lepkefaj, amelynek himje és nősténye a mi szemünkben egyformán zöld színűnek tűnik. De a lepkék szemében nem-Ibolyántúli fényben mindketten más színűnek látszanak, azt is mondhatnánk, hogy a lány szőke, a fiú meg barna, így távolról is felismerik egymást. A fehér lepkék lebbenő világos szárnyai láttán egyetlen biológus sem tudja megmondani, hogy melyik a hím és melyik a nőstény. A kutatások szerint viszont a hímek felső szárnyának valamelyik része visszaveri a napfény ibolyántúli sugarait, a nőstényeké azonban nem. Egy libegve közeledő lepke láttán tehát a nőstény már messziről megállapíthatja, hogy egy barátnő vagy egy udvarló közeledik-e felé. Minthogy a Nap fehér fényében a zöldessárga színű sugarak záporoznak a Földre a legnagyobb energiával, az ember színérzékenysége is úgy alakult, hogy az 560 nanométer hullámhosszúságú zöldessárga színből veszi észre a legfinomabb árnyalati különbségeket. Színlátásunk tartománya a 360 nm hullámhosszúságú ibolyakék sugarakkal kezdődik, és a kék, zöld, sárga színen át tart a 720 nm hullámhosszú vörös színig. Noha az ibolyántúli sugarakat nem látjuk, bőrünk ezektől a láthatatlan, sugaraktól barnul le. Érdekes, hogy a „napszemüveg" sem ismeretlen az állatvilágban. A madarak szemének ideghártyáján színszűrő olajcseppek találhatók, amelyek tompítják az ég harsány kékjét, és kiemelik a többi színt. így még tarkábbnak és részletdúsabbnak látják a világot, mint az ember. Elmondhatjuk tehát, hogy annyira színes a világ, amennyit egy élőlény érzékelni képes belőle.

A rovarszemű fényképezőgép Képzeljük el, milyen érzés lenne, ha a világot egy légy szemén keresztül látnánk! Egy morzsányi falatot is észrevennénk a levegőben, és lehetséges ellenségünket akkor is felfedeznénk, ha hátulról lopakodna felénk. Nemsokára mindez lehetővé válik, ha egy olyan ultraszéles látószögű mesterséges „szemet" alkalmazunk, amely csupán 2,5 milliméter átmérőjű. Ugyanis éppen ilyen szerkezetet fejlesztettek ki az amerikai Berkeleyben a Kalifornia Egyetemen. Más kutatók eddig sem tétlenkedtek. A halszem optikáját már korábban lemásolták, és ebből születtek a 180 fokos látószögű fényképezőgép-lencsék. Egy másik bionikai találmányt egy kiváló magyar kutató dolgozott ki olyan sikerrel, hogy az első Mars-autó is az ő optikájának a segítségével pillantott körbe a vörös bolygón. De a rovarok szeme is régóta foglalkoztatja a feltalálókat. A méhek és a szitakötők összetett szeme különösen csábít a másolásra, mert elkülönülő parányi csőkamerák tízezreiből, ún. om-matidiumokból áll. Ezek egymás mellett sorakozva különböző irányba mutatnak, és így a rovarnak széles látóteret biztosítanak. Ez az optikai félgömb ösztönözte Luké Leet és munkatársait, hogy olyan háromdimenziós szemet szerkesszenek, amelyet egy műanyagból öntött kupola alkot, benne ezernyi fényvezető csatornával, és mindegyik csatorna tetején egy-egy saját lencsével. Ezzel a mesterséges szemmel sokkal nagyobb teret foghatnak át a felderítő kamerák, a mobiltelefonok apró videokamerái, illetve a sebészeti endoszkópok is. A mesterséges szem 8700 mikrolencséből áll. Elkészítéséhez epoxigyantát öntöttek egy olyan félgömb alakú öntőformába, amelynek lencse alakú bemélyedései voltak. A gyantát hagyták egy kissé megkeményedni, így ezután ki lehetett venni a szemet az öntőformából. Az eljárás lényegét azonban az jelenti, hogy a kidudorodó lencseszerű felületeket ibolyántúli sugárral világítják meg. Ez a fény úgy égeti át a gyantát, mint egy hegesztőláng a fémlemezt, és ilyen módon hullámvezető vagy fényvezető csatornát hoz létre. Az ibolyántúli sugár sorozatos égetése révén a csatornák mind a félgömb középpontja felé mutatnak, ezáltal a kutatócsoport olyan hullámvezetőket hozott létre, amelyek a rovarok ommatidiumait utánozzák, mert a szem közepe felé vezetik a fényt. Ennek az eljárásnak az a szépsége, hogy a mikrolencsék segítségével hozzák létre a parányi fényvezető csőkamerákat. Ezek mind a megfelelő irányban állnak, ennélfogva könnyen hozzájuk lehet csatlakoztatni egy fotodiódás érzékelőt, amilyen a digitális fényképezőgépekben található. „Tényleg remekül működik" - jelentette ki Julián Vincent, az Egyesült Királyság Bath Egyetemének kutatója.

tuti nem nemi betegségtől vannak gondjai, hogy elmaradt a menses. mondd meg neki, hogy menjen el nőgyógyászhoz, mondja el, hogy szűz, és mi a probléma. ennek számos oka lehet, muszáj lenne az okot feltárni vizsgálatok által, mert nem helyes ha nem menstruál a hölgy. ne féljen, nagyon ügyelnek az orvosok a kislányokra is. szipi

a mai meséket rendkívüli módon utálom. sz*rnak tartom a grafikát, iszonyatosak az üvöltöző, közönséges szavak, és a felvillanó képek, az agresszió ami sugárzik belőlük, és semmi tanulság, értelem nincs benne. nem szépíti meg a lelket. a régiek viszont nagyon klasszak, bármikor megnézhetőek a hosszabakat is. szipi