
Szipi
Elit-
Pontszám
2,880 -
Csatlakozott
-
Utoljára itt járt
Tartalom típusa
Profiles
Fórumok
Articles
Minden tőle: Szipi
-
ez egyértelmű, hogy kikapcsolom. szipi
-
Ha rossz a fogad elmész a fogorvoshoz, vagy nem mész el, mert félsz a fogorvostól?
topic válaszolt Szipi témájában itt: Szavazások
elmegyek fogászhoz, bár oltárian parázok miatta, félek. utálok orvoshoz járni. szipi -
Petting - közösülés helyett? A simogatástól és ölelkezésől kezdve a csókolózáson keresztül a nemi szervek kézzel vagy szájjal ingerléséig sok minden beletartozik a petting fogalmába. A petting angol szó, simogatást, becézgetést jelent, a szexológiában ezzel a szóval jelölik mindazokat az örömszerzési módokat, amelyek a közösülésen kívül előfordulhatnak a szeretkezésben. Tehát a simogatástól és ölelkezéstől kezdve a csókolózáson keresztül a nemi szervek kézzel vagy szájjal ingerléséig sok minden beletartozik a petting fogalmába. Sokan egyszerűen az előjátékkal azonosítják a pettinget. Részben igazuk van, mert az előjáték csakugyan petting. Csakhogy a petting nem mindig marad pusztán előjáték, vagyis a közösülés előkészítője hanem önmagában is teljes értékű kielégülést eredményezhet mind férfinél, mind nőknél. Vagyis, közösülés nélkül is ugyanolyan orgazmust érhetünk el, mint közösülés során és a teherbeesés sem fenyeget. Érdemes megtanulni: A jó szeretkezést meg kell tanulni, ahhoz, hogy valóban élvezzük. De ez nem csak közösülést jelent, s nem is ott kell kezdeni a tanulást. Hol kell kezdeni? A szeretkezés kezdete könnyed petting, amin elsősorban a simogatást, ölelkezést és a csókolózást értjük, persze abban az esetben, ha ezekre érzéki örömszerzés céljából kerül sor. Ha egy fiú és egy lány vonzódik egymáshoz, egy kézfogás vagy ölelés is erotikus örömet nyújthat. A testünk minden része reagál, ha az aki hozzánk ér, jelent valamit számunkra, nem is kötelező az erogén zónákra összpontosítani. Fő a fokozatosság! A petting és általában a szexuális ingerlés egyik fő alapelve a fokozatosság. Vagyis nem kell rögtön a nemi szerveknél kezdeni az ingerlést. Simogatni bármelyik testrészt lehet. Az hogy melyikkel kezdjük, azt elsősorban a partnerünkhöz kell igazítani. Ha tudjuk, hogy libabőrös lesz, ha megsimogatjuk a nyakát, ha megpusziljuk a szemét, ha finoman végighúzzuk ujjunkat a fülén, kezdjük ezzel. Ha ez sikerült, bármelyik testrésszel folytathatjuk. Jöhet az ölelkezés, előbb ruhában, majd egyre kevesebb ruhadarabban. Egymás vetkőztetése is szerves része a pettingnek. A testfelületek érintkezése, egymás testmelegének, bőrének, szívverésének érzékelése, simogatás nélkül is örömet okozhat. De csókolózhatunk, csipkelődhetünk is közben. És még mindig nem foglalkozunk egymás nemi szervével és nem is muszáj minden esetben ennél tovább menni. Ezt leginkább a kapcsolat minősége, a partnerhez fűződő vonzódásunk határozza meg, de ha itt megállunk is nyugodtan kijelenthetjük, hogy pettingeltünk partnerünkkel. Csak azért soha ne folytassuk, mert el KELL jutni a teljes meztelenségig, a nemi szervek simogatásáig. Ha jól érezzük magunkat ölelkezve, egymást simogatva, csókolózva, ennél nagyobb örömet nem biztos hogy a folytatás nyújtani tud. Első alkalomra talán elég is. Partnerünk érdeklődését is szinten tudjuk tartani, ha itt abbahagyjuk. Menjünk tovább Egy következő lépés, ha ezek után fokozatosan rátérünk az erogén zónák, a nemi szervek ingerlésére. Ezt is fokozatosan kezdjük. Nem kell egyből megmarkolni partnerünk nemi szervét, lassan közelítsünk felé, nem fogja idegesíteni, sőt, később hálás lesz, mert nagyobb élvezetet okoztunk neki. Az örömszerzés leghatékonyabb eszköze a kéz! Nem szégyen, ha ez nem megy elsőre. Ezt is tanulni kell és tanítani! Mi magunk tudjuk leginkább mi jó nekünk. Ha nem esik jól, fáj, kellemetlen, amit partnerünk velünk csinál, nyugodtan szóljunk, vagy még jobb, ha megfogjuk a kezét és megmutatjuk neki, hogy csinálja és ezt kérjük tőle is. Ezért sem fog megharagudni. Ne simogassunk egy testrészt túl sokáig egyforma mozdulatokkal és változatlan erősséggel, de ne essünk át a másik oldalra sem, hogy mindent csak futólag csinálunk. Ha simogatásunk a partner visszajelzése szerint éppen megfelel neki, akkor folytassuk ugyanúgy, akár az orgazmusig, vagy amíg más jelzés nem érkezik. Minden változtatásnak a partnerhez kell igazodnia. Ehhez jól kell őt ismerni, és figyelni kell rá. Lehetőleg két kézzel simogassunk. Egyik kézzel simogassuk a herezacskót, másik kezünkkel simogassuk a hímvesszőt, finoman húzzuk vissza a fitymát. Időnként tartsunk szünetet, hogy elkerüljük a korai magömlést, nem kell sietni, főleg ha mi még nem szeretnénk abbahagyni. Ajánlatos kényelmes testhelyzetet keresni kézzel ingerléshez, s ezt úgy váltogatni, hogy minél több testrész hozzáférhető legyen. Csak tisztán A teljes tisztaság alapfeltétele a főbb erogén zónák kézzel és főleg szájjal ingerlésének! Ezt ne feledjük! Ez a kéz és a nemi szervek higiéniáján kívül a fogmosás is ide tartozik! A tisztaság nem feltétlenül jelent teljes szagtalanságot, vagy parfümillatot. A tiszta emberi testnek is megvan a maga sajátos illata, különösen a nemi szervek környékén. Ez nem is baj, hiszen ha elfogadjuk, kedveljük partnerünket, akkor testszagát is szeretjük. A nemi szervek illata - "hormonális illat" - izgató is lehet. Soha ne lépjünk tovább a pettingelésnél, ha nincs nálunk óvszer, vagy nem védekezünk valamilyen formában a nemkívánt terhesség ellen. szipi
-
soha nem fogadom el, nem szeretem utcán magamhoz gyűjteni ezeket. ráadásul herótom van tőlük, mert pofátlanul elém jönnek, elállják az utamat. értelmét sem látom, hisz mindenki ledobja a földre sajnos. szipi
-
nem soha. leszoktam róla nagyon régen. szipi
-
kénytelen vok hisz nincs bejárónőm. szipi
-
mindkettőt szeretem, bár az ismétlések utálom. az a baj, hogy sokszor már nem is a főzésről szól hanem az ellentétes viselkedésű emberek bunkó megnyilvánulásairól, azaz szócsatáról. ott azért sokminden felszínre kerül. nem tudok szavazni, mert olyat nem raktál be, hogy mindkettő vagy egyik sem. szipi
-
nagyon megutáltam az ünnepeket. a gyermeki lelkem nagyon várja, de tudom, hogy sok szomorúsággal bánattal lesz telítve. általában megfeledkeznek rólam, ez az alap. aztán most lesz egy éve pont karácsonykor, hogy a vaum a karjaim közt vergődve halt meg miközben a földön feküdtem vele. szóval sok jó nincs benne számomra. szipi
-
a szakítás nagyon bonyolult dolog. van úgy, hogy komolyan együtt volt egy pár, nagy szerelem stb...... ilyen szakítás után szerintem csak úgy lehet feledni, hogy nem látja a másikat, nem tud róla semmit sem, és nem tartja vele a kapcsolatot utána, mert minden egyes alkalommal csak felszakadoznak a régi emlékek, és ha szerették egymást, akkor mindkét félnek fájni fog, vagypedig beleesnek a visszatáncolás sémájába a se veled se nélküled kapcsolatba annak értelme nincs. ha vki viszont divatból jár vkivel, mert éppen nincs más, vagy csak szexre használja a másikat érzelem nélkül, akkor ott az egyik fél szeret a másik nem, és akkor aki nem szeret, annak nem okoz gondot a másiknak a jelenléte, de aki viszont érzelmileg kötődött az viszont belehal abba, hogy ott van mellette a szeretett személy, és nem érti, hogy miért ilyen közömbös iránta a másik. mindig az mondja ki a szakítást, aki vmi újat akar, vagy más céljai vannak és szabadulni akar bizonyos okokból a másiktól, akinek van bátorsága. a legundorítóbb az, amikor egy férfi oltárian beszari, és a szakítás érdekében olyasmiket csinál amivel padlóra küldi a partnerét, és az szakítson vele. ez a legaljasabb dolog a világon. gyáva féregnek tartom az ilyeneket. szipi
-
Életem vágya Peregnek a napok múlnak hetek hónapok, olyan egyedül vagyok. nincs kihez kedvesen szólhatok, védelmet keresve hozzábújhatok, a nehéz időkben megértést találok. Egy embert kitől szeretetet kapok, mit feltételek nélkül várhatok, őszinte szívvel viszonozhatok. Az életben másra már nem vágyok, egy emberre kiben nem csalódhatok, s amíg csak élek vele boldog vagyok.
-
tudom, h vannak bamba pasik, akik nem veszik az adást, de a legdtöbbje olyan, hogy hiába mondod neki mit hogyan, hányszor, akkor sem teszi. én beleőrülnék egy megcsalásba, már a tudat megölne, hogy az általam szeretett kedves testéhez más ért, mást tett boldoggá stb......... szipi
-
the mad hatter! annyira örülök, hogy ezeket leírtad, és tudatosan törekedsz az ilyenek elkerülésére. szipi
-
irigylem azokat, akik a számok világában ennyire otthon vannak............. szipi
-
én önzetlenül, érdekmentesen naívul tudok szeretni és tiszta szívből, őszintén.................. szipi
-
MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. Várom a véleményeket...............
-
"Megpróbáltalak kerülni téged, De utam mindig a te utadba tévedt. Majd lassan kialakult köztünk a szerelem, Melynek csúfos kudarc lett a vége. Megpróbáltalak kerülni téged, Hisz már ekkor tudtam, hogy ebből csak csalódás lesz. Majd tényleg bekövetkezett, amitől féltem, Már nem szeretsz, már nem fogod a kezem. Megpróbáltalak kerülni téged, De hiába, már késő, ezen változtatni nem lehet. Elválásunk után szerelmedért hiába harcoltam, Megint vesztettem, egyedül maradtam. Most megpróbálom elhitetni magammal, hogy elfelejtettelek, De mindig rájövök, hogy csak becsapom szívemet. Most megpróbálom leküzdeni az irántad érzett szerelmet, De bevallom gyenge, és kevés vagyok ehhez. Most megpróbálok törölni minden szép emléket, De ne hidd, hogy ez olyan könnyen megy. Most ott tartok mint az elején, próbállak kerülni téged, De most még nehezebb, mert még őszintén szeretlek, és őrülten hiányzol nekem!"
-
Hidrogénnel fűtött mozdony A vasutak világában a japán mérnökök egyre meghökkentőbb elképzeléseket valósítanak meg. Már ez első Sinkan-zen is vihart kavart óránkénti több száz kilométeres szédítő sebességével. Aztán jött a mágneses lebegtetésű vonat, amely kerekek helyett mágneses erővonalakon suhan. És most itt van egy személykocsiból átalakított motorvonat, amely a tervek szerint 2007 végére Japán középső részén, a Jacugatake-hegységen robog át. Kobucsizava és Komoro között van ugyanis a japán vasúthálózat legmagasabb pontja. Ez a nagyszerű környezet illik is ahhoz a kis vonathoz, amely a világon először hidrogén tüzelőanyaggal halad végig egy vasúti kocsik számára rendszeresített sínpályán. A szenet helyettesítő hidrogén persze nem kazánba kerül, hanem tüzelőanyag-cellák sorába, amelyek különálló tartályokból kapják a hidrogéngázt. A belső „égéshez" az oxigén a vonat körüli levegőből érkezik, és az energia végül áram alakjában fut innen a villanymotorokhoz. A villamos áram ugyanis minden tüzelőanyag-cellában - amellyel világszerte egyre lelkesebben kísérleteznek a mérnökök - a hidrogén- és oxigénionok találkozásából keletkezik. És az eredmény? A vonat furcsa módon időnként egy pici gőzfelhőt enged ki, akár hagyományos elődei. „Ez egy tiszta rendszer, ahol csak víz keletkezik -magyarázza Hiroiuki Szavada. a motorkocsit kifejlesztő Kelet-Japán Vasút mérnöke. - Nem kerül a levegőbe közvetlenül sem szén-dioxid, sem nitrogén-oxid vagy más részecske." Az új motor azonban nemcsak a környezetet kíméli. A jármű csendes és ugyanolyan rezgésmentes, mint a villanyvonatok, ezért a beépített területeken kevesebb kellemetlenséget okoz, mint a dízelmozdonyok. A villanyvonatokkal ellentétben azonban nincs szüksége a sín mentén egyéb kisegítő szerkezetekre, például a kocsik feletti villanyvezetékre, sem villamos alállomásokra. Ez nagy előny egy olyan sűrűn lakott országban, mint Japán. A villanymotorral hajtott motorkocsi alapenergiáját két, egyenként 65 kW teljesítményű tüzelőanyag-cella szolgáltatja. Ezenkívül egy 19 kWh energiatartalmú lítiumion akkumulátor további energiát szolgáltat a motornak, ha a vonat meredeken halad fölfelé vagy gyorsul. A motor olyan módon is takarékoskodik az árammal, hogy fékezéskor dinamóként működve az akkumulátorba táplálja az elektromossággá átalakított mozgási energiát. Ez a hibrid rendszer persze lényegesen szerényebb, mint azok a modern dízelvonatok, amelyeknek motorja átlagosan 300 kW teljesítményű, de vízszintes pályán az új vonat is elérheti a 80 km-es óránkénti sebességet. Egyetlen hidrogénfeltöltéssel ma még csak nyolcvan kilométert tud megtenni, de a vasúttársaság reméli, hogy a sikeres kísérletek után a rendszeres utasforgalomban is megjelenhet a vonat.
-
Megkövesedett villám Mindenki tudja, mi történik, ha a villám belecsap egy fába. De mi a helyzet, amikor a villám a földbe vágódik? Megfelelő körülmények között - sivatagi vagy tengerparti homokon - az izzó áramfolyam függőlegesen hatol a földbe, és egy furcsa, megkövesedett hálózatot hoz létre: a fulguritot. Nevét a 19. században kapta, a latin fulgur szóból, melynek jelentése „villám". Fulgurit akkor alakul ki, amikor a villám ásványszemcséket olvaszt meg és egyesít a homokban. A göcsörtös fagyökerekre emlékeztető alakzat több méter mélyen is lehatolhat a talajba. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyi energia kell egy fulgurit létrejöttéhez, de a talajhőmérséklet nagy valószínűséggel 4000 Celsius-fok fölé szökik. A fulguritok meglehetősen ritkák. Keresésükre érdekes módon a legjobb hely egy futóhomokos sivatag. Nemcsak azért, mert a szükséges ásványszemcsék bőségesen fordulnak itt elő, hanem mert az alakzatokról egy idő után a sivatagi szél lefújja a homokborítást. Az érdekesebb darabokért magas árat fizetnek a gyűjtők és a kereskedők, nem utolsósorban azért, mert a fulguritot eléggé nehéz teljes épségben kihúzni a földből. A „villámkövek" rendkívül értékesek, mert ritkán fordulnak elő, és alakzatuk meghökkentő látványt nyújt. Ugyanakkor évezredeken keresztül megmaradnak, ennélfogva a kutatók adatokat szerezhetnek az elmúlt idők éghajlatáról. Nemrégiben egy mexikói kutató, Rafael Navarro-Gonzales és csoportja tanulmányozta a líbiai sivatagból származó 15 ezer éves fulguritban a gázbuborékokat. A buborékok szénmonoxid- és nitrogénoxidtartalma azt mutatja, hogy a villámcsapás idején a talaj állapota hasonló volt ahhoz, amilyen napjainkban Líbia délebbi, úgynevezett Sahel térsége. Ebből arra lehet következtetni, hogy a líbiai sivatag egykor félszáraz szavanna volt, amelyei minden évben fű és bokor borított. A geológusok nemrég egy másik típusú fulguritot is felfedeztek, melynek a lelőhelye Grönland. Egy dániai grönlandi földtani kutatócsoport olyan ágas-bogas ösvényre bukkant, amely a sziklás hegyoldalon több méter hosszan nyúlt el. A kanyargó ösvényen a zuzmók kiégtek, és a sziklafelszín sima üveggé olvadva ragyogó kék, vörös és sárga színekben tündököl. Ez a különleges hegycsúcs olyan réteges sziklaalakzatokból áll, amelyekben bőven fordul elő vas. Sejthető, hogy éppen ez az áramvezető fém vonzotta ide egy felhőből a villámcsapást. Mi ebből a tanulság? Ha vihar idején Grönlandon járunk, lehetőleg kerüljük el ezt a hegyet. Ha Benjámin Franklin, a kiváló amerikai fizikus sejtette volna, hogy a felhők villamossága nem puszta játékszer, hanem gyilkos erejű áramfolyam, bizonyára nem ballagott volna ki zuhogó esőben egy rétre 1752. július 4-én, hogy felbocsássa nevezetessé vált sárkányát, melynek elektromos töltését vizsgálta.
-
Hangok a Marson Amíg egy erőteljes kiáltás a Földön még egy kilométer távolságban is hallható, a Marson ez a hang csak körülbelül 16 métert képes megtenni. A hangsebesség ugyanis rendkívül kicsi a Mars légkörében, amelyet jórészt szén-dioxid alkot. Ezért ha a Marson állnánk és beszélnénk, ellenkező hatást érnénk el, mint amikor valaki héliumot lélegez be (ahogyan Fábry Sándor a show-műsorában mulatságosan magas hangon kezdett beszélni). A vörös bolygón úgy dörmögnénk, akár egy medve! A héliumgázban ugyanis a levegőnél gyorsabban terjed a hang, ezért hallatszik magasabbnak az emberi hang, a szén-dioxidban a lassú hangterjedés viszont elmélyíti a beszédhangot. A NASA öt leszálló járműve - a két Viking, a marsi Nyomkereső, valamint a Spirit és az Oppor-tunity - ragyogó képeket közvetített a marsi tájakról, de egyikük sem rögzített semmiféle hangot, ami persze nem azt jelenti, hogy más szondákkal nem próbálták volna meg a kutatók. Greg Delory annak a munkacsoportnak volt a tagja, amelyet a kaliforniai székhelyű Bolygótársaság hozott létre, hogy mikrofont küldjön a Marsra a Sarki Marsleszálló (Mars Polar Lander) fedélzetén, 1999-ben. A NASA azonban sajnálatos módon elvesztette a kapcsolatot a szondával - az valószínűleg összetört, mert az ereszkedést lassító rakéta fúvókái túl hamar kikapcsoltak. Ennélfogva a mikrofon sem működött, pedig a kutatócsoport azt várta, hogy a hangok egész kavalkádját fogja hallani, amint a szél és a talajszemcsék pörögnek az ún. „porördögök" tölcséreiben. „Megfigyelhetjük a porördögök látszólagos mozgását a Marson, de képzeljük el, milyen rendkívül izgalmas lenne ez hangrögzítéssel együtt - magyarázza Delory. - Lehet, hogy apró villamos kisülésekre kerül sor egy ilyen poroszlopban, ám az is elképzelhető, hogy szemtanúi lehetünk egy akkora villámlásnak, mint amilyen a Földön fordul elő." A NASA legújabb marsszondája, a Phoenix (amely 2007 augusztusában indult el) már mikrofont visz a Marsra. De csak addig figyeli a zajokat, amíg ejtőernyőjével ereszkedik. Ahogy Miké Malin amerikai szakember magyarázza: „Méri a berendezések rezgését a légkörbe lépéskor, az ereszkedéskor és a felszínre érkezéskor. Ilyen adatokat nem lehetne másképp összegyűjteni." Delory reméli, hogy a marsmikrofon a jövőben más szondákon is helyet kap, és ennek a programtervnek a nyomán már számos próbálkozás volt a hang terjedési sebességének meghatározására. 2006-ban Amanda Hanford amerikai kutatónő egy számítógépes szimulációval kimutatta, hogy mivel a Mars légköre ritkább a Földénél, a molekulák közötti távolság mintegy 120-szor nagyobb, ezért a hanghullámok sokkal gyorsabban csillapodnak. Ám hogy ki lesz az első ember, aki elkiáltja magát a Marson, ez még „a jövő zenéje".
-
Szomjasak-e a halak? Aki azt hiszi, hogy ez egy képtelen kérdés, alaposan téved. A válasz attól függ, hogy a hal tengervízben vagy édesvízben él-e. Erről sokat tudnának mesélni az angolnák és a lazacok, amelyek szívós vándorként egyaránt megtapasztalják az édesvíz és a sós tengervíz hatását. Persze azt nem tudjuk megmondani, hogy ugyanúgy érzik-e a szomjúságot, mint az emberek, de valamilyen módon egy hal szervezete is jelzi; ha vízre van szüksége. Az ún. csontos halak testében a sókoncentráció nem tér el lényegesen a szárazföldön élő gerinces állatokétól. Ennek következtében a tengerben élő csontoshalakat sokkal sósabb környezet veszi körül, mint amennyi só van a szervezetükben. Ilyenkor az a fizikai folyamat érvényesül, hogy ahol több az oldott anyag, vagyis a só, oda a víz igyekszik bejutni azokon a félig áteresztő biológiai hártyákon keresztül. Tehát a tengeri halak, amelyekben kisebb a sókoncentráció a tengervízhez képest, annak a fizikai jelenségnek az áldozatai, hogy testükből állandóan szivárog a víz. Ez különösen érvényes a vékony és vízáteresztő kopoltyúhám sejtjeire. Az óceán tehát valósággal kiszívja a vizet a halból, sőt súlyos esetben még az is előfordulhat, hogy a hal valósággal „kiszárad". A tengeri halnak ezért pótolnia kell szervezete számára a vizet, vagyis fizikai értelemben valóban szomjas lesz. Ezzel csak az a baj, hogy amikor a hal tengervizet iszik, egyúttal sót vesz fel. Ettől a többlettől azután úgy tud megszabadulni, hogy a kopoltyújában elhelyezkedő különleges sejtek kiválasztják a sót a véréből, és a tengervízbe eresztik. Az édesvízi halakkal éppen ellenkező a helyzet. Testnedveikben több a só, mint a környező édesvízben. Mivel a töményebb oldat vizet kíván, ezért a hal teste szinte szívja magába a vizet. Az a nyomás, amely a félig áteresztő hártyákon átpréseli a folyadékot, akár 6-10 atmoszféra is lehet. De a halnak meg kell akadályoznia, hogy hígabb legyen a vére, ennélfogva meg kell szabadulnia a fölösleges víztől. Ezért az édesvízi halak sokat „pipilnek", mert a vizeletükkel távozik szervezetükből a víz. De itt vannak még a cápák, a ráják és az egyéb porcoshalak. Ezek is a tengerben élnek (kivéve néhány halfajt Közép- és Dél-Amerika édesvizeiben). Vérükben a szervetlen sók sűrűsége nem túlságosan különbözik a tengeri csontoshalakétól, szervezetükben mégsem jelentkezik olyan drámaian az ún. ozmotikus nyomás a vér és a tengervíz között. Ennek az az oka, hogy a cápák szervezete érdekes élettani trükköt alkalmaz. Testükben visszatartják a szerves molekulákat (karbamidot és más vegyületeket) vizelet formájában. Ilyen módon a ravasz ragadozók elraktározzák a vizet, és elkerülik azt a kényszerítő fizikai jelenséget, hogy testükből víz szivárogjon a tengervízbe. így tehát nem mondhatjuk, hogy szomjaznak. Legfeljebb vérre...
-
Kiabáló csimpánzok A csimpánzok általában összevissza makognak - tartják az állatkertek látogatói, ám az amerikai William Hopkins és munkatársai az amerikai Yerkes Nemzeti Főemlőskutató Központban másképpen gondolják. Megfigyelték, hogy bizonyos hangjeleket sajátos célból adnak ki: gondozójuk figyelmét akarják felhívni, amikor segítséget kérnek, hogy elérjék azt az eledelt, amelyet egyébként nem tudnának. Ez a felismerés látszólag nem különösebben érdekes, de a csimpánzkutatók számára óriási jelentőségű! Első alkalommal bizonyosodott be, hogy a csimpánzok egy különleges kísérleti helyzetben szándékosan adnak hangjeleket. A kutatók más helyzeteket is kipróbáltak, a csimpánzok azonban csak akkor kezdtek kiabálni, amikor az élelmük eléréséhez kértek segítséget. Régebbi megfigyelések tanúsítják, hogy amikor egy bizonyos feladatot kell megoldaniuk, rendszerint szerszámot készítenek maguknak: olajos magvak héját ködarabbal törik össze, a hangyákat pedig vastag fűszállal szedik ki a bolyból. „Azzal, hogy hangjeleket adnak, ugyanezt teszik - magyarázza Hopkins. -Ebben az esetben az embert tekintik szerszámnak." Ez a felfedezés azt az érdekes kérdést veti fel, hogy főemlős őseink a hangjelek révén esetleg valamiféle beszédnyelv kialakítására is képesek...
-
A tojók éneke A madárhímek énekelnek, a tojók pedig hallgatják. A közhiedelem szerint ilyen a madarak kedvenc udvarlási szertartása, de most ez a tétel meginogni látszik. A New Scientist című angol tudományos hetilap közlése szerint Garamszegi László, a belgiumi Antwerpen Egyetemen munkatársaival együtt 233 európai énekesmadárfaj szakirodalmát tanulmányozta át. A leírások között 109 tojóról találtak adatokat, és ekkor derült ki, hogy ezek közül 101 fajban a nőstény is dalra fakad. Tehát csak nyolc faj tojói nem eresztik ki hangjukat az erdők csendjében. A nőstény madarak énekéről általában azért nincsenek feljegyzések, mert a tojók halkabban énekelnek, vagy hímeknek nézték őket a hasonló tollazatúk miatt. A magyar kutató Charles Darwint rója meg az adatok hiányáért: „Hangsúlyozta a hímek párzásra hívó viselkedésének fontosságát, és azóta ezt figyelte mindenki." A törzsfejlődés fáján visszafelé haladva Garamszegiék azt az érdekes felfedezést tették, hogy legalább két madárcsaládban a hímekhez képest előbb fejlődött ki az ének a tojóknál. Szerintük az ősi madarak az énekükkel figyelmeztették a többi tojót a territóriumuk határaira. „Most már csak az a zavarba ejtő kérdés - tűnődik Garamszegi -, hogy egyes tojók a törzsfejlődés folyamán miért hagyták abba az éneket?"
-
A 13. gyök Aki emlékezik még iskolai tanulmányaira nem jön zavarba attól a kérdéstől, hogy 9-nel mennyi a négyzetgyöke. Természetesen 3. É: 144-nek? Persze 12, mert 12 x 12 = 144. É: 27-nek mennyi a köbgyöke? Az is 3, mert háromszor kell szorozni a 3-at ahhoz, hogy 27 et kapjunk. De egy nagyobb szám esetében már a négyzetgyökvonás sem gyerekjáték, hát még a köbgyökvonás. És akkor előállt 2007 decemberében egy francia fiatalember, Alexis Lemaire, és azt mondta, hogy 13. gyököt is tud vonni. De nem ceruzával papíron, hanem fejben! Lemaire egyébként nem kezdő. Doktorátusára készül a Reimsi Egyetemen a mestérséges intelligencia témájából. Évek óta gyakorolja a 13. gyök kiszámítását, az első próbálkozása csaknem egy óráig tartott. A fantasztikus rekordra a londoni Természettörténeti Múzeumban került sor, méghozzá nem akármilyen számmal. Egy komputer véletlenszerűen választott ki egy kétszáz jegyű számot. És Alexis 1 perc 10,2 másodperc alat megmondta a végeredményt: 2 407 bilik (2 407 899 893 032 210). Aki ellenőrizni akarja, szorozza meg ezt a számot 13-szor önmagával! „Azt hiszem, ez volt minden idők fejben végzett legnagyobb matematikai művelete" - jelentette ki döbbenten Jane West, a múzeum matematikai osztályának vezetője.
-
Sárkányenergia A szélenergia végső soron egyszerű sárkányok röptetésével is kifacsarható a levegőből, állítja az angliai Sussex Egyetemen Allister Furey robotszakértő és lelkes sárkányröptetö. Kutatócsoportja ugyanis azzal próbálkozik, hogy magasan szálló sárkányokat köt olyan turbinákhoz, amelyek villamos áramot termelnek: amikor a sárkányok feszítik a zsinórjaikat, ezek mechanikus úton egy turbinát forgatnak. Fokozni lehet a sárkány húzóerejét, ha a röpködő deltaszárny nyolcasokat ír le a levegőben. „A nyolcasokból nyert energia akár a tízszerese is lehet annak, amit a sárkány-az ellenszélben lebegve fejleszt" - magyarázza Furey. A kutató és egyik munkatársa most számítógépvezérléssel - a különféle zsinórok húzogatása révén - bírja rá a sárkányt a nyolcasok leírására. De nem akármilyen programot használtak, hanem egy ún. neurális hálózatot. Először húsz különféle programot írtak, és azt tűzték ki célul, hogy a sárkányok a lehető legnagyobb húzóerőt szolgáltassák egy 8 m/mp sebességű szélben. „Először a programok úgy működtek, mint az idióták... fél másodperc alatt összetörték a sárkányt" - mondja egy munkatárs. Ám ennek a különleges tanulási módszernek az lett az eredménye, hogy a neurális programok kétszázadik nemzedéke már kitalálta a bravúros nyolcas alakzatban való vezérlést is.
-
Robotrája a mélyben Ahogy kecsesen siklik a viz alatt, és lustán lebbenti szárnyait, senki sem mondaná meg, hogy ez a rája voltaképpen mechanikus szerkezet. Pedig a német Rudolf Bannasch és Leif Kniese éppen azt tűzte célul maga elé, hogy olyan önálló készüléket szerkesszen, amely tökéletesen utánozza a ráják úszását. Az „álrája" nemcsak hullámzó mozgással halad, hanem egy helyben is képes megfordulni, és ha úgy adódik, akár bukfencet is vethet a vízben. A búvár nélküli önálló víz alatti járművekből az elmúlt évtizedben sokféle változat készült azzal a céllal, hogy felderítsék az óceánok félelmetes mélységeit. Ezeket a járműveket azonban általában hajócsavarok hajtják, és nem képesek a rövid távú finom mozgások, valamint a hosszú távú felderítések ötvözésére. Ez az új Aqua ray azonban másfél méteres szárnyfesztávolságával a hajtást és a finom manőverezést is egyetlen villamos elem energiájával hajtja végre. A jármű újdonsága az is, hogy az úgynevezett finray megoldást alkalmazza, melynek lényege, hogy egy rugalmas szövet szálai kötik össze azokat a rudakat, amelyek a rája testét és „körgallérját" mozgatják. Ezeket a rudakat viszont hidraulikus hengerek hozzák mozgásba, így rendkívül bonyolult mozdulatokra képes a szerkezet.