deathtime

Mindig zokni nélkül alszom, nagy hülyeségnek tartom a zokniban való alvást és felesleges is szerintem.

Az elmúlt éjjel Odakint még csendesen esik az eső, Mellettem az ágyon alszik a nő, Akit tiszta szívemből őszintén szeretek, Most ajkaira finom csókot lehelek. Talán felébredt, mert megnyalja ajkait, Tágra nyitja lassan a szemhéjait. Finom és édes volt a pici ajka, Forró is volt, ahogy ajkaimra tapasztotta. Két vállra fektet, majd rám nehezedik, Nem bánom amit megtenni merészkedik. Pihe súlya egyáltalán nem teher számomra, Két izmos karom a derekát most átfonja. Háta simogatása után fenekét markolom, Érzi már rajtam, hogy mennyire kívánom. Egy bizonyos ponton teljesen merev leszek, Pajkosan birtokába veszi most testemet. Stroboszkóp módjára világít egy lámpa, Rám hulló hajától szemem így is látja Huncut mosolyát, formás kebleit, Birtokomba veszem minden centimétereit. Dolgunk végeztével ő is a hátára fekszik, Arcát cirógatom ujjaimmal még picit. Csókot lehel a számra és azt súgja fülembe: Köszönöm neked, te vagy az életem értelme. (saját vers)

Utazás közben Itt ül mellettem a buszon a széken, Alszik csendesen, békében, szépen. Angyali illat árad minden porcikájából, Szeme csukva, ő jár most nagyon távol. Az előbb kinyitotta őket résnyire, Engem kémlelt, tán a világot körülötte. Álmos kis arcától mosolyra derültem, Finom édes illatát még mindig érzem. Érzem, ahogy egyre szaporábban ver szívem, Nagy sóhajokkal nyugtatom ezért csendben. Ha még egyszer kinyitná szemeit teljesen, A gyönyörtől itt olvadnék el a széken. Pici ajkai résnyire nyitva maradtak, Ők is áldozatául estek a gravitációnak. Nap süti mindkét kezét az ölében, Táskáját fogja, így kezét is nézhetem. Szép a kézfeje, körömháza kifestve, Csak egyszer érintene meg vele. Az átélt gyönyörtől megborzonganék, Minden érintést érintéssel viszonoznék. Kell nekem ez a lány itt mellettem, Aki itt eszi a zsömléjét csendesen. A behunyt szemeivel, édes illatával, A pici kezeivel, minden porcikájával. (saját vers)

Én rendelnék egy pizzát és utána megenném, vagyis még az idő eljövetele előtt.

Asztalnál ülve, ő velem szembe Ülök az asztalnál, velem szemben ül ő, Ő, aki egyáltalán nem egy feltűnő nő. Mégis akaratlan de csodálom a kezét, S az asztal alá finoman pillantva a lábfejét. Lábfejét és bokáját is egyben, Láttatni engedi mindkettőt nekem. S oly törékeny mindene itt előttem, Ha nem látnám, valóban el se hiszem. Pici ujjaival játszik előttem az asztalon, Még nem tudom, mégis nagyon akarom, Hogy megérintsen velük engem teljesen, Érintésétől boldogság áradjon szét bennem. Most itt ül mellettem a széken, Ha nem akarom, akkor is érzem Édes illatát, ami megrészegít, Én vagyok az, ki neki verset írt. Azonban nem lehet ez a lány sohasem velem, Hiába is fogalmaztam neki itt most szépen. A versek és a reménytelen szerelem osztályrészem, Remélem valaki engem is fog szeretni egyszer egészen. (saját vers)

Egy tökéletes délután Gyere, ülj most az ölembe édesem, Súgd a fülembe: szeretsz engem! Érints meg lassan mindeneddel, Minden érintésedre érintésem felel. Engedd, hogy levegyem a felsőd szépségem, Két melled a kezeimben tartva úgy érzem: A mennyben vagyok és te vagy a legszebb angyal, Aki szeretkezni fog most egy átlagos fiúval. Picit megemelkedsz magadról bugyid levéve, Meztelen testeddel ülsz vissza ölembe, beléje. Ajkaim fogaiddal harapdálod egyre vadabbul, Akárhogy is nézzük, a gyönyör nálunk most az úr. Lopva nézem ziháló, gyönyörű tested, Ajkaimmal érzem minden szívverésed. Ujjaim hosszú hajadban finoman turkálnak, Én vagyok a legszerencsésebb férfiállat. Szorosan átölelsz, érzem tested megremeg, Füledbe súgom: szeretlek édesem téged! Hanyat fekszem az ágyon, te rámfekszel, Füled mellkasomra téve alszol lassan el. (saját vers)

Hol van az a lány? Mostanában egyre inkább úgy érzem, Hogy egy nagy kalap semmi az életem. Napról napra telnek az évek, De amíg élek, mindvégig remélek. Hol van az a lány, kit annyira szerettem, Eltűnt az is, ki annyira szeretett engem. Magányosan élem most az életem, A kulcs pedig itt van énbennem. Mert lenyeltem azt a kulcsot én már de rég, De azért szeretném ha szeretnének még. Mint mindenki, én is szeretetre vágyom, S arra, hogy legyen egy szerető párom. Legyen egy lány viszonylag csinos, Ne legyen azonban túl akaratos. Szeressen engem mindenestül, Ő legyen, ki esténként ölembe ül. Legyen hosszú haja, az lányos, Vagy rövid, úgy is lehet bájos! Mosolyában lenyen olyan valami, Ami miatt sose tudom elengedni. Vajon létezik-e ilyen lány egyáltalán, Vagy csak képzelődöm minden éjszakán. Éjjelente mindig mellettem, velem alszol, Érzem, ahogy két karod gyengéden átkarol. (saját vers)

Ez nagyon jó tényleg!

Nagyon jó a wallpaper garage oldal és a evo X is!

Szerintem drága, és csúnya is.

Az eredetit reklámot se szeretem és ez se nyert meg.

Nekem nem kellett közel mennem a monitorhoz, kár hogy nem igazi játék volt.

Csak ha olyan napom van.

Ferrari Enzot választottam.

Minden albumukat szeretem.