feher-farkas

Szerintem hülyeség másra gondolni, mert mennyivel lesz jobb az élmény, ha nem a partnerre koncentrálsz, hanem öreg tatákra gondolsz? Ez nevetséges. Számtalan tréning, testgyakorlat létezik, amikkel formába lehet hozni magunkat. A neten tessék rákeresni ezekre.

Érdekességként: nemi kromoszómarendelleneségként fellépő "Szuper nő" szindrómában szenvedő nőknek tripla. vagy még ennél is több X kromoszómájuk van. Ez miatt az átlagnál sokkalta szebbek, nőiesebbek. A gond az, hogy amiből a természet többet ad, másból elvesz, így ezek a nők általában értelmi fogyatékosak is.

Szerintem pedig a vesekő. Volt már vesekövem, azt hittem belepusztulok, mire eljutottam a kórházig. A szakirodalom is fájdalmasabbnak mondja egyébként a vesekövet, mint a szülést, és egy ismerősöm, aki szült is, és veseköve is volt ezt szintén alátámasztotta. Amúgy a kettő közül én is a szülésre szavazok. Hímsoviniszta hozá állás szerintem, ha a tökönrúgás fájásáról beszélünk, mert valóban, ahogy az előttem lévők is megjegyezték a gyereket nem csak megszülni kell, de 9 hónapig ott növekszik a nőben, amely állapotban semmiféle pozitúra sem kényelmes: sem az ülés, sem a fekvés. Talán csak sajnáljuk a nőktől azt a biológiai kreativitást, hogy szülni képesek, mert fel akarjuk nagyítani a mi fájdalmunkat.

Egy nagy pacsi neked hta

hta: Hát igen, a vérfertőzés egy olyasfajta tabu, amely a Föld valamennyi földrészén érvényes, kivéve néhány esetet, mint a fáraók. A vérfertőzés ugyanis az utódban a hibás, rossz géneket felerősítheti, így a testvérek gyerekei nagyobb valószínűséggel szülnek fizikailag vagy mentálisan beteg gyerekeket, vagy életképteleneket, mint a hagyományos párok. Normális esetben a testvérek nem is vonzódhatnak egymáshoz szexuálisan, ha együtt nőnek fel. (Régen a nemesi családokban is probléma volt, hogy a még gyerekkori házasodás, és egymás mellett felnövés miatt a házaspár képtelen volt nemi életre.) Egy megdöbbentő példát ismerek: egy amerikai házaspár több évi együttlét és gyerek után tudták meg, hogy testvérek, ugyanis az egyikőjük intézetben nőtt fel. A homoszexualitás kapcsán pedig továbbra is hangsúlyozom, hogy szó sincs betegségről, hiszen a szexualitás nem csak a reprodukciót szolgálja, hanem az örömfunkciót és a társas-szociális kapcsolatokat. Ha valaki annyira mutogató, annak az önbecsülésével van baj. Sajnos a társadalom még mindig fenntartással kezeli a jelenséget, főleg Európa. Ennek oka legfőképp a történelmi múltra vezethető vissza, amelyre hta is utalt. Legfőképp a keresztény egyház ellenezte ezt, de egyáltalán a szexualitást is, hiszen a jó keresztény ember csak a keresztény egyház Istenét szerethette igazán. Az európai múlt, de a távol-keleti is rendkívül teokratikus, ezért nem engedték a vezetők számára károsnak tekinthető szokásokat. Legutóbb a nácizmus volt a legveszedelmesebb támadója a homoszexualitásnak, abba nem akarok belemenni, hogy a mostanában egyre inkább elburjánzó szélsőségek szintén nem tesznek jót neki. Nem akarok politizálni. És itt hangsúlyoznám, hogy nem csak a homoszexualitásra gondolok, hanem az elvre, amelyet magam vallok: mindent lehet, amíg az a másiknak nem árt. Erre oda kellene figyelni, másokra tekintettel lenni, megadni az egyéni teret és szabadságot. Kétségtelenül van sokfajta betegség, de a mai világban már senki sem egészséges. Nem szabad birkákká válnunk és követnünk a tömegeket, irányzatokat, ragaszkodni kell a saját véleményünkhöz, odafigyelni a másikéra, és ha azt nem is magunkévá kell tennünk, de meg kell értenünk azt, mert az igazi igazság mindig középen rejtőzik valahol. Érdekes dolog a nekrofília, az állatvilágban is fellelhető, egy tudós Nobel-fíjat kapott a felfedezéséért. Nem szabad eltekintenünk gyökereinktől, mert végül is mi is állatok vagyunk, különleges állatok, viszont egy nagy különbség szerintem az, amelyet mások nem hangsúlyoznak, én viszont mindenképp, az a döntés képessége. Dúlnak bennünk a hormonok, kémiai vegyületek, de cselekedeteink nagy része saját döntés. Tekinthető ez isteni szabadságnak, mert tetteink ítélnek meg minket. És ösztöneink sincsenek, mint az állatoknak.De lenyomatok vannak bennünk.

hta érdekes dolgokról írt. dbelam: A biszexualitást tudósok csapata vizsgálta, több ezer embert kérdeztek ki véletlenszerűen, sok mindenre kiterjedő, megvilágító kérdéseket tettek fel, amelyek alapján mérni tudták a jelenséget méghozzá eléggé finom átmeneteket állapítva meg a kategóriákon belül, így vannak, akik csak egy kicsit vonzódnak a saját nemükhöz, vannak, akik jobban, viszont meglepően kevesek azok, akik teljesen elutasítják a másik nemet. Egy közösségben azért nem derül ki a biszexuális hajlam, mert nem igazán tolerálják azt, az illető magának se vallja be. A szexualitást érdemes egyébként,amire hta is utalt. nem kiragadva vizsgálni, hanem a társadalom egészét is hozzá csatolni, mert akkor több mindent meg lehet érteni. Egy kultúrát azonban nem szabad elítélni a furcsa szokások miatt, nem szabad a saját közegünket felsőbbrendűbbnek tekinteni, mert a gőgből és önteltségből fakadnak a konfliktusok. Ami fejtörést okoz a tudósoknak, az az, hogy az embert az állatvilág részeként tekintsék-e, vagy pedig új, különálló lépcsőfokként, mivel a nyelvhasználat, intelligencia, eszközkészítés mellett a művészet és kultúra megalkotása az, amely leginkább kiemel minket az állatok közül. Az ember viszont nem csak biológiai, hanem társadalmi lény egyre finomodó idegrendszere által, ezért szabályokat alkot és devianciákat állapít meg. Így, ha az ember kijelenti, hogy a homoszexualitás rossz, az nem biztos, hogy valóban az egész élővilágra kivetítve az. Akik felvonulnak a parádékon, azokat én sem nézem jól szemmel, mert tudom, hogy egyébként milyen előítéletek vannak manapság, ez pedig gerjesztés, direkt irritálás, nekik egzisztenciális problémáik vannak, nem szexuálisok. Ami fontos lenne szerintem, az a megértés és a nyitottság, a dolgok vizsgálata több oldalról, mert a skatulyázás csak korlátoz bennünket, és pont a rugalmas, nyitott idegrendszer volt az, amely segítette a túlélésünket eddig is.

dbelam: A homoszexualitás nem betegség a pszichológusok szerint. Ennek több oka van. Először is az, hogy bár a mi nyugati kultúránk, történelmünk eléggé tolerálatlan ezzel szemben, de más kultúrák (például afrikaiak) és más korok ( az ókori görögök és rómaiak) természetesnek vették. Amely nekünk szokatlan, tabu, deviáns, az más korban, helyen elfogadott, gyakran pedig a mi szokásaink azok,amelyektől vakarják fejüket a távoli népek. Biológiai megközelítés alapján pedig nem állítható az, hogy a szexualitás csak reprodukciós feladatot lát el. Nyilvánvaló, hogy mi, emberek nem azért szexelünk nagy részt, mert utódokat akarnánk, hanem az öröm funkció miatt. A szexnek ugyanis nagy mértékű szocializációs szerepe van, már az állatvilágban is egy kis orgiával oldják meg a falkában lévő feszültséget a fajok, és nem csak a magasabbrendűnek számító emberszabásúak gyakorolják ezt, de megfigyelték: még a hangyák is, emellett a hím delfinek többször udvarolnak hímeknek, mint nőstényeknek. A szex erősíti a hiearchikus, szociális, társas kapcsolatokat. Egy elmélet szerint mindannyian biszexuális hajlammal születünk, és a kultúra, a társadalmi közegünk alakítja ki később aztán azt, hogy milyen szerepet vegyünk fel.

A lányok esetében számít annyiban, hogy biológiai szempontból a szűzhártya miatt fizikailag is megállapítható, hogy az illetőnek volt-e már szexuális kapcsolata, fiúk esetében ilyen nincs. Konrad_90-nek igazat adok, nem kell elsietni a dolgot, mert csak a minőség és az élmény rovására megy, mint ahogy leszűrtem Malacka_92 esetében is, aki nem is emlékezik arra, hogy pontosan mikor volt és kivel.

39763: Ha nem veszlek emberszámba mást csináltam volna...

39764: Nézd, nem sértésképpen, de ezer közhely, és ezer hasonló válasz. Az effajta történetekhez nem sokat kommentál az ember, mert igazából nem a fórumozókon, hanem az illetőn múlik.

Ugyan, kedves Bullet27, nem kell emiatt aggódnod, nem fog megállni ezért az életed. Majd jönnek új utak, jönnek új kapcsolatok. Az első kapcsolat egy nagyon mély imprinting, és az ember sajnos, vagy nem sajnos ehhez fogja viszonyítani a többit is, amennyire komolyan gondoltad. Nagyon vonzó és jól eső dolog, amikor megtapasztalod azt, hogy tetszel valakinek, önbizalmat kapsz, és plusz energiát, ám ha elmúlik a láng, és újra halandóvá válsz, eggyé a sok közül, az bizony fáj, így óhatatlanul is magadban keresed a hibát. De ez is természetes. Hidd el, most rosszul érzed magad, de aztán enyhül, majd elmúlik a dolog, jön egy másik lány, vagy marad ő, az evolúció halad tovább. Véleményem szerint pedig nem baj a könyörgés sem, ez is természetes, a szerelem és vonzalom óhatatlan tartozéka, mert "részeg ember" a földön csoszog négykézláb a porban, a "józan ember" már egyenes gerinccel jár. Ez a tartás. Hogy nincs tartásod, arról nem tehetsz. Személy függő. Valaki nagyon be tud rúgni, valaki kevésbé, de ez egy bizonyíték arra, hogy mennyire is tudsz szeretni. Ez pedig, főleg fiúk esetében ritkaság, tehát véleményem szerint mindenképp becsülendő. Csak fel a fejjel. És gyógyulj meg minél hamarabb testileg és lelkileg is.

Pista 233 hozzászólásával mondjuk félig meddig egyetértek, de pontosítanék rajta: ilyen szempontból felesleges megkérdezni akárkit itt, főleg idegeneket, akik nem ismernek téged, így valószínűleg érdektelenek is az önéletrajzi ihletésű művedhez, mert ha valóban írni akarsz, akkor írsz minden befolyás nélkül. Legalábbis én így vagyok vele. Nyilván kell biztatás is, de a legvégső motiváció benned kell, hogy legyen. Hiába válaszolnék "igennel", vagy "nemmel", ha valamit ki akarsz írni magadból eléggé, úgy is meg fogod tenni

Mögöttem már két könyv is áll. Kreatívnak kell lenni.

Véleményem szerint ha egy ölelés, ha egy puszi már nem csupán baráti, akkor már nem stimmel valami, de a klasszikus megcsalás a szexuális kapcsolattól kezdődik.

10. Nagy hal: Bájos mese nagyszerű és ötletes anekdotákkal: a csodák átitatják életünket, a legendák pedig halálunkkal születnek meg. Minden idők talán legviccesebb és egyben legszomorkásabb kitalált életrajzi története. 9. A sötét lovag: A realisztikus Batman univerzum eddigi legjobb darabja, amely feledhetetlen, sötét hangulatot idéz nem a csicsás villódzások és neonfények által. 8. Az árva: egy olyan horror film, amely a hihetőség határát súrolja: nem természetfeletti hatalom szállja meg a filmet, nem az ördög gyermeke. Annyira abszurd, hogy már igazi, bár állítólag valós történeten alapul. 7. Fűrész: az első darab még eléggé ütős és ötletes, drámai, a többi már csak a minél kegyetlenebb kínzásokról szól. 6. King Kong: Peter Jackson filmje igazi epikus látványorgia több akcióval és érzelemmel, mint elődeiben, a nagy majom mellett óriási rovarok és dinoszauruszok is megjelennek a filmben. 5. A faun labirintusa: a spanyol polgárháború rémségei ötvöződnek a gyermeki rémmesékkel. Nyomasztóan varázslatos. 4. Szilaj, a vad völgy paripája: az Oroszlánkirály után végre egy tisztességes mese, amely nem a felnőttes beszólásokra és szlengekkel dobálódzó gyurmafigurákra épít. Kézzel rajzolt és számítógépes animáció ötvözete, gyönyörű dalok, méltatlanul lett elfelejtve. 3. A fantasztikus Mr. Fox: a stop motion technikával készült bábfilm olyan hangulattal van átitatva a zenék és látványvilág által, hogy komolyan kevés rá az a 70 perc, emellett az eredeti hangokat igazi nagyágyúk adják. 2. A bukás, Hitler utolsó napjai: egy film, amely a Führert nem földöntúli szörnyetegként mutatja be, illetve kicsinyíti le paródiáival, hanem hitelesen: emberként. Látjuk remegni a kezét a betegségtől, idő előtt megöregedni, kiabálni, sírni, és igazából nem sajnáljuk, de meglepődünk: a pusztulásban benne van egy korszak tragédiája: egyetlen őrült elme ekkora rombolást vitt véghez ebben a világban. 1. Avatar: nem túl eredeti ötlet, de erős érzelmek és óriási látványvilág járja át a filmet: modern indiánmese, minden korosztálynak kellemes kikapcsolódást nyújt.