Horty.911

Üdv! Az első képről nekem az AC/DC új lemezéről, a Rock'N'Roll Train ugrik be, a többi meg nem keltett bennem nagy érdeklődést. Amit előbb említettek Hagymafa pedig nem sokkal több, mint egy fénykép, ha jól látom, nem sok minden lett rajta változtatva, persze lehet csak én nem vettem észre. Én azért jöttem be ebbe a topic-ba, mert jó neve van én is ilyen képeket csinálok, csináltam, ami kreativitást igényel és nem autótuning, meg szerelmes képek a barátnővel... :S De én másra számítottam, próbálj meg még kreatívabb lenni. Nekem is vannak fent képeim, belinkelem a topic-ot, nézd meg, kíváncsi vagyok, hogy egy témára gondolunk-e a Photoshop terén http://www.pirateclub.hu/index.php?showtopic=5951319

A DT-nek az a lemeze, ahol szimfonikus zenekarral játszik számokat = symphonic prog metal, tehát szimfonikus elemekkel tarkított zene, lényegébe akkor klasszikus elemekkel rendelkező lemez. Mivel a klasszikus zene az, ahol csak szimfonikus zenekar játszik, így nincs miről beszélni tovább. A Yes-nek a Magnification lemeze egy kimondottan direkt szimfo prog rock lemez, akkor is jó lenne, hogyha maga az együttes nem játszana rajta (mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert ketten alkotnak egy egészet ), mivel elég nagy részét a szimfo zenekar teszi ki. Viszont az ilyen lemezeket nehéz megközelíteni, nem nagyon hallottam még ilyet, akadmég pár szimfo prog banda, de a Yes mindig kitűnt közülük, olyan jól bele tudák építeni a zenéjükbe. Sőt, ha azt nézzük a Steve Howe gitárosnak rengeteg klasszikus darabja van vagy a Yes lemezeken vagy szólóban, az mondható simán klasszikus zenének.

A népies In Extermo - bár nem a legkedvencebb stílusirányzatom - sztem igen jól idézi a kort és hangulatot, tetszik, hogy anyanyelvükön adják elő a dalt és persze hangszerek kíséretével , sztem 7.4/10 pont. A Bon Jovi-t szeretem, nem biztos, hogy orrba-szájba tudnék tőlük lemezeket hallgatni, de egy Best Of koncertet meg tudok nézni egyet, ahol inkább a régi nagy slágerek játsszák a főszerepet, van is egy ilyen koncertem, de sajnos az "Iszlám lájf" nem tartozik ebbe a kategóriába és a kedvenceim közé se, saját válogatásra nem is tenném rá, max utolsó számnak. De mivel valójába nem rossz szám, csak én nem szeretem, ezért erre is 7.4/10 pontot adok A Rush az a zenekar, aki minden lemezén tudott vmi újat mutatni, persze voltak hullámvölgyek, de én inkább a korai időszakát szeretem, ahonnan ez a szám is származik. Mivel nagy prog fan vagyok, ezzel együtt Rush fan is, így természetesen 10/10-et adok. Ez a szám ének nélküli, de nem is hiányzik bele a szöveg, hiszen a hangszerek magukért beszélnek. Ez a zene valójában. Na, mivel ennyit írtam, ezért én is keresek gyors egy számot. Transatlantic - We All Need Some Light http://www.youtube.com/watch?v=sOOnGZ3AXYM Ha valaki nem ismerné a bandát, akkor annyit kell tudni róla, hogy egy ún hobbyzenekarként működik, Neal Morse (Spock's Beard, Neal Morse), Roine Stolt (The Flower Kings, Karmakanic, The Tangent), Mike Portnoy (legfőbbként Dream Theater), Pete Trewavas (Marillion, Kino) és még asszem Daniel Gildenlöw (POS), tehát elég nagy nevek alkotják ezt a nagy zenét Érdemes... És egy kis érdekesség: Rush - YYZ Animated http://www.youtube.com/watch?v=rHYt0BqSwno

A Scooter számra én is annyit tudnék hozzáfűzni, amit b4m, de én a pontokkal nem vagyok ennyire bőkezű Véleményem szerint zeneileg nincs benne annyi, hogy egy pontot is adhatnék rá. Viszont a Killswitch sem a szívem csücske, de mivel metal-ról van szó és azért hallottam sokkal rosszabbat is, így azért mondjuk 10/5,6 pontot adok rá Nem az én világom egyik se.

Ezaz, a disco zene nem azért van, hogy megértse az ember, annál sokkal alacsonyabb szinten áll, arra való, hogy jól érezze magát az, aki szereti, én pl kifejezetten nem érzem jól magam, ha olyat hallok, nekem fontos, hogy legyen vmi mondanivalója, ne legyen túl egyszerű, na jó, ACDC nem a legbonyolultabb progresszivitással rendelkezik, de ha megnézzük, akkor teljesen egyedülálló stílust alkottak kb 35 éve, amit nem könnyű utánozni, annak ellenére is, hogy egy egyszerűbb zenét adnak elő, de ha azt nézzük, hogy az új lemezből talán eddig 2 millió fogyott el, nem azt mondja, hogy rossz lenne Tehát, hol is tartottam...mind1, nem tom De a lényegszem le van írva. Ja, szeretek belemélyedni a számokba, azért bekapcsolni egy lemezt, mert hallgatni akarom és nem csak hébe-hóba bólogatni rá. Amikor meghallottam az Eagles - Hotel California c. számot, azt mondtam, ez igen Miután meghallgattam ezt a számot DTS-ben, hát padlót fogtam, olyan dolgokra lettem figyelmes a felújított térhangzással, amiket addig nem, így még nagyobb élmény lett a szám. Na ez is azt mutatja, hogy személy szerint nem az a mind1, csak táncolni lehessen rá zenét hallgató ember vagyok, hanem épp ellenkezőleg Ebből is következik, hogy nem feltétlen a stílus tehet arról, hogy nem szereti vki, hanem az embertől is függ.

Mondjuk a Bloodbath már sok nekem De az Ayreon-ban is jót alakít Akerfeldt mester

Valakinek elég, amit odadobnak elé, az a disco zenét hallgatja, a Viva-t nézi vagy a Rádió1 és társait hallgatja, nekik nem számít, hogy hangszeren csinálják vagy nem, azt se tudja, hogy van-e még a világon manapság olyan, amit hangszeren játszanak, de ő el van azzal is, amit hall, mert ő csak az egyszerű dallamú, szövegű elsőre megérthető zenére vágyik, amire lehet bulizni, táncolni, piálni, enyelegni, stb... Ezzel ellentétben vannak azok, akiket mélyebben érdekel a zene fogalma, hány hangszeren játsszák, örül neki, ha nem egyszerűen érthető a szöveg, bele kell mélyedni, szereti ha változatos, dallamos, felméri mennyi munka rejlik benne és akár 15 év múlva is azt mondja, ez igen, enélkül a szám/album/együttes nélkül szegényebbek lennénk, legalább is az, aki értéket lát a zenében. Ezek a tudatos zenehallgatók, és nem attól sz@r egy szám, mert tényleg az lenne, hanem mert vkit nem érdekel mélyebben egy-egy zene, ezért tesz rá, ennyivel elintézi és megy vissza a Viva-hoz. Közben lehet olyan szám feldolgozására táncol, amit a pár perccel korábban lesz@rozott előadó tízen-húszon évvel előtte slágerré, ismertté tett, ja és azt persze nem tudja, hogy feldolgozás. Ez is mutatja, hogy nem érdekli mit dobnak elé, ha van benne jó tuc-tuc, meg szeretlek, meg tesó, és a többi, akkor máris jó. Tehát itt nagyon sok esetben felfogás kérdése, hogy ki meddig megy el, milyen mélységben akarja megismerni a zenét. De sokan ezt nem látják be, tehát eltolják magukról a problémát, hogy ők ugyan nem tehetnek arról, hogy nem tetszik nekik a másik zene és egyszerűen csak lesz@rozzák. Ez így vhogy érthető?

Úgy értettem a divat kifejezést, hogy a metal színtéren, manapság elég sok ilyen hasonló zene jön ki, amikor olvasgatom a Metal Hammer-t és látok egy-két prog alkotás bemutatását, akkor örömömben felkiáltok, hiszen egymás után olvasom az ilyen-olyan metalcore, death, black stb metal lemezeket, amikből már elég sok van. Régebben sokkal több prog rock-metal volt, hátha megint fordítanak időt ezen lemezek bemutatására is Nem baj az, hagy kemény vagy zúzós egy szám, de nekem ez valamiért nem azt a zúzást, keménységet adja, mint mondjuk egy Opeth szám, az Opeth számaiban érezhető valami monumentális erő, hangulat, amit másoknál nem igazán találok, és ez megtalálható a lírai és a halál kemény számaiknál is. Lehet nem kéne az Opeth szintjéhez hasonlítani sok zenét, és akkor elviselném, de legyen ez az én bajom

Ok, és erről mit tudsz te személyesen elmondani? Nekem hiányzik belőle a dallam, felvezetés, változatosság, és az ének pedig, hát nem is ének, hanem üvöltés. Szeretem én a durvulós zenéket: Opeth, Amon Amarth, de azokban valamiért erőteljesebbnek érzem ezeket a dolgokat. Ez a Sonic Syndicate ilyen mai divat nemtom milyen hard metal vagy mi, nem? Csak kérdem. Mondjuk ez a topic arról szól, hogy véleményt mondjuk a belinkelt számokról

Én meg ilyenkor mindig elmondom, hogy igen is van alap, amin össze lehet hasonlítani, ugyanis elvégre mind2 a zene kategóriába sorolható, bár egyik jobban, mint a másik Hiszen elég annyit tenni, hogy középre elhelyezzük a zenét, mint fogalom, aláírjuk a jellemzőit, mint dallam, hangszer, zenei tudás, összehangoltság, érzelem, emlékezetes pillanatok, csúcspontok, fordulatok, változatosság, kül. hatások, motívumok, ének, szöveg, élettartam, megérthetőség, feldolgozhatóság, tartalmilag milyen mély, mondanivaló, fajsúly, befogadhatóság, szórakoztató hatás, stb, stb, itt biztos van olyan jellemző is, ami sok embernek nem áll össze a zenével, de el kell mondjam, hogy ezen jellemzők mindegyikét meg lehet találni bizonyos stílusokban, sőt van, hogy egy zenekar munkásságában, számaiban, ezután kell venni a 2 műfajt, stílust, jelen esetben a rock-ot és a disco-t, és meg kell nézni, melyikre mi jellemző az adott stílusra általában, vagy ki kell választani egy albumot esetleg egy az adott stílusra jellemző számot, és ezek után meg lehet látni a különbséget. Ez nem olyan, mintha a rock-ot hasonlítanád össze az utánfutóval, mert azt tényleg nehéz. De azonos fogalomkörbe tartozó dolgokat sztem igen is össze lehet hasonlítani.

Ja, sztem a monumentális kifejezés elég találó rá, egyébként ez a hangulat megtalálható az egész lemezen. Vannak azért könnyebben fogyasztható darabok is, de az nem jelenti, hogy gyengébbek az első számnál

Én értem mit hiányolsz Vangelis-nek van egy instrumentális száma, ahol én találtam egy ilyen csúcspontot. Nekem nagyon tetszik az a szám, az El Greco lemez első száma, érdemes meghallgatni. Itt van, úgy gondolom érdemes szánni rá egy 10 percet, nem veszt vele senki semmit, max egyel kevesebb meccset játszik le a Fifa-val Mondjuk ezt érdemes lenne nagy hangrendszeren hallgatni, mert számítógépes hangfalon nem adja azt az élményt, ami miatt sztem jó a szám. http://www.youtube.com/watch?v=mHL7w7nHSVQ&feature=related

Igen, mert sokan nem ismerik az disco eredetét. Bár igazából én azokat hívom disco számoknak, amit a disco-ban, mint szórakozóhelyeken hallassz Ott megtalálsz mindent, ami sztem a zene kategóriába csak azért sorolható, mert manapság már mindent oda lehet sorolni. Tehát azoknak a zenéknek nincs önálló műfajuk, az sztem eléggé szerteágazó, ha csak annyit mondok rá, hogy pop, sztem azért rengeteg pop zene van, ami magasabb szinten áll annál, hogy disco-ba kerüljön, így hát pop-nak se mondható. De mivel nem járok disco-ba, ezért nem tudom manapság mi a menő, de van sejtésem, és sztem az messze áll a zeneiségtől, első sorban a tömeg szutykokra gondolok, amit a Rádió1-en és a Viva-n hall, lát az ember. Az is lehet, hogy vkinek a "disco" jelenti a zenét, de csak azért, mert megelégszik azzal a színvonallal, és lehet vitatkozni, hogy nincs igazam, de ha jobban belegondolunk, még egy akármilyen heavy metal bandának is több köze van a zenéhez, mint a disco számok nagy többségének, hiszen hangszereken játszák, igazi csapatmunka mind a zenélésben és a szövegszerzésben, stb, stb... Én prog rock-ot hallgatok főként és nekem ez a szint jelenti a zenét, hiszen itt már nagyon magas szintű zenei tudás kell, hogy igazán jó zenéket hallhassunk, ebből következik, hogy zeneileg ez a stílus a zene szó alá besorolható, hiszen az említett zenei tudás a zene alkotásához kell, ami viszont a tömeg szutyokból igen erősen hiányzik. Kicsit eltértem a disco és techno összehasonlítását, de már így is üres volt a topic, hátha ezzel feldobom kicsit

Ha már Eric Clapton, akkor Eric Clapton - River Of Tears http://www.youtube.com/watch?v=3hTlHm27Fkg De amiért jöttem: Queensryche - Silent Lucidity http://www.youtube.com/watch?v=WC444i8tcyc

Jelenleg SMS jelzésként egy vmi féle szélcsengő van, de még nem kaptam üzenetet, tehát kísérleti stádiumban van, majd kiderül, hogy milyen élőben

A Face Of Melinda egyfajta csodának mondható, már a címéből lehet következtetni, hogy nem lehet rossz a szám És azért ez is mutatja, hogy a metal zene és egy death metal banda is tudo sokoldalú lenni.

Ja, jó Az a baj, hogy az egy egybefüggő lemez, kb 40-45 perc, vagy még több, de abból olyat tudok linkelni, amit rádióban hall az ember. Na jó, mutatok http://www.youtube.com/watch?v=dqyp0cOfT0g Értékelés: Bár mivel én nem vagyok az elektro zene nagy híve, ezt mégis meghallgatom, mert letagadhatatlan zenei és hangszeres tudással bír a csávó, tetszik, hogy nem veszi félvállról a dolgot, fel van állítva 4 billentyűs állás, darabonként legalább 5-6 billentyűs és plusz egyéb hangszerekkel, amin játszani tudni kell, és azokat minden felhasználják a lemez eljátszása közben, természetesen JMJ mellett még ott van 3 zenésztársa, akik nélkül nem jött volna létre a lemez ezen változata, nem tudom, hogy régebben kikkel adta elő a számait, de élőben nem igazán lehet egyedül. Ehhez a lemezhez kell egy óra szabadidő, amikor csak arra tudsz figyelni, látványos is, és hozzá kell tenni, 3D-s változata is rajta van a lemezen, így a megfelelő szemüveggel még kapkodhatod a fejet az animációk a szobádba való beköltöztével Ez a lemez ha jól tudom 30 évvel ezelőtt született és most újra élőben előadja a mester. Mivel nem nagyon van viszonyítási alapom más hasonló előadókhoz, hacsak nem Mike Oldfield - Tubular Bells 3 LIVE vagy Vangelis - Mythodea koncertjét figyeljük, ugyanis mind2 fantasztikus, ezért nekem ez egy közel csúcs előadáshoz hasonlít, nincsennek show elemek, csili-vili cuccok stb, ezért sztem 10/9.2-t adok neki talán egy koncert nagyobbat üt ennél is, a közönség, díszlet, színek, egyéb még 10-re is felviszi. Azt hiszem van egy kínai koncert, amin ezek ott vannak, sőt még szimfonikus zenekar is. Hiába elektronikus zene, itt azért több van 2-3 lemez mixelésénél. Ezt is elő lehetne adni úgy, de ők inkább úgy döntöttek, 4en felállnak hangszerekkel és eljátsszák, sztem ez a zene...

Ajánlom Jean Michel Jarre - Oxygene Live In Your Livingroom DVD-t Nem rossz, az már egyszer biztos.

Hova tünt a legutóbbi hsz-em? Semmi rossz nem volt benne :S

És még azt is hozzátenném, hogy operát is hallgatok Ha Az Operaház Fantomja odatartozik, bár az lehet musical, de legalább színházi előadás, és már kétszer láttam a Madáchban Az biztos, hogy többe került, mint egy koncert, de meg is érte. Persze azóta filmen is láttam meg meg van CD-n a Madách és a film változat is, a magyar változat mindent visz, de élőbe meg aztán... Andrew Lloyd Webber, aki szerezte ezt a musical-t, megnézte a budapesti előadást, és azt mondta rá, hogy ez sokkal jobb, mint a londoni, és bár még nem láttam a londoni változatot, de én is ki merem jelenteni, hogy nehéz lesz megelőzni, na jó, ne vegyük ide a New York-i meg nem tom én milyen amerikai színházakat, de Eu színvonalon mindenképpen elsőrangú az előadás a színészekkel együtt.

Ja, még a folk zenét is szeretem Ez kimaradt, de mondtam én, hogy akad más is

Sztem most is kerek az egész Bikini, Peta meg egyszerűen fantasztikus, mindent ugyanúgy eljátszik, ahogy azt a lemezeken hallhatjuk, nagyon sok újítást vitt az új lemezbe, új irányba nyitott a banda, nem azt mondom, hogy jobban tetszik, mint az eddigi slágerlemezek, számok, ez is uannyira tetszik, sztem ugyanúgy helytállnak, mint a régi nagyok. Azt érzem, mint az Omegánál, nem hogy a papírforma szerint 40 év zenélés után már csak szódával elmegy lemezt hoznának ki, inkább egy új stílusú, kicsit hard rock-os cucc, kemény, mint az Őrzöm a lángot sok helyen és úgy szólal meg, hogy azt nem kevés mai banda megirigyeli. Valamit kitaláltak, hogy ne csak a lejárt lemezt vegyék elő. Ez a jó a magyarokban, a java tud mutatni újat. Én azért becsülöm, hogy a Bikinit, hogy nem hagyták annyiban a különféle tagváltásokat és csinálták tovább, az meg nem volt kérdé, hogy új gitáros kell, mert nem volt gitáros, azt viszont nem mondhatjuk, hogy be kell érnie egy Peta szintűvel, hiszen világszintű zenészként játszik. Lényegébe megin csak az van

Én is egyetértek magammal Annyit fűznék hozzá, persze csak részletekhez, hogy a Bikini új lemeze sztem egyik legjobb, a top 3-ban biztos ott van, hatalmas koncerteket nyomnak most is, az új lemez előtt is voltam koncerten és utána is, mind2 koncert nagyszerű, nem romlott semmit, sőt inkább nőtt a színvonal és a hangulat. A SOAD utolsó lemeze is nagyon jó lett, sok jót is olvastam róla és a számok is jók, itt már tényleg érettek zeneileg, szövegileg, nem voltak rosszak az előző lemezeik sem, de nekem az utolsó nagyon bejön. Az hogy az Ossian nem hozza a formát... számomra eddig se volt formában Személ szerint én is hallgatok mást a rock-on kívül, műfajt nem mondok, inkább pár előadót írok, ja és a billentyűs albumok nem rock zenébe sorolandók, tegyünk különbséget a rock a blues és a jazz között, így ez már újabb 2 stílus, annyi a közös bennük, hogy mind3ban zenészek hangszereken játszanak és még énekelnek is, és lényegébe csak az egyik rock, alapjába véve. Azt nem értem, hogy vki nem szólja le a jazz-t, pedig lényegébe ugyanaz, mint a rock, valaki leszólja a DT-t, holott az is tele van jazz elemekkel, tehát lényegébe jazz, de attól még leszólják, hol itt az igazság???? Tehát a rock-on és metal-on kívüli stílusok: Kövi Szabolcs, Vangelis, Jean Michel Jarre, Mike Oldfield, Ian Anderson, Jon Anderson, Jordan Rudess, jazz, blues, filmzenék (Hans Zimmer félék), Ladánybene 27, Cseh Tamás, biztos van még, de nem ugrik be. Ebben van elektro is, de akiknek ezt így elmondom (persze ők nagy elektro-soknak vallják magukat), teljesen le szűklátókörűznek, úgy hogy azt se tudják kik az említett előadók, zenészek, akik elektro-ba is sorolhatók, JMJ vagy Oldfield, pedig ha valakik, akkor ők az igényes dallamos, tuc-tuc nélküli zenébe tartoznak. Igaz ami igaz, Oldfield-nak meg JMJ-nak is van egy-két tuc-tuc, de az csak egyfajta pihentető a hangszeres zenélések között, ott tovább kell nyomni a CD-t s máris jöhet a következő nagyszerű alkotás, csupa dallamokkal, érzelmekkel, hangszerekkel, stb, stb... Lényegébe az van

Nem értem meg az olyanokat, mint az utolsó hozzászóló, sokaknak az a baj, hogy vissza kellene olvasni 20-30 vagy akárhány oldalt, de itt az elmúlt 1-2 oldalon jó párszor kértük, hogy indokoljanak, akik hozzászólnak a témában, de úgy látszik rövid a befogadóképességük, olyanok, mint az aranyhal.

Ezt vhogy normálisan is megfogalmazhattad volna, na de mit is várjunk... Mondjuk volt indok is, ahogy az tisztán kivehető a hsz-ből. Egyedül 3 dolog nem tiszta, miért jóhogy, miért a legtutibb és miért a disco. Ja, nekem mondták már, hogy a disco-ban a Scooter olyan, mint a rap-ben 50 Cent, vagy rosszul hallottam?