az egyik spanom sittről jött a másikat most temettem,
aki sittről jött most kómában és gyülöl akit szerettem,
szerinted raj ez, vagy csak a kamasz korral jár,
megint panaszkodjak már, csak mert ragaszkodva kár,
fújni a füstöt, tartom amíg bírom lent,
mert az ágy amiben aludtunk, rájöttem a sírom lett
rájöttem vétettem, norbi majdnem mindig nyitott,
csak a kapuk tartanak fel, meg a féltve őrzött titok,
én azt tanultam, hogy mindenből van kiút,
de még a saját bőröm nem érzi, addig nem tudom hogy ki fut,
hogy melyikünk szalad, vagy melyikünk kullog,
csak azt tudom ha fáj, akkor új papírhoz nyúlok
akkor újabb sorok születnek, egy újabb tapasztalat,
de már éreztem ezt sokszor, tudom mi van a tapasz alatt
azt hittem felnőttem, hogy nem csal a papírforma,
hogy a piros lapok jogosak, mert az élet tanította
bennem a srácot, a kamasztól a legényig
az első lépést az utolsó falattól a reményig
de belém a zene, azt nevelte ki kell mondani,
ami a szívemen a számon ezt a terhet így kell hordani....
Norbi (saját)