Találtam a piraténn egy szép verset:
priszka költeménye:
(Grat hozzá)
Behunyom a szemem, az ég felettem,
A csillagok játszani kezdenek velem.
Testem izzad, majd kiráz a hideg,
Csókod s tested miért olyan rideg?
Nem pazarolsz szavakat bókokra,
Akkor miért vágyom keserű csókodra?
Lelkem egy kedves szóra vár,
De neked csak a szemed kíván.
Ismerem tested minden rezdülését,
S lelked minden keserűségét.
Szemed csillogása vágyat kelt bennem,
De félek, beletiporsz a lelkembe.
Gyűlölni kéne, de csak szeretni tudok,
Minden érzésemtől ezért elfutok.
Ha menekülök a sorstól, boldog nem leszek,
De így tovább veled sem élhetek…
Hogy tetszik neketek?