vassadi

Ez már nevetséges. Amikor a Pittsburgh mellett döntöttem, tisztában voltam vele, hogy címvédőként nincs túl nagy esély rá, hogy ismét bajnok legyen a csapat (nem mintha a csapat vagy egyenként a játékosok nem lennének ehhez elég minőségiek, sőt, ez alapján simán nevezhettük volna őket nagy esélyeseknek is, de ez egyszerűen csak "így van"), az első olyan idényben, amikor konkrétan szurkolok egy csapatnak, nem is támasztottam ilyesfajta elvárásokat a kedvencek felé. Én már azzal is elégedett lettem volna, ha magabiztos, stabil teljesítménnyel bejutunk a playoff-ba, de ezt alap dolognak tekintettem egy ilyen csapat esetében. Ezzel szemben most úgy fest a helyzet, hogy tizenhárom kör után egyenlő mérleggel állunk, a rájátszásbeli szereplésünk pedig több mint kétséges. És hiába nincs például Polamalu, ezzel is csak "apróságokat" lehet megmagyarázni (a tegnapi meccsről például Murphy 75 yardos touchdown-elkapását), egy négymeccses vereségszéria és az olyan csapatokkal, mint a Kansas City vagy az Oakland szembeni alulmaradás alól a liga talán legjobb védőjátékosának hiánya sem kibúvó. Most már gyakorlatilag az első wild card-hely is elúszott, kétlem, hogy a kettővel jobb mutatóval rendelkező Broncos-t négy forduló alatt be tudjuk fogni, ráadásul a Jaguars-nak is eggyel jobb a mérlege, valamint csak reménykedhetünk, hogy ma a Pakcers megveri a Ravens-t, és ezzel a Baltimore is a miénkkel azonos mutatón ragad. Arra már gondolni sem merek, hogy mi lesz csütörtökön a Browns ellen, de hajtani kell tovább, el kell érni a rájátszást, mert ez a teljesítmény sem egy címvédő csapathoz, sem magához a Pittsburgh-höz nem méltó. Go Steelers! A 13. hét eredményei: Buffalo Bills 13-19 New York Jets Atlanta Falcons 7-34 Philadelphia Eagles Carolina Panthers 16-6 Tampa Bay Buccaneers Chicago Bears 17-9 St. Louis Rams Cincinnati Bengals 23-13 Detroit Lions Indianapolis Colts 27-17 Tennessee Titans Jacksonville Jaguars 23-18 Houston Texans Kansas City Broncos 13-44 Denver Broncos Miami Dolphins 22-21 New England Patriots Pittsburgh Steelers 24-27 Oakland Raiders Washington Redskins 30-33 New Orleans Saints Cleveland Browns 23-30 San Diego Chargers New York Giants 31-24 Dallas Cowboys Seattle Seahawks 20-17 San Francisco 49ers Arizona Cardinals 30-17 Minnesota Vikings Csütörtöki közvetítés a 14. fordulóból: Cleveland Browns - Pittsburgh Steelers (14. hét) - 2009. december 10., csütörtök, 2:15 (Élő közvetítés: Sport2 - Ismétlés: pénteken 17:00-kor a Sport1-en és 23:00-kor a Sport2-n)

AC Milan 3-0 Sampdoria (Borriello 2., Seedorf 21., Pato 24.) A Sampdoria idei szereplése alapján nehéz meccsre számítottam, ezzel szemben tulajdonképpen semmi izgulnivalónk nem volt a találkozó folyamán, teljesen simán tartottuk otthon a három pontot. Az eredményben megmutatkozó különbség már önmagában is figyelemre méltó, de engem nagyon meglepett, hogy a két csapat játékban fényévekre volt egymástól, az ellenfélnek momentuma sem volt a mérkőzésen. Örülök, hogy ennyire könnyedén húztuk be a meccset egy ilyen csapat ellen (megint ki lehet emelni néhány játékost, például a két gólpasszt jegyző Ronaldinho-t, sajnálom, hogy már az első félidőben le kellett cserélni, remélem nincs komoly baja), hasonló teljesítményt várok jövő héten a Palermo ellen is, előtte azonban még kedden, Zürichben kell bebiztosítanunk a helyünket a BL egyenes kieséses szakaszában. Forza Milan! Szerk.: Ez az este jobban már nem is alakulhatott volna: A Juve 2-1 arányban múlta felül az Inter-t, így a városi rivális előnye már csak négy pont a tabella élén, a dobogó alsó fokán a torinóiak továbbra is tőlünk egy ponttal lemaradva állnak. Forza Milan!

Ebben a fordulóban már muszáj javítania a Pittsburgh-nek, a papírforma alapján az Oakland Raiders ellen hazai pályán ezzel nem is lehet gond. Minden valószínűség szerint Roethlisberger már ott lesz a csapatban a vasárnapi meccsen, így a támadóegység teljesnek tűnik, már csak a védelemből hiányzik az alappillér, Polamalu még biztosan nem léphet pályára az Oakland ellen. Ha a jövő hét csütörtöki, Cleveland-ben esedékes fellépés során még nem is lesz bevethető, de az utolsó három körben, főként a Green Bay és a Baltimore ellen nagy szükség van rá. Go Steelers! A forduló egyes meccsein a végeredménytől függően sokat nyerhetünk a wild card-helyekért folyó harcban, a Titans a Colts otthonába látogat, a Texans a Jaguars-al játszik, a Dolphins pedig a Patriots-ot fogadja. Bízom benne, hogy a hétfő esti rangadón a Green Bay hazai pályán megveri a Ravens-t, a Broncos (és talán a Titans) mellett a csoportriválist tartom még ránk nézve a legveszélyesebbnek. Közvetítések: Seattle Seahawks - San Francisco 49ers (13. hét) - 2009. december 6., vasárnap, 22:45 (Élő közvetítés: Sport2 - Ismétlés: kedden 11:30-kor a Sport1-en) Arizona Cardinals - Minnesota Vikings (13. hét) - 2009. december 6., vasárnap, 2:15 (Élő közvetítés: Sport2 - Ismétlés: hétfőn 16:00-kor a Sport2-n, kedden 16:45-kor a Sport1-en és 20:45-kor a Sport2-n) Közvetítések tekintetében érdekes helyzet állt elő, a hétfő esti rangadó helyett a (helyi idő szerint) vasárnap késő este játszott találkozót közvetíti a Sport TV, és az ismétléseknél is van egy kis bizonytalanság, nem mondom biztosra, hogy hétfő délután az utóbbi mérkőzést adják le, minden forrás mást ír. A forduló csütörtökön lejátszott meccse: Buffalo Bills 13-19 New York Jets

Portsmouth 1-0 Burnley Arsenal 3-1 Stoke City Aston Villa 2-1 Hull City Blackburn Rovers 1-2 Liverpool West Ham United 0-3 Manchester United Wigan Athletic 1-0 Birmingham City Wolverhampton 1-1 Bolton Wanderers Manchester City 0-3 Chelsea Fulham 1-0 Sunderland Everton 1-1 Tottenham Hotspur

De, oda is írtam , este 9-kor is leadják a Sport2-n. Én is akkor fogom megnézni, fél 4-kor érek haza, annak meg nincs értelme, hogy csak a meccs második felét látom, és így legalább ritkamód péntek este is normális műsort tudok nézni. Nem túl rangos csapatok játszanak, de a Jets és a Bills összecsapása ettől függetlenül még rangadónak számít, örülök, hogy egyáltalán ilyenkor NFL-t nézhetek, remélem jó meccs lesz.

West Ham United - Manchester United (Angol bajnokság, 15. forduló) - 2009. december 5., szombat, 16:00 (Élő közvetítés: Digisport) A hétvégén ismét egy papíron simának tűnő bajnoki következik, ezúttal a 'kalapácsosok' otthonában vendégeskedünk. A West Ham az első néhány meccsen nagyon gyengén teljesített, az utóbbi időben már voltak jobb eredményeik (például egy Arsenal elleni döntetlen), de még mindig a kiesőhelyek közelében állnak. Összességében elmondható, hogy ebben a szezonban nem igazán megy Zola csapatának, én a keret alapján és az olasz mestert ismerve többet vártam tőlük. Most azonban számunkra a legfontosabb az, hogy szombaton három ponttal térjen haza a csapat a londoni kirándulásról. Ferdinand visszatérésére még valószínűleg várni kell, ahogy Evans és O'Shea játéka is kérdéses, de különösebben talán nem kell aggódni a védelem miatt, Vidics az utóbbi néhány meccsen a tavalyi formáját idézve játszott, és Brown is feltűnően jól teljesített, szóval ez a belső védőpáros is elég stabilnak tűnik (persze mihamarabb várjuk vissza Ferdinand-ot és a többieket ). A támadósorba végre Berbatov is visszatért, a Ligakupa-meccsen még nem játszott úgy, ahogy az elvárható lenne tőle, de reméljük rövidesen ő is visszanyeri a formáját. A hétvégén a Chelsea a Man. City otthonában lép pályára, úgyhogy akár még meg is közelíthetjük majd a londoniakat, de az ehhez vezető első út persze az, hogy a saját meccsünket behúzzuk. Glory, Glory Man. United! Fontos hír, hogy tegnap a Ligakupában az Arsenal-t a Manchester City, míg a Chelsea-t meglepetésre a Blackburn búcsúztatta, így pedig azt gondolom számunkra immár egyértelmű cél a címvédés! A leendő elődöntőbeli ellenfelünkön, a városi rivális City-n már csak a presztízs miatt is kötelező túllépni, ha pedig bejutunk a döntőbe, az Aston Villa és a Blackburn sem legyőzhetetlen ellenfél, sőt. A Tottenham elleni keddi negyeddöntőben a csapat bizonyította, hogy működik a Ligakupában alkalmazott rendszer a nagyobb ellenfelekkel szemben is, Ferguson nem csak amolyan "játszatom a fiatalokat és a tartalékokat a 'sokadrangú' sorozatban"-módra küldi pályára így a fiúkat (bár tavaly is hasonlóképpen sikerült elhódítani a kupát), a Man. City elleni kétfelvonásos összecsapást is meg lehet így nyerni. Go MU! A Ligakupa elődöntőit január 6.-án és 19.-én rendezik (idegenben kezdünk). West Ham United 0-4 Manchester United (Scholes 45+1., Gibson 61., Valencia 71., Rooney 72.) Ismét többgólos különbséggel arattunk teljesen sima győzelmet. Nem számítottam rá, hogy ennyire könnyű dolgunk lesz, az első félidőben még elég halovány volt a csapat játéka, de a hosszabbításban szerzett gól megadta a kellő lökést, a második játékrészben pedig tulajdonképpen úgy találtunk be háromszor, hogy itt sem voltunk igazán jelentős fölényben, a játékunkból továbbra is hiányzott a lendület, de a West Ham támadásban és védekezésben sem tudott semmit felmutatni. Scholes és Gibson egyaránt nagy gólokat lőttek, különösen utóbbi találatának örülök, aki a Ligakupa-meccsen nyújtott remek teljesítménye után a bajnokságban is élni tudott a Ferguson-tól kapott bizalommal. Természetesen Valencia újabb góljának (ahhoz képest, hogy azt mondták, nem a góllövés a legfőbb erénye, az utóbbi időben elég szépen termel, meccsről meccsre jobban játszik) is örülök, akárcsak annak, hogy Rooney is betalált és ezzel tovább erősíti a helyét a góllövőlista élmezőnyében, valamint érdemes figyelni Giggs gólpasszaira, ő is folyamatosan szállítja az asszisztokat (már a második helyet foglalja el ebben a rangsorban). Amit sajnálok, hogy Brown és Neville is kidőlt, remélem nem súlyos a sérülésük, Vidics hétközben már remélhetőleg játszhat, és bízom benne, hogy Evans és O'Shea is minél előbb bevethető lesz, mostanában vannak gondok a védelem összeállításával. Amit már néhány meccs óta hiányolok, hogy Nani-t feltűnően keveset szerepelteti Ferguson, rendben van, hogy Valencia jó formában játszik, örülök is, hogy megy neki a játék, de néha a fiatal portugált is szívesen látnám a pályán, nem igazán tudom mi lehet az oka annak, hogy a mester ennyire mellőzte az utóbbi időben. És még egy felettébb jó hír a végére: a városi rivális City hazai pályán 2-1-re megverte a Chelsea-t (a győztes gólt az egykori 'harcostárs' Tévez szerezte), így két pontra olvadt a hátrányunk az éllovással szemben, ismét teljesen nyílt minden! Glory, Glory Man. United!

Elég "időben" , de a hétfő esti rangadóról még nem esett szó. Nagyon színvonalas meccs volt, nekem az eredmény nem okozott meglepetést, csak az, hogy ekkora különbség volt a két csapat között, elsősorban a pontszám tekintetében, de igaz ez a játékra is. Brees nagyon megverte a New England-et (persze ez így túlzás, a Saints csapatként is nagyot alkotott), eddig volt bennem egy kis kétely a New Orleans-t illetően, nem voltam benne biztos, hogy az alapszakaszbeli menetelés ellenére a playoff-ban, az igazi nagy meccseken is ilyen teljesítményt tudnak majd nyújtani, de a Patriots legázolása után már számomra is egyértelmű, hogy a Saints az idei Super Bowl-győzelem egyik legnagyobb esélyese. New Orleans Saints 38-17 New England Patriots

Az egyik kedvenc vígjátékom, nagyon várom a folytatást. Abban viszont igazat adok Philips-nek, hogy nem kell ide még egy legénybúcsú (Vegas még belefér), nagy "rókabőr" lenne, a második részből is lehet nagy filmet csinálni anélkül is, hogy az elsőt koppintanák.

Igen, én is abban bízom, hogy a Colts majd besegít nekünk, és kicsit távolabb tartja a Titans-t a wild card helyektől. De nem azért mondom, kedvelem én is a Tennessee-t, ha az AFC-ből két csapatot kellene választanom, akik wild card-al a playoff-ba jutnak, akkor a Pittsburgh mellett a Titans-t mondanám. A gond "csak" az, hogy ezt nem én döntöm el , de remélem mellettünk a nashville-i alakulat lép majd tovább. A Colts ellen nagyon nehéz dolguk lesz, de nem lehetetlen megtörni a veretlenségüket, így, hogy már biztosan ott vannak a rájátszásban, gondolom Manning-ék kicsit lazítanak majd, az utóbbi fordulókban is szorongatták már őket rendesen, lehet, hogy a Young-vezette Titans meg tudja őket állítani. A Chargers-nek is nagyon megy, szóval velük is meggyűlhet a bajuk, de őket még talán könnyebb megfékezni, mint az Indy-t. Majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. A hétfő esti rangadó szerintem is kihagyhatatlan, a hatkor esedékes ismétlést fogom megnézni anélkül, hogy előtte tudomást szerznék a végeredményről.

Az El Clásico-k rangjához méltóan jó meccs volt, nekem mint semleges nézőnek teljesen mindegy volt, hogy melyik csapat nyeri a találkozót, úgy gondolom a Barca megérdemelte a sikert, az egy gólos különbség a katalánok javára reálisnak mondható (még akkor is, ha egyes időszakokban inkább a Real irányított és a Barca csak a hajrában tudta igazán a saját játékát játszani), és nem is feltétlenül csak erre a meccsre vonatkozóan; szerintem a bajnokság eddig eltelt szakasza alapján elmondható, hogy a Barca még mindig egy lépéssel a madridiak előtt jár. Nem akarok kötözködni, de valamilyen szinten egyetértek azzal, hogy hiába vásárolt be nyáron így a Real, az eddigi szóbeli hadviselés (még ha nem is volt az annyira éles) után a katalánok a pályán is bizonyították, hogy (egyelőre) még mindig ők a jobbak. De természetesen még semmi sem dőlt el ezen az egy meccsen, a bajnokságot még bármelyik csapat megnyerheti.

Ahogy az Roethlisberger és Polamalu hiányában várható volt, kikaptunk a Ravens-től. Annyira nem ért 'sokkolóan' a hír, számítottam rá, hogy két ilyen kulcsember nélkül a csoportrivális Baltimore ellen nem sok eséllyel lépünk pályára, talán még azt is lehet mondani, hogy a körülmények tudatában még túl is teljesítette magát a csapat, egyáltalán nem adták magukat könnyen, ezt a találkozót is csak a hosszabbításban buktuk el, de mégis, ami szintén várható volt, egész pontosan hogy ha elbukjuk ezt az összecsapást, az valószínűleg a harmadik számú irányító, Dixon miatt lesz, bejött, gyakorlatilag az interception-je változtatott meg mindent, egészen addig teljesen meccsben voltunk (de szó sincs róla, hogy egyedül őt kiáltanám ki bűnbaknak). Nincs mit tenni, a csoportelsőség ezzel tulajdonképpen elúszott, a wild card helyekért kell hajtani, de itt nagy csata várható: a Baltimore és a Jacksonville ugyanolyan mérleggel áll, mint mi, a Denver eggyel jobb, a Miami, a Tennessee, a New York Jets, valamint a Houston eggyel rosszabb mutatóval rendelkezik. Bár azért az talán elmondható (de semmiképp sem elkiabálandó), hogy sorsolás szempontjából jóval előnyösebb helyzetben vagyunk a többieknél, a felsorolt csapatoknak még lesznek nagy ellenfeleik, többen közülük még egymással is játszanak, szóval ezekben azért lehet bízni, na meg persze abban, hogy Roethlisberger és Polamalu minél előbb visszatér (Big Ben a hétvégén már szinte biztosan ott lehet az Oakland ellen, és talán már utóbbi is pályára léphet), és az utolsó meccseken menetelve playoff-hely elérésével váltjuk ki a mostani hárommeccses vereség-sorozatot. GO STEELERS! A 12. hét eredményei: Detroit Lions 12-34 Green Bay Packers Dallas Cowboys 24-7 Oakland Raiders Denver Broncos 26-6 New York Giants Atlanta Falcons 20-17 Tampa Bay Buccaneers Buffalo Bills 31-14 Miami Dolphins Philadelphia Eagles 27-24 Washington Redskins St. Louis Rams 17-27 Seattle Seahawks New York Jets 17-6 Carolina Panthers Cincinnati Bengals 16-7 Cleveland Browns Houston Texans 27-35 Indianapolis Colts San Diego Chargers 43-14 Kansas City Chiefs San Francisco 49ers 20-3 Jacksonville Jaguars Minnesota Vikings 36-10 Chicago Bears Tennessee Titans 20-17 Arizona Cardinals Baltimore Ravens 20-17 Pittsburgh Steelers Csütörtöki közvetítés a 13. fordulóból: Buffalo Bills - New York Jets (13. hét) - 2009. december 3., csütörtök, 2:15 (Élő közvetítés: Sport2 - Ismétlés: pénteken 14:00-kor a Sport1-en és 21:00-kor a Sport2-n)

Catania 0-2 AC Milan (Huntelaar 93., 94.) Magabiztos, sima győzelemre számítottam az utolsó előtti helyen álló gárda otthonában, ehelyett azonban az egész meccs folyamán szinte minden szempontból magasan alulteljesítette magát a csapat. Ami viszont a végén jött, az engem személy szerint mindenért kárpótolt. Ezt nem érdemes magyarázni, aki látta, az úgyis tudja, hogy miről beszélek, aki pedig elszalasztotta, azt sajnálom, mert nagy dologról maradt le (bár gyanítom, a semlegeseknek, de legfőképpen a rivális csapatok drukkereinek nem okozott (volna) akkora örömöt Huntelaar "csodája" ). A nagy öröm közepette persze nem lehet csak úgy elmenni a csapat által nyújtott eléggé gyenge teljesítmény mellett, lesz mit javulni a szombaton esedékes újabb bajnokira. Az elkövetkezendő hetekben nehéz sorozat előtt áll a csapat, ennek az első állomása a Sampdoria elleni találkozó; fontos lenne begyűjteni a három pontot, nem csak azért, mert így még jobban leszakíthatnánk magunkról a Samp-ot, de a következő fordulóban Juve - Inter rangadót is rendeznek, aminek a végeredménye valamilyen formában szintén kedvező lesz számunkra, az egyik csapatot megközelíthetnénk, míg a másikat még inkább lehagyhatnánk (döntetlen esetén ugyebár mindkettő érvényesül). Forza Milan!

Nálam mostanában megint a Madden NFL 08 került előtérbe. A Fifát szép lassan abbahagytam, a CoD: United Offensive-ből az utolsó két küldetés volt hátra, azokat megcsináltam és utána még egy-két missziót újrajátszottam töltögetés közben, de az utóbbi napokban (vagy inkább egy-két hét) semmivel sem játszottam, most viszont ha van időm, gyakran előkerül az amerikai foci a gépen is. A West természetesen állandó, nemrég unokatesóm karaktere is az enyém lett, úgyhogy most van dolgom bőven.

Holnap a Pittsburgh a Baltimore otthonában lép pályára. Az előjelek továbbra sem a legjobbak, Polamalu tegnap nem edzett, így valószínűleg még ebben a fordulóban sem léphet pályára, továbbá az is szinte biztosra vehető, hogy Roethlisberger sem áll majd a csapat rendelkezésére , és mivel a második számú irányító, Batch is kidőlt, egy másodéves QB, Dennis Dixon kezd majd. Aggódom, mert ugyan a Ravens már korántsem nyújt olyan meggyőző teljesítményt, mint a szezon első meccsein, de ilyen alapemberek hiányában nagyon nehéz lesz nyerni, ha pedig vereséget szenvednénk, azzal minden elúszna: a csoportelsőségről lemondhatnánk, a Baltimore feljönne azonos mérlegre, még a wild card helyekért is nagyon meg kellene harcolnunk. Holnap mindenképpen nyernünk kell! Go Steelers! A forduló meccsei közül magasan kiemelkedik a hétfő esti rangadó, amelyen a Patriots és a Saints csap össze. Papíron a Pats az egyik utolsó csapat, amely az alapszakaszban megállíthatja a 'szenteket', én mégis így előzetesen Brees-ék győzelmére tippelek, szerintem ugyanúgy, mint a másik veretlen csapat, a Colts, a New Orleans is felül tud majd kerekedni Brady-éken. Majd meglátjuk, mindenesetre aki meg akarja nézni, az a Sport TV-nek hála biztosan nem fog lemaradni róla. Közvetítések: San Francisco 49ers - Jacksonville Jaguars (12. hét) - 2009. november 29., vasárnap, 22:45 (Élő közvetítés: Sport2 - Ismétlés: hétfőn 15:30-kor a Sport2-n) New Orleans Saints - New England Patriots (12. hét) - 2009. november 30., hétfő, 2:30 (Élő közvetítés: Sport2 - Ismétlés: kedden 18:00-kor a Sport1-en és 20:45-kor a Sport2-n) A forduló csütörtökön lejátszott meccsei: Detroit Lions 12-34 Green Bay Packers Dallas Cowboys 24-7 Oakland Raiders Denver Broncos 26-6 New York Giants

Portsmouth 1-4 Manchester United (Boateng 32.-tizenegyesből, illetve Rooney 25.-tizenegyesből, 48., 54.-tizenegyesből, Giggs 87.) Az első félidő alapján bejött, amit mondtam, vagyis hogy a Portsmouth az edzőváltás után újult erővel fog játszani, nem gondoltam volna, hogy ennek ellenére a második játékrészben ennyire simán a magunk javára fordítjuk a meccset. A szünet után gyorsan bebiztosítottuk a győzelmet, igaz a harmadik gólunkat követően a játék képe engem a Bolton elleni találkozóra emlékeztetett, amikor biztosnak tűnt a három pont, az ellenfél sem volt túlzottan kezdeményező, de benne volt egy gól, ami szorossá tehette volna a végjátékot. Akkor jött a szépítő találat, de meg tudtuk őrizni az előnyünket, a mai meccsen szerencsére a Portsmouth-nak még a(z újabb) gólra sem futotta, köszönhetően a remek teljesítményt nyújtó védőknek és elsősorban Kuszczak-nak, aki hibátlanul védett. A csapat legjobbja viszont egyértelműen Rooney volt, nagyon örülök a mesterhármasának (még akkor is, ha két gólt büntetőből rúgott), egyrészt mert már elég régen örülhettünk egy Manchester-játékos triplájának (a bajnokságban utoljára Ronaldo szerzett egy meccsen három gólt, már közel két éve, és más sorozatból sem emlékszek mesterhármasra), másrészt pedig Rooney ezzel a három találattal ismét ott van a góllövőlista közvetlen élmezőnyében, csak eggyel előzi meg az éllovas, múlt héten ötöt jegyző Defoe. Akit még mindenképpen ki kell emelni, az Giggs, aki ezúttal is úgymond 'nyomot hagyott a végeredményben', amellett, hogy megszerezte századik bajnoki gólját, egy gólpasszal és egy büntető kiharcolásával is hozzájárult a sikerhez. Nem szokásom a játékvezetőket szidni, most is csak mellékesen jegyezném meg, mivel így utólag nézve már sok mindent nem befolyásolt az eset, de az ellenünk megítélt büntető egyszerűen nevetséges volt (akkor persze még bosszankodtam miatta rendesen ), ekkora baklövést tizenegyes megítélésénél eddig még nem nagyon láttam. A legfontosabb, hogy ezúttal is sima, többgólos győzelmet arattunk, így hátradőlve nézhetjük a holnapi Arsenal - Chelsea rangadót, reménykedjünk a számunkra legkedvezőbb végeredményben. Glory, Glory Man. United! Manchester United - Tottenham Hotspur (Angol Ligakupa, negyeddöntő) - 2009. december 1., kedd, 20:45 (Élő közvetítés: Sport1) Manchester United 2-0 Tottenham Hotspur (Gibson 16., 38.) Nehezebb meccsre számítottam, még kételyeim is voltak a továbbjutással kapcsolatban, de a Spurs nem sokat tudott visszaadni a bajnoki formájából, így még tulajdonképpen egész sima is volt a találkozó. Bár lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy ezúttal is érvényesült a Tottenham ellenünk évek óta tartó rossz sorozata. Akárhogy is, ott vagyunk a Ligakupa elődöntőjében (azt még azért meg kell jegyezni, hogy Gibson nem is akármilyen gólokkal juttatott minket oda, nagy meccs volt ez számára), ahol összekerülhetünk az Aston Villával, ma vélhetően a Chelsea jut tovább, bár őket szeretném egyelőre elkerülni, leginkább annak örülnék, ha az Arsenallal játszanánk, kíváncsi lennék, hogy a két csapat fiataljainak csatájából ki kerülne ki győztesen, de akár még a Man. City is továbbléphet a legjobb négy közé, a városi riválist is szívesen fogadnám. Glory, Glory Man. United!

Blackburn Rovers 3-2 Stoke City Fulham 3-1 Bolton Wanderers Manchester City 3-1 Hull City Portsmouth 0-2 Manchester United West Ham United 2-0 Burnley Wigan Athletic 1-2 Sunderland Aston Villa 1-1 Tottenham Hotspur Wolverhampton 1-0 Birmingham City Everton 1-2 Liverpool Arsenal 1-1 Chelsea

Rewals, merchanies-nek igaza van (bár gondolom csak egy nyelvbotlás volt ez tőled ), éppen ezért írtam, hogy a Wolfsburg otthonában legalább egy döntetlent mindenképpen ki kell harcolni. De az nekem is csak most tűnt fel, hogy itt akár még három csapat is végezhet tíz ponttal. Portsmouth - Manchester United (Angol bajnokság, 14. forduló) - 2009. november 28., szombat, 16:00 (Élő közvetítés: Digisport) Ha vannak olyan meccsek egy szezonban, amelyeken egész egyszerűen tilos pontokat veszíteni, akkor a hétvégi találkozó biztosan ezek közé tartozik. Bár a Portsmouth-nál hétközben edzőváltás volt (Avram Grant került a csapat élére), nekem pedig az a tapasztalatom, hogy tízből nyolcszor-kilencszer jó eredménnyel nyitnak az új trénerek. Van egy olyan érzésem, hogy a Pompey a holnapi találkozón nem azt az arcát fogja mutatni, amit az eddigi meccsei többségén, Grant érkezése minden bizonnyal ad egy kis lendületet a csapatnak, így nem kizárt, hogy korántsem lesz sima mérkőzés, de ettől függetlenül mindhárom pontot el kell hoznunk a Fratton Parkból. Annál is inkább, mivel vasárnap az Arsenal a Chelsea-t fogadja, és bármilyen végeredménnyel is zárul a londoni rangadó, nekünk az csak kedvező lehet (a jelenlegi helyzetben azt hiszem az 'ágyúsok' győzelmével nyerhetnénk a legtöbbet, de a lényeg, hogy a Chelsea ne gyűjtse be mindhárom pontot), feltéve persze ha mi sem botlunk a Portsmouth otthonában. Glory, Glory Man. United!

AC Milan 1-1 Olympique Marseille (Borriello 10., illetve Lucho Gonzalez 16.) Nem lehetünk túlságosan elégedettek az eredménnyel (ami azt illeti, a játékunk is elég távol állt attól, mint amit a hétvégi bajnoki egyes szakaszaiban láthattunk a csapattól), önmagában nem rossz a döntetlen sem, de ha nyertünk volna (bár a második félidei teljesítményünket nézve ez elég irreális lett volna), az utolsó körben már egyáltalán nem lenne izgulnivalónk. Igaz pánikra azért így sincs ok , a Marseille még mindig ponthátrányban van velünk szemben, ha netán nem szereznénk pontot az utolsó csoportmeccsen, de a franciák sem tudnák legyőzni a Real-t, az egymás elleni mérleg miatt még mindig mi állnánk továbbjutást érő helyen. Meg gondolom a madridiak is győzelemre fognak játszani a Marseille ellen, mivel még a királyi gárda is kieshet, bár ez elég valószínűtlen. De nem érdemes ilyenekkel számolgatni, a San Siro-ban elszenvedett csúfos vereség ellenére idegenben kötelező megverni a Zürich-et, ha pedig ez megvan, akkor a Marseille akár le is győzheti a Real-t, mi ettől függetlenül továbbjutunk (ráadásul csoportelsőként, ami nem is lenne rossz). A lényeg, hogy mindhárom pontot begyűjtsük az utolsó csoportmeccsen. Forza Milan!

Manchester United 1-0 Besiktas (Tello 20.) Hiába álltunk ki tartalékosan, tele fiatalokkal a kezdőcsapatban, ennél azért tényleg többet kellett volna nyújtaniuk, legalább egy döntetlent el kellett volna érni, hogy a csoportelsőséget bebiztosítsuk, ehhez képest meg mi lett a vége. Nem vagyok annyira elkeseredve, nem egy komoly jelentőségű találkozót veszítettünk el, de természetesen sajnálom, hogy kikaptunk, például a BL-ben több éve tartó hazai veretlenségünknek is úgymond méltóbb vége lehetett volna. Így az utolsó csoportmeccsnek is lesz némi tétje számunkra is, hisz a csoportelsőség még nem biztos. Gondolom ettől függetlenül a Wolfsburg otthonában is jobbára a fiatalok kapnak majd lehetőséget, de remélem Ferguson néhány 'nevesebb' játékost is pályára küld, ott már muszáj legalább egy döntetlent elérni. Go MU!

Ma még lesz két bepótolt meccs, ezek a második fordulóból maradtak el. Hull City 0-2 Everton Fulham 2-2 Blackburn Rovers

Ez rendesen meg van kavarva, én magamnak 243 pontot számoltam, de például Swarm már a legutóbbi összesítésnél is ennyi ponttal állt. merchanies, szerintem számold újra a pontjainkat, mert itt rendesen összekavartál mindent.

Manchester United - Besiktas (Bajnokok Ligája, csoportkör, 5. forduló) - 2009. november 25., szerda, 20:45 (Élő közvetítés: Nincs) A továbbjutásunk már az előző körben biztossá vált, így gondolom Ferguson javarészt a fiataloknak ill. a kevesebb lehetőséget kapó játékosoknak ad majd lehetőséget a holnapi meccsen (a kezdőcsapatunk valószínűleg hasonlítani fog a Ligakupa-meccseken jellemző összeállításra ), de a török bajnokot hazai pályán így is illene megvernünk, a csoportelsőség ilyen társak mellett mindenképpen alapelvárás, és a hátralévő két meccsből minden bizonnyal a szerdai találkozó lesz a könnyebb a németországi kirándulással szemben. A csoport másik mérkőzésének végeredményétől függően akár a csoportelsőséget is bebiztosíthatjuk egy esetleges győzelemmel (ehhez az kell, hogy a Wolfsburg ne győzze le idegenben a CSZKA Moszkvát), örülnék neki, ha ez össze is jönne, és akkor az utolsó csoportmeccs már tényleg csak formalitás lenne. Glory, Glory Man. United! Szerk.: A CSZKA 2-1-re legyőzte a Wolfsburg-ot, így a Besiktas ellen nekünk egy döntetlen is elegendő a biztos csoportelsőséghez (persze azért csak nyerjük meg a meccset ). A kezdőcsapat a várakozásoknak megfelelően alakult, sőt talán Ferguson még úgymond egy kicsit át is esett a ló túloldalára az összeállítást illetően : Foster - Neville, Brown, Vidics, Rafael - Park, Anderson, Gibson, Obertan - Macheda, Welbeck. Lehet, hogy így még akár egy nehéz és szoros meccs is kialakulhat belőle, de remélem azért a "B-csapat" is hozni tudja majd a három pontot, de az alap a szintén csoportelsőséget érő döntetlen. Go MU!

Ez nem lehet igaz, már megint egy vereség. Azt még némiképp megértem, hogy a megszokott önmagát idén többszörösen túlteljesítő Cincinnati-vel nem bírunk, de a Kansas City-től kikapni... Érthetetlen, bár azért a vereségnek két fő oka egyértelműen látszik: az offense, azon belül is a sokat kritizált fal gyenge produkciója (társulva a turnoverekkel), és mi más, mint Polamalu hiánya. Roethlisberger-t töbször is sackelték harmadik kísérletnél, ezekből kettő egész biztosan az utolsó negyedben volt, ha azon támadások valamelyikét végig tudjuk vinni úgy, hogy touchdown-al fejezzük be, lezárhattuk volna a meccset (az utolsónál már csak field goal-távolságba kellett volna érni, a mezőnygól után a Chiefs-nek már csak másodpercei lettek volna, ami talán csak a kickoff return-re lett volna elegendő - bár azt megjegyezném, hogy rögtön a találkozó legelején ezúttal is beszedtünk egy kezdőrúgásból visszahordott touchdown-t ); Polamalu hiánya pedig a találkozó nagy részében ugyan nem látszódott meg, de a negyedik negyedben Palmer két hosszú passza is sikeres volt, a drive végén pedig egyenlítést érő touchdown-t szereztek, a hosszabbításban pedig egy 61 yardos passzjáték után már csak értékesíteniük kellett egy field goal kísérletet, és jött a hirtelen halál. Az egyetlen szerencsék, hogy a Cincinnati szintén óriási meglepetésre kikapott az Oakland-től, így maradt a forduló előtti helyzet, de nem tudom, hogy örüljek-e annak, hogy ők is vereséget szenvedtek és így nem szállt el a csoportelsőséghez fűzött remény, vagy még inkább bosszankodjak amiatt, hogy nem tudtuk kihasználni a Bengals beérésére adódott lehetőséget. Most már nincs mit tenni, menni kell tovább, jövő hétvégén következik a Baltimore elleni csoportrangadó, Polamalu valószínűleg még akkor sem léphet majd pályára, nélküle pedig úgy tűnik minden meccs nehéz, de ahogy már korábban is mondtam, minden találkozót meg kell nyernünk. Go Steelers! A két eddig veretlen csapat továbbra is őrzi hibátlan mérlegét, az Indy sikerének most különösképpen örülök, mivel ezzel a győzelemmel mögöttünk tartották a Baltimore-t, de a Colts és a Saints mellett szerintem mindenképpen meg kell még említeni a Vikings menetelését is, ellenünk ugyan becsúszott nekik egy vereség, de ettől függetlenül ők is nagyon mennek, még akár NFC-elsők is lehetnek, ha Brees-ék botlanak egyet (például a következő forduló hétfő esti rangadóján, a Patriots ellen ). A Chargers ezzel a győzelemmel tulajdonképpen szinte biztossá tette első helyét a csoportjában megelőzve a Broncos-t, akiknek a látványos összezuhanás ellenére az egyik wild card-hely még így is meglehet, azt viszont határozottan remélem, hogy a San Diego jó formája kitart és a Bengals-t is megverik majd. A 11. hét eredményei: Carolina Panthers 17-24 Miami Dolphins Baltimore Ravens 15-17 Indianapolis Colts Dallas Cowboys 7-6 Washington Redskins Detroit Lions 38-37 Cleveland Browns Green Bay Pacers 30-24 San Francisco 49ers Jacksonville Jaguars 18-15 Buffalo Bills Kansas City Chiefs 27-24 Pittsburgh Steelers Minnesota Vikings 35-9 Seattle Seahawks New York Giants 34-31 Atlanta Falcons Tampa Bay Buccaneers 7-38 New Orleans Saints St. Louis Rams 13-21 Arizona Cardinals Denver Broncos 3-32 San Diego Chargers New England Patriots 31-14 New York Jets Oakland Raiders 20-17 Cincinnati Bengals Chicago Bears 20-24 Philadelphia Eagles

AC Milan 4-3 Cagliari (Seedorf 5., Borriello 38., Pato 40., Ronaldinho 62.-tizenegyesből, illetve Matri 9., Lazzari 30., Nené 69.) Az biztos, hogy semleges szemmel a szezon eddigi egyik, ha nem a legjobb olasz bajnokija volt, a Milan-szurkolóknak azért bőven volt izgulnivalójuk a meccsen, de ha nehezen is, a nagy küzdelem végén csak meglett a győzelem. A Cagliari is minden dicséretet megérdemel, (ismét) megmutatta, hogy van benne annyi, hogy egy nagycsapattal is felvegye a versenyt és akár pontot is szerezzen, utóbbi szerencsére ma nem jött össze nekik. Mindent összevetve viszont azt hiszem nyugodtan mondhatom, megérdemelt a sikerünk - a vezető gólunk utáni nagyjából félórás szakaszt leszámítva (amikor teljes mértékben az ellenfél dominált) amikor kellett, volt fantázia és lendület a csapat játékában, a két csatár ezúttal is kivette a részét a három pont megszerzéséből (Pato és Borriello egyaránt góllal és gólpasszal zárt, a brazil találata különösen szép volt), de akit elsősorban kiemelnék a csapatból, az Ronaldinho: a szezon első meccsein semmivel sem volt jobb, mint az előző idény nagy részében, és bár azt most sem lehet állítani, hogy a fénykorát idézi formában van, de az utóbbi meccseken nagyon megy neki a játék, a mai találkozón is olykor zseniális dolgokat művelt, kezdi kitölteni a Kaká után maradt űrt. Az elkövetkezendő fordulókban már sorra olyan csapatokkal játszunk, akik a tabellán elfoglalt helyezések alapján közvetlen riválisainknak mondhatók (jövő hétvégén még azért a "lazább" kategóriába tartozó Catabiánál vendégeskedünk), nem könnyű a sorozat, ami előtt állunk (igaz az olasz bajnokságban (is) szokásos téli szünet miatt lesz egy hosszabb pihenőnk), de elsőként még szerdán a Marseille-t kell megvernünk a BL-ben, hogy bebiztosítsuk a helyünket az egyenes kieséses szakaszban. Forza Milan!

Manchester United 3-0 Everton (Fletcher 35., Carrick 67., Valencia 76.) Csatlakozom az előttem elmondottakhoz , még ha a játékunk nem is volt annyira szép és néhány játékos többet is kihozhatott volna magából (gondolok itt főként Rooney-ra, Owen is legalább egy nagy helyzetét gólra válthatta volna, Giggs azért a második félidőre feljavult és volt egy gólpassza), teljesen simán és megérdemelten nyertük meg a találkozót. Voltak viszont kifejezetten kellemes meglepetést okozó teljesítmények a csapatban, itt elsősorban Fletcher-t emelném ki (de ott van például Valencia is, aki góljával és gólpasszával ezúttal is főszerepet vállalt a győzelem megszerzésében), akinek a gólja valami óriási volt, de emellett a megszokott módon a mezőnymunkájával is nagyban kivette a részét a sikerből. Manchesterben jó ideig csak mellékszerepeket kapott, de az utóbbi években fokozatosan javul a teljesítménye, egyre inkább kezd beépülni az alapemberek közé, örülök, hogy így megy neki a játék. Mivel az Arsenal meglepetésre kikapott a Sunderland-től, a három pont begyűjtésével visszavettük a tabella második helyét (bár ha az 'ágyúsok' az elmaradt meccsüket megnyerik, jobb gólkülönbséggel még visszaelőzhetnek), de ami a legfontosabb, hogy tartjuk a lépést a Chelsea-vel. Glory, Glory Man. United!